Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-26 / 72. szám, hétfő

Ahol az „Aranyfácán" készül Néhány évvel ezelőtt Hurba­novo (Ögyalla) csupán csillag- vizsgáló intézetéről volt hí­res. 19ö9-től azonban egyre na­gyobb hírnevet szerez a város­kának az itt gyártott „Arany­fácán“ nevű ízletes sör. Az 1969-től eltelt rövid idő alatt a Nyugat-szlovákiai Sörgyárak hurbanovói üzeme, termékeinek minőségét tekintve, Szlovákia egyik legjobb sörüzemévé vált. A sörgyár két üzemrészlegből áll: a sör- és malátagyárból. 515 állandó alkalmazottja van. Berendezése a legkorszerűbb: csaknem minden munkát gépek — többnyire önműködő — vé­geznek. Az alkalmazottak nem végeznek nehéz testi munkát. Számos gép kezelését női dol­gozókra bízták, akik nem okoz­tak csalódást: Jól végzik mun­kájukat, megbarátkoztak a gé­pekkel. A sörgyár bejáratánál a ha­talmas előcsarnokban a látoga­tó mindjárt megismerkedhet a hurbanovói sör jelképeivel, az élő aranyfácánokkal, melyeket a portások vettek gondozásba. A sörgyárban Szabó István, a malátagyártó részleg vezetője válaszolt kérdéseimre. • Milyen fajta söröket gyár­tanak üzemükben és hová jut el az „Aranyfácán"? — Üzemünkben 7, 10 és 12 fokos világos, valamint 13 fo­kos barna sört gyártunk. Fela­datunk elsősorban a környező járások sörrel való ellátása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Szlovákia többi részébe nem jut el az ,,Aranyfácán“. Különleges­ségeinkkel megismerkedhettek már a bratislavai, a trnavai, sőt a kelet szlovákiai sörfogyasztók its. Sörünk jó ízének egyik tit­ka, hogy jó minőségű vízre lel­tünk lmef (Imely) község ha­tárában. Korszerű gépekkel és gyorsvonatok éttermei útján el­jut a világ minden részébe, s a kereslet azt bizonyítja, hogy meghódítja a sörivókat. E pléh- dobozos különlegességünkön kí­vül a 3 dl-es palackozott vilá­gos sörünk is a külföldi sörfo­gyasztók kedvenc itala. © Malátát csak saját szük­ségletükre gyártanak? — Az üzemünkben készült malátának csak egynegyed ré­szét használjuk fel az „Arany­fácán“ készítéséhez, a többit exportáljuk. Évente 26 000 ton­na malátát exportálunk elsősor­ban a szocialista államokba (15 ezer tonna). Legnagyobb felvá­sárlónk a Szovjetunió, de szál­lítunk Romániába, az NDK-ba, Kubába, Jugoszláviába; a kapita­lista államok közül Algériába, Japánba, Olaszországba, Vene­zuelába, Svájcba. Svédországba, Etiópiába és még több ország­ba. • Mi a helyzet az üzemben a szocialista munkaverseny te­rén? — Az 1973-as évben dolgo­zóink jelentős értékű szocialis­ta kötelezettségvállalásokat fo­gadlak el. E kötelezettségválla­lások teljesítése nagymértékben elősegíti a termelés növekedé­sét. Az üzemben 432 dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Vállalásuk ér­téke szép összeget tesz ki. öt­ezer hektoliterrel növeljük a sör gyártását, aminek értéke 200 000 korona, 330 tonna malá­tával gyártunk többet a terve­zettnél, ami pénzben kifejezve 1 075 000 korona értéket jelent. Szerepel még a vállalásokban a gázzal és villanyenergiával való takarékoskodás, 2500 óra ledolgozása brigádmunkában és még sok értékes felajánlás. Az elmúlt év őszén szerveztük meg a szocialista munkabrigád- mozgalmat. Az alábbi kollektí­vák versenyeznek a megtisztelő Korszerű gépekkel dolgoznak Hurbanovou 1973. III. 26. technológiával dolgozunk, ter­mékeinkre, más sörgyárakkal ellentétben, hosszú időtartamú szavatolást adunk. A pléhdoboz- ban forgalmazott sör jótállási ideje pl. 6 hónap, de üveges {palackozott J söreinkre sem panaszkodnak üzleti partnere­ink. Söreink iránt nagy az ér­deklődés országunk határain túl is, ezért állandóan növeljük a termelést. Az első években évente 600 000 hektolitert gyár­tottunk évente, jelenleg pedig már 650 ezernél tartunk. 