Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-31 / 77. szám, szombat

EREDMÉNYES KUKORiCATERMESZTtiK

NYOMÁRÁN

Végre elérkezett a várva várt javasz, A melengető napsugarak kedvező hatására, mintha a mezei munkák üteme is megélénkült volna. Ennek köszönhet ően Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben csak napok kérdése és mintegy 310 000 hektár területe«) befejezik a kora tavaszi kalászosok vetését, a déli járások zömében pedig már az őszi búzák feljavításának végénél tartanak. Szinte öröm olvasni azokat a jelentéseket, melyek arról biztosítják az ország közvéleményét, hogy szövetkezeteink, állami gazdaságaink ag rotechnikai határidőkben folyamatosan jól előkészített magágyba vetik a cukorrépát. Semmi akadálya tehát, hogy mező- gazdasági dolgozóink a tervezett 140 0U0 hektár szemes kukorica vetésére is alaposan felkészüljenek.

Manapság valamennyi mező- gazdasági üzemegységben rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a kukoricának, amely a Mátyusföldön, a Csallóközben, a Garam menti termelési körzetekben, különösen az öntözött területeken jelentős szemtermést, a silózásra termesztett kukorica pétiig kiváló minőségű tömeg takarmányt biztosit. Az sem titok, hogy a szövetkezetek Évzáró közgyűlésein tavalyi termésátlagok értékelésekor mindenütt a kukorica vitte el a pálmát.

A minap Ján Krežo mérnökkel, a Gálán taa Járási Mezőgazdasági Igazgatóság föagronó- musával éppen arról beszélgettem, hogy körzetük üzemegységeiben a kukorica termésátlaga jóval meghaladta a 60 mázsát. Ezzel szemben Hurbanova Ve- sen 72 mázsára, Trnoveceo (Tornóc) 67 mázsára, Selicén (Sókszeloce) pedig 65 mázsára növelték tavaly a hektánhoza- mot. Ezek az eredmények végül is arra sarkallták az üzemek vezetőit, hogy a tavalyi 10 083 hektár vetésterületüket ez idén legalább 1300 hektárral bővítsék. ■

A gálán tai járásban egyébként. a hibridkukorica kiválasztására is nagy gondot fordítanak. Eddig a CE—5-ös, a CE—4- es, az LSP fajták szaporítását helyezték előtérbe, de az OSSK ■— 212-essel, az OSSK—366-ossal Is sikeresen kísérleteztek, amelyek terméshozama jóval felülmúlta a várakozásokat. A kísérletek során a szakemberek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy a kukorica termésátlagainak fokozását elsősorban az öntözött terű lestek bővítése, az új, nagy termőképességű és magasabb lizintartalmú hibridek bevezetése, a korszerű talaj* erőgazdálkodás és az agrotechnikai színvonal növelése révén lehet elérni.

Figyelemre méltó sikereket

értek el a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járás mezőgazdasági dolgozói is, akik a ktikoricater- mesztésben országos viszonylatban mind a vetésterület kiterjedését, mind a hektárhozamokat illetően a»z elsők között foglalnak helyet. Tavaly a járás szövetkezetei es állami gazdaságai összesen 17 335 hektáron, illetve a szántóterület 20,3 százalékán termesztettek sze mes kukoricát.

A járás gazdaságai a legnépszerűbb és eddig jól bevált hibrideken kívül további 23 új hibriddel folytatlak kísérleteket. A ZPSe 46 os Pajta hibrid J7 százalék nedvességtartalommal 74,72 mázsa termést adott. A kísérleti hibrid fajták közül a középkorai érésűek váltak be a legjobban, mivel beérésük jóval megelőzte az október derekán érkező fagyokat. A járás szövetkezetei és állami gazdaságai most mintegy 1500 hektárral bővítik a kukorica vetés- területét és mint fozef Műd roch mérnöknek, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főmérnökének tájékoztatásából kiderült, a hibridek kiválasztásánál azokat a fajtákat részesítik előnyben, amelyek beérési idejüknél fogva a legkedvezőbbek, és betakarításuk lehetővé teszi az egyetemes gépesítés alkalmazását.

