Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-06 / 55. szám, kedd
Ű S FILMEK LEGENDA, A RABLÓ (cseh) Rendhagyó film a Legenda, a rabló című cseh alkotás; látszatra ugyanis romantikus, izgalmas bűnügyi történet, find- rich Legenda kasszafúró és anarchista élettörténete, a valóságban azonban több egy szokványos detektív storynál, mert kilép a műfaj hagyományos kereteiből. Az alkotás cselekménye a szá szellemű művének, a Sziréna nak alkotója. S ezért mi sem természetesebb, minthogy a film mondanivalója szélesebb összefüggéseket nyer. Az alkotás hőse ugyan költött alak, de élő figura, mert a rendező szerint hozzá hasonlók valóban éltek. A film a rendező visszaemlékezéseinek a laza fűzére, s célja, hogy egyet s mást elmondjon VÁGTÁZÓ SÁRKÁNYGYÍKOK A Legenda, a rabló című cseh film egyik jelenele. Zöd elején játszódik; Legenda, az ügyes kasszafúró a gazda goktól rabol, hogy az így szerzett pénzzel segítse a mozgalmat, mert szent meggyőződése, hogy ily módon támogathatja a szegényeket. Az anarchista, az őrök lázadó Legenda „sajátosan“ harcol az igazságtalanság, ae elnyomás ellen és utópista álmokat sző az abszolút szabadságon és egyenlőségen alapuló társadalmi rend kialakításáról. Ay, elnyomottak közt azonban nem talál pártfogóra, az emberek közti egyenlőtlenség ellen étiért továbbra is sajátosan harcol, a különbségeket rablással próbálja kiegyenlíteni. Ennyi tömören a film cselek ménye, melynek alkotója önmagát tagadta volna meg. ha Legenda, a rabló című filmje mindössze szórakoztató, bűnügyi történet lenne. Mert a rendező nem más, mint Karol Steklý, a cseh filmtörténet egyik, immár klasszikussá vált haladó a szociáldemokraták elődeiről. Legenda tulajdonképpen az álmodozó, az idealista ember típusa, aki nem tudta felismerni az igazságtalanság gyökereit, ezért a helyes kivezető utat sem találhatta nieg, nem látta, hogy az egyenlőtlenség a tár sadaliui rendszer lényegéből fa kad, ezért lopással, rablással mit sein old meg; bűnöző, ám tulajdonképpen a rendszer jut tatta erre az útra. Rovott múltú a film másik főszereplője, Wohryzka is, aki Legendával ellentétben demoralizálódott figura, a rabolt pénzt önző, egyéni céljai megvalósítására használja fel, gyáva és opportunista alak. Karéi Steklý filmjében a szórakoztatás és a társadalmi mondanivaló elemeit sikeresen öt vözte egybe. A címszerepet Eduard Cupák játssza — figyelmet érdemlően. Kiváló teljesítményt nyújt a filmben Via dinitr Menüik és Miloš Kopec- ký ík. A film címéből krimire következtethetnénk. ám nem bűnügyi történet a Hekus lettem, noha bűnügyek nyomozásáról szól. A felszabadulás utáni éveket idézi, a .népi rendőrség dókból ismerjük meg azokat az einl»ereket, akik tajiasztalat nélkül, pusztán azért, mert szükség volt rájuk, felvették a harcot az üzérkedők, a feketézők el len. Áldozatos és nehéz munkát Ilyen címet adott nemrégiben az egyik népszerű-tudományos cikk írója a dinosaurusokról szóló írásának, kidomborítva, hogy a régmúlt őshüllői sokkal mozgékonyabbak voltak, mint eddig feltételeztük Milyenek is voltak ezek az állatok, amelyeknek maradványait a világ számos részén megtalálták? A texasi Davonport mellett a krétakori szik Iák ritka érdekességet őriznék: 120 millió évvel ezelőtt ólt brontosaurus-csorda lábnyomait. Ezek az őshüllők a dinosaurusok (sárkánygyíkok) egyik csoportjához, az óriás termetű saurupó- dákhoz tai'toztak. A Sziklás-hegység fennsíkjainak páratlanul gazdag őslénytani leletei között e csopqrtnak hat faja van képviselve. Minthogy a saurupódák növényevők voltak, az általuk letarolt növényzet mennyisége minden