Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

NYOMDÁSZAT 1973. III. 25. 9 emdpai stdiwonaticn M anapság, s már jó ideje egyre sűrűbben emlegetik a különbö­ző tudományos, társadalompolitikai vagy publicisztikai tanulmányokban és cikkekben az információömlesztést, a társadalmi tudatban felhalmozott is­meretanyag, tény- és adattömeg szin­te már ellenőrizhetetlenné vált döni- pingjét, rendkívüli módon felgyorsult cseréjét. Olyan világjelenség ez, amelynek hatása alól nem vonhatja ki magát senki — fizikai dolgozó épp­oly kevéssé, mint a szellemi, s bizony már az iskolás gyermek és a nyug­díjas korú öreg sem —, mert egy­aránt érvényesül az ideológiában, a művelődési életben, az oktatásban, a tömegtájékoztatásban, s mi több, már a mindennapi élet pszichológiájában is. Ha valahol, hát szerkesztőségekben, nyomdákban vagy könyvtárakban jár­va, elfoghat bennünket eme tudati fejlődés és ismeretgazdagodás egye­lőre még körvonalazhatatlan nagysá­gának megsejtése. Talán leginkább azért, mert az emberi tudást összefo- góan a könyvek, a folyóiratok és a hírlapok jelentik az alapinformáció­kat, ezekből nő ki, vagy általuk reve- lálődik minden más műveltségi elem és műfaj. Jóllehet, az olvasót rend­szerint a sajtótermék vagy a könyv tartalma, esetleg művészi színvonala érdekli elsősorban, mégsem érdekte­len talán, ha olykor némi betekintést nyújtunk az újságnyomtatás és a könyvtermelés műhelyeibe, ez esetben legalábbis ezek egyikébe. Arra nézve, hogy milyen lehetősé­gei vannak a hazai nyomdaiparnak, s ezen belül a magyar nyelvű sajtó­termékek és könyvek előállításának a fentebb említett tömegkommuniká­ciós fejlődéshez felzárkóznia, ma még nehéz találgatásokba bocsátkozni. A szlovákiai nyomdák szinte kivétel nél­kül túlterheltek, kapacitásuk és mű­szaki színvonaluk — az időnkénti re­konstrukciók számításba vétele mel­lett is — jelentékenyen csak a Prav­da Kiadóvállalat épülő új sajtókom­binátjának üzembe helyezésével nö­vekedhet. Ez a hatalmas üzem azon­ban már a jövő évtizedek iramával és tipográfiai korszerűségével számol és tart majd lépést. Jelenleg a magyar nyelvű lapok és könyvek előállítása a bratislavai Pravda, Práca, Concordia nyomdákon kívül jórészt a košicei Ke let-szlovákiai Nyomdában történik. Ennek a nyomdának a gépeiből ke­rül ki a Hét, a Nő, a Barátnő, a Szov­jetbarát, a csehszlovákiai magyar tan­nyelvű iskolák tankönyveinek zöme s a Madách Könyvkiadó szépirodalmi könyvtermékeinek 60—70 százaléka, azon kívül, hogy itt nyomtatják a Pravda kelet-szlovákiai mutációját, a Východoslovenské novinyt, a helyi es­ti hírlapot, a Večert, a Zemplínske slovot, illetve annak magyar nyelvű kiadását, a Zempléni Szó t, s mintegy 30 járási és üzemi újságot, valamint a Slovenský spisovateľ, a Tatran és a Slovenské pedagogické nakladateľstvo (Szlovák Pedagógiai Kiadó) kiadvá­nyait. Ha a kelet-szlovákiai nyomdák csa­ládfáján az eredet felé kutatunk, en­nek a nyomdának patinás múltja van.* Éppen száz évvel ezelőtt, 1873-ban létesült Kassán az első olyan jelen­tékenyebb nyomda, amely a mai Ke­let-szlovákiai Nyomda egyik ősének tekinthető, az Athenaeum, s amellett több nyomda is keletkezett, amelyek a csehszlovák burzsoá köztársaság idején már tekintélyes, 40—80 alkal­mazottat foglalkoztató üzemekké nőt­ték ki magukat — mindenekelőtt az Állami Könyvnyomda, a Globus, a No­vina —, sőt létezett néhány kisebb létszámú alkalmazottal működő mer­kantilnyomda is, azonban igazi szak­mai és munkásmozgalmi hagyomány­nyal elsősorban a Globus és az Athe­naeum dicsekedhetett. Ha mást nem is tekintenénk, Csehszlovákiában itt, a Glóbusban nyomtatták az első ma­gyar nyelvű kommunista sajtótermé­ket, a Kassai Munkást (később Mun­kás), s a nyomdászok, főleg a Glo­bus és az Athenaeum nyomdászai ma­guk is a kommunista mozgalom otta­ni élvonalába tartoztak. Ma is nagy tisztelettel emlegetik az üzemben a CSKP egykori alapító tagjainak, régi pártharcosainak és antifasiszta már* vmyt, 20 000 Večert, hetente, illetve időszakonként 35 000 Nőt. 35 000 He­tet, 80 000 Barátnőt stb. bocsát ki, nem említve e helyt a különböző já­rási és üzemi lapok, valamint egyéb