Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-28 / 74. szám, szerda

Köszöntjük a pedagógusokat A tanítókat, a pedagógusokat, a „névtelen“ ne­velők megszámlálhatatlan sokaságát köszöntjük ma, azokat, akik végtelen türelemmel és hiva­tásszeretettel végzik az egyik legfelelösségtel- jesebb és legrangosabb munkát: a jövő nemze dók emberré formálását. Társadalmunk tisztelettel és megbecsüléssel övezi a pedagógusokat, akik a gyermekekben felkeltik a tanulás, a többet tudás vágyát, akik a tudományos világnézetet, a kommunista erköl­csöt és öntudatot oltják ifjúságunkba. A társada­lom nagyrabecsülésének és hálájának megnyil­vánulásaként — a korábbi esztendőkhöz hason­lóan — ez évben is „Érdemes tanító“ valamint a „Példás tanító“ kitüntetésben részesülnek a legjobb tanítók, nevelők és iskolaügyi dulgozók. A kitüntetett pedagógusok közül néhányat mi is bemutatunk olvasóinknak. Erénye: a munkaszeretet Küzdelmes élet előzte meg pá­lyafutást, s az azóta megtett út «ein volt zökkenőmentes, mert dr. Bertók Imre, a Szlovák Peda­gógiai Kiadóvállalat főszerkesztő- helyettese, a magyar szerkesztő­ség vezetője „megjárta a hadak útját“. Iskolai tanulmányait a má sodik világháború, az emberiséget uly tragikusan megrázó, lélekcson- kító esemény szakította félbe. A frontról hazatérve a mezőgazda­ságban dolgozott, majd könyvelő­ként kereste kenyerét. Az 1950- us évek nagy tanítóhiánya azon­ban beleszólt életpályájának ala­kulásába: tanító lett szülőfalujá­ban, Kamenínen (Kéménd), majd járási tanfelügyelő, iskolaigazga­tó a komáromi 11-, illetve 12-éves középiskolában, aztán az óvónő­képzőben. S életében újabb állo­mások következtek: kerületi tan- felügyelő Bratislavában, majd köz­ponti tanfelügyelő, a párt megbí­zatásából a Kerületi Pedagógiai Intézet igazgatója s végül a Szlo­vák Pedagógiai Kiadóvállalat fő­szerkesztő helyettese. — Pedagógiai ténykedésem so­rán már a kezdet kezdetén tapasz­taltam, hogy a magyar környe­zetben nevelkedő gyermekek szá­mára a szlovák nyelv elsajátítása okozza a legnagyobb nehézséget — mondja Bertók elvtárs. — Ez a tény arra ösztönzött, hogy beha­tóbban foglalkozzam a magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelv- oktatásának a módszertanával. Már az ötvenes évek közepén ilyen jellegű cikkeket, tanulmá­nyokat írtam, hogy ezzel segítsem a szlovák nyelv tanítását, s arra törekedtem, hogy a két nyelv ösz- szehasonlításával megkönnyítsem az oktatók munkáját. A hatvanas évektől Bertók elv­társat több önálló segédkönyv szerzőjeként interjúk. Idestova két évtizede egyetlen nagy probléma foglalkoztatja: a magyar tannyel­vű iskolák szlovák nyelvoktatása hatékonyságának növelése. Célja, hogy a gyerekek az idegen nyelv szellemében tanuljanak meg gon­dolkozni, s a beszédfélelmet le­küzdve gátlástalanul tndjanak konverzálni. A tankönyvkiadó munkájáról s terveiről folytatva a beszélgetést, Bertók elvtárs elmondja, az intéz­mény célja, hogy ideológiai és szakmai szempontból kifogástalan tankönyvek kerüljenek a diákok kezébe. Különösen az iparitanuló­intézetek tankönyvellátására kí­vánnak nagyobb gondot fordítani, inert ebben az iskolatípusban a legmostohább a helyzet. A gimná­ziumokba és a szakközépiskolákba szeretnék mielőbb eljuttatni a vi­lágnézeti nevelést előmozdító pol­gári nevelés tankönyveit. Szinte elképzelni is nehéz a munkának azt a hányadát, melyet ez az ember magara vallal. Nem­csak főszerkesztő helyettesi teen dőínnk tesz eleget, s pedagógiai cikkek, módszertani segédkönyvek írásával a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák munkáját segí­ti, hanem közéleti tényező is: a kerületi pártszervezet lektoraként az egyes iskolák politikai munká­ját irányítja, a marxizmus—leni­nizmus esti egyetemeinek állandó előadója. A mostani kitüntetés — ,,Az is- kolaiigy érdemes dolgozója“ — ezek után aligha jellemezhető másként, mint az iskolákért vég­zett odaadó munka, a helytállás jutalmaként .. . —ym — Az elismerés kötelez Ha feladatul kapnám, hogy különböző szempontok alapján készítsek rangsorolást az egyes foglalkozási ágak között, a pe­dagógusok munkája mindannyi­szor a lista első helyére kerül­ne. Úgy hiszem, nem véletle­nül. Vannak, akik azt mondják, hogy azért is szép a tanítói hi­vatás, mert sokoldalú, alapos felkészültséget követel minden arra vállalkozótól. Mások úgy vélekednek, hogy éppen nehezé­ben rejlik különös vonzereje. Sokat lehetne vitatkozni ezen. Az viszont tény, hogy a szep­tember elsejétől kezdődően min­duntalan hosszú idő múlik el addig, amíg kézzelfogható ered­ménye mutatkozik a tanítók szorgalmának. Akaratlanul is erre kellett gondolnunk, amikor Szabó Béla elvtárssal, a Lučeneci (Losonc) Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatójával a pedagógushiva­tás örömeiről, problémáiról be­szélgettünk. Riportalanyom ko­rán megismerte a tanítás örö­mét. Ma legjobb pedagógusaink egyike. Egykori tanítója már elemista korában felfedezte kü­lönös képességeit. Gyerekfejjel is sokat tudott segíteni gyen­gébb előmenetelő társainak. Tu­lajdonképpen akkor érlelődött benne szilárd elhatározássá a hivatásbeli oktató-nevelő munka iránti vágyakozás. Első ízben huszonhárom évvel ezelőtt Aj- nácskőn, az akkori nyolcéves középiskolában állt a katedrá­ra. Tankönyvek, pontos munka- tervek és a legelemibb szemlél­tető segédeszközök nélkül, aka­raterejében, elszántságában bíz­va kezdett tanítani. Később a E'üleki Jnb iskolaügyi osztályán hasznosította az időközben nagy szorgalommal gyarapítóit isme­reteit. Igazgatóhelyettesként 1960-ban került Losoncra. Né­hány hónap múltán igazgatói ki­nevezést kapott. Vázlatosan is hosszú lenne felsorolni, mennyi minden vál­tozott azóta munkája nyomán az öreg falak között. Évről év­re mind gyorsabban növekedtek a pedagógus Szabó Bélával szemben támasztott követelmé­nyek. Lankadatlan tenniaka- rásának, mindig önzetlen hiva- tásszeretetének legjobb bizonyí­téka, hogy sorra leküzdötte a gyakran felmerülő komoly aka­dályokat is. A legnehezebb kö­rülmények között sem hagyott alább a jó ügyért, az építőmun­káért való lelkesedése. Talán így sikerült elérnie, hogy az iskola pedagógusai között ha­mar megszilárdult az az össze­tartó és előrehajtó erő, mely­nek hiányában aligha lehetne valahol kimagasló eredmények­ről szólni. Nem kevés érdeme vaai abban, hogy a régi padso­rokból kikerülő fiatalok jól megállják helyüket a szlovák nyelvű középiskolákban, az egyetemeken és a gyakorlati élet minden szakaszán: Vallja, különösen sokat kö­szönhet a kommunista pártnak, amelynek tizenöt éve tagja. Vi­szont korántsem csak adósság törlesztésképpen igyekszik min­denütt tudása legjavát nyújta ni. A „Példás tanító“ kitünte­tés újabb komoly feladatok tel­jesítésére kötelezi, ürömmel te szi azt is. LALO KAROLY A gépészből lett pedagógus Mészáros Sándor sok tapasz­talattal rendelkező, középkorú ember. Alapiskoláit és a gimná­zium alsó négy osztályát szülő­városában. Rožňaváh végezte. Minden vágya az volt, hogy gépipari szakközépiskolát végez és technikusként fog dolgozni, ezért a košicei gépipariba je­lentkezett. Szlovák nyelvtudása azonban még elégtelen volt, így nem vették fel. Nem volt más választása, dolgoznia kellett: néhány évig téglagyári munkás­ként, karbantartóként, majd ki­segítő munkásként. A gépészet­ről azonban nem mondott le. 1948-ban a Miskolci Gépészeti Szakközépiskolába került, ahol 1950-ig tanult. Amikor dolgozó népünk 1948-as februári győzel­me után ismét megnyitották ka­puikat a magyar tannyelvű is­kolák, a košicei „ipariban“ is megnyílt az első magyar osz­tály. Mészáros Sándor azonban már harmadikos volt, ezért vég­érvényesen búcsút intve a gé­pészetnek, a komárnói gimná­ziumban folytatta tanulmányait, ahol 1952-ben érettségizett. Itt érlelődött meg benne a gondo­lat, hogy pedagógus lesz. Isko­lájukban ún. „tanulóköri rend­szer“ működött, melynek lénye­ge az volt, hogy jó előmenetelő