Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-21 / 68. szám, szerda
■kiszabott büntetéseket. A köztársasági elnök hívja össze és rekeszti be a Szövetségi Gyűlés ülésszakát, aláírja a Szövetségi Gyűlés által hozott törvényeket és a két kamara elnökségei által hozott törvényerejű rendeleteket stb. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviseleti rendszerének alapláncszemei a nemzeti bizottságok, képviselik a munkásosztály és a többi dolgozó államhatalmát az állam területi, közigazgatási egységeiben, vagyis a községekben (városokban), a járásokban és a kerületekben. Eltérően a burzsoá önigazgatástól, amit V. I. Lenin, megnyirbált hatásköre miatt, „régi mosdótálak ónozásaként“ jellemzett, a nemzeti bizottságok az államhatalom és -igazgatás teljes jogú helyi szervei. Ez azt jelenti, hogy hatalmi és képviseleti szerepük minőségileg azonos a legfelsőbb képviseleti szervekével, noha szerepüknek és jogkörük kiterjedésének érthetően határokat szab alkotmányos jogkörük a képviseleti szervek rendszerében. A helyi önigazgatási szervek a burzsoá államban csak ún. átruházott hatáskörrel rendelkeznek, nincs államhatalmi szerv jellegük; az államhatalmat központilag kinevezett tisztviselők (kormányzók, prefektusok, járási főnökök, jegyzők és más bürokratikus tényezők) közvetítésével a kormány gyakorolja. Ezzel szemben a nemzeti bizottságok egyrészt önálló hatáskörrel rendelkeznek megszabott igazgatási területeken, ahol nincsenek alárendelve felsőbb hatóságnak és ahol a törvények megszabta keretek között önállóan döntenek, másrészt kiveszik a részüket az egységes hatalom és igazgatás gyakorlásából, mely egységes hatalom és igazgatás keretében magasabb fokozatú állami szervek irányítása és ellenőrzése alatt állnak. A nemzeti bizottságok, akárcsak a többi szocialista állam képviseleti szervei (tanácsok a Szovjetunióban, a Lengyel és a Magyar Népköztársaságban stb.), a lenini felfogás értelmében valóban munkát végző dolgozó intézmények, amelyek túlteszik magukat a hagyományos polgári parlamenti felfogáson, döntenek az állampolgárok életét érintő valamennyi alapvető kérdésben, de határozataikat végre is hajtják, éspedig a nagy- közönség fokozódó részvételével és ellenőrzésével. Ebben rejlik a reális volta a nép részvételének az államigazgatásban, biztosítéka az igazi demokráciának. A nemzeti bizottságoknak kulcsfontosságú jelentőségük van a szocialista társadalom egész politikai szervezetében. Keletkezésük óta, létük egész tartama alatt ezért szentel oly rendkívüli figyelmet nekik Csehszlovákia Kommunista Pártja. A CSKP XIV. kongresszusának határozatában ott áll: „A szocialista demokrácia továbbfejlesztésében egyre jelentősebb szerep hárul a nemzeti bizottságokra, mint az államhatalom és -igazgatás helyi szerveire, amelyek a lakosság életével való közvetlen kapcsolatuk révén rendelkeznek a feltételekkel, hogy széles körben bevonják őket a társadalom irányításába. A nemzeti bizottságok alapvető feladata, hogy döntőbb mértékben vegyék ki részüket a társadalmi kérdések megoldásából, a lakosság szükségleteinek kielégítéséből, különösen ami a lakásproblémák megoldását, a jó minőségű szolgáltatások nyújtását, a közlekedést, az ellátást és a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtését illeti. Jelentősebb hatást kell gyakorolniuk az egészségügyi gondoskodás, a művelődés, az. iskolai oktatás és a kulturális élet fejlesztésére, gondoskodniuk kell az öregségi és egyéb járadékosok élet- és társadalmi körülményeinek megjavításáról, energikusan védelmezniük kell a közrendet, a társadalmi érdekeket és az állampolgárok jogait. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerül a nemzeti bizottságok politikai-nevelési feladata, mindennapos igyekezetük arra, hogy elmélyüljön az állampolgárok szocialista öntudata és együttélése“. (A CSKP XIV. kongresszusának határozata.) A nemzeti bizottságok, képviselőik és aktívájuk jelentős politikai erőt képviselnek a szocialista államban. Az 1971 novemberében megtartott képviselő-testületi választásokon ösz- szesen több mint 200 000 nemzeti bizottsági képviselőt választottak meg. A nemzeti bizottságok a bizottsági tagokkal, a polgári bizottságokkal és további aktívákkal a közéleti tevékenységet kifejtő állampolgároknak több mint félmilliós hadseregét jelentik. A legnagyobb számban a munkások és a parasztok vannak képviselve a nemzeti bizottságokban, de jelentékenyen emelkedett a nők és a