Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-15 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
INNEN ONNAN ROHAMOSAN FEJLŐDŐ TUDOMÁNY 1973. IV. 15. Korunk egyik fő jellemzője, hogy a tudomány és a technika rohamos ütemben hatol be az emberi tevékenység minden szférájába. A tudomány ma roppant fontos tényező a gazdaságnak, a társadalom és a modern állam szervezetének fejlesztésében. Ma már egzakt tudományos módszerek alkalmazása nélkül egyszerűen lehetetlen megoldani olyan sarkalatos gazdasági kérdéseket, mint az életszínvonal emelése, a szociális igazságosság, a természeti folyamatok egyensúlyának fenntartása. A szovjet állam megalakulásakor olyan társadalmi rend jött létre, amely a társadalmi-gazdasági problémák tudományos megközelítésén alapul. A Szovjetunió az első olyan ország a világon, amelyben a tudomány fejlesztése és alkalmazása az állam tevékenységének fontos része lett. Leninnek, a szovjet állam alapítójának nagy érdeme, hogy tudatosította a társadalmi-gazdasági átalakítások tudományos megközelítésének a fontosságát. Ö volt az első, aki pontosan kimutatta, hogy a tudománynak az egész állam szempontjából döntő jelentősége van, hogy a szocialista államban feltétlenül fejleszteni kell a tudományt. Ezeknek az eszméknek a merészségét akkor értékelhetjük igazán, ha emlékezetünkbe idézzük, milyen sokat tett Lenin a szovjet tudomány fejlesztéséért abban az időszakban, amikor a gazdasági bomlástól, éhségtől és hidegtől szenvedő Szovjet-Oroszország szűkében volt a legelemibb létfenntartási eszközöknek is. Lenin már 1918 áprilisában alig fél évvel a forradalom után papírra vetette „A tudományos-technikai munkák tervének vázlatá“-t. Körülbelül ugyanabban az időben, „A Szovjethatalom soronlevő feladatai“ című cikkében Lenin azt írta: „Az Oroszországi Szovjetköztársaság kedvező körülmények között van annyiban, hogy — még a breszti béke után is — óriási érckészletekkel rendelkezik (az Urálban], fűtőanyagkészletei vannak Nyugat-Szibériában (kőszén), a Kaukázusban és délkeleten (kőolaj), Közép-Oroszországban (tőzeg); az erdők, vízi erők, vegyipari nyersanyagok (Kara-Bogaz) stb., óriási gazdasága áll rendelkezésre. E természeti kincseknek a legmodernebb technikai eljárásokkal való kitermelése a termelőerők solia nem látott fejlődése számára teremti meg az alapot.“ Végül az 1920-as, VIII. oroszországi szovjetkongresszus elfogadta Oroszország villamosításának tervét (GOELRO), amelyet Lenin az egységes népgazdasági terv szempontjából nagyszerű tudományos munkának nevezett. Lenin munkái és az állami intézkedések a szovjet tudósok, mindenekelőtt a Tudományos Akadémia tevékenységének programjává váltak. Teljesen érthető, hogy ezeknek az átfogó terveknek a megvalósításához rengeteg pénzre, sok-sok tudományos dolgozóra volt szükség, s az ország minden részén új tudományos intézményeket kellett alapítani. A soknemzetiségű szovjet nép megfeszített munkájának és harcának évei teljesen igazolták a szovjet állam előrelátó tudománypolitikáját. 15—20 évvel a forradalom után a szovjet tudomány színvonala még azokon a területeken is, amelyek egyáltalán nem voltak képviselve a régi Oroszországban, megközelítette a világszintet. A szovjet tudósok felfedezték a napjainkban Cserenkov-sugárzás néven ismert fizikai jelenséget, kidolgozták a kémiai magreakció elméletét, kimutatták a nukleáris láncreakció lehetőségét és kidolgozták ennek elméletét. Felfedezték a hélium túlfolyé- konyságát és megteremtették a túl- folyékonyság elméletét, még a háború előtt megfogalmazták a plazmában végbemenő folyamatok elméletét. Később, a háború éveiben felfedezték az önműködő fázisbeállítás módszerét, amelyen csaknem valamennyi mai részecskegyorsító munkája alapul. Ugyancsak a Szovjetunióban született meg az elektromos paramágneses rezonancia módszere, amely a szilárd testek