Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-06 / 55. szám, kedd
DIADALMAS HUSZONÖT ESZTENDŐ KIÁLLÍTÁS A MŰVÉSZETEK HÁZÁBAN Az elkötelezett művészetnek a Nagy Októberi évforduló alkalmából bemutatott kultúrpolitikai jelentőségű seregszemléje után alkotóink most újból tanújelét adják a szocialista társadalommal és céljaival való azonosulásnak. A bratislavai Művészetek Házában megnyílt 117 műből álló nagyszabású tárlat valameny- nyi művészét egy átütő alapgondolat vezéreli: a negyed évszázad előtti, immár történelemmé vált sorsdöntő fordulatra, a munkásosztály februári győzelmére való emlékezés, s a kitartó küzdelmek eredményének ünneplése. A társadalmi felelősségérzetből született, egyértelmű világnézetet kifejező munkák spontánul kapcsolódnak céljukhoz. Realista kifejező eszközök gazdag tárával villantják fel a konkrét történelmi helyzetet és tükrözik napjaink szocialista valóságát. Mondanivalójuk súlyával, sokrétű formálásával komplex értelmi, érzelmi és hangulati hatást keltenek a szemlélőben. A korukban benne élő művészek a nagy eseményt formailag igazul, heroizálás és eszményítés nélkül akarják közölni. A festői alkotások éreztetik, hogy az elkötelezettség formáló elvvé vált. F. Kudláö erőteljas vásznán „Gottwald 1948 februárban“ a hatalmas emberlömeg fölé magasló alakjával érezteti, hogy ő az elhivatott vezér, aki a munkásság anyagi és szellemi felszabadulásának megvalósítója lesz. M. Jakabcic „48 február ja“ nem ábrázol, hanem megjelenít. Vöröslő ég alatt, fekete háttérből felcsapó sok-sok izzó lángnyelv fölött győzelmesen leng a kommunista párt és a csehszlovák állam lobogója. Lő- rincz Gyula olajképe a tartalom és forma tökéletes összecsendü- lése. Február hősei feszült komolysággal, töretlen hittel sorakoznak s lépnek feltartóztathatatlanul előre. J. Knil vonzó kompozíciója a Február. Hőse a nép, a hullámzó tömeg. 5. Bednár feszes struktúrájú Február reggelén mutat rá a munkásság összetartására. Egy elvű s támaszválasztású és hasonló témájú művek ezek, de a modern művész egyénisége s leleménye jelen van valamennyin. E. Zmeták is részt vesz a szocialista igazságért való harcban, amikor szilárd formákkal és szép enyhe színekkel szembeállítja a régi Košice kopott, ódon utcáit a mai, dinamikusan lüktető, nagy ipari várossal. /. Nemeik vallomását egymásba olvadó, finoman összehangolt I. Rumanský: Harc a sötétség ellen színű tájak közvetítik. I. Balogh Február éjszakája nagyerejű kompozíció. Csupa feszültség, melyet a gyárkémények sötét vertikálisai söreik várakozásteljes, tanácskozó csoport jának ellentétes ritmusa fokoz. Wiener Kráľ Imre régi falujának derűs, halk hangú, költői szépségében merül el. Csemicky L. a táj, az ember, az építő munka lelkes mély érzelmű dicsőítője. Barta Gyula szigorú, konstruktív fo- galmazású ipari tájaiba finom színekkel hangulatot lop be. /. Sturdik Scsipacsev illusztrációin a szerelem varázsát színes vonalak dallamos muzsikájával fejezi ki. P. Romaríák bensőséges érzelmi oldottsággal vetíti elénk a Szép napot. M. Laluha telt színnyalábok közé foglalt Kendős asszonya szuggesztív erejű alkotás. /. Polakoviö ötletesen leegyszerűsítve, durva vászonra felrakott ecsetvonásokkal fest Februári csendéletet. F. Sesták belülről megvilágított képmáson örökíti meg Gottwal- dot. F. furik levegős vízfestései tükrözik világszemléletét. A szlovák falvakban a villanyosí- tással egyidejűleg kigyúl’a haladó gondolkodás fénye is. A grafikák közül kiemelkedik R. Dubravec robusztus tehetségét éreztető két szuggesztív metszete, /. Pavlivková kombinált technikájú Dicső évfordulójának a színek villogó játék;j s « vonalak ritmikája sajátos dinamikát kölcsönöz. Majd L. lieč ko könyvillusztrációi szenvedélyes, időszerű mondanivalójú igényes grafikai teljesítmények. A világos szerkezetű, sűrített fo- galmazású falragaszok: L. Cisá- rík ragasztása, O. Zimka Győzelmi