Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-15 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
QUO VADIS, egyesült Allamok 1973 IV. 15. A z Amerikai Egyesült Államokban egyre jobban mélyül a szociális és politikai válság, fokozódik az elégedetlenség Nixon kormányának agresszív politikájával. Az amerikai elnök fittyet hányva tulajdon ígéreteire, folytatja előbbi politikáját. Az amerikai társadalomban, különösen a fiatalság köreiben bonyolult folyamatnak vagyunk tanúi; egyre magasabbra csap a profitot hajszoló, erőszakon és szellemi lezüllesztésen alapuló társadalmi rend elleni tüntetések hulláma. „„Ordító" problémák Milyen tehát az élet Amerikában, hogyan él az amerikai fiatalság — az ország jövőjének képviselője? Végigfutva az amerikai lapok hasábjait arról is olvashatunk, hogy egy bírósági tárgyaláson a fehér diákok néger társaik védelmében léptek fel, amiért egyet közülük 30 napi szabadságvesztésre ítéltek. „Ez az incidens — jegyzi meg ü. Robinson, a lap egyik munkatársa — a fekete extrémisták és a radikális fehérek között létrejövő szövetségről tanúskodik.“ A Washington Post megállapítja, hogy a munkanélküliek száma egyre emelkedik, s nem vonakodik levonni ebből a következtetést sem: ,,A nép ne>m érezheti mngát jól, amíg munkanélküliség van, s Nixon elnök sem lehet nyugodt. A munkanélküliség politikai következményeivel is számolni kell. azok, akik nem tudják megkeresni mindennapi betevő falatjukat, nem lehetnek elégedettek az ország kormányával, uralkodó pártjával. Ez is jó „üzlet" Idézhetjük továbbá fozef Kraft amerikai kommentátor szavait, aki rámutat arra. hogy ti bírósági tárgyalások és a kongresszusi ülések során napról napra világosabbá válik az amerikai „szabadság“ mibenléte. „Paradoxonnak tűnik — írja a Washington Post —, de az egyenlőség nevében olyan csodálatos egyenlőtlenséget hoztunk létre, hogy ez az emberiség eddigi történetében bárme lyik társadalmat sokkolná.“ E néhány idézetből is nyugtalanságot, elégedetlenséget, félelmet olvashatunk ki. Merre tart Amerika? Hogyan fejlődik az ifjú nemzedék? Hová taszítja ezt a nemzedéket a „beteg társadalom“? VIi«lőtt elmélkedésekbe bocsátkoznánk, fussunk át még néhány idézetet az amerikai sajtóból. Ezeknek látszatra semmi közük az ország politikai éleiének forró légköréhez. „E puritánok alapította országban — írja Ste- vjen Roberts a New York Times-ban — felvirágzott egy hatalmas ipar, amely a szexet zsákmányolja ki. Élve a mai üzlet technikai vívmányaival a tömeggyártástól a tömegterjesztésig, a pornográfiái ipar nagy mennyiségű könyvet, folyóiratot ad ki, filmekkel és lemezekkel árasztja el a piacot. Az amerikaiak milliói meg megvásárolják ezeket a termékeket.“ legégetőbb probléma azonban a narkománia. Az amerikai sajtó a legtöbb cikket ennek a problémámig szentel! i kábítószerek egyik áldozata — a 17 éves Tóin. középiskolai tanuló, aki naponta 2 gramm nerolnt vett be. A heroin — egykor a gettó szomorú privilégiuma, a szegénység és az elkeseredés terméke, ma újabb és újabb területeket hódít meg, a serdülőkorúak mind nagyobb számát keríti hatalmába. Donald Luria doktor, az egyik szakavatott kábítószer-specialista egy szemináriumon kijelentette, hogy a heroin két év múlva elárasztja az ország minden középiskoláját és kollégiumát. Egy másik felszólaló feltételezi, hogy a diákok 40—60 százaléka rövid időn belül a marihuana és egyéb erős kábítószerek élvezőinek sorába lép.“ A kábítószerélvezet ilyen széles körű elterjedése a serdülőkorúak között a felnőtteket is gondolkodóba ejti. Kénytelenek azonban rádöbbenni tehetetlenségükre, hisz olyan társadalomban élnek, amelyben az erőszakot és a felforgatást a törvények szentesítik. „Az amerikaiak milliói teszik fel a kérdést: miért, miért, miért? — kiált fel egy amerikai újságíró. — Miért tudják ma 11—12 éves gyermekek, hogy mi a kábítószer, az iskolába is csak azért járnak, mert kényszerítik őket rá, s oly dolgokat visznek véghez, ami még egy negyedszázaddal előbb elképzelhetetlen volt ilyen korú gyermekeknél?“ Az ifjúságot veszélyeztető további problémát az újságok szerint a válások jelentik. A válások száma katasztrofális méreteket öltött: az országban minden négy házaspárra egy válás esik, Kaliforniában meg minden ötre kettő. Ennyit az újsághírek. Az amerikaiak maguk nyilatkoznak így életükről. Mi meg ennek alapján megpróbálunk kiigazodni az amerikai társadalom erkölcsi éleiében. USA — a világ egyik legnagyobb állama. Lakosainak száma 200 millió. Jellemző rá a korszerű technika, magas színvonalú tudomány, elsőosz- tályú gépek, műszerek, kitűnő utak, tehetséges építészek. New Yorkban ma már 110 emeletes felhőkarcolókat építenek. A munka kitűnő szervezéséről és tervezéséről, a gépek sokoldalú kihasználásáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Nagy gondot fordítanak a város tisztaságára (ez azonban nem vonatkozik a néger gettókra). A város növekedésével azonban egyre nyilvánvalóbbá válnak sebhelyei és meglepő ellentmondásai is. Este például az emberek egyedül vagy kettesben félnek kimenni az utcára. Mindennapi eset. A Riwersid Parkban megtalálták egy 78 éves nő holttestét. Miss Eleonora Clarck szokásához híven kutyáival esti sétájára ment ki, és nem tért többé haza. Szó sincs itt meglopásról, egyszerűen bestiális gyilkosság: késsel összeszurkálták. Életforma: az erőszak Bűnözés, erőszak — ez jellemző a mai amerikai életmódra. Illinois állam San Luis nevű városában a lakosság 75 százaléka fegyvert hord magánál. New Yorkban és Washingtonban az üzletek és benzinkutak alkalmazottjai fegyvert tartanak kezük ügyében. Golyóbiztos ablaküvegek a taxikon, ötletes zárak a lakások ajtaján — ma már mindez a megszokott jelenségek közé tartozik. Az ún. „hagyományos“ okokkal nagyon könnyű lenne indokolni a bűnözés növekedését Amerikában: óriási különbségek a gazdagok és a szegények között, munkanélküliség, a történelem során kialakult bűnszervezetek hálózata stb. Gondolkodjunk el azonban Washington hétköznapjai fölött. Az ország fővárosa első helyen áll a lopások és betörések számában, második helyen a gyilkosságok tekintetében (minden 30 órában megölnek egy embert), hetedik helyen a nők megerőszakolásában, harmadik helyen a nehéz testi sérüléseket okozó megtámadásokban. Ugyanakkor ha számba vesszük az Egyesült Államok városait, Washingtonban legmagasabb az egy főre eső jövedelem, és legkisebb a munkanélküliség. Amint látjuk, a visszásságok nem csupán a hagyományos okok következményei. Véleményünk szerint döntő az antihumanizmus atmoszférája, amely egyaránt körülveszi az Egyesült Államok belső életét és külpolitikai tevékenységét. A tömegerőszak és a bűnözés az imperializmus első számú torzszülöttei. Másodiknak az ország szellemi elszegényedését hozzuk fel példaként. A legtöbb amerikai nélkülözi azt, amit eszménynek szokás nevezni. Az amerikai társadalmat megfosztották azoktól a nemes céloktól. amelyek mindenki szent ügyévé váltak volna. Mintha maga a „beteg társadalom“ szociális struktúrája követelné meg, hogy az ember energiája a haszon utáni hajszában merüljön ki, felhasználva erre minden eszközt, beleértve a csalást, erőszakot, bűnözést, kábítószereket, pornográfiát is. Tömeges lezüllés New York idősebb lakosai sajnálkozva mondták el, hogy évről évre merészebbek a pornográfiái termékek (könyvek, folyóiratok, filmek stb.J, egyre szemtelenebb az irodalom. S a következmény? Az erkölcs szétzüllesztése különösen a fiatalság körében. A pornográfia termékei — úgyszintén kábítószerek. A pornográfiái „produkció“ évi értéke eléri a 2 milliárd dollárt. Míg 5 évvel ezelőtt az ország ban 90 szexuális témát színre vivő színház volt ma már számuk 600-ra emelkedett. Meg kell még jegyeznünk, hogy Amerikában gyakorlatilag nincsenek állandó színtársulatokkal rendelkező színházak. Persze, a pornográfiára is lehet'találnl elfogadható magyarázatot. Egyesek szerint célja: a társadalom álszentségének kigúnyolása, a különféle tabuk elleni tiltakozás egvik módja. Amerikában a pornográfia a legnagyobb szociális rosszat képviseli. S a legnagyobb meglepetésre a New York Times-ban közölt pornográfiái iparral foglalkozó cikkben nyoma sincs a felháborodásnak vagy elítélésnek. Ha már egyszer a pornográfia üzletté vált, akkor egyéb üzlethez hasonlóan tiszteletben kell tartani... A lap ráadásul komolyan el