A CSK-P KB 1972. április 13-i plenáris ülésének dokumentumai egyértelműen hangsúlyozzák, hogy a gabonastruktúráA TO—480-as hibrid a Topoľ níkyi Máknemesítő Államán ne- mesítőinék újabb büszkesége.

ban jelentfis helyet foglal el a szemes kukorica termesztése, mert a takarmányalap fontos részét képezi. Habár nálunk je lenleg a kukoricatermés mintegy évi félmillió tonnát tesz ki, a központi alapokba történő kukoricafelvásárlás még mindig elenyészően csekély. A takarmánykeverékek termeléséhez szükséges kukorica hiánya feleslegesen nagy behozatalra kényszerít bennünket, holott Dél Morvaországban és Szlovákiában megfelelőek a feltételek a vetésterületek kibővítésére, a

AZ EGYENRUHA KÖTELEZ

Különböző egyenruhát viselő embereket ismerünk. Mégis, ha róla van szó, a katonákra, a rendőrökre, a munkásőrükre, esetleg a tűzoltókra gondolunk. Pedig

egyenruhát hordanak a vasutasok, a vámtisztek, az autófuvarozási

vállalat dolgozói, az üzemi őrök, a városi közlekedési vállalatok,

a mentőszolgálat alkalmazottai s még néhány más ágazatban dolgozók.

Szép az egyenruha. Imponál az embereknek, s fő leg a gyengébb nemnek. Ez eddig rendben is volna. Csakhogy . . . Ezek az egyenruhák néha olyan gyűröttek, piszkosak, egy szóval: nem jó benyomást tesznek az emberekre. Pedig nem egy munkahelyen megfizetik a ruhatisztítási költségeket is. Tehát ahogy az előírás is kimondja, mindig tisztának kell lenniük, főleg akkor, ha viselőjük szolgálatban van. Mindehhez hozzátartozik, hogy arcát simára kell borotválnia. Ugyanis, aki nem igy

forog az emberek között, nem így teljesít szolgálatot, nem veszik komolyan, s nemegyszer elmarasztaló szóval illetik azokat a létesítményeket, amelyek ilyen «rohe reket alkalmaznak.

Az egyenruha — legyen az bármilyen — sok mindenre kötelez. Tisztaságra, rendszeretet re és nem utolsósorban udvariasságra. Ezt kell tudatosítaniuk viselőiknek,

bármely munkahelyen dolgoznak és a feletteseiknek Is, akik szolgálatba küldik őket.

(német h)

kukorica belterjesebb termesztésére. De nagy termőképességű hibrideket, hatékony gyomirtó szereket kell biztosítanunk. Ezért megköveteljük, hogy ne csak a felsőbb szervek, hanem a szövetkezetek, az állami gazdaságiik és a tudományos intézetek vezetőségei is Hitézkedé seket legyenek az eddigi hely zet megjavítására.

Strougal elwtárs egy évvel ezelőtt elhangzott beszámolójának ezek a részletei jutottak eszembe, midőn a minap a To- pofníkyi Mag nemesítő Állomás kutató szakembereivel a kukorica l égid őszerű bb ké rd ése i i elemeztük. Vrba mérnök, a kutatócsoport vezetője részletesen elmondotta, mit tesznek a CSKP KB dokumentumai megvalósítása érdekében.

— Bár a magnemesítő álló más sokrétű tevékenységet végez — hangsúlyozta —, munkánk tartalmának lényegét a kukorica nemesítése alkotja. Legfon tosa bb fel adat ui ik n a k tartjuk, hogy az eddig bevált az LSP, a TN ás a TO—275-ös hibrideket tovább nemesítsük. Ezekben a napokban az illetékes állami bizottság jóváhagyta az általunk nemesített TO—480 as középkései univerzális hibridet, mely a kukorica termesztést körzetekben mind megtermelésre, mind silótakaranány cél- iaira kiválóan alkalmas. A jövőben éppenúgy, mint eddig is, munkánkat a gyakorlat számára minden téren elfogadható hlb ridek nemesítésére irányítjuk, hogy fajtáink biztosítsák: a lehető legnagyobb termőképességet, a gépesítés követelményeinek megfelelően a szárszilárdságot, s nem utolsósorban a biztonságos beérést.

— Hogyan szereznek a gyakorlat emberei tudomást a nemesítés eredményeiről?

— Munkásságunk neon öncélú, a mezőgazdasági üzemek és társadalmunk érdekeit szolgálja. Dél-Szlovákia járásaival, a szövetkezetekkel, az állami gazdaságokká.] szoros a kapcsolatunk. A szövetkezetekben sok azoknak a száma, akik valóságos megszállottal a kukoricának, a szakember igényességével igyekeznek megoldani a kukorica termesztés kérdéseit. A mezőgazdasági üzemekben szervezett szakelőadásaink során állandóan hangsúlyozzuk, hogy a hibrid csoportok sikeres termesztéséhez elengedhetetlenül szükséges megtartaná u korszerű agrotechnika követelményeit. A talajfertőtlenítés és a herbicidek alkalmazása, a tápanyagszint biztosítása, mely 300—400 kilogramm tiszta hatóanyagot igényel hektáronként, valamint a helyes tőszám, mely szemes termesztésnél a fajta szerint 60—80 000, a silózásra szánt kukoricánál pedig ugyancsak a fajtától függően 70— 90 000 között mozog, biztosítéka a gazdag termésnek.

Az átfogó tájékoztatás után néhány terméseredmény felsorolására is sor kerül. Amikor 72, 67 vagy 65 mázsás hektárhozamot említek, Vrba kutató- mérnök ismét közbeszól.

— Ma ez valóban szép eredmény, de a kukorica hozamának nem ez a legmagasabb határa.

SZOMBATH AMBRUS

JÓZSI BÁCSI

Megtisztelő, de egyben nagyon nehéz olyan ember életút járói, munkásságáról írni, akit évtizedek óta ismerünk, s aki egy időben munkatársunk is volt. Életét nyitott- könyvként látjuk és mégha tottan lapozunk benne. Számok, adatok, események, történetek, beszélgetésfoszlányok, közös élmények eseménytengerében tallózunk és viaskodunk: mit válasszunk ki a gazdag életútból, mit szorítsunk bele egy viszonylag rövid, írásba az olyan emberről, akiről — túlzás nélkül állíthatjuk — egy életregényt is lehetne írni.

Póló józsefről — a kedves és jó józsi bácsiról, a komárnól (Ko máirom) járási pártbizottság talpig becsületes gépkocsivezetőjéről van szó, aki 1931 óta ül a volán mögött; ködben, hidegben, tűző napon, szakadó esőben, sokszor éjjel, nappal vándorol az országutakon, zsúfolt városok rengetegében, aki nemcsak a komáromi járást, hanem hazánk más tájait, országútjait is úgy ismeri, mint a tenyerét.

Egykor sokat utaztunk együtt, józsi bácsi nemcsak kitűnő gépkocsivezető, hanem kellemes és szellemes társalgó is. Ha vele utazunk, valahogy rövidebbnek tűnik az út; beszélgetünk erről, arról, s észre sem vesszük,

hogy .megérkeztünk. Igen, az utas észre sem veszi, hogy Kar vára, vagy Köbölkútra érkezett, de józsi bácsi biztosan „észrevette.“ Ső! a/, út minden kanyarulatára, elágazására, fő- és mellékút jára, a szembejövő, vagy bennünket követő, előző vagy leelőzött gépjárműveikre is emlékszik, mert ha útközben beszélt, mosolygott, tekintetét egy pillanatra se vette le az út testről, egyszóval fegyelmezet ten, pontosan dolgozott, Hogy milyen precízen és pontosan, arról csak egy. de annál éke sebben szóló számadatot köz lünk: élete folyamán megközelítőleg 2,5 millió kilométert utazott egyetlen baleset, forgalmi kihágás nélkül!

— A komáromi Hoffmann- cégnél ismerkedtem meg az autózással — emlékszik vissza a több, mint 40 évvel ezelőtti eseményekre. — Először csak javítottam, később vezettem is autót. 1931-ben szereztem jogosítványt. Még ma is emlékszem: 401 kérdésre kellett.pontos választ adnunk.

Milyen járművek futottak akkor a közutakon? Prága Piholo, Praga Alfa, 430-as Škoda. A maiakhoz képest lassúbbak voltak, és dehogy volt annyi autó, mint ma! A sofőrjelölteknek nem is annyira a forgalmi sza* bály okból — akkor még alig volt néhány —, inkább autószerelési szakmai ismeretekből kellett vizsgázniuk. Józsi bácsi remekül felkészült, mert a vizsgáztató mérnök nemcsak személyautóra, hanem rövidesen valamennyi gépjármű vezetésére jogosító hajtási igazolványt állított ki a számára.

Póló József ezután az egyko rí Rákóczi utcán levő Kovácsék autószervizében dolgozott, később taxis lett és Beséék Opelével járt. Jól emlékszik az akkori kollégákra: Lencse Józsefre, Lencse Jánosra, Kebelbe, Da- nazs Józsefre, Mádéi Mihályra és a sorok írójának az édesapjáA Szovjetunióban naponta 9500 lakást és 1—2 ipar? üzemet adnak át rendeltetésének. Ami a lakásépítés terjedelmét illeti, a Szovjetunió a világon az első helyen áll. Az ötéves terv keretében 580 millió négyzetméternyi területen építenek lakóházakat. Képünkön egy tasken- ti építkezés.

CSTK — TASZSZ felvétele

ra. Steyerek. Opel Superek, Opel Kapitánok, Prágák, kocka alakú Skodák rótták akkor az országutakat.

Életének legfontosabb állomásához 1948. április elsején — holnap lesz 25 éve — érkezett el, amikor Komáromban a párt- bizottság gépkocsivezetője lett és azóta megszakítás nélkül ott dolgozik. Aki ismeri a pártsaer- vek munkáját, tudja, ezen a vonalon nem beszélhetünk pontosan megszabott és főleg csak nyolc órai munkaidőről. Ha a szükség úgy kívánta — és az elmúlt negyedévszázad folyamán gyakran kívánta —, utazni kellett este, olykor éjjel, vasár- és ünnepnapokon is. A pártapparátusban eltöltött 25 év — az elvégzett munkát tekintve — gyakorlatilag 40, de talán 50 évvel is felér. A sofőr az országutak örökös vándora. Jó út, rossz út* szép idő, eső, köd, vihar, hóesés ... menni kell. Ha álmából felkeltik, akkor is megmondja: hol és merre kell elkanyarodni a főútról, ha a rimaszombati vagy a trenCíni járás egy- egy kisközségébe akarunk eljutni. Soha, egy pillanatra se; i „lazíthat“. Jöhet egy szabálytalanul közeledő kocsi, egy éles kanyar, este — főleg hegyes vidéken — egy ködfüggöny, és azonnal alkalmazkodni kell. Olykor sima tenyérként siniui a kocsi elé a napfényes út, „szusz“ tó van a motorban, de amikor a sebességmérő eléri % 80-at, 90-et, nem szabad „kísértésbe“ esni. Az országút nem versenypálya! Inkább érjen célba egy két perccel később, d$ bi ztonságosa n. Feg y el meze t tség, az idegek tökéletes uralása, jó* zanság, gyors cselekvés, lelkiismeretesen karbantartott jármű — ez a titka a balesetmentesei} végigvezetett 2,5 mill Hó kilométernek.

Józsi bácsi mindig tudta: mát „tud“ a Tudor, a Sedan, « Moszkvics, a Tatraplán, a Vol« ga. Ma pedig még jobban tudja, mert az élet és a munka a legjobb iskola, ő pedig még ma is vezet. Aki mellette ül a Vol« gában, olyan biztonságiján éré®» heti magát, mintha odahazq, kényelmés és meghitt otthenüv ■ nak egyik foteléiben ülne. Nincs mitől félnie, mert jó kezekben van a kormány és az élete. Mert aki a volánt fogja, annak az életünk is a kezében van. D# kezében tartja a kocsi ,,életét" is. Ha zavarja, ha érzéketlenül kínozza, a motor is felmondja a szolgálatot. S hogy Józsi bácsi hogyan vigyáz az autóra, azt is egy számadattal érzékeltethetjük: Volga márkájú gépkocsival szelepcsiszolás és lényegesebb javítás nélkül 215 000 kilométert utazott. Le a kalappal sofőr és jármű előtt egyaránt.

Póló József nemcsak vezet, autót javít, hanem a sokéves tapasztalatok alapján különféle — főleg az utazás biztonságét célzó — újítási javaslatokon is töpreng.

— Több gondolatom is van — mondja —, majd megkérek egy technikust, rajzolja le szakszerűen az elképzeléseimet, és azután benyújtom javaslatomat a Mladá Boleslav-i Autógyárban.

Dióhéjban így összegezhetjük ennek a köztiszteletben élű embernek az életútját.

— Holnap már 25 éve annak, hogy a pártbizottságon dolgozom? — kérdezte. Milyen gyorsan repül az idő.. Úgy érzem, mintha nemrég kerültem volna kde.

Éppen Bratislavából érkezett haza. Este volt, de hatvan éve, és a levezetett több mint 200 kilométer ellenére is fiatalosnak, jókedvűnek látszott. Kívánjuk, hogy még sokáig ilyen maradjon.

KOMLŰSI LAJOS