plakátja, /. Chovan érzékletes sarló és kalapácsa mind a munkásság erejéről, győzelméről, a világ újjáteremtésének szükségességéről adnak hírt. A plasztikák sorában R. Uher monumentális realizmussal alakított Gottwald-portréja tűnt föl. R. Miklának sötéten vöröslő Február győzelme nyugalmában is robbanó erejű, hatásos cso- portfűzésű alkotás. A. Vika hid- ronálium domborműve a Győzelem reggelén a párhuzamos sorokban felvonuló fegyelmezett, magabiztos tartásé alakokat jól jeleníti meg. M. Pulik kiértékelt jelképpel a fém nyelvén szól az együvé tartozók csoportjáról. A szocialista eszmeiségű tárlat önmagáért beszél. A közelmúltban és napjainkra vonatkozó mondanivalójával is igazolja, hogy az alkotók magukévá teszik Marx szavait: „A művészet funkciója szerint harc a szép, teljes értékű, harmónikus emberén.“ bArkAny JENÖNÉ Február a Tükörteremben 1973 Ili. 6. A bratislavai Tükörteremben elhangzott három kamaraprodukciónak, melyek szűkebb műfajukon belül ugyan erősen eltértek egymástól, volt mégis egy közös jellemzője, éspedig az, hogy mindhárom olyan előadói színvonalat ütött meg, melyen a bírálat mérlege örvendetesen a dicséret oldalára billen. Az első est esetében a dicséret hangján szólni annál is ör- vendetesebb, mert alapjában véve egy diploma hangversenyről volt szó, mely azonban mellőzött minden „iskolás“ jelleget. Érett, színvonalas művészi produkciónak bizonyult. De ezen talán nincs is mit csodálkozni, ha figy eleimbe vesszük, hogy az est „növendéke“ Juraj Alexander, a Szlovák Kamarazenekar jónevű csellistája volt, aki ezzel a produkciójával zárta le főiskolai tanulmányait. Vizsgaprogramját kifogástalan ízléssel és igénnyel állította össze. Mindkét programrész súlypontját egy-egy szonáta képezte. Bevezetőül Francois Couperin „Koncert darab“-ja hangzott el, majd Beethoven legszebb csellószonátája, a Pastorál szimfónia tő- szomszédságában keletkezett A dur mű következett. A szünet utáni részt Ivan Hrušovský formás „Kis szvit^-je nyitotta meg, hogy aztán kibontakozzanak Brahms gyönyörű F-dur szonátájának szenvedélyes dallamai. Ennek a programnak azonban nemcsak az összeállítása volt szép, de az előadása is. A jól megalapozott technikai felkészültség mellett a legszimpatikusabb benyomást a különböző stílusok biztos megérzése jelentette. A Couperin-mű — a kéz deti elfogódottság ellenére is, magával hozta százada légkörét. A Beethoven-szonátából ki- órződölt a mű fenséges nyugalma, míg a Brahms-opusz tolmácsolása hiteles drámai feszültségről tanúskodott. A vasárnap délelőtti dal matinét is pályája elején álló művészpár fémjelezte. Magda Ha- jóssyová nevének vonzereje van, éspedig joggal, mert hangja, árnya la tokban bár nem elég gazdagon, de egyre fényesebben és szebben cseng. Most Händel, Suchoň és K'nöka műveit tolmácsolta ugyancsak korrekt technikai felkészültséggel, az emocionális komponenst azonban némileg háttérbe szorítva. Kísérő partnere Milada Synko- vá volt. A matiné meglepetését Marian Horák tartogatta tarsolyában. Diplomahangversenye óta, tehát csaknem két esztendeje, nem hallottuk őt, mert közben két szemesztert Kijevben töltött s most pedig katonai évét szolgálja. Látszólagos „hallgatásának“ ideje alatt azonban hangja, mely ugyan még nem „kész“, főleg az alsó regiszterben, örvendetes fejlődésen ment át. Kiszélesedett, magasságai fényesek, biztos lett, és kifejezőerőben is sok árnyalattal gazdagodott. Előadásában különösen Csajkovszkij, Glinka és Rahmanyinoo dalai tetszettek. Kiilön ki kell emelni partnerét, Miloslav Staroslát, aki ismét bizonyságot tett ragyogó pianista kvalitásairól. Míg ez az első két beszámoló az új generáció térhódításáról szólott, addig a harmadik egy sikerdús művészpálya jubileumáról ad hírt. A hónap utolsó keddjén ugyanis a Szlovák Vonósnégyes ünnepelte megalakulásának évfordulóját. Aladár Móži, Alojz Nemec, Milan Te- lecký és František Tannenberger immár 15 éve közösen muzsikál és e másfél évtized alatt szá m ta 1 a ns zo r be bi zo n y í t ol tá k, hogy igaz misszionáriusai a kultúrának, mert működésük színterének súlypontját éppen azok a vidéki városok jelentik, ahová csak ritkán és szűkösen jutnak el a zeneművészet képviselői. Ünnepi estjükre gyönyörű műsort állítottak össze, mely a huszadik századból kiindulva az utóromantikát megjárva ugyanoda tért vissza, útba ejtve Sosztakovics Vili., Brahms és Bartók első vonósnégyesét. Mi(it már nem egyszer, ezen az estén is az bizonyosodott be, hogy je les négy művészünk stílusához századunk zenéje áll legközelebb. Ennek a ténynek eredője, hogy a három mű közül Bartók- tolmácsolásukat éreztem a legsikeresebbnek. A Sosztakovics- rnűben is a ritmikus és eleven középrészek jelentették a csú csőt, míg a Brahms-ópuszban nem ártott volna több feszültséggel. szenvedélyesebb hangot megütni. VARGA JÖZSEF BECSÜLETES MUNKÁNK EREDMÉNYEKÉNT Éppen-akkor kapcsoltam be a televíziót, amikor az SZLKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris üléséről közvetítettek részletet. Jozefe Lenárt elvtárs beszélt Szlovákia gazdasági fejlődéséről. Az első titkár számokkal, adatokkal tette szemléletesebbé az utolsó negyed évszázadban megtett utunkat. Egyebek közt megemlítette, hogy 1948-hoz viszonyítva 1972-ben a tizennégyszeresére növekedett Szlovákia ipari termelése, csupán tavaly annyi volt a gyarapodás, amennyit iparunk az egész 1948-as évben termelt. Az első köztársaság idejéhez viszonyítva a múlt évre megkétszerezte termelését a mezőgazdaság is, miközben a földműveléssel foglalkozó dolgozók száma a felére csökkent. Míg a háború -lőtt Szlovákia hét százalékkal részesedett az ország ipari termeléséből, addig 1972- ben a köztársaság egész ipari produktumának csaknem egynegyedét adta. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy nemcsak Szlovákia, hanem egész köztársaságunk gazdasága nagyarányú fejlődésen ment keresztül, ipari termelése például az utóbbi huszonöt év folyamán 7.6 százalékkal növekedett, ebből a gépipar több mint tizenhat, a vegyipar pedig tizeik i*n«r «/ázalék- kal részesedik. Érdemes ezek felett az adatok felett kiss^: elgondolkodni, különösen most, amikor hazánk népe hűséges barátaival együtt a negyed évszázaddal ezelőtti dicső Februárra emlékezik, azokra a napokra, amelyek folyamán az ország dolgozói a kommunista párt vezetésével véglegesen döntöttek köztársaságunk szocialista fejlődésének útjáról. Tudjuk jól, hogy ez az út nem volt könnyű, tengernyi nehézséget ép fogyatékosságot kellett lekttzdenünk ahhoz, hogy sikeresen megvalósíthassuk a kitűzött merész célokat, amelyekről a jubileumi évforduló alkalmából hazánk dolgozóinak elért eredményeit összegezve beszámolhattak kommunista pártunk vezetői. Életünk változását, fejlődését mi magunk érezzük, látjuk a legjobban. Indokolt elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy becsületes munkája eredményeként mindenki tisztességes színvonalon élhet, amely különösen a nálunk igen fejlett társadalmi juttatásokat is beleszámítva méltán versenyezhet a legfejlettebb államok lakosságának életszínvonalával. A februári győzelem eredményeképpen megszűntek az óriási szociális különbségek a lakosság egyes rétegei között, s a dolgozó ember számára ma már sok minden természetes, amire valaha álmában sem gondolhatott. 