publikációk és nyomdaipari termékek példányszámait, illetve mennyiségét. Évi össztermelésük meghaladja a 3000 tonnát. Vasil Michal igazgatóhelyettes, aki az üzem termelőkapacitásáról, gyár­tási feladatairól, valamint az elért mű­szaki színvonalról tájékoztatott, az üzemvezetés, ill. a műszaki vezetőgár­da jó tervező, szervező és irányító te­vékenységén kívül e jelentős eredmé­nyekben elsősorban a szocialista mun­kabrigádok ösztönző erejét látja meg testesülni. Szénay Miklós, az ofszet­részleg gépmestere, aki az üzemi bi­zottságban a szocialista munkaver­seny szervezésére, ellenőrzésére és értékelésére alakult bizottság elnöke, nlyan kimerítő részlegességgel szú molt be erről, hogy — ha mód volna i'á — az külön riportot igényelne. A verseny mozgalom „Az ötödik öt­éves terv legjobb kollektívája — szo- cialista munkabrigádja — egyéni ver­senyzője“ cím elnyeréséért folyik, amelyet 1975 végén ítélnek oda a vál­lalt feladatok teljesítése után s az adott kritériumok alapján a győzte­seknek. A szocialista brigádok mun­kafelajánlásai elsősorban a tervfelada­tok túlteljesítésére, a termékek minő­ségének megjavítására, az új műszaki eljárások és technológiai normák át­tételére, a gépek jobb kiszolgálására, ill. a gépállások csökkentésére, a rek­lamáció- és veszteségmentes termelés­re, anyagtakarékosságra az üzemi szakmai képzés, politikai oktatás és tömegszervezeti munka színvonalának emelésére, az egyes termelési részle­gek közötti kooperáció tökéletesítésé- e irányulnak, de kötelezettségvállalá­sokat tettek a vietnami nép megsegí- ése céljából szervezett külön műsza­kokra, az üzem és környéke rendbe­hozatalára, a vállalati üdülő szocia­lista gondozására, a balesetmentes munka, ill. munkavédelmi előírások betartására, az elvtársi viszony elmé- yítésére s egyéb, munkafeltételeiket megjavító tevékenységre. Az újító- nozgalomnak is jó eredményei van­nak itt, s az üzemet azonkívül, hogy a Vörös Zászló Érdemrendjének tulaj­donosa, már többször érte magas fokú elismerés a párt, a kormány, valamint a szakszervezetek központi vezetése részéről A Kelet-szlovákiai Nyomda munká­jának értékét termékei mérik. Az igazgatóhelyettes dolgozószobájának könyvszekrényeiben olyan saját gyár­tású könyvek sorakoznak, amelyek európai színvonalat képviselnek. A hazai kiadókon kívül mind több meg­rendelést kapnak külföldi kiadóktól is, szocialista és kapitalista országok­ból egyaránt. A nyugati partnerek az Artián keresztül tesznek megrendelé­seket. Eddig főleg angol, nyugatné­met, dán, francia, holland kiadók igé­nyelték e nyomda munkáját, de egy­re bővülő érdeklődés nyilvánul meg a többi nyugat-európai ország könyv­kiadói részéről is. Csak 1971-ben kezdtek kivitelre gyártani, s az idei exporttervükben már 4 millió koro­nás szerződéses megrendelés szerepel. Visszavetül ez a hazai könyvtermelés színvonalára is. Míg korábban a meg­szokott beletriai, pedagógiai vagy mű­szaki kiadványokon kívül mással nem­igen próbálkoztak, az idén a gondo­sabb előkészítést és nagy nyomdatech­nikai felkészültséget igénylő ■ képző- művészeti kiadványok is szerepelnek tervükben. Nyomdai előkészület alatt áll például Lőrincz Gyula festőművész egyik grafikai albuma, valamint Sza­bó Gyula posztumusz grafikai monog­ráfiája. Nagy utat tett meg hát a kelet­szlovákiai tipográfia a valamikori kis nyomdától, az Athenaeumtól —amely ma a Lenin utcában az egész üzem részlegeként már csupán merkantil- nyomdai termékeket, névjegykártyá­kat, meghívókat s egyéb kis formátu­mú nyomtatványokat készít — a mos­tani tekintélyes nyomdaüzemig. S ez a szlovákiai, ha úgy tetszik, az egész csehszlovákiai nyomdászat dicséretét is jelenti. MIKUS SÁNDOR Nyomda n. v. elnevezés alatt 1963— 64-ben kezdte meg működését. Az ál­lami beruházással történt építkezések 1960-ban indultak meg, s véglegesen 1965-ben fejeződtek be, több mint 51 millió koronás befektetéssel. A mai látogató mindhárom nyomdatechniká­ra, ún. magas-, mély- és ofszetnyo­másra berendezett, korszerű nyomdát járhat végig. Ami első pillantásra is szembeötlő, hogy csupa félautomati kus vagy automatikus gépek dolgoz­nak benne, szinte