képzeletet felülmúlt. Egy-egy jól megtermett példány súlya elérte a 60 tonnát is (a mai legnagyobb termetű elefántok testsúlya körülbelül 5 tonna). Az említett lábnyomok azonban más érdekes információval is szolgálnak: a legnagyobb tal- |)ak nyomai a széleken találhatók, a legkisebbeké pedig a lábnyom-együttes belső részein. Robert T. Bakker professzor, a neves amerikai f>a- leontológus a Teabody Museum Discovery című folyóiratában arra következtet ebből, hogy a di- nosaurusok kicsinyei a közösség védelme alatt nőttek fel, akárcsak a csordában élő mai nagy emlősállatok kölykei. Ez a megállapítás azért érdekes, mert a dinosaurusok nem emlősök voltak, hanem hüllők, legközelebbi mai rokonaik, a krokodilusok, gyíkok mit sem törődnek kicsinyeikkel. Mivel a krokodilusok lassú mozgású, lomha állatok, amelyek testi felépítésüknek megfelelően heverészö életmódot folytatnak, az őslénytani kutatók hasonló elképzelést alakítottak ki a sárkánygyíkokról is. Annál is inkább, mert úgy vélték, hogy mocsarak és lápok lakói voltak. Az őshüllők egyik kezdetleges alosztálya, a sinapsi- dák mintegy 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg, s az évmilliók során nagy fiziológiai fejlődésen mentek át, annyira, hogy leszárinazot- taikból vált ki később az emlősök ága. Amikor — vagy 200 millió éve — az első, még viszonylag kis termetű dinosaurusok megjelentek, a szervezetileg már jóval fejlettebb si- napsidák fogyatkozni kezdtek, majd eltűntek. Ugyanakkor a dinosaurusok sok fajjá ágaztak szét, ezek közül egyesek valóságos óriásokká növekedtek. Ez az állatcsoport több mint százmillió éven át a Földnek úgyszólván „koronázatlan királya volt“. Miképpen történhetett — teszi fel a kérdést Bakker professzor —, hogy a már fejlettebbé vált sinapsida fajok kipusztultak, míg a náluk kezdetlegesebb hüllőcsoport tagjai kifejlődtek és elszaporodtak, ha valóban nehézkes és lomha állatok voltak? Az ellentmondás feloldását keresve a professzor tüzetes anatómiai vizsgálat alá vett dinosaurus-csontokat, hogy a lágy részek olykor felismerhető nyomaiból következtessen az állatok felépítésére, viselkedésére és életmódjára. Megállapította, hogy a dinosaurusok nőm csúszómászó alkatú állatok voltak, mind a négv végtagjuk függőleges helyzetű volt, miként az emlősöké, s az ízületek járáshoz és futáshoa egyaránt alkalmasak lehettek. Rájött továbbá, hogy a mellső végtagok felkarcsontját mozgató váll izom — amely a csúszómászóknál fejletlen — erősen fejlett volt. Mindez azt mutatja, hogy a dinosaurusok sokkal mozgékonyabbak voltak, mint ahogyan a tudósok eddig feltételezték. Ezt igazolja Bakker szerint az a tény is, hogy a dinosaurusok ma élő legközelebbi rokonainak, a krokodillusoknak a szívkamrája — a többi hüllőével ellentétben — már éppúgy két kamrára különül el, akárcsak a madaraké és az emlősöké, tehát a legmozgékonyabb állatoké. Anatómiai vizsgálatai és a mai nagy emlősökön végzett mozgás-tanulmányai alapján kiszámította, hogy a mai elefánt és az orrszarvú körvonalaira emlékeztető Chasmosau- rus Kaiseni nevű, több mint öt méter hosszú dinosaurus vágtázni is tudott, akár 50 kilométeres sebességgel. Leonard Ginsburg, a párizsi őslénytani intézet igazgatóhelyettese tudóstársa új elméletéhez hozzászólva elismerte, hogy a felhozott érvek meggyőzőek, de felhívta a figyelmet egy-két olyan körülményre is, ami még további kutatást tesz szükségessé. Ezek között a legfontosabb, hogy a dinosaurusoknak még nem volt rekeszizmuk, márpedig a gyors mozgáshoz szükséges fokozott anyagcsere szempontjából a légzést elősegítő rekeszizom jelentős szerepet játszik. A Sciences et Avenir egyik utóbbi száma amerikai uslénykutatók más érdekes, új feltevéséről tudósít. Tanulmányozták: kapcsolatba hozható e vajon az őslények kipusztulása az ember tevékenységével? Noha az utóbbi évszázadukban közvetve vagy közvt i lenül 450 állatfaj kipusztulásában vagyunk ludasok, a tudomány eddigi ál- láspontja szerint a történelem előtti állatfajok kihalása az embertől függetlenül, főleg éghajlati változások hatására következeit be. Ez a vélemény azonban az újabb leletek alapján alighanem megdől. A franciaországi Solutré mellett egy szűk völgykatlanbau, amely csak egy oldalról közelíthető meg, több ezer vadló csontváza került elő a föld alól. Nyilvánvaló, hogy egy történelem előtti hajtóvadászat nyofnait takarta a föld. A dél-ukrajnai Amroszievka mellett, egy vízmosásból csaknem ezer ősbölény csontmaradványai kerültek napvilágra. Itt az őskori hajtóvadászat tényét megerősíti az a több száz kovakő- és csont-dárdahegy, amelyet a bölénycsontok között találtak. Ez a két vadászat a felső paleolitban zajlott le, a vadászok tehát már mai értelemben vett emberek voltak ... Embercsoportok és egyes állatfajok szorosabb kapcsolatának a bizonyítékai az utóbbi években Észak-Amerikában is nagy számban kerültek napvilágra. Több amerikai őstörténész a mastodorv- leletek földrajzi határvonalát — amely egybeesik az emberi települések emlékeinek határvonalával — azzal magyarázza, hogy Észak-Amerikában a mastodonok kipusztulását nem az éghajlati változások, hanem az ember okozta, mintegy 11—12 ezer évvel ezelőtt. MUNKÁT KERES A LÉZER félénél a Hekus lettem című magyar filmből megalakulását, a közbiztonság megszilárdítását tárja a nézők elé, a demokratikus rendőrség hőskorára tekint vissza, a rend kívül nehéz körülmények között megkezdett rendteremtést szemlélteti — eredeti dokumentumok alapján. Az akciófilm — Fóti Andor visszaemlékezései nyomán — néhány híres bűnesetet rekonstruál a világháború utáni inflációs időkből, megmutatja a rendőrség harcát a félelmetes és hírhedt pesti alvilág ellen. Fejér Tamás filmjében jó ritmusban, lendületesen bontakoznak ki a helyzetek, természetes megvilágítást kapnak az Éiakok; korrajz igényű epizó végeztek, de az új élet ezt kö vetelte... Az alkotók a film realizálásánál, sajnos, nem voltak következetesek: a dokumentatív stílus a vége felé elhalványul, a fordulatok mesterségesen hatnak. A kor légkörét inkább csak az eredeti híradó részletek idézik. A Zimre Péter forgatókönyve alapján készült film egyik erénye, hogy a demokratikus rendőrség hőskorának állít emléket. A film szereplőinek megváloga- tása telitalálat. Különösen jó Harsányi Gábor, aki természetesen, elevenen és árnyaltan formálta meg az egyik nyomozó alakját. —ym— Miben segít máris a lézersugár és milyen további lehetőségekkel kecsegtet? Száznál több ipari alkalmazásán kívül segítséget nyújthat az elemek átalakításához, a szabályozott termonukleáris fúzió megvalósításához és az atomórákénál is pontosabb időméréshez. Gyermekcipőit levetve, « lézertechnika mind nagyobb léptekkel halad előre a gyakorlati alkalmazás útján. Úgy is mondhatjuk: munkát keres a lézer. A lézersugárnak két olyan tulajdonsága van, amely megkülönbözteti a közönséges fénysugártól és egyben fizikai alapja is gyakorlati felhasználásának: nagy energiasűrűsége és fázisazonossága. A legújabb felhasználási lehetőségekről szólva, leghelyesebb abból kiindulni, hogyan állítja munkába a tudomány ezeket a tulajdonságokat. A két tulajdonság együttes kiaknázásától várhatók a legjelentősebb fejlemények. Az egyik biztató lehetőség a