Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-21 / 68. szám, szerda
litika számára és velük közösen valósítsák meg az életben. A párt a nemzeti bizottságok valamennyi képviselőjével mint saját aktívájával számol az alapvető politikai kérdések megoldásában, becsüli javaslataikat, észrevételeiket és konstruktív bírálatukat. A területi pártszervek, a nemzeti bizottságok pártcsoportjainak és kommunistáinak feladata, hogy szoros kapcsolatban legyenek a nem kommunista képviselőkkel, tájékoztassák őket a -pártpolitika valamennyi elvi jelentőségű kérdéséről, vonják be őket a politikai munkába, támogassák őket politikai tevékenységükben és társadalmunk politikai rendszerében velük együtt törekedjenek a nemzeti bizottságok szerepének teljes kibontakoztatására. A nemzeti bizottságok pártszervei és kommunistái felelősek a párt káderpolitikája elveinek következetes alkalmazásáért a nemzeti bizottságokban és az általuk irányított ágazatokban, amilyenek a szolgáltatások, az oktatás- és művelődésügy, az egészségügy stb. Ennek feltétele, hogy teljes mértékben kibontakozzék a káderekkel való munka, hogy tervszerűen történjék a politikailag és szakmailag rátermett emberek kiválogatása és megnyerése a nemzeti bizottságok és aktíváik személyi állományának minőségi megjavítása és fel- töltése érdekében, és a kádertartalékok kialakítása, különösen a fiatalabb korosztályok képviselőiből és a nőkből. A párt állandó feladata a szüntelen gondoskodás a nemzeti bizottsági képviselők, aktívatagok és dolgozók eszmei neveléséről, ami abban nyilvánul meg, hogy a pártszervek szabják meg e nevelés alapvető politikai-eszmei tartalmát s értékelik lefolyását és eredményeit. A nemzeti bizottságok munkája politikai és szakmai színvonalának emelésével összefüggő kérdések az előtérbe kerülnek a párt irányító munkájában; annál jobban növekednek a követelmények a nemzeti bizottságoknak a társadalomban betöltött szerepe, gazdasági-szervező, kulturális, népnevelési és hatalmi-politikai szerepe iránt, minél bonyolultabbá és igényesebbé válik a társadalmi-gazdasági folyamatok irányítása a tudományos-műszaki haladás és az emberek szükségleteinek növekedése következtében. Az alapvető politikai cél továbbra is a nemzeti bizottságok mint a szocialista demokrácia fejlesztése alapláncszemei kifelé gyakorolt hatásának dinamikája marad, minthogy a nemzeti bizottságok révén bővül a dolgozók részvétele és növekszik részvételük aránya az állam és a társadalom irányításában. A választások óta eltelt aránylag rövid idő alatt a nemzeti bizottságok és a választópolgárok kapcsolatának elmélyülésével megnövekedett a képviselők aktivitása, egészben véve sikeresen megkezdődött a Nemzeti Front választási programjai és az ötödik ötéves tervből a nemzeti bizottságokra háruló feladatok végrehajtása. Egyre nagyobb eredményeket hoz a nemzeti bizottságok versenymozgalma mint az emberek helyi kezdeményezése kibontakoztatásának egyik alapvető módszere. A lényeg az, hogy a nemzeti bizottságok törekedjenek a legkiterjedtebb és leggyakoribb konktaktusra a lakossággal, nemcsak a képviselőknek a választók csoportjaival való gyűlésein vagy az egyes választókkal való kapcsolataikban. Állandóan tájékoztatni kell őket pártunk és államunk politikájáról, megtanácskozni velük mindent, aminek a megoldásával a nemzeti bizottság foglalkozik, és megnyerni őket a tevőleges együttműködésnek. Lehetővé kell tenni az állampolgárok egyre nagyobb számának, hogy tartósan dolgozzanak a nemzeti bizottságok különböző aktíváiban, például a polgári ügyek testületében, az ifjúság- és gyermekvédelmi, a lakásgazdálkodási, a közlekedési stb. bizottságokban. Másrészről a nemzeti bizottságok kötelessége, hogy az igazságnak megfelelő választ adjanak mindenre, ami a város, a község stb. lakosait érdekli, elfogadják kritikájukat, és javaslataikat, felelősen elintézzék észrevételeiket és szigorúan ügyeljenek arra, hogy a választó tapasztalatait és kezdeményezéseit minél előbb felhasználják a gyakorlatban. Intenzívebben kell hatniuk a nemzeti bizottságoknak különösen a fiatalokra. Meg kell magyarázni a fiatal állampolgároknak a közélet időszerű kérdéseit, meg. kell bízni őket ki- sebb-nagyobb közhasznú feladatokkal. és fokozatosan meg kell őket