fiatalok részesedési aránya Is. A párt tudatában van annak, hogy éppen a nemzeti bizottságokban van a legszélesebb körű lehetősége annak, hogy a nép reálisan és gyakorlatilag részt vegyen az állam igazgatásában és irányításában, mivel a legközelebb vannak az emberek alapvető létszükségleteikhez. A párt vezető szerepének kiterjesztése a nemzeti bizottságok területén olyan tény, mely biztosítja, hogy a nemzeti bizottságok teljes mértékben eleget tesznek jelentős és igényes társadalmi küldetésüknek. A nemzeti bizottságokban igen nagy számban dolgoznak kommunisták vagy mint képviselők, különböző szervek, bizottságok tagjai, vagy mint az apparátus dolgozói. Az ő teljes politikai elkötelezettségüktől, kezdeményező készségüktől, egységes fellépésüktől, a párthoz való elvhűségüktől és felelősségüktől függ mindenekelőtt, hogy következetesen megvalósuljon a párt politikai irányvonala, s végrehajtsák a pártszervek határozatait a nemzeti bizottságok tevékenységében. Fontos szerepet játszik ebben az illetékes területi pártszervek által a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták pártvezetése. A pártszervek felhasználják a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták ismereteit a párthatározatok előkészítéséhez, tanácskoznak velük, bevonják őket a pártpolitika kialakításába a hatáskörükbe tartozó körzetben. A , nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták részt vesznek a párt vezető befolyásának sokoldalú érvényesítésében, a közigazgatási terület egész társadalmi életében. A fontos az, hogy a kommunisták pártvezetése konkrét legyen, hogy ne forduljon elő a nemzeti bizottságoknak a pártszervek által való helyettesítése, hanem hogy elősegítse számukra az önálló ügyintézést és döntést. Másrészt viszont magától értetődő követelmény, hogy a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták viseljék tevékenységükért a teljes felelősséget az irányító pártszervek irányában, hogy számot adjanak ezeknek tevékenységükről és mindig szem előtt tartsák a pártpolitika céljait. Ez természetesen feltételezi, hogy a pártszervek ellenőrizzék és értékeljék munkájukat, az elvhűség, a politikai szilárdság irányában vezessék őket és támogassák tekintélyüket. A párt vezető szerepe érvényesítésének és megszilárdításának fontos eszközei a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunista képviselők pártcsoportjai. Ezeknek feladata — az alapszabályzat 78. cikkelye értelmében —, hogy védelmezzék és biztosítsák a párt politikájának megvalósítását és sokoldalúan erősítsék a párt politikájának befolyását a nem párttagok körében; továbbá meg kell ítélniük a képviselők tevékenységét, egységesen összefogni igyekezetüket s oda hatni, hogy a nemzeti bizottságok következetesen teljesítsék feladatukat a társadalom fejlesztésében, továbbá valamennyi képviselőt a politikai tömegmunka fejlesztésének irányába kell vezetniük, s arra, hogy választóiknak számot adjanak tevékenységükről. Feladatuk ugyancsak törekedni az állami fegyelem, a szocialista törvényesség, a szocialista munkastílus megszilárdítására a nemzeti bizottságok részéről, és a bürokratizmus megnyilvánulásainak leküzdésére. A nemzeti bizottságok pártcsoportjai a demokratikus centralizmus elvei értelmében az illetékes területi pártszervek alá tartoznak, és kötelesek valamennyi kérdésben ezek határozataihoz igazodni. A pártcsoportokban világítják meg a felsőbb pártszervek íon- tos határozatait, keresik a helyes politikai megértésükhöz és sikeres végrehajtásukhoz vezető megfelelő formákat és megválasztják azokat az érveket, amelyetk szorosan összefüggnek az élettel az adott közigazgatási területen. A pártcsoportok váljanak ugyanakkor azzá a hellyé, ahol kritikai vélemény- csere folyik a nemzeti bizottság saját tevékenységéről, ide értve a képviselőknek választási körzetükben kifejtett aktivitását is, de legyen a helyes eszmei-politikai orientáció és a képviselői tisztség példás ellátására való mozgósítás helye is. A párt vezető szerepe szilárdításának egyik fontos tényezője a pártszerveknek a nem kommunista képviselőkhöz való aktív és figyelmes viszonya. Ezt a viszonyt úgy kell érteni, mint a dolgozók egységének, a kölcsönös bizalomnak és együttműködésnek szüntelen elmélyítését a Nemzeti Front keretében. A párt arra törekszik, hogy a nem kommunista képviselők is vallják magukénak politikáját, teljes mértékben kötelezzék el magukat iránta, nyerjék meg választóikat e po\ z