majdnem teljesen kiiktatva, de legalábbis jócskán le- csökkentve a kézi munkát. Nemcsak szlovákiai, hanem csehszlovákiai vi­szonylatban is a leghaladottabb tipog­ráfiát képviselő nyomdák közé tarto­zik, s jóllehet elsősorban könyvnyom­da, de egy- és többszínnyomású heti folyóiratok, illetve napilapok készíté­sére is kiválóan felkészült — síknyo­mású, valamint európai és világfor­mátumra beállított rotációs eljárással egyaránt. Részlegről részlegre halad­va. az üzem technikai ellenőrző osztá­lyának vezetője sorra mutogatta azo­kat a korszerű gépeket (miközben magyarázta működési elvüket is), amelyek a Kelet-szlovákiai Nyomda könyvgyártását, nemkülönben lapké­szítési technikáját — túlzás nélkül szólva — európai színvonalra emel­ték. így néztem végig sorban a lenin­grádi Poligraficseszkije masini üzem­ből kikerült M—14-es sorszedőgépe­ket, az ún. monotyp-betűszedő gépe­ket, az NDK-gyártmányú félautomata és automata gépek sorát, a Plamag- márkájú rotációs gépeket, köztük azt szükséges nyomólemezek egyik fajtá ját, ún. bimetal-leinezeket készítenek (tkp. két rétegű, nikkel vivőformán rézbevonatú lemez, amelybe a nyomó felületet maratják). A legújabb mű szaki berendezéseket azonban inkább a könyvkészítő részlegen lehet látni. A könyvívek nyomását végző gépeken kívül az automata és félautomata gé pék egész sora működik itt. a hajto­gató és vágó Brehmer-gépektől kezd­ve a 24 állomásos összerakó gépeken, a varrógépeken keresztül az üzem technikai újdonságát képező, nyugat német gyártmányú könyvkötő gép sorig. Ez a Kolbus-védjegyet viselő wohlenbergi gyártmányú automata az optikai ellenőrzést szolgáló jelzések szerint már összerakott könyvíveket kész könyvekké alakítja. Szinte per cek alatt végzi el a gyártási folyamat különböző fázisait, a fűzést, az orom- szegést, a ragasztást, a préselést, a szárítást, a szélek vágását, a könyv­tábla beakasztását, s végül az ún. va salást. Kézzel csak a felülborítókat rakják rá. Kísérőm szerint ez a né­hány kiszolgálót igénylő automata két műszak alatt 28 ember munkáját ta­karítja meg, arról nem is szólva, hogy minőségileg kifogástalan munkát vé­gez. A Kelet-szlovákiai Nyomda alkalma­zottainak száma mintegy 700 fő, s & vázolt műszaki felkészültséggel éven­te átlagosan 1800—2000 tonna köny­vet gyártanak, ami körülbelül négy és fél millió kötetet, s mintegy 250—230 könyvtitulust jelent. Naponta 80 000 Pravdát, 60 000 Východoslovenské no­a hatszínű mélynyomást végző rotá­ciós gépet is, amelynél elektronikus vezérlés szabályozza a beállítást és a festékek adagolását, az egy- és több színű síknyomású és rotációs ofszet­nyomdagépeket, a különböző félauto­mata reprodukciós gépeket, a Hell- gyártmányú és a Klinsch-márkájú kli- sográf gépeket, amelyek nemcsak nyomólemezeket készítenek, hanem egyúttal elvégzik az ofszetnyomáshoz nélkülözhetetlen színkivonatot is, a vertikális és horizontális mozgású fél­automata képreprodukáló gépeket, a klimatizációs és neutralizációs beren­dezéseket, a fényképész és litográfiái osztályokat, a nyomóhengereket gal­vanizáló és regeneráló részlegeket, ahol egyébként a mélynyomásnál "használatos rézhengerek felújításán kívül saját erőből az ofszetnvomáshoz tírjainak a nevét, Stier Béláét, Hersch- kovits Aladárét, Hal pert Salamonét, Tulis Ernőét, Bacsó Józsefét, Giese Józsefét és Lászlóét. Udzeli Jánosét, Sipos Béláét, Feld Márkét, Adány Sándorét, Koleszár Sándornéét, Klein Lipótét, akik foglalkozásukra nézve gépmesterek, szedők, tördelők, öntők voltak, emberi meggyőződésük és ma­gatartásuk szerint pedig minden áldo­zatra kész kommunisták. Nemcsak a politikai harcot vállalták, de végig­járták az üldöztetés sok válfajú isko­láját, beleértve a fasiszta koncentrá­ciós táborok poklát is, ahonnan az üzemből elhurcolt négy kommunista közül ketten, Herschkovits Aladár és Stier Béla már soha nem térhettek haza. A mai nagyüzemet az 50 es évek végén szervezték, s Kelet-szlovákiai A Kolbus könyvkötő gépsor utolsó állomása. Már csak a borítófedelek hiányoznak a köny­vekrőL Fűzik az Éva című folyóiratot. (Róbert Berenhaut felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents