Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-09 / 58. szám, péntek
Orvosi tanácsadó Hetven éve, 1903. március 9-én született Fraňo Kráľ, a szlovák szocialista irodalom egyik megteremtője. Az Eltorlaszolt út című regénye, amelyből az alábbi szemelvényt közöljük, legjelentősebb alkotásai közé tartozik. A szlovák falvak életét dokumentumszerüen megörökítő regény a falusi szegénység öntudatra ébredését és lázadozását ábrázolja a gazdasági válság éveiben. R eggel hétkor — tehát körülbelül abban az időben, amikor Radzimkáról elindult a tüntető menet, a rachovi fűrésznél már harminc markos csendőr állott. Ott nézték ki maguknak a legmegfelelőbb terepet. Az volt a feladatuk, hogy semmi áron ne engedjék a tüntetőket a városba. Felkészültek erre. Megfelelően fel- fégyverezve. Skodácsek főhadnagy volt a parancsnokuk. A fejükön acélsisak, az övükön telitömött tölténytartók, oldatukon feltűzött szuronyU töltött puskák. Szürke és komor emberek, mint a márciusi reggel színe. Pihenjben álltak és úgy tetszett, mintha sötét márványból való mozdulatlan szobi ok lappangnának ott. A főhadnagy a kordon előtt sétált. Idegesen harapdálta kialudt cigarettáját. Keze hátra- téve, feje lehajtva és agya gondolatok rajától felkavarva. Időnkint egy-egy pillantást vetett a térre és akkor úgy látszott, hogy arcán az elégedettség kifejezése futott keresztül. Jó sztratéga volt. Még a régi magyar csendőriskolából. Azonnal ki tudta választani a legmegfelelőbb állást és a védekezés vagy a támadás terve mindig a kisujjában volt. Most is hosszabb habozás nélkül rábukkant az útnak erre a legmagasabb szakaszára, ahol legkényelmesebben lehetett megakadályozni a menetelést a város felé. Ez a hely a nem működő rachovi fűrész volt. A középen vezetett át a radzimkai út. Két oldalt felhalmozott deszkák és gömbfák magas rakásai és a fűrész épületén túl éles kanyar, mint hajlott térd, balra a további faanyag-rakóhelyek között. És éppen ebben az úthajlatban állította fel Skodácsek főhadnagy legénységét. Itt a kanyarban, csak közvetlen közelből láthatóan, ál- lották el a csendőrök az átjárást. Igazán kitűnő állás volt. Százszázalékos sikert biztosított. Még gondolni sem lehetett rá, hogy valaki tovább juthasson a városba, aki át nem halad ezen az útszakaszon. Megkerülni semmi módon nem lehetett. A deszkák és gömbfák magas rakásai és távolabb a fűrész raktárának két méter magas drótkerítése, amely a pataktól egészen a hegyoldal hirtelen lejtőjéig húzódott, visszariasztott minden szándékot és merészkedést attól a kísérlettől, hogy ezt az egyenes átjárót megkerüljék. És itt állott a csendőrkordon. Mint márványszobrok lánca. Lehetséges, hogy gondolatokkal agyukban és érzésekkel szívükben. Lehet, hogy éppen családjukra, anyjukra, apjukra, gyermekeikre emlékeztek. Lehetséges, hogy nem volt kellemes számukra a helyzet, amelyben éppen benne voltak. Lehetséges, hogy szívesebben lestek volna tolvajokra. Lehetséges, hogy sajnálták ezt a nyomorult népet, amely ellen fegyverüket fordítaniuk kellett. Lehetséges __ És lehetséges, hogy ezek csak eltompult, érzéktelen gépek voltak a kötelesség teljesítésére. De mégiscsak emberek voltak. Négyen társaik közül éppen ebben a pillanatban Rachovban jártak és szétkergették az emberek csoportjait, melyek ki al" rtak jutni a faluból. A többiek itt álltak. Vártak. A tömeg közeledett a végzetes helyhez. Felsebzett lábak hoztak emberi árnyakat, össze- csuklottak a nyomor terhe alatt, ellankadtak a kimerültFRAŇO KRÄĽ: Az eltorlaszolt út (Részlet) ségtől a nyolc kilométeres úton. A lármára hangfogót rakott a fáradtság. A vénemberek, a vénasszonyok és a gyermekek már nem bírták. Sem a kiabálást, sem a gyaloglást. Az erősebb férfiak és ifjak támogatták őket. — Kitartani! — Már csak két kilométer ... Buzdította a fáradatlan többség a lankadtakat. — Kibírjuk ezt. — Odaérünk célunkhoz! — Ott kipihenjük magunkat! A rosszul tápláltságtól elcsigázott embereket eszeveszett elszántság tüzelte fel. És odaértek ... Zihálva, sántítva, botladozva érkeztek a rachovi fűrész első farakásaihoz. Az élen ismét Krupár, Vazstyán, Lenkej, Gyur- mann, csupán az öreg Tonyisík helyére, aki a fáradtságtól lemaradt, lépett Kordos, a kisbíró. A púpos Dzuriák juharfabotjára támaszkodott és magában elátkozta az egész vállalkozást. Az öreg Szpisiákné elmaradozva a végén sántikált, karonfogva vezette a fiatal Majba. özvegy Surikné és Zábrel Zsófi a gyermekekkel a középen tartottak. Az első sorok odaértek a végzetes kanyarhoz. Senki nem sejtett semmit. Mindnyájan lehorgasztott fejjel mentek, szemlesütve, gépies járással, önmagukba mé- lyedve. És ezért, mint derült égből a villámcsapás, hatott rájuk az útra lépő tiszt kiáltása: — Állj! Hirtelen, váratlan történt ez. Testük megrándult, a fejüket fölszegték és szemük a meglepetéstől majd kiugrott. De csak az első sorokban. Csak az első sorok látták, kinek a szájából röppent a kiáltás. Csak az első sorok dermedtek meg a döbbenettől. A többiek nem láttak semmit és keveset hallottak. A magas deszka és gömbfarakások az útkanyar- ban akadályozták őket ebben. Nem értették, miért nem tudnak tovább menni. Miért kell itt, ebben a legnagyobb latyakban megállni. Tehetetlenül to- vamozgó testükkel nekitódultak a mereven állók testének. Előre tolakodtak abból az égető pocsolyából, amelyben már- már megbénult sebes lábuk. Elkeseredetten tódultak rá az első sorokra. És azok előretódullak. Arccal az ásító puskacsövek felé. A főhadnagy félreugrott és rekedten felordított. — A törvény nevében ... Oszoljanak szét! A törvény szó borzalmat jelentett. Ijesztő szó volt ez. Baljóslatú előjelként csendült fel. — Oszoljanak! — mordult fel újra az ismételt parancs. De a három oldalról bezárt és a negyedik oldalról előrenyomott tömeg nem mutatott a harmadik felhívásra sem semmiféle készséget arra, hogy szétoszoljon. A tömeg oldalt, előre, hátra imbolygott, de ottmaradt beleragadva a sárba. — Hiszen látja, hogy nem lehet! — szólalt meg végül Kordos, a kisbíró. — Vissza! — szisszent fel a parancsnok kurta parancsa. — No mozogjatok már. Mit lapultok ott? Csak nem fogunk itt állni egy órát, mint a kerítéscölöpök? — sürgették a hátsó sorokból a türelmetlen kiáltások, mert kikívánkoztak a pocsolyából és nem tudták, mi történik elől. — Csendőrök! ... Csendőrök! ... — szállt át végre a tömeg felett a felvilágosító szó. — Micsoda? Csendőrök? — rezdült fel ismét szétszórtan a szó a deszka- és gömbfarakások között. — Csendőröket küldtek ránk? így akarnak minket elintézni! — Lelőni bennünket mint a nyulakatl Az elkeseredés felvillanyozta az ellankadt testeket és a levegőben sűrűsödtek a kiáltások. A sérelem érzése megrázta a szíveket. Kétségbeesés és elszántság vett erőt a nyomorultakon, mint a kiéhezett vadtól üldözött zsákmányon. Testük felegyenesedett és szemükből szikrázott a harag és a gyűlölet. Egy pillanat alatt történt. Néhány fizikai másodperc alatt. Alig ketyegett néhányat az óra a tiszt kezén. Rövid idő alatt, amely azonban mégiscsak elég hosszú volt arra, hogy megfeszített agyukon megnyomorított életüknek egész* hetei, egész hónapjai, egész esztendei átdübörögjenek. Az emlékek dübörögtek és az arcokra kiült a kemény dac. — Eresszenek bennünket, mi csak azt akarjuk kérni, amit az urak ígértek! — Engedjenek... — hiszen maguk is emberek! — Engedjenek! ... A tömeg hulláma nekilendült. A hátsók kezdtek makacsul előrenyomulni. Majba Péter, ez a derék ifjú, aki az üreg Szpisiáknét támogatva hátramaradt, most átfurakodott az út szélén, teljes erővel az első sorba. A hiszékeny Vidó elkiáltotta magát: — Ne féljetek, úgy sem fognak lőni! — Ne féljetek! — tört ki Majba Péterből és kezével a gömbfarakás felé nyúlt, hogy megfogődzzék benne előrehaladás közben. Ez volt a végzetes pillanat. Az egyik gömbfa Majba markában megreccsent és ezzel a hanggal egyidőben süvöltött fel a csendőrtiszt rövid vezényszava: — Tűz! A márványszobrok egyet rántottak magukon, valami kattant, valami fellobbant, valami dörrent, valami fölsikoltott, valami feljajdult... És valami piros, meleg nyúlós apró erecs kék kezdtek keveredni a szürke, hideg, csúszós sárral. Kilenc óra volt. Hűvös márciusi nap. Toxikománia — a modern gyilkos Világszerte orvosi statisztikák bizonyítják, hogy nemcsak a levegő és a víz meg a talaj szennyeződése fokozódik, hanem egyre szaporodik azoknak az anyagoknak emberek által való tudatos fogyasztása is, amelyek kimondottan mérgező- Leg hatnak a szervezetre. Ezeket az anyagokat nehéz lenne egy rövid cikk keretében felsorolni, és ezért elégedjünk meg a legfontosabbak megemlítésével. A toxikománia világszerte legelterjedtebb formája az alkoholizmus. Nein nevezünk minden alkoholt fogyasztó embert alkoholistának, mivel az alkoholnak is meg lehet a mindennapi szerepe az életünkben. Használhatjuk mint étvágygerjesztőt, mint emész tés javítót, mint depresszió elleni anyagot, és helye van az alkohol fogyasztásának a társadal- mi életben, amikor hangulat- javítónak használjuk. Itt kell azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az alkohol fogyasztása után spicc, jókedv, már a mérgezés első biztos tünete, és sohasem ajánlatos tovább alkoholt fogyasztani. Alkoholistának nevezzük azt az embert, aki már teljesen rabja az alkoholnak, úgyszólván élni sem tud nélküle. Sajnos az utóbbi időben alaposan megszaporodnak azok az anyagok, amelyek az alkoholizmushoz hasonló toxikomániá- hoz vezetnek. Ilyenek az altatók. Ezek közül főképpen az úgynevezett barbiturátumok, inint például a phenobarbital, amobarbital, dormiral, dormi. fen stb. Az utóbbi időben modernebb altatókat is nagyban használunk. További csoportot képeznek a félelemgátló és idegcsillapító orvosságok, az úgynevezett trankvilizéterek, mint például a meprobamat, seduxen és a radepur. Ezek az anyagok nyugtatólag hatnak az idegrendszerre, de nagy veszélyt jelent az, hogy az adagokat állandóan emelni kell, hogy elérjük a kívánt hatást. És ezek a nagy adagok sokszor nemcsak a psziichét, hanem a testet is tönkreteszik. Az utóbbi időben egyre többen és nagyobb mennyiségben használják a különféle fájdalomcsillapítókat, mint az acylpyrint, acylcoffint, sedolort, di- nylt, algenát. Nagy keresletnek örvendenek a toxikomannok körében azok a fájdalomcsillapítók, amelyek kodeint tartalmaznak. Ezek a fájdalomcsillapítók is veszedelmessé válhatnak. E mánia tönkreteszi az ember testét és lelkét egyaránt. Állandóan nagyobb adagokat vesz magához, amelyek inérgezőleg hatnak a vérképzésre, a gyomorra és tönkreteszik az idegeket. 'A legelterjedtebb toxikománia az alkoholizmuson kívül a nikotinizmus és a koffeinizmus. A nikotin kis mértékben pezs- dítőleg hat az agyműködésre és így bizonyos mértékben rövid időre megszünteti a fáradtságot. Nagyobb mértékben azonban deprimálólag hat, azonkívül szerepet játszik a gyomorbajok és a tüdőrák, valamint az ér- és szívbetegségek kialakulásában. A szívinfarktusnál, érelmeszesedésnél, az úgnevezett Bürger-betegségnél nagy szerepet játszik a dohányzás. A legelterjedtebb toxikománia, de szerencsére a legártalmatlanabb a koffeinizmus. A koffein alkaloida, amely jelen van kávéban, teában, kakaóban és a kólában. Kis mértékben frissítőleg hat a koffein és rövid időre eltünteti a testi és szellemi fáradtságot. Túladagolva azonban álmatlanságot, gyomorfájást, szívdobogást és idegkimerültséget okoz. Szerencsére a koffeinizmusról nagyon könnyen le lehet szokni. Itt említem meg, hogy a teában több koffein van, mint a kávéban, de a tea koffeinjának a hatása nem oly erős és tovább tart a frissítő hatása, mint a kávé koffeinjének. Ezért nyilván nevezhetjük a teát az egyik legüdítőbb frissítő italnak, éppen úgy, mint a kakaót. E kis felsorolás csak arra szolgál, hogy nagyon sok azoknak az anyagoknak a száma, amelyek toxikomániához vezetnek, ha mértéktelenül használjuk őket. Igaz az a régi közmondás, amely szerint a jóból is megárt a sokl Fontos, hogy az orvosságok és az úgynevezett élvezeti cikkek fogyasztásánál be is tudjuk tartani a mértéket, és akkor nem fogjuk őket kárunkra fordítani. A rákbetegség földrajzi elterjedettsége A rák földrajzi elterjedésével már a múlt század második felében foglalkoztak a tudósok. Igaz, hogy abban az időben még nem tudták a rák mindenféle fajtáját pontosan megállapítani és ezért az ilyen irányú tudományos kutatás sokat veszített értékéből. A rák geográfiájának tanulmányozása valójában 1952-beri kezdődött, a svájci Louvban tartott orvoskongresszus után. A legújabb kutatások szerint minden kétséget kizárólag az egész világon elterjedt betegségről van szó. Csehszlovákiában leggyakoribb a gyomorrák, a vastagbélrák, a férfiaknál a tüdőrák, a nőknél pedig a mellrák és a méhrák. Világviszonylatban leggyakoribb a rákbetegség Nagy-Britanniában, Franciaországban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Ausztriában és Jugoszláviában. Ázsiában gyakori a rák előfordulása Iránban, az Arab-félszigeten, Ceylonban, a Maláj-félszigeten, Szíriában, Indonéziában, Kínában, Koreában, Japánban. Érdekes, hogy valamikor Kínában a nyelőcső rákja 15-ször gyakoribb volt a fér. fiáknál, mint a nőknél, összefüggésbe hozták, hogy a férfiak forrón ették azokat az ételeket, amelyeket a nők csak langyosan fogyasztottak. A nyelőcsőrák kifejlődéséhez hozzájárult az erős rizspálinka, amelyet többnyire csak a férfiak itták. KÖZELEDIK A TAVASZ {Nagy László felvétele) G Ingrid Bergmann lesz az idei fesztivál zsűrijének elnöke Cannes-ban. A fesztivált május 10 és 25 között rendezik meg. ■ Shakespeare életéről készít tizenkét részes filmsorozatot a brit ATV televíziós társaság a RA1 olasz rádió- és tévétársasággal közösen. Az egy- egy órás részek költségvetése összesen több mint két és fél millió font sterling. A sorozat 1975-ben kerül a tévénézők elé- □ Az Ezeregyéjszaka Szind- bádját viszik filmre Angliában; érdekessége, hogy szereplői között rajzolt figurák is vannak. A fantasztikus film főszerepeit John Philipp és Robert Shaw játssza; ■ partnernőjük Caroline Munro, a Kronos című angol film főszereplője. Érdekes, hogy a májrák pri- máris formája sokkal gyakoribb a tropikus övezetben, mint Európában. Indonéziában elég ritka a gyomorrák a bennszülöttek között, de nem ritka a malájok és a kínaiak körében, akik ugyanezen a földrajzi területen laknak. Bizonyára itt szerepet játszik az öröklődés és a generációkon át folytatott életmód. Afrikában is gyakori a májrák, de érdekes, hogy ez ellen a bennszülött négerek minha védettebbek lennének. A fehérek és a sárgák között ugyanis sokkal gyakoribb itt is a máj- rák. Észak-Amerikában a rák nagyon el van terjedve. Közép- Amerikában és Dél-Amerikában kevesebb a rákos megbetegedés, csak Brazíliában, Argentínában és Uruguayban gyakoribb. Különféle rákos megbetegedések vannak Ausztráliában, Tasmániában, Új-Zélandban és Űj-Kaledóniában is. Gyakori az arcon képződött rákos daganat a tengerparti lakosságnál, főképp halkereskedőknél. Izland- ban a gyakori gyomorrákot az állandó füstölthatevéssel magyarázzák. Az uránbányák dolgozói közötti gyakori rákbetegségeket a rádium kisugárzásával magyarázhatjuk Végezetül felsorolom azokat a tényezőket, amelyek rákképződéshez vezethetnek. Ide tartoznak az öröklött tulajdonságok, kozmikus sugárzás, a foglalkozás, dohányzás, táplálkozás, éghajlati és földrajzi tényezők. Nem kts mértékben hatnak a faji tényezők, valamint a víz, a levegő és a talaj összetétele. Ebből is láthatjuk, hogy a rákprobléina végleges és sikeres megoldása nagyon bonyolult, összetett feladat, amelyhez az egész világ összefogására szükség van! Dr. JUHÁSZ ISTVÁN 1973. III. 9.