nyerni, hogy tartósan dolgozzanak a közigazgatásban. A képviseleti szervek tevékenységében kifejtett politikai nevelőmunkát a CSKP KB 1972 októberi plenáris ülése tárgyalásainak szellemében a legfőbb és időszerű politikai-nevelési kérdésekre kell irányítani, amilyenek a munkához és a társadalomhoz való szocialista viszony megszilárdítása, a szocialista haza iránti viszony, továbbá a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő baráti kapcsolatok erősítése. A szocialista demokrácia szüntelen fejlesztése szempontjából a nemzeti bizottságok területén feltétlen szükség van a nemzeti bizottságok szervezésének tökéletesítésére és jogkörük megerősítésére, különösen az alacsonyabb fokozatokon, hogy hatékonyabb hatást fejthessenek ki mint azok a szervek, amelyeknek feladata a közigazgatási területük és ezek lakossága sokoldalú fejlesztéséről való komplex gondoskodás. E fejlődési vonalnak a CSKP XIV. kongresszusa határozatában kifejezésre jutó koncepciós megoldását tartalmazza az „Intézkedések a nemzeti bizottságok szervezeti felépítése és hatásköre területén“ címen ismert dokumentum, amelynek rendelkezéseit fokozatosan megvalósítják. E rendelkezések célja a nemzeti bizottságok szerepének megerősítésével együtt -a dolgozóknak a közigazgatásban, a nemzeti bizottságok tevékenységében való részvételének elmélyítése, lévén a nemzeti bizottságok a legszélesebb és legalkalmasabb bázisai a szocialista demokrácia lenini elvei megvalósításának. Ezek azok a tények, amelyek indokolják azt a követelményt, hogy a nemzeti bizottságokban állandóan és szüntelenül mélyíteni és szilárdítani kell a párt vezető szerepét. A képviseleti rendszer, akárcsak az állami szervek egész rendszere, bonyolult mechanizmus. Az egész rendszerre érvé- nyes, hogy a szocialista demokrácia alapvető követelménye a demokratikus centralizmus elvének, mint olyan elvnek érvényesítése, amely biztosítja a néphatalom egységét, a szocialista társadalom tervszerű fejlesztése irányításának, a csehszlovák szocialista államszövetség gazdasága és kultúrája tervszerű fejlesztése irányításának egységét, a rendszer alacsonyabb fokozataiban dolgozó tagok kezdeményezésének és aktivitásának fejlesztésével együtt. A centralizmus az államigazgatás marxista—leninista felfogásában mindenekelőtt abban mutatkozik, hogy az igazgatási hatáskör elvi jelentőségű kérdésekben az állam illetékes központi szerveinek: a szövetségi kormánynak, a köztársasági kormányoknak, a minisztériumoknak, a hadseregnek, a rendőrségnek, a bíróságoknak és az ügyészségnek a kezében összpontosul. A köztársasági kormányok azután a kettős alárendeltség elve alapján irányítják a nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek tevékenységét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az államhatalom legfőbb szövetségi végrehajtó szerve a szövetségi kormány. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a Szövetségi Gyűlésnek felelős a szövetség állami életének összes területeit érintő mindenfajta funkcióinak ellátásáért. A CSSZSZK kormányának a két köztársaság kormányához való viszonyára az jellemző, hogy a szövetségi kormány lényegbevágó, elvi koncepciós kérdésekkel foglalkozik. Ez hangsúlyozza a szövetségi kormány integráló szerepét szocia lista társadalmunk politikai rendszerében. A szövetségi minisztériumok feladatai egyrészt kizárólag a szövetség jogköré bői adódnak, pl. külpolitikai ügyek, honvédelmi kérdések intézése, stb., másrészt a szövetség és a két köztársaság közös jogköréből. A szövetségi minisztériumokon kívül vannak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak további fontos központi szervei is, amelyek élén a kormánynak egy-egy tagja áll; ilyenek: a népgazdasági tervezés szerve, az Állami Terv- bizottság, az államigazgatás központi ellenőrző szerve, a Szövetségi Népi Ellenőrző Bizottság, az államigazgatás központi árszabályozó szerve, a Szövetségi Árhivatal stb. A Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányai szervezik és biztosítják a két köztársaság gazdasági, szociális és kulturális építésével összefüggő feladatok végrehajtását mindazokon a területeken és ágaza tokban, amelyeket az alkotmánytörvény a köztársasági szervek hatáskörébe utal, vagy amely kérdésekben a szocialista 8