akarja hitetni az olvasókkal, hogy a pornográfia „bizonyos esetekben“ hasznos is lehet. S ha jól körülnézünk, megtaláljuk benne a „logikát“ is. Az emberek szellemi és erkölcsi lezül- lesztése nem egyéb, mint az USA uralkodó elitjének egyik célkitűzése. A befolyásos körök érdeke a társadalom „depolitizálása“, figyelmének elvonása szociális problémáktól. A fiatalság nézze inkább az erkölcstelen színdarabokat és filmeket, csak ne menjen tüntetni, ne bocsátkozzon politikai vitákba. A burzsoázia jól bevált módszerei, amint látjuk, még nem avultak el. Még a narkomániát is kisebb rossznak tartják Amerika uralkodó körei, mint a politikai aktivitást. Hiszen az irodalomban, a tudományos konferenciákon nyíltan propagálják a marihuánát és a hallucinációkat kiváltó LSD-t. New Yorkban egyáltalán nem tartozik ritka jelenségek közé kábítószerektől elhódított fiatalokat látni az utcán. Az amerikai statisztika szerint 8— 12 millió ember marihuánát szív, 60 ezer meg a heroin rendszeres élvezője. A narkománia országos szerencsétlenség veszélyével fenyeget. Mégis, bármilyen különösnek is tűnik, a közelmúltban olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, amely szerint enyhítenék a büntetést az idegrendszerre károsan ható marihuana és LSD csempészéséért. A kábítószerek árusítása szintén „jó üzlet“, tehát tiszteletben kell tartani?! Az amerikai fiatalság fejlődésének útja rendkívül problematikus. Érdekes pl. az amerikai sajtóban a „hippikről“ vallolt nézetek változása. Kezdetben a szó szoros értelmében propagálták őket. Ennek indítóoka ugyanaz: bárminek hódoljon a gyerek, csak maradjon minél távolabb az aktív és tudatos szociális tiltakozástól. Az események azonban úgy alakultak, hogy a „hippik“ elvetve egyes társadalmi szabályokat, szembefordultak az Egyesült Államok társadalmi rendszerével. A hosszú haj és a gitár nem akadályozta meg őket abban, hogy részt vegyenek a háború elleni tüntetéseken. Csődöt mondtak tehát a számítások a „hippikkel“ mint a „hallgató többséggel“, amely a valóságban mégsem létezett, bármilyen reklámot is csaptak körülöttük. A helyzet is megváltozott. A „hippiket“ most már a társadalom veszedelmes ellenségeinek, az esztelen bűnözés magvetőinek tartják. A rendőrség olyan esetekben is a „hippiket“ hajszolja, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a bűntett elkövetése a szervezett gengszterek és szélsőséges jobboldali elemek műve, mint ahogy ez fablonsky szakszervezeti vezető családjának embertelen legyilkolása esetében történt. Elégedetlen ség Nixon politikájává! Az amerikai kollégiumokban mintegy 7,5 millió fiatal tanul. A demográfusok előrejelzései szerint 1975-re ennek a korosztálynak a száma valószínűleg még nagyobb lesz. A politikai életben a fiatalság sem ma, sem a jövőben nem játszhat másodrangú szerepet. A közelmúltban hagyták jóvá az új törvényjavaslatot, amelynek értelmében választójoggal rendelkezik minden állampolgár, aki betöltötte 18. életévéi (az előbbi korhatár 21 év volt). Mii várhatnak azonban a korhatár csökkentésével a választók sorába lépő fiataloktól? Ez a kérdés nem kis mértékben nyugtalanítja Amerika kormányköreit. A Gallup Intézet közvéleménykutatása alapján a kollégiumban a tanulók 44 százaléka nem ért egyet Nixon kormányának politikájával. A felnőttek közül csak 25 százalék adott hasonló választ. A reakció nemhiába tartja a kollégiumokat és az egyetemeket a „szabadelvűség“, „háború ellenesség“, „faji megkülönböztetés elleni lázongások“ fészkeinek. Nem állíthatjuk egyértelműen, hogy minden amerikai híve a ma oly divatos elméletnek, amely szerint az USA a korlátlan szabadság országa. Elgondolkodtató azonban, milyen irányban fog fejlődni tovább az amerikai művészet, sajtó, az ifjúság nevelése. Amerika az ellentétek országa: egyik oldalon a technikai haladás, a lakosság egy részének magas életszínvonala, a másik oldalon meg a szegénység, banditizmus, lezüllés, tömeges narkománia! Egyik oldalon: agresszív háborúk, a másikon: tömeges háború elleni tiltakozások. És még valami: a monopóliumok százemeletes épületei mellett ott sorakoznak Amerika szegényeinek és munkanélküliéinek földszintes viskói. (Z. R.J