1948 februárjának eredményeit a saját és családja sorsának alakulásán mérheti le a füleki munkás, a losonci textilgyári dolgozó, a rozsnyói bányász, a csallóközi paraszt és a többi százezer és millió dolgozó, aki áldozatos munkájával építette fel ezt az országot, a dolgozó nép igazi hazáját, és fejleszti tovább a kommnnisfa párt útmutatásával. Szükséges időnként elgondolkodnunk szocialista építőmunkánk eredményei, a dolgozó ember életszínvonalának rendszeres emelkedése, létbiztonságának megszilárdulása felett azért is, hogy megerősítsük a rendszerünkbe vetett hitünket és még nagyobb bizalommal tekintsünk a jövőbe. Nem felesleges dolog ez, bizonyíték erre az 1968 as esztendő is, amikor az ellen- forradalmárok által előkészített antifebruártól csak igaz barátaink idejében nyújtott internacionalista segítsége mentett meg bennünket. A szocializmus ellenségei nemcsak a dolgozók két évtizedes országépítő munkájának eredményeit vonták kétségbe és becsülték le, hanem a megcáfolhatatlan tények ellenére demagóg propagandájuk azt igyekezett elhitetni az emberekkel, hogy az 1948 februárjától eltelt évtizedeket „elfecséreltük“, hogy február valójában tévedés volt, és hogy ezután új „modell“ alapján nj úton haladjunk, természetesen visszafelé az 1948 februárja előtti, illetve a burzsoá köztársaság viszonyaiba. A reakció meggyőződhetett róla, hogy hazánk dolgozó népe következetesen folytatja a Februárban választott utat, azt az utat, amelyen Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei internacionalista egységben valósítják meg a CSKP irányvonalát, szilárdítják a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködést és barátságot. Nem fecséreltük el, hanem nagyon is alaposan kihasználtuk az elmúlt évtizedeket életünk minden területének sokoldalú fejlesztésére. Az eddigi eredmények, a februári győzelem jubileumi évfordulója tiszteletére kibontakozódé nagyarányú munkakezdeményezés kezeskedik arról, hogy a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött további feladatokat is sikeresen megvalósítjuk. GÁL LÁSZLÖ ESŐS MÁRCIUS Március a meteorológiában már az első tavaszi hónap. A természetben is megkezdődik az átmenet a téli időszakból ? tavasziba. Hosszabbak lesznek a napok, és a Nap egyre magasabbra emelkedik a láthatáron. Éppen ennek következtében márciusban fokozatosan emelkedik a levegő hőmérséklete is. Ez az emelkedés azonban gyakran, és elég hirtelen visszaesik. Ezt a jelenséget a hideg sarki légáramlat okozza, amely márciusban időnként behatol Közép-Európába. Hazánk területére leginkább akkor áramlik be ez a hidg levegő, ha enyhe volt a tél. Márciusban az átlagos havi hőmérséklet Délnyugat-Szlová- kiában öt fok, Közép-Szlovákia alacsonyabban fekvő területein 4 fok, Kelet-Szlovákiában pedig 3 fok között alakul. Az itt felsorolt hőmérsékleti átlagokból látható, hogy a tavasz valamivel később érkezik meg Szlovákia keleti részébe, mint Nyugal- Szlovákiába. Március egyes időszakaiban eléggé eltérő az éjszakai és a nappali hőmérséklet. Rendkívül meleg márciusban például a legmagasabb nappali hőmérséklet a hó vegén az alacsonyabban fekvő területeken eléri a 20, sőt 23 fokot. Ilyen magas hőmérséklet azonban csak ritkán fordul elő. A múlt század dereka óta hazánkban 1938-ban volt a legmelegebb március. Az átlagos havi hőmérséklet akkor Bratislavában 9,6 fokra emelkedett. Ezzel szemben 1875-ben igen hűvös volt a március, és az átlagos havi hőmérséklet csak mínusz 0,3 fok volt. A csapadék márciusban eléggé változó, néha havazik, néha esik az eső. Ez idén a következő időjárásra számíthatunk márciusban: a hőmérséklet és a csapadék normális lesz. Március 1-től 10 ig túlnyomó részt felhős idő várható — helyenként esővel. Az éjszakai hőmérséklet 0 fok alá süllyed, a nappali hőmérséklet plusz 2 és plusz 5 fok között alakul. Később fel- melegedés várható. Március 11- től 20-ig eleinte borult idő lesz, helyenként esőkkel. Az éjszakai hőmérséklet plusz 3 fokia, a nappali hőmérséklet pedig plusz 8, sőt plusz 13 fokra emelkedik. Később mérséklődik a csapadékképződés, derültebb lesz az égbolt, és lehűlés várható. Az éjszakai hőmérséklet mínusz 1 és mínusz 4 fekra, a nappali hőmérséklet plusz 2, sőt plusz 4 fokra csőkké a. Március 21 és 31 között ú; sűrűsödő felhőzetre, esőkbe számíthatunk. Éjszaka kiss 0 fok fölé, nappal túlnyomó részt plusz 6, sőt plusz 10 fokra emelkedik a hőmérséklet. P. F«
