Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-15 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
Pagini vagy Niugini? ♦ Űj állam születik * Canberra új útkeresése ♦ Politikai törekvések határán * Ahol az emberevés csak részben a múlté M árcius elejéi! gyakran jelentek meg jelentéktelennek tűnő hírek arról, hogy az ausztráliai igazgatás alatt álló pápuaföld és Oj- Guinea területein nyugtalankodik a bennszülött lakosság. Trobriand szigetén például fegyveres pápuák rendőrőrsöket támadtak meg. Ilyen esetek elég gyakorivá váltak és arról is kiszivárogtak hírek, hogy feszültebbé vált a központi hatóságok és a helyi vezetők viszonya, mind gyakoribbak fehér sávon Délkeresztje szimbólumával, a zöld sávon pedig elmaradhatatlan ősi törzsi jelképpel, a paradicsommadárral. De kik lesznek az új állam polgárai, akiket az egyik verzió szerint pa- giniaiaknak neveznének? A 475 ezer négyzetkilométernyi területen lakó két és fél millió bennszülött ugyanis 740 nyelven és nyelvjáráson beszélő, különböző törzsbeli nép. Ilyen káoszban nehéz közös nevezőre jutni, küköztük az incidensek. Ám törzsi viszályról is értesülhetett az újságolvasó közönség. Két törzs harcosai rövid időn belül kétszer is összecsaptak, húsz házat leromboltak. A karhatalom 500 bennszülöttet vett őrizetbe és közülük 251-et később garázdaság vádjával hathavi börtönbüntetésre ítéltek. Mindez arról tanúskodik, hogy valami érlelődik ezen a nem sokat emlegetett földrészen, amelynek lakóiról egyöntetű a tudományos körök véleménye: még a kőkorszakban élnek! Politikai erjedés A pápuaföldi—új-guineai események drámai kicsúcsosodása azért meglepő, mert már 1970 óta, majd konkrét formában tavaly ősz óta egy különleges bizottság foglalkozik a kérdéses területek függetlenségéhez vezető út kimunkálásával. E folyamatra kétségtelenül kedvezően hatott, hogy Ausztráliában parlamenti választások eredményeként hosszú idő múltán munkáspárti kormány jutott hatalomra, amely a katonai tömböktől és főként az amerikai diktálástól való távolodás és a szocialista országokhoz való közeledés útját követi. Gough Whitlam miniszterelnök munkáspárti kormánya elhatározta, hogy Ausztrália 1975-ig megszünteti gyarmata, Pápuaföld és az ENSZ gyámsága alatt álló Űj-Guinea igazgatását. A tervek szerint a kormányzást átadják az őslakó bennszülötteknek, a több részből álló két fő területből alakuló új állam polgárainak. Mi lesz az új állam neve? Erről is sokáig folyt a vita. Először a PAGINI elnevezés mellett kardoskodtak, amely a Pápuaföld és Oj-Guinea rövidítéséből képzett betűszó, majd újabban a Niugini mellett döntöttek. Ugyancsak vita folyt az új államalakulat zászlajáról, amelyet Suzanne Karike, egy 17 éves pápua lány tervezett meg. A legújabb elképzelések szerint a zászló három függőleges — kék-sárga-zöld — sávból fog állni; a lönösen akkor, ha nagy a különbség a lakosság műveltségi színvonala között. Emberevéstől a civilizációig A bodorított, dús hajú embert jelentő pápua név hallatára nemrégen még borsódzott a fehér emberek háta. Kalandregények nagyították fel a pápua emberevők rémtetteit, olyan földként írták le ezt a területet, hogy idegen, aki ide belép, hagyjon fel minden reménnyel. Bizonyításul Cook kapitány és más felfedező utazók sorsára utaltak. A valóság a maga ridegségében, azonban nem volt ilyen színes. Tény, hogy a pápua emberevők nem voltak olyan kegyetlenek, gazdasági helyzetük és a közösségi szokások vitték rá őket a kannibalizmusra. Ám leihet-e emberevő pápuákról beszélni napjainkban? Vagy lehet-e az ellenkezőjét állítani? Ez nehéz kérdés. Ugyanis tény, hogy napjainkban vannak európai műveltségű pápua politikusok, tudósok, más értelmiségiek, ugyanakkor vannak törzsek, amelyek kőkorszaki viszonyok között élnek, kőfegyverrel és mérgezett nyílvesszővel ejtik el az erdő vadjait, hajlékaikat a számukra ismeretlen szögek nélkül háncskötéssel építik, tüzet pedig kezdetleges módon, két száraz fa egymáshoz dörzsölésével csiholnak. Emellett, érthetően, őrzik a folklórt, amely abban is megnyilvánul, hogy két faluközösség tagjai olykor hadat viselnek egymással, ami bizony nem történik emberáldozatok nélkül. Ez egyrészt azzal is magyarázható, hogy a helyenkint pusztulásra ítélt, kihaló törzsek így akarják ápolni a „hősi múlt“ hagyományait. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Pápua—Oj-Guinea belterületein élnek még felfedezetlen, ismeretlen törzsek, amelyek körében természetszerűleg dívik a kannibalizmus. Annak idején például az amerikai milliárdos Rockefeller család kutató szenvedélyű fiatal sarja esett áldozatul az emberevők idegenfélelmé- nek. A felszabadulás küszöbén álló ország egzotikumban igen gazdag, de nem ez a lényeg, hanem az, hogyan alakul majd a XX. század küszöbére elérkezett több mint kétmillió ember sorsa. Politikai áramlatok között Az előző ausztráliai kormány bizonytalan időre tervezte Pápua—Oj- Guinea függetlenítését, de a bennszülött területeken érezhető politikai erjedés sürgette a döntést, amelyet aztán a haladó irányzatú munkáspárti kormány hatalomra jutása meggyorsított. Mint említettük, Gough Whitlam kormánya 1974-re tervezi a függetlenség teljes megadását, előzőleg már az idén decemberben kikiáltanák Niugini államot. Hagyományos brit stílus szerint történik: a kérdéses területek fokozatosan teljes ön- kormányzatot kapnak, csak a kül- és hadügyi kérdéseket fogja intézni Can- .berra, amit a gyarmattartó kormányok általában azzal a szép megfogalmazással indokolnak, hogy „továbbra is felelősséget éreznek az ország védelméért“. Milyen lesz az új ország, hogyan fog sodródni hajója a különféle külső és belső áramlatok között? A jövő szempontjából ez lényeges kérdés. A születő új állam kialakulásának külső körülményei pillanatnyilag kedvezőek. Ez egyrészt a már említett ausztráliai kormányváltozás, másrészt Whitlam és az indonéz kormányzat megegyezése a határkérdésekben. Ausztrália ugyanis Oj-Guineának keleti részét igazgatja, amely egykor német gyarmat volt. Oj-Guinea nyugati része már 1963. január 1-e óta Indonézia tartozéka, azaz szerves területe, miután a holland gyarmattartóknak el kellett hagyniuk ezt a földet. A határ rögzítése fontos kérdés volt a jövőbeni állam szempontjából. Indonézia ugyanis sajátos szempontokat követve ellenezte Pápua—Oj-Guinea „elhamarkodott“ függetlenítését. Ez arra vezethető vissza, hogy a bonyolult indonéziai politikai viszonyok között indonéz Oj-Guinea, azaz Nyu- gat-Irian a tíz év alatt nem érte el a kívánt fejlődést. A Swfcarrjo-kormány annak idején haladó intézkedéseket foganatosított a felszabadult Nyugat- Irianban, de hosszúnak bizonyult a lakosság útja a kőkors?akból a XX. századba, bizonyos intézkedéseket a lakosság meg nem értése fogadott, amit a pápuák felkelése is bizonyított. Most Indonézia viszonvlagos konszolidációt ért el Nyugat-Irian- ban amelynek nevét Suharto elnök a közelmúltban „Irian Barat" ről „lrian Yaya“-ra, azaz „Győzelmes Iriánra“ változtatott, és Djakarta nem kívánja, hogy a szomszédban végbemenő változásoknak a? indonéziai részen is hatásuk legyen Canberra viszont az említett egyezménnyel biztosítva látja Niugini szuverenitását. Ami a belső körülményeké ’’letí Pápua—Oj-Guinea tartománvbnr ’949- ben történt egybeolvasztásuk ata 1964-ben tartottak először választásokat. A tavaly tartott harmadik választáson már a 100-tagúra bővített helyi gyűlésbe választottak és akkor alakult meg az első „nemzeti koalíciós kormány“. A Port Moresbvben székelő kormány főminisztere Michael Somáre az utóbbi időben élénk diplomáciai tevékenységet fejt ki, különösen gyakran utazik Djakartába. A haladó irányzatú PANGU uniópárt vezetőjeként az ellenzéket képviseli Canberrával szemben. A PANGU párt a Népi Haladó Párttal és az Üj- guineai Nemzeti Párttal együtt alkotja a függetlenségért küzdő koalíciót, míg a vele szemben ellenzéki Egyesült Párt a fehér telepeseket és üzletembereket s a hozzájuk csatlakozott kevés számú bennszülöttet képviseli. Akik a zavarosban halásznak Mennyire fog tudni örülni az őslakosság a függetlenség elnyerésének, attól függ, mely csoportok a civilizációs fejlődés milyen fokára emelkedtek. A törzsi megosztottság és viszálykodás miatt aligha beszélhetünk nemzeti egységről, abban viszont megegyeznek a bennszülöttek, hogy gyűlölik a fehér telepeseket, mert őket tartják minden bajuk okozójának. Oj- Britannia szigetén már 1970-ben lázadás tört ki, mert a megművelhető földek 40 százalékát ausztráliaiak sajátították ki, akik fennhatóságukat még úgy is megpróbálták biztosítani, hogy a tolaj törzs kormányzó tanácsába fehér telepeseket neveztettek ki. Niugini jövőjét is a fehérek érdekei veszélyeztetik. A monopóliumok már most kezdik egymás ellen uszítani a törzseket és a szakadás veszélye fenyeget elsősorban ott, ahol természeti kincsek vannak. Például már most emlegetik a Salamon-szigetek Bougainville és Buka szigetének szeparatista mozgalmát. A háttérben a Rio Tonto Zinc monopólium érdekei húzódnak meg, ugyanis e két szigeten 900 millió tonnára becsült rézkészletet fedeztek fel, s kiaknázására az említett monopólium 300 millió dollár beruházást tervez. Bougainville szigeten már tavaly óta folyik a külszíni rézfejtés, s a természeti kincsek kiaknázásában a Chilével kapcsolatban hírhedt Kennecoí amerikai társaság is érdekelt. Ausztrália sem szándékozik „minden szálat eltépni“. Az eleinte 150 millió ausztráliai dollár összegben meghatározott segítség lesz az egyik szál. Kérdés, mi lesz annak a 30 ezer ausztráliai telepesnek a sorsa a függetlenség kikiáltása után, akiket az őslakosság csak így emleget: „Tan- bada“. Ez a sző pedig „fehér heréket“ jelent ... L. Lt 1973. IV. 15. Nem éppen békés együttélésre vall a szertartásos hadakozás !■ ffi||nn9l«Hk pl Bf aj a| §8| Pápua választók 1972-ben