holográfia továbbfejlesztése és gyakorlati felhasználása. A hagyományos és az új fotoeljárás között az a döntő különbség, hogy a fényérzékeny lemez nemcsak a ráeső fényhullámok amplitúdóját — vagyis a fényerőt — rögzíti, hanem a hullámok fázisát — vagyis helyzetét — is. Az ismert fényképezőgépekben a gyűjtőlencse segítségével kép rögződik a lemezen, a holográfiában viszont egy másik fénysugár, az ún. referencia-sugár tölti be a lencse szerepét; ez a fénysugár a lemez helyén keresztezi a lefényképezett tárgyról visszavert sugarak hullámfrontját. A két front találkozása interferenciát eredményez — ezt rögzíti a fényérzékeny lemez hologram formájában. A hologram készítéséhez szórt fény helyett fázisazonos fényre van szükség, márpedig a lézer feltalálása előtt nem volt mód megfelelő fényerejű koherens fénynyalábok előállítására. A holográfia fejlődése tehát az új fényforrásnak köszönhető. A lézersugár energiasűrűségét és fázisazonosságát hasznosító másik nagy jövőjű felhasználási terület a távközlés: a lézersugárnak, mint elektromágneses jelhordozó hullámnak az alkalmazása. Az optikai távközléshez két egyforma nyílású teleszkópra van szükség, amelyek „szembe néznek“ egymással. Az Ilyen „antennarendszer“ kitűnően megállná a helyét az űrben, a légkör alsóbb rétegeiben azonban zavarokat okozhatna működésében az eső, a hó, a légiforgalom vagy egy-egy madárraj. Ezért célszerűbb csővezetéken eljuttatni a fényhullámokat-íiz adóberendezésből a vevőbe, üveg- és gázlencse irányítók segítségével. A továbbítandó információt a rádiótechnikához hasonlóan a vivőfrekvencia modulálásával ültetik rá a fénysugárra. A vevő- berendezésben azután „szembesítik“ eredeti frekvenciaállapotával a fénynyalábot, s ilyen módon kapják meg belőle az információkat. Minthogy a rádióhullámok még hosszú ideig kielégíthetik a távközlés igényeit, valószínű, hogy a lézer tömeges híradástechnikai alkalmazására csak a távolabbi jövőben kerül sor. Különleges feladatok megoldására, néhány kilométeres távolság áthidalására azonban már ma is alkalmazható a lézer-átvitel. A lézerekkel kapcsolatos kísérletek között kiemelkedő fontosságú helyet foglalnak el a szabályozott termonukleáris fúzió megvalósítására irányuló próbálkozások. E tekintetben egyedülálló eredményeket értek el a Nobel- és Lenin- díjas N. Bászov akadémikus moszkvai laboratóriumában. Kifejlesztettek egy optikai erősítővel ellátott, újfajta, óriás impulzusú lézert, amellyel tricium-deutérium gázelegyből 2 millió fokos plazmát sikerüli előállítani. A plazma sűrűsége megközelítette a szilárd testekét. „Azt hiszem — mondotta ezzel kapcsolatban Bászov akadémikus —, hogy hamarosan neutronokat figyelhetünk majd meg, vagyis egy termonukleáris reakció kezdetét.“ Nagy figyelmet érdemelnek a lézer impulzusok időtartamának rövidítésére irányuló erőfeszítések is. Az óriás impulzusú szilárdtest-lézerek impulzus-időtartama a másodperc ezredrésze. Ennek csökkentésével az energiasűrűség tovább növelhető. A Szovjetunióban már több évvel ezelőtt üzembe helyeztek egy hatmlliiárd watt teljesítményű lézert, amelynek impulzus- hossza nagyságrendben a másodperc milliomod része... Ha sikerülne az impulzusok időtartamát a másodperc trilliomod részére csökkenteni, akkor az egymást követő fénynyalábok hossza 0,3 mm-re rövidülne, s így elméletileg lehetővé válna ezeknek az energiacsomagoknak elemi részecskékké való átalakítása. Ez az úthossz lehetőséget nyújtana a fénysebesség eddig elképzelhetetlen, 4—6 tizedes pontosságú meghatározására.., , (dj) 1973. Ili. 6. 6 HEKUS LETTEM ___________________________(magyar)