tanulók előadásokat tartottak diáktársaiknak. Mészáros Sán­dor is sokszor magyarázta osz­tálytársainak a matematikai összefüggéseket, a fizikai tör­vényszerűségeket. Amikor lát­ta, hogy előadásait érdeklődés­sel hallgatják, s megértik, amit magyaráz, elhatározta, pedagó­gus lesz. 1952-ben már a duško- vi (Győrke) alap- és középis­kola igazgatója volt. Később Bu- zitán tanított, s közben a nitrai Pedagógiai Fakultáson levelező hallgatóként képesítést szer­zett. Tizenhat éve a hrkovi (Görgő) — jabloňoví (Almás) körzetben négy község 6—9 osz­tályosaival ismerteti a matema­tika és a fizika alapjait. Az iskolából kikerülő diákok (ebben Mészáros Sándornak is része van) csaknem valameny- nyien középiskolát végeznek és sokan közülük a főiskolákon, az egyetemeken is megállják a he­lyüket. Feltétlenül szólnunk kell Mészáros Sándor azon ténykedéséről Is, melyet a tö­megszervezetekben fejt ki. Már tíz éve nagy odaadással vé|gzi az iskolai szakszervezet elnöki teendőit. Görgőn — lakhelyén — a Polgári Honvédelmi Szövet­ség helyi szervezetében tevé­kenykedik s hogy milyen ered­ménnyel, arról az a sok oklevél tanúskodik, amelyet becsületes munkájáért kapott. Mészáros Sándor, a „Példás tanító“ olyan ember, aki nem szereti, ha dicsérgetik, magasz­talják. Természetesnek tartja, hogy így él, így dolgozik. fszaszák) ErettségfzfUt és i pälvatitatas A gimnáziumok és a középis­kolások végzős növendékei előtt rövidesen kitárul az élet kapu­ja, hiszen az érettségi bizonyít­vány megszerzésével lezárul életútjuk egy szakasza. Mielőtt azonban a zöld asztal mellett számot adnak tudásukról és hi­vatalosan is érettekké válnak, végleg dönteniük kell, milyen pályát vagy szakmát választa­nak. A következő napokban a kö­zépiskolák végzős tanulói, a leendő érettségizők kézhez kapják a nyomtatott kérdőíve­ket, amelyet a szülőkkel és a pedagógusokkal történt megbe­szélés után március 31-ig kitölt­ve visszajuttatnak az iskola- igazgatóknak. A jelentkezési ívek a tanulókról készített komplex véleményezéssel ápri­lis 15-ig továbbíthatók a felső- oktatási intézmények dekanátu- saira. Szeretnénk főleg a peda­gógusok figyelmét felhívni ar­ra, hogy a komplex értékelés rendkívül fontos, ezért nagy körültekintéssel és felelősség­gel állítsák össze. A komplex véleményezés lehetővé teszi, hogy a felvételek elbírálásánál a jelöltek felkészültségét, tehet­ségét, rátermettségét és erköl­csi-politikai magatartását együt­tesen vegyék figyelembe. Azt a célt szolgálja, hogy a felvéte- liztető bizottság átfogó képet kapjon a pályázók képességei­ről és adottságairól, a választott szak iránti készségéről, környe­zetéről és tanulási körülményei­ről. Az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériuma igen nagy segítsé­get nyújtott a pedagógusoknak, a szülőknek, de kiváltképp a pályaválasztó diákoknak azál­tal, hogy az iskoláknak időben megküldte a különböző főisko­lák és egyetemek jegyzékét, s á felvételi keretszámok feltün­tetésével tájékoztatta őket a továbbtanulás lehetőségeiről. Szlovákiában a felsőoktatási intézmények első évfolyamai­ban az új tanévben 10 300 diák folytathatja tanulmányait. (A jelentkezők száma előrelátható­lag ennek a duplája lesz.) Az illetékesek véleménye szerint az érettségizőknek mintegy 50 százaléka továbbtanul, a többi munkaviszonyba kerül. Azon­ban mindenképpen szükséges­nek tartjuk felhívni a főiskolá­ra vagy egyetemre jelentkezők figyelmét, hogy egyes karokon és szakokon sokszoros túljelent­kezés várható. Legalábbis ez vonható le a korábbi évek sta­tisztikai adataiból, s ezt mutat­ja az előzetes felmérés ered­ménye is. Különösen sok jelent­kezőre lehet számítani az or­vostudományi, a jogi és a böl­csészkaron (a jelentkezők szá­ma négy-ötszöröse a felvehetők számának), de sokszoros lesz a túljelentkezés a pedagógiai fa­kultáson is. Nem mondunk újat azzal, hogy a továbbtanulni szándékozók körében még min­dig hódítanak a divatos szakok, s