12 fokos világos sört (hordós) Magyarországra és a Szovjet­unióba, 12 fokos világos palac­kozott sört szintén Magyaror­szágra és Lengyelországba ex­portálunk. Termékünk, az „Aranyfá­cán“, kiváló minőségével elő­kelő helyet harcolt ki magá­nak a kapitalista piacokon is. Ennek bizonyítéka, hogy olyan európai sörgyártó nagyhatalom mint Ausztria évről évre növeli a megrendelést. A nagyon szép kivitelezésű plóhdobozokban tá­rolt 12 fokos világos „Arany- fácán“ legnagyobb megrendelő­je az ausztriai MEINL cég, de a légitársaságok és a nemzetközi cím elnyeréséért: az erjesztők 5-tagú kollektívája Žitňanský Ivan vezetésével, a sörgyári részlegen Bielik Pavol 11-tagú és Psenák István 25-tagú cso­portja. Az ifjúsági szervezet tagjai is versenyeznek. • A sörgyár úf, korszerűek a gépek. Dolgoznak újítók az üzemben? — Sokan bekapcsolódtak az újítómozgalomba. Tavaly a leg­eredményesebb és legjobb újító­nak Mészáros László bizonyult. Nyolc újítási javaslatát reali­záltuk az üzemben, mellyel 28 ezer 468 korona értékű megta­karítást értünk el. Az újítási ja­vaslatokat a hordószállító ko­csik és az erjesztő berendezé­sek tökéletesítésében alkalmaz­ták. Jó eredményeket ért el az újítómozgalomban Polovicz Bé­la, Skulec Tibor és Hegyi Fe­renc. Reméljük, működésük ötö­dik évében — ebben az eszten­dőben — még nagyobb aktivi­tással dolgoznak majd a hur­banovói sörgyár dolgozói, ter­mékeiket még tovább tökélete­sítik, növelik városuk jó hírne­vét. KOLOZSI ERNŐ ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A KÖZ IAUAT. A NÉPET SZOLGAIJA Gyermekkora nehéz volt. Az a pár hektár föld, amely édes­apja tulajdonát képezte a rada- ticel (prešovi járás) határban, nem tudta számukra a megél­hetést biztosítani. így hát Ján Mihál — a három gyermek egyike — az elemi iskola el­végzése után alkalmi mezőgaz­dasági munkás lett. Legtöbbet az egyik nagybirtokon dolgo­zott. Megtörtént azonban az is, hogy a pénz vagy a gabonaféle hazavitele helyett a család ke­nyeréből kellett szelnie. Szé- gyelte ezt, de mást tenni nem tudott. — Amikor községünk felsza­badult — kezdi a beszélgetést —, önként jelentkeztem a Szov­jetunióban megalakult csehszlo­vák katonai egységbe. Tudtam, a háború után más társadalmi rendnek kell következnie, olyannak, amely munkája után minden ember megélhetését biztosítja. Bevetésben, illetve a harcok­ban már nem vett részt, bár­hogy is szerette volna. A ki­képzés után a tartalékegységbe osztották be. Itt érte a háború vége. Leszolgálta tényleges ka­tonai idejét s 1947-ben lesze­relt. Akkoriban a munkás- és kisparaszt-származásúakat hív­ták a Nemzetbiztonsági Testü­letbe. Jelentkezett. A 9600-as számú készültségi egységbe ka­pott beosztást. — Messze kerültem a hazai tájtól — folytatja. — Az egy­ség az osztrák—szlovák hatá­ron állomásozott. Becsülettel szolgáltam, de a belpolitikai eseményeket is figyelemmel kí­sértem. Volt egy fülhallgatós készülékünk, s ha időm enged­te, ezen hallgattam a híreket. Gottwald elvtárs beszédeit. Amikor az emlékezetes beszé­dét elmondta, azt gondoltam magamban: most már érdemes a határon szolgálatot teljesíte­ni. Ezt nemcsak gondolta, ha­nem úgy is cselekedett. Szol­gálata alatt nem egy határsér­tőt vitt be az őrsre. Nemegy­szer szökésben levő felfegyver­zett bandával került szembe, de sohasem hátrált meg, még akkor sem, ha golyó fütyült a feje fölött. A nehézségek elle­nére megszerette a határmenti szolgálatot, annyira, hogy ami­kor létrejött a határőrség — amelyben sorkatonák szolgál­tak és szolgálnak ma is —, ott maradt. Ismerte a határmenti szolgálati életet, csupán egyen­ruhát kellett viselnie. A pártba 1953-ban vették fel, majd később megnősült. Sok­sok éjszakát töltött otthonán kívül. Amikor határsértőt fog­tak el, nyomra bukkantak, eset­leg az őrsön történt valami, csengett lakásán a telefon, vagy az összekötő kopogtatta meg az ablakot, mennie kellett. Hogy mikor jön vissza, sohasem tudta előre megmondani, — A feleségem megértette, hogy mindez hivatásomhoz tar­tozik — mondja. — A két kis­lány — az egyik ma már a Trnavai Pedagógiai Intézetbe jár — nevelése is csaknem egyedül reá maradt. Aztán 1966- ban feleségem falujában, Jarov- cén telepedtünk le. Minden jó lett volna, de az 1968-as évben politikai kérdésekben nem ér­tettem egyet feletteseimmel. Hogy az állandó vitáknak elejét vegyem, kérvényeztem áthelye­zésemet a közbiztonsági szer­vekhez. Parancsnokaira támo­gatták kérvényemet. Hogyisne, szálka voltam a szemükben, mivel utasításaik ellenére ba­rátkoztam és szolgálatilag szó­ba álltam a szövetséges csapa­tok képviselőivel. Ján Mihál tehát 1968-tól a közbiztonsági szervek egyenru­háját viseli. A kritikus időkben való helytállását mi sem iga­zolja jobban, mint az a tény, hogy őrnagyi ranggal a bratis­lavai városi rendőrparancsnok­ság politikai osztályának veze­tésével bízták meg. Odahaza Ja- rovcén pedig megválasztották a helyi nemzeti bizottságba. A közrendészeti szakbizottság el­nöke. — Mint ismeretes, a válasz­tások óta Szlovákia fővárosá­hoz tartozunk — mondja Mlhál elvtárs. — Az elmúlt évben a községek közötti versenyben az első helyen végeztünk. Az 1020 lakosú községben a Z-akció ke­retében tavaly 1 200 000 korona értéket alkottunk. Több kilomé­ter utat, járdát tettünk rendbe, parkokat létesítettünk és meg­kezdtük a ravatalozó építését. Az idén, ahogy értesültem, egy 5 tantermes összeszerelhető is­kolát kapunk, amelyhez az ala­pokat magunk, brigádmunkában készítjük el. A közrendészeti bizottság komolyan veszi külde­tését. Szigorúak vagyunk, de másképp ez nem is lehet. Ta­valy néhány törvénysértőnek 500—500 korona pénzbírságot róttunk ki, s azóta „megszelí­dültek“. Munkánk azonban így is akad. Erről négy-öt család „gondoskodik“, de remélem, idővel őket is sikerül megzabo­lázni. Szabad idejében kertészkedik, méhészkedik. Elsősorban azon­ban mind munkahelyén, mind odahaza képviselőként a köz javát, a népet szolgálja. NÉMETH JÄNOS Kisegítő gazdaságok a katonai alakulatokban Néphadseregünk különböző alakulataiban immár 20 éve ki­segítő gazdaságok működnek. Ilyen mezőgazdasági segédgaz­dasággal rendelkezik az a ka­tonai alakulat is, ahol a gazda­ság munkáját Marian Uhlík polgári dolgozó irányítja. E gazdaságok fő feladata, hogy a katonák élelmezése számára zöldséget termesszenek, húst biztosítsanak, s ezzel korlátoz­zák a polgári élelmiszerellátás­ból való szállítást. Az említett alakulat mezőgazdasági kisegí­tő részlege több mint 20 hek­tárnyi szántófölddel rendelke­zik. Tizennyolc hektáron sze­mes takarmányt, 2,9 hektáron pedig zöldséget termesztenek. A gazdaság eredményei figye­lemre méltóak. 1972-ben például 9500 kg sertéshúst termeltek és 51752 kg zöldséget termesztet­tek. A legjobb eredményeket a zöldségtermesztésben érték el. A saját alakulat egész évi szük­ségletének fedezésén kívül a gazdaság más katonai alakula­toknak is ad el zöldséget. Nem ritkaság, hogy a katonák kará­csonyi asztalára friss fejes sa­látát tálalnak fel, amelyeket melegházakban és a gazdaság melegágyaiban Ivanov, Zacha- rová és Misurová polgári dol­gozók termeltek. Az említett si­kerekért az alakulat kisegítő gazdasága a keleti katonai kör­zet parancsnoksága keretében az első helyet foglalta el. A CSKP XIV. kongresszusá­nak irányelvei meghagyták a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy növeljék a mezőgazdasági termelést. E kisegítő gazdaság munkakollektívája elhatározta, hogy a termelést az idén is fo­kozza, mégpedig 6 százalékkal. E merész terv teljesítéséhez sok sikert kívánunk. GOTTLIEBER FERENC, százados Scharf József Két év múUán Néhány nap múlva sor kerül a tavaszi őrségváltásra néphad­seregünk alakulatainál és al­egységeinél. Azok, akik két évet szolgáltak a hadseregben, állampolgári kötelességük tel­jesítése után visszatérnek a pol­gári életbe, míg a fiatalabbak első ízben öltik magukra az egyenruhát. Ebből az alkalom­ból néhányuknak feltettem a kérdést: „Mit nyújtott nekik a néphadseregben töltött szolgá­lat?“ KOTTNER LÁSZLÓ tize­des: „Kitanult elektromecha­nikus vagyok. A kétéves kato­nai szolgálat alatt hasonló beosztást kap tam, s ez hoz­zájárult isme­reteim bővítésé­hez. Megszereztem a II. osztá­lyú specialista minősítést, ami­nek hasznát veszem munkám­ban, a polgári életben is. Mint SZISZ-funkcionárius növeke­dett politikai érettségem is, és sok mindent megtanultam az emberekkel való bánásmód te­rén, aminek szintén hasznát veszem a polgári életben“. SCHARF JÓ­ZSEF őrvezető: „Vegyes érzel­mekkel vonul­tam be. Gépko­csivezetői be­osztást kaptam. E beosztásban megszereztem a II. osztályú spe­cialista minősí­tést. Ha ehhez hozzáveszem polgári foglalko­zásomat — automechanikus vagyok —, mindkettőnek jó hasznát veszem majd a mun­kahelyemen. Ugyanis mint hi­vatásos gépkocsivezető fogok dolgozni.“ Író jAnos katona: „A pol­gári életben mint villany- szerelő dolgoz­tam. Katonai szolgálatom ide­je alatt ismere­teim tovább bő­vültek, s ezeket mint III. osztá­lyú specialista felhasználom majd munkahe­lyemen, a polgári életben is. Nem sajnálom a hadseregben eltöltött kétévi szolgálati időt. Sok mindent megtanul­tam.“ TAKÁCS RU­DOLF őrvezető: „A katonai szol­gálat alatt so­kat tanultam, aminek hasz­nát veszem a polgári életben. Takács Rudolf [ogosítványt sze­reztem a D cso­portba tartozó gépkocsik veze­tésére, aminek segítségével hi­vatásos gépkocsivezetőként fo­gok dolgozni. Sok mindent meg­tanultam a politikai munka te­rén is. Különösen a Szocialista Ifjúsági Szövetségben kifejtett munkában megtanultam sok kérdést helyesen érteni, és az így szerzett politikai ismerete­ket szintén felhasználhatom majd a polgári életben és jö­vendő munkahelyemen. Négy választ közlünk a fel­tett kérdésre. Ezek Is teljes mértékben azt bizonyítják, hogy a néphadseregünkben eltöltött katonai szolgálat szakmai kép­zettséget, politikai ismereteket és tapasztalatokat ad a fiata­loknak és gyakorlatilag is jól felkészíti őket a polgári életre. Nem vesztettek el két évet, szakmai ismereteket szerzett férfiak lettek, készen arra, hogy jól teljesítsék feladataikat hazánk szocialista építésében. Szöveg és képek: 6. F# író János Kottner László

Next

/
Thumbnails
Contents