Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
f Inog a „luzitán szörnyeteg” gyarmatbirodalma ® Kárhozottak összeesküvése • Lisszabon nagy pártfogói Afrikai Függetlenségi Pártja ellenőrzése alatt áll, amely mintegy 300 ezer felszabadult afrikai oltalmazója. A PAIGC harcosai érték el a legnagyobb harci sikereket. Az ország területének több mint kétharmadát felszabadították, s ősszel itt rendes választásokat rendeztek. Ettől Lisszabon is megrettent, s a hírek szerint Caetgno már hajlandó lett volna tanácskozni Amil- car Cabrallal, a PAIGC vezetőjével Bis- saui Guinea függetlenségének meeadá- sáról — a Zöldfoki-szigetek fejében Január végén orgyilkosok golyója Conakryhan kioltotta Amilcar Cabral életét. Lisszabon nem sokat remélhetett ettől a gálád politikai gyilkosságtól, mert a harc a végső győzelemig folytatódik, s már Lisszabonban is biz-' tosra veszik gyarmata elesését. Még ősszel mondotta egy lisszaboni külügyi tisztviselő: „Cabral akár már ma bevonulhat Bissau*»»“ LISSZABON DILEMMÁI A portugál gyannatoirodalom végnapjait éli. Fennmaradását eddig is csak a két fajüldöző afrikai ország — a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia, valamint a NATO-államok segítsége tette lehetővé az ENSZ elítélő és a gyarmatok függetlenségeinek azonnali megadására felszólító határozataival, a világ haladó közvéleményének szolidaritásával szemben. A portugál gyarmatokon folytatott, a maniókagyökereket is elpusztító vegyszeres háború eszközeit, a békés falvakra hulló napalm- bombákat az Egyesült Államok szállítja. Made in USA védjegy van más fegyvereken is. Nem meglepő, mert a por* tugál gyarmatok fenntartása a nemzetközi monopóliumok érdeke is. Az angolai 700 km hosszú gyémántlelőhelyek kiaknázásában, a réz, vas, arany, a kávé értékesítésében olyan külföldi mr>- nopóliumok érdekeltek, mint a Krupp, a C. M. do Lobito, Guggenheim, a belga Gregg-Euröpe, a dán Hojgaard Ä Schulz, az olasz Pirelli, a Velencei Hajózási Társaság stb. A NATO megbízásából Izrael és a Dél-afrikai Köztársaság 1969-ben 30 millió dollár értékű hadifelszerelést szállított Portugáliának gyarmati hadserege számára. Ex is rávilágít, kinek az érdekei játszanak közre. Caetano nagy dilemmában van. Egyes hírek szerint Cabral meggyilkolása előtt hajlandónak mutatkozott találkozni vele és ...annyi elutasítás után tárgyalni vele Portugál Guinea jövőjéről. A Zöldfoki-szigeteket mindenképpen meg akarja tartani Portugália, mert a Szuezi-csatorna megbénulása után emelkedett stratégiai és forgalmi értékük. Caetanónak az is gondot okoz, hogy a dél-afrikai bantusztánok mintájára kiépítendő rezervátumok terve nemigen sikerült a három gyarmaton. Rui Patricio portugál külügyminiszter a napokban is Fokvárosban tárgyalt a délafrikai vezetőkkel, de az ő „mintájuk“ utánzása aligha emelné Lisszabon tekintélyét. Caetanónak még egy belső fronttal is szembe kell néznie. Ez a baladó szellemű portugál értelmiségiek, diákok, az összes dolgozó rétegek frontja. Jellemző, hogy decemberben ilyen ellenzékiek megszálltak egy kápolnát és itt a gyarmati háborút leleplező dokumentumokat vitattak , meg. Köztük volt az oportói püspök levele is, amely egyebek között megállapította: „Az egyház rokonszenvez ...azon autonómiát kívánó népek törekvésével, melyek független nemzetekké kívánnak válni“ A gyarmatellenes ellenzék más módon is szerveződik; Caetanóval szemben létrejött az Antikolonialista Népi Ellenállás nevű szervezet . . . A portugál gyarmatok népei mindinkább meggyőződnek róla, hogy igazságos harcukban mellettük áll erkölcsi, politikai és anyagi támogatásával a Szovjetunió és az egész szocialista közösség. Mint az SZKP XXIV. kongresz- szusának határozata leszögezte: „Az eddigiekhez hasonlóan teljes támogatásunkra számíthatnak azok, akik a niég megmaradt gyarmati rendszer ellen harcolnak.“ L. L. 1961. február 4-én fegyveres afrikaiak rohamozták meg az angolai főváros, Luanda börtönét, a portugál önkényuralom szimbólumát, hogy kiszabadítsák hazafias harcostársaikat. Az összecsapásnak 36 afrikai és 8 rendőr áldozata volt. A történteket Lisszabon nem hallgathatta el, nem is bagatellizálhatta szokásos incidenssé, mert az angolai hazafiaknak ezzel az akciójával kezdetét vette a máig is tartó nemzeti felszabadító harc. Angola példáját Mocambique és Bissaui Guinea—Zöldfoki- szigetek Is követte, s ma Afrika óriási területén ég a nemzeti felszabadító mozgalom tüze, a portugál gyarmattartók pedig, akiknek lisszaboni vezetői nem akarnak szakítani az anakronisztikus múlttal, nem lelik a kivezető utat abból a helyzetből, ahová a „luzitán szörnyetegnek“ nevezett Salazar diktátor gyarmatbirodalma jutott. A MÜLT USZÁLYÁBAN Portugália afrikai gyarmatbirodalma összesen 2 086 000 négyzetkilométeren terül el, 14 millió 107 ezer ember él Itt. Az anyaországénál hússzorta nagyobb ez a terület, amelyen 700 ezer fehér ember telepedett le, hogy kizsák- mányolója, kényura legyen közel 15 millió afrikainak. Portugália uralmát a szurony és az őslakosság elmaradottságban tartása biztosította. A három gyarmat mindegyikében meghaladja a 98 százalékot a lakosság írástudatlansága. Angolában, Mocambique-on és Bissaui Guineában mintegy 130 ezer portugál gyarmati katona állomásozik — a gyarmati háború Portugália költségvetésének 48 százalékát emészti fel, s már ez a tény is bénítja az anyaország gazdasági felemelkedését. A fehér gyarmatokon az afrikai lakosságnak körülbelül egy százalékát hagyták tanulni, kialakítva így az „assimilado“-k szűk rétegét, amelynek a közigazgatásban vagy a gazdasági életben juttattak bizonyos másodrendű szerepet, de a bennszülöttek zöme rabszolgasorsra volt kárhoztatva. Aki nem tudta igazolni, hogy állásban van, márpedig csak írni—olvasni tudókat alkalmaztak, számíthatott rá, hogy „munkakerülőként“ rabszolgamunkára hurcolják, ahonnan a legtöbben sohasem térnek vissza családjukhoz. Agostinho Neto, az angolaiak neves költője is ilyen „assimilado“ volt, de a portugál iskolákban szerzett tudását népe szolgálatára használta fel. Amikor társaival együtt 1960-ban benyújtották petíciójukat, hogy „azonnal ünnepélyesen hirdessék ki az ország önrendelkezési jogát“, Salazar tombolt és Netót is lecsukatta. A forradalmi lángot azonban nem lehetett eloltani. Az MPLA, az angolai népi felszabadítási mozgalom hadsere ge 12 év alatt az ország területének kétharmadát vonta ellenőrzése alá. Ez nagy siker, hisz nem egyszerű háború folyik Angolában. A kelet-afrikai kikötőkbe érkező hadifelszerelésL nehéz kamionokra rakják, hogy háromezer kilométert tegyenek meg a zambiai határig. Ennek utolsó 250 km hosszú rendkívül rossz szakasza után emberi erővel szállítják a rakományokat rendeltetési helyükre. Egy személyre 30— 35 kg teher jut, ezt kell őserdőkön, úttalan utakon cipelni egészen a kijelölt táborhelyre. Ilyen akcióra alkal- mankint 800 embert is mozgósítanak. Angola bizonyult annak a frontnak, ahol csődöt mondott a portugálok másik, gyarmati viszonylatban általában A felszabadítási mozgalmak három vezetője: Amilcar Cabral (Bissaui Guinea), Agostinho Neto (Angola) és Marcelino dos Santos (Mocambique). telepesek ösztönös ellenségei az őslakosságnak, mert bármilyen paradoxul is hangzik: kiszolgáltatottjai az afrikaiaknak. Az anyaország ugyanis mesz- sze van, így a gazdasági kapcsolatok fejlesztése nem kifizetődő, ugyancsak kockázatos idegenek beruházása, hisz a nemzeti felszabadító mozgalom lángba borította a gyarmatbirodalmat és a portugál gyarmati katonák a fehérekre Is kénytelenek vigyázni. A fehér telepesek helyzete bizonytalan: Portugáliába nem települhetnek vissza, mert ott nem kecsegtetnék őket rózsás távlatok. Más választás: áttelepülésük Rhodesiába vagy a Dél-afrikai Köztársaságba, ahol hasonszőrűek közé kerülnének. Ám az afrikai talaj mindenütt forró a gyarmatosítók talpa alatt, s így marad a múlt erőinek kilátástalan harca a jövő erői ellen. Caetano miniszterelnök, Salazar utódja nemegyszer kijelentette, hogy nem szándékozik változtatni elődje gyarmati politikáján. Azaz szó sincs „gyarmati“ politikáról. Ez a szó tabu Lisszabonban. A lényeg az, hogy Portugália nem hajlandó megválni „tengerentúli területeitől“. Nagyon ragaszkodik hozzájuk, s ezért áldoz értük annyit. De meddig? Hisz az egész világ haladó közvéleményével dacol. A NATO-országok cinkossága, anyagi és politikai támogatása sem segíthet rajta, ha nem változtat módszerein. Portugália megmarad klasszikus gyarmattartónak, képtelen neokolonialista modern állammá átalakulni s ez sietteti kolonialista politikájának bukását. ANGOLA Az afrikai portugál gyarmatok sorában Angola volt az úttörő. A mozgalmat, amely 1961. február 4-hez vezetett, kevés értelmiségi kezdeményezte. Két évtizeddel ezelőtt ugyanis a portugál hatásos fegyvere: törzsi ellentétek szítása. A hatvanas évek derekán szakadás történt az angolai szabadságmozgalomban, miután az MPLA-tól elszakadt Roberto Holden, akihez bizonyos nyugati érdekeltségek nagy reményeket fűztek. Holden egy időben „emigráns“ kormányt is alakított és tevékenységével csak ártott a hazafiak mozgalmának. Holden szakadár tevékenységének oka törzsi ellentétekben rejlett. A kongo törzs fia volt, s mint ilyet szoros szálak fűzték Adulához, Csombéhoz és a Zaire-Kongó több volt vezetőjéhez. Ebből is következtetni lehet politikai helyezkedésére. Tavaly decemberben azonban örvendetes fordulat történt az angolai szabadságmozgalomban. Neto PMLA-ja és Holden FLNA-ja egyesült. Neto lett a katonai parancsnok, Hőiden pedig a felszabadított területek adminisztrációjának megszervezését kapta fő feladatul. Noha a két szervezet közti ellentétek nem szűntek meg teljesen, megbékélésük lehetővé tette egy hetedik front megnyitását Angolában. MOCAMBIQUE A mocambique-i felszabadítási mozgalom, a FRELIMO 1964. szeptember 25-én bontotta ki zászlaját. Egy kiváló politikus, polgári hivatását tekintve orvos, állt a szervezet élén: dr. Eduardo Mondlane. Mocambique 783 ezer négyzetkilométernyi terület, melyből 200 ezer négyzetkilométernyi föld a szabadságharcosok kezén van. Az ország 6 millió 600 ezer lakosából mintegy 800 ezer már felszabadított területen él. Mocambique-ból gyakran érkeznek a hazafiak sikereit bizonyító hadijelentések, ami arról tanúskodik, hogy itt van a felszabadító mozgalom egyik legélénkebb szakasza. Különösen Nyasza, Cabo Delgado és Tete tartományok váltak fő hadműveleti területté. A FRELIMO 250 harcossal kezdte el mozgalmát, ma már több mint tízezer fegyverese van, akik 9 év alatt mintegy hétezer ellenséges katonát, 42 repülőgépet stb. semmisítettek meg. A FRELIMO akidén januárban is hallatott magáról, amikor harcosai négy portugál helikoptert lőttek le, megrohantak négy laktanyát, a portugál katonákat megölték, az épületeket pedig lerombolták. A FRELIMO harcosai tavaly nyáron ellenséges hajókat is elsüllyesztettek. Portugál hadoszlopokon ütnek rajta, s hadműveleteiket főként a vasútvonalak Egy kép, mely bejárta az egész világot: Caetano Simedo, a PAIGC harcosa 18 havi bevetés után látta először újszülött fiát. mentén fejtik ki. Harci érdeklődésük központjában áll Cabora Bassa vidéke. A portugálok 150 ezer négyzetkilométernyi földterület öntözésére alkalmas, óriási energiamennyiséget szolgáltató erőművet építenek itt, s a mocambique-i partizánok akcióikkal ezt zavarják, ezt akarják megakadályozni. Mocambique-ban a helyzet annyira kiéleződött, főként Tete tartományban, hogy Kaulza de Arriaga tábornok, kormányzó ismert idegen mintára ún. al- deamentos-okba, stratégiai falvakba akarja telepíteni a szabadságharcosokkal rokonszenvező lakosságot. Mocambique-ban ma is kegyetlenkednek a portugál gyarmati katonák. A Jeune Af- rique tanúbizonysága szerint Carrasco tábornok parancsot adott, hogy mindenkit meg kell ölni: „A férfiakat azért, mert terroristák, a nőket azért, mert terroristák anyjai, a fiúkat azért, mert terroristák lesznek, a lányokat azért, mert terroristák anyjai lesznek“. Az összeesküvő neokoloniaiisták 1969-ben meggyilkolták Mondlanet. Tanzániában pokolgépes csomagot küldtek neki. Mondlane helyét Moises Mache! vette át és vezeti győzelemre a mozgalmat. BISSAUI GUINEA Bissaui Guinea és a Zöldfoki-szigetek 1446 óta sínylik a portugál uralmat. A 36 ezer négyzetkilométernyi területből 25 ezer négyzetkilométer már a felszabadító szervezet — a PAIGC — Portugál Guinea és a Zöldfoki-szigetek 1973. III. 25. 8 Angolai szabadságharcosok akcióban.