tanulmányozásában döntő fontosságú. A Szovjetunióban a külföldi tudósoktól függetlenül megfogalmazták a plazma mágneses termoizolálásának gondolatát, ami alapja, s ha szabad azt mondanom, reménysége is az irányított termonukleáris szintézissel kapcsolatos minden munkának. A szovjet fizikusok amerikai kollégáiktól függetlenül felfedezték annak lehetőségét, hogyan állíthatók elő különösen magas — a fény frekvenciáját megközelítő — rezgésszámú elektromágneses hullámok a ma mézer néven ismert műszer segítségével. A tudományszervezésnek a szovjet állam fennállása első éveiben megfogalmazott alapelvei, a tudománynak nyújtott lankadatlan állami támogatás, az iránta tanúsított állandó figyelem előmozdították a Szovjetunió tudományos haladását, képessé tették a modern kor olyan nagy jelentőségű, komplex tudományos-műszaki problémáinak a megoldására, mint az atomenergia meghódítása, a kozmikus repülések megvalósítása, a korszerű légiközlekedés, a híradás és számítás- technika megteremtése. A tudomány fejlődése a szovjet állam történetének minden szakaszában szoros kapcsolatban volt a társadalmi-gazdasági átalakítás konkrét feladataival. Ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió történelmileg igen rövid idő alatt leküzdje sok nép elmaradottságát, s hogy valamennyi szovjetköztársaságban felvirágoztassa a tudományt. A szövetségi köztársaságok népei egymással szorosan együttműködve, az orosz nép testvéri segítségével nagyszerű eredményeket értek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A közoktatás, a kultúra és a tudomány a különböző köztársaságokban nem egyforma ütemben fejlődött. A tudományos dolgozók száma például 1939- től 1966-ig az egész Szovjetunióban 7- szeresére nőtt. A kirgiz tudományos munkatársak száma viszont 32-szere- sére, a kazahoké 19-szeresére, a türk- méneké 18-szorosra, az üzbégeké 17- szeresre, a tadzsikoké 12-szeresre. Az utóbbi fél évszázad folyamán a tudományos intézmények és tudományos kutatók száma igen sok országban rohamosan emelkedett. A tudományos intézetek és a tudományos munkával foglalkozó szakemberek területi elhelyezkedésében azonban sehol sem történtek olyan nagy változások, mint a Szovjetunióban. Az elmúlt ötven év teljesen átalakította a szovjet tudomány földrajzi térképét. Ma a Szovjetunió több mint ötvenezer tudományos intézetében, melyek az ország legkülönbözőbb részein helyezkednek el, körülbelül egymillió tudományos dolgozó tevékenykedik. A tudomány a Szovjetunió népgazdaságának nagy jelentőségű ágazatává vált. Ma minden szövetségi köztársaságnak saját tudományos akadémiája van, ahol a tudományos problémák széles körének kutatása folyik — a relativitás elméletéből kiinduló kozmológiától a növénytermesztésig és az állattenyésztésig. Ma valamennyi szovjetköztársaságban olyan kutatók dolgoznak, akik világszínvonalon tudják megoldani feladataikat. Egy rövid cikk keretében nem beszélhetünk mindazokról a problémákról, amelyek megoldásán a szovjet tudósok napjainkban dolgoznak, hiszen a puszta felsorolásra sem lenne elegendő helyünk. Ahhoz például, hogy megismerkedjünk a magfizika sikereivel, el kell látogatnunk Minszk- be, Taskentbe, Rigába, Alma-Atába, Tbiliszibe, Frunzéba, Dimitrovgrádba és Jakutszkba, s a Szovjetunió számos más intézetébe. A moszkvaiak híres Tokamakjaikat mutatják meg, a novo- szibirszkiek a cirkuláris gyorsítókat. Ukrajnában a páratlan Uragan plazma-csapdát láthatjuk, a Moszkva-kör- nyéki Ptrotvinban egy gigantikus méretű szinkrotront. A belorusz fizikusok az atomreaktorok tanulmányozásában értek el nagy sikereket, a grúz tudósok az alacsony hőmérséklet sugárfizikájában tűntek ki; Üzbegisztánban új módszereket dolgoztak ki a radioaktív izotópoknak a geológiában és a mezőgazdaságban történő felhasználására; Kazahsztánban a világ első tengervíz-sótlanító atomerőműve épül, a lett fizikusok az aktivált neutronok elemzésével foglalkoznak, tadzsik kollégáik pedig az atomok és molekulák színképelemzésének problémáit kutatják ... Ugyanilyen kép fogadja a biológia vagy a kémia, az orvostudomány vagy a nyelvtudomány iránt érdeklődőket is. A tudomány területi széttagolásá- nak folyamata, amelyről fentebb beszéltünk, mindig a Szovjetunió különböző gazdasági körzeteinek — a már kialakult vagy most alakuló, gyorsabb ütemben fejlődő iparvidékeinek — fejlesztésével függött ösz- sze, és függ össze a jövőben is. A tudomány földrajzi kiszélesítését a soknemzetiségű szovjet állam demokratikus jellege is diktálja. Valameny- nyi köztársaság termelőerőinek fejlesztése éppoly nagy jelentőségű, mint történelmének, nyelvének, gazdaságának, irodalmának tanulmányozása, valamint saját tudományos szakembergárdájának kinevelése. A szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáival együtt nagy szerepet játszanak ebben a Szovjet Tudományos Akadémiának az OSZSZSZK autonóm köztársaságaiban működő tagozatai. Magától értetődik, hogy a fejlesztés valamennyi szovjetköztársaság szoros szövetsége alapján történik, ami nélkül — miként azt a történelem meggyőzően bizonyította — lehetetlen lenne a dolgozók növekvő anyagi jólétének a biztosítása, valamint a Szovjetunió minden népének és nemzetének sokoldalú fejlődése és kulturális virágzása. A Szovjetunió előtt most a természeti kincsek további, gyorsított birtokbavételének és a keleti területek gazdasági potenciálja növelésének feladata áll. Ennek igen fontos feltétele a tudomány gyorsított fejlesztése e területeken. Ezért a közeljövőben nagy figyelmet kell fordítani a tudomány fejlesztésére a Távol-Keleten, az Urálban, Kelet-Szibériában, a Volga-vidéken, Észak-Kaukázusban és az OSZSZSZK északnyugati részén. A regionális tudományos központok példája lehet a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata, amelynek nincs párja a világ tudomány- szervezési gyakorlatában. Ennek tudósai máris jelentősen hozzájárultak a keleti körzetek tudományának és termelőerőinek fejlesztéséhez. Hasonlóan fontos szerep vár az Urálban és a Távol-Keleten nemrég alapított tudományos központokra, az észak-kaukázusi főiskolai központra, amelyek munkája szervesen összekapcsolódik majd e sokat ígérő körzetek fejlesztésével. A társadalom fejlődésében a természettudományok szerepe egyre nő, ez azonban egyáltalán nem kisebbíti a társadalom, a személyiség és a különböző társadalmi tudatformák tanulmányozásával foglalkozó tudományok jelentőségét. A közgazdaságtan és a humán tudományok területén folyó széles körű kutatások jelentősen hozzájárulnak a szovjet állam fejlődéséhez, az időszerű politikai, szociális és ideológiai kérdések megoldásához. És mint hidrodinamikai szakember a mai világ fejlődését gyakran az örvénylő mozgáshoz hasonlítom, ami átfogja egész földgolyónkat. Világunk fejlődésének üteme, ennek az áramlásnak a gyorsasága állandóan nő. Emellett, mint ismeretes, az örvénylő áramlás jellegét erősen befolyásolják az akadályok, melyeknek a mi világunkban a berendezkedés olyan defektusai felelnek meg, mint az igazságtalan társadalmi rendszerek, a faji, törzsi és más előítéletek, továbbá egyéb ésszerűtlen intézmények és hagyományok. Világunk e defektusai akadályozzák fejlődését, fékezik az emberiség általános haladását. Ám éppen a mai történelem gyors áramlása derít fényt rájuk, emberek mil- liárdjainak mutatja meg világosan őket. Éppen ezért bizonyosak lehetünk abban, hogy földgolyónk fejlődése a jövőben — ha nem is rögtön, de lépésről lépésre — feltétlenül elhárít minden akadályt a haladás útjából. A tudományos kommunizmus születésének, fejlődésének és gyakorlatának a története, a soknemzetiségű szovjet állam népei által a boldogabb jövőért vívott harc története mindenki számára meggyőzően bizonyítja ezt. MIHAIL MILLIONSCSIKOV akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke 9 A Szlovák Statisztikai Hivatal közzétette a legfrissebb iskolázási adatokat. A középiskolai tanulók száma 49 ezer (a tavalyinál 5600- zal több), az általános iskolába járók száma meghaladja a 700 ezret. @5 A Szovjetunióban minden negyedik érettségizett fiatal esti-levelező oktatáson tanul tovább. Ennek az oktatási formának a jövőben — a középfokú oktatás általánossá válása idején — tovább nő a jelentősége, ezért az üzemeknek egyre több kedvezményben kell részesíteniük a felnőtt diákokat. @ Bulgáriában a mihajlovgrádi középfokú technikum tanári testületének szakmai munkaközösségei rendszeresen feldolgozzák és az iskolai oktató-nevelő munkában alkalmazzák a legújabb szovjet és bolgár módszertani cikkek javaslatait. A továbbképzést és a minősítést úgy oldják meg, hogy a tanárok év végén vizsgát tesznek a legkorszerűbb módszertani irodalom ismeretéből, s ugyanekkor az iskolavezetés értékeli az osztályokban végzett oktató-nevelő munkájukat. 0 Lengyelországban erősödő igény az érettségi és a felvételi rendszer közelítése. Az érettségit és a felvételit az eddiginél nyugod- tabb didaktikai folyamattá kellene tenni — írja a Trybuna Ludu. Az idegfeszültség állapotában tett érettségi nem tükrözi a fiatalok tényleges tudását és erkölcsi-társadalmi beállítottságát. A főiskolán a felvételi bizottságnak az eddiginél jobban figyelembe kellene vennie a középiskolai bizonyítványt és jellemzést. Ezzel jobban érvényesítenék a középiskola státuszát és tekintélyét. Sok fiatal elől éppen az zárja el a főiskolára vezető utat, hogy vagy lengyelből vagy matematikából gyenge. # A Szovjetunióban jelenleg minden huszadik iskolai tanuló tagja valamilyen technikai szakkörnek vagy klubnak. A közeljövőben szükségessé válik ennek a tevékenységnek a további tökéletesítése. Ennek érdekében már eddig is sok kezdeményezés és javaslat született: több városban vagy a gyárak szerveznek ilyen jellegű szakköröket, vagy pedig a már működők felügyeletét és segítését végzik. A Komszomol Központi Bizottságában felmerült egy Pionír Vállalat létrehozásának terve, amely félkész termékekből egyszerűbb dolgok összeállítását végezné; a szakkörvezetők számának növelése érdekében a nyugdíjasok bevonását is tervezik. © A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyű lése elfogadta a KNDK szocialista alkotmányát. Az alkotmány III. fejezetének 41. szakasza kimondja a 10 osztályos általános, kötelező és ingyenes oktatást, valamint a kötelező egyéves iskoláskor előtti nevelés biztosítását. © A bolgár művelődésügyi miniszter „Manifesztum az ember nevében“ című cikkében bejelentette a pedagógusok 1973-ra tervezett bérrendezését. A bolgár oktatási reformot elemezve megállapította, hogy kedvező fogadtatásban részesült a kormány szociális intézkedése, nevezetesen az, hogy minden általános iskolai tanuló Ingyenes élelmezésben, tankönyv-, és tanszersegélyben részesül. © A Szovjetunióban 1971 és 1975 között 2,2 milliárd rubelt fordítanak a szakközépiskolák fejlesztésére. Ez az összeg az előző ötéves terv beruházásának csaknem a kétszerese. Jelenleg 1290 iskolában szerezhetnek a tanulók szakmai képesítéssel együtt érett- ségd bizonyítványt is. # Csehszlovákiában 1973 szeptemberében olyan bentlakásos középiskolák nyílnak, amelyekben a munkás- és parasztszármazású tanulók a szakmunkásképző elvégzése után egy év alatt szerezhetnek érettségi bizonyítványt. Ezzel a végzettséggel a tanulók az egyetemek nappali tagozatain folytathatják tanulmányaikat. © A harkovi (Ukrajna) területi pártbizottság azokról az intézkedésekről számol be, amelyeket az általános tízosztályos középfokú oktatásra való áttérés érdekében hoztak. Eredmény: 1971-ben az alsófokú oktatást végzők 89 százaléka tanult tovább, 1972-ben ez az arány már 93,8 százalékra nőtt.