vonzók általában a társada­lomtudományok, viszont keve­sen pályáznak műszaki főisko­lákra és természettudományi szakokra. A pedagógiai és a társadalomtudományi irányza­tok iránt nagy az édeklődés fő­leg a magyar tannyelvű isko­lák végzős növendékei között. Tudjuk, nem könnyű eldönte­ni, hogy az érettségi bizonyít­vány megszerzése után milyen karon vagy szakon folytassák tanulmányaikat a fiatalok, ezért szeretnénk választásukat meg­könnyíteni azzal, hogy felhívjuk figyelmüket a műszaki pályák fontosságára, s arra, hogy a legtöbb lehetőség, tehát a leg- nagyob esély éppen ezeken az iskolákon kínálkozik. A magyar tannyelvű iskolák érettségizői körében elharapódzott egész­ségtelen gyakorlat — mely a pedagógiai fakultás megroha­mozásában nyilvánul meg —> felszámolása érdekéljen a vég­zős növendékeket nagyobb számban a műszaki pályák felé kellene irányítani, hiszen ezek­ben az intézményekben elsősor­ban a tárgyi tudás a döntő, a pályázóknak tehát nem kellene feleslegesen aggódniok esetle­ges nyelvi nehézségeik miatt. A humán tagozatokkal ellentét­ben ezeken a főiskolákon nincs különösebb szerepe a nyelvtu­dásnak, a választékos gondolat- formálásnak, a hangsúly a ta­nulók felkészültségén, ráter­mettségén, logikus gondolkodá­sán, helyes ítélőképességén és problémalátásán van. Mégis bármennyire köztudott, hogy műszaki főiskolára aránylag könnyebb bejutni, a pályázók száma nem erről tanúskodik! Befejezésül szeretnénk meg­jegyezni, s főképp az érettségi­ző középiskolások figyelmébe ajánlani, hogy a választott pá­lyát — a jelentkezési ív végle­ges kitöltése előtt — esetleg nem árt még egyszer mérlegre tenni, mert a jelek azt mutat­ják: többet ér az olyan iskola vagy szakma, mely tárt kapuk­kal várja a jelentkezőket, mint a divatosabb, látszatra vonzóbb, de túltelített pálya. T^lLGYESSY MÁRIA A čakovicei ZPA nemzeti válla­lat dolgozói ezekben a napokban befejezik a ZPA 6000-20 típusú szá­mítógépek sorozatgyártását. Az elektronikus gép kapcsolója a gép idegrendszere. (Felvétel: Šaroch — Cs'l’KjJ Értékes művészi megnyilatkozás Angol zongoraművész vendégszereplése lohn Lili nevét már tavaly megtanultuk, amikor Csajkov­szkij b-moll zongoraversenyével bemutatkozott nálunk. Ezúttal Brahms-műveket adott elő. A művész érezhetően elmélyedt a brahmsi világ problematikájá­ban. Érti és érzi a hatalmas ver­senymű küzdelmes és az előadó részéről is művészi küzdelmet kívánó bon yodal másságát, an­nak ellenére, hogy ő maga nem teszi küzdelmes művészi alkat benyomását. Talán már azért sem, mert látszólag könnyen győzi le az anyag természetes ellenállását, mind technikailag, mind szellemi értelemben. Elő­adásmódjában erő van, fény és lendület, de muzsikálása amel­lett elmélyülten komoly. Brahms felfogása meggyőző volt, tolmá­csolásának izgalmas légkörében eszünkbe sem jutott, hogy egyik-másik megoldásával talán vitatkozni is lehetne. Bár ez fölösleges is volna. Végered­ményben minden műről többfé­leképpen lehet szólni és „valla­ni“. A hangsúly ezúttal a vallo­máson van. John Lili vallott a műről és egyben önmagáról-. Brahms tolmácsolása élvezete* és értékes művészi megnyilat­kozás volt. Az est karmestere, Zdenék Košler igen kellemes keretbe foglalta a vendégművész pro­dukcióját. Smetana Két özvegy- nyitányának derűs előadásával hangulatot teremtett. Végül Mozart Esz-dur szimfó­niája. (K. 543.) hangzott el, až utolsó nagy Mozart szimfóniák „hármas csillagzatának“ első valóban fényes csillaga. A zene- költő emberi és művészi lényé­nek mérhetetlenül gazdag vilá­gában is kiemelkedő helyet fog­lal el ez a szimfónia, amelyben a tragikus végtől már nem mesz- sze álló Mozart tavaszi mosolyá­val találkozunk. A Szlovák Filharmónia hajlé­konyán követte dirigense köny- nyed, rugalmas, dinamikus irá­nyítását. Zdenek Košler karmes­teri pálcájának legjellegzete­sebb színe ezen az estén a derű hangja volt. HAVAS MARTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents