Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-21 / 68. szám, szerda

A munkásosztály alapvető érdpkei teljes összhangban vannak a szövetkezeti parasztságnak és a dolgozó nép többi rétegének érdekeivel V. í. Lenin ezért nemegyszer hangsúlyozta a proletariátus diktatúrájának mint osztályszövetségnek jelentőségét. „A marxizmus, amikor a munkáspártot neveli, a proletariátus élcsapatát neveli — írta V. I. Lenin —, amely a hatalmat meg tudja ragadni és az egész népet el tudja vezetni a szocializmushoz, tudja az új rendet irányítani és szervezni, valamennyi dolgozó és kizsákmányolt tanítója, vezetője és vezére tud lenni abban, hogy társadalmi életüket a burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellenére berendezzék.“ (V. I. Lenin: Állam és forradalom, Lenin Művei, 25. kötet, Szikra-kiadás, 433. oldal.)

A mi feltételeink között a két nemzet és valamennyi nemzetiség munkásosztálya, parasztsága és dolgozó értelmisége osztályszövetsége' lenini politikájának kifejezője a Nemzeti Front. Ezt a jellegét a CSKP XIV. kongresszusának határozata is kiemeli: „A munkásosztály és a többi dolgozó alapvető osztály-, nemzeti és internacionalista érdekei egységének kifejezője és a szocialista demokrácia bázisa a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a Nemzeti Front, Csehszlovákia Kommunista Pártjával az élén.“ A Nemzeti Front tömöríti a társadalmi szervezeteket és azokat a nem kommunista pártokat, amelyek elfogadták a kommunizmus építésének programját, elismerik Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepét. Nincs szó és nem lehet szó koalícióról vagy a „politikai pluralitás“ kifejezéséről, amire 1968-ban az ellenforradalmi és jobboldali opportunista erők törekedtek.

A kommunista pártok védelmezték és védelmezik a munkások és a többi dolgozó érdekeit. A kommunista párt ezért hivatott arra, hogy a dolgozóknak ezeket a szövetkezett osztályait és rétegeit harcba vezesse a burzsoázia feletti győzelemért, a szocializmusnak és a kommunizmusnak mint társadalmi rendnek a megvalósításáért, amely egyedül képes szabad, boldog és teljes életet biztosítani valamennyi dolgozó számára.

A kommunista párt vezető szerepe a munkásosztály történelmi szerepéből következik. A párt a munkásosztály kebelében keletkezett s egész politikai tevékenységében — a marxizmus— leninizmus tanításától vezettetve — ennek haladó, forradalmi osztályöntudatából indul ki. A kommunista pártnak a munkásosztályhoz való viszonya tehát a munkásosztály történelmi küldetéséből adódik, amit a marxizmus—leninizmus megalapítói fedeztek fel és tudományosan indokoltak. A munkásosztály és forradalmi politikai pártja létének, az emberiség történelmi mozgásában játszott progresszív szerepének és objektív pozíciójának kölcsönös dialektikus összefüggéséből adódik.

Bármennyire is döntő ez a viszony a kommunista párt vezető szerepére nézve, semmiképpen sem jelent kiváltságokat sem a munkásosztály, sem a kommunista párt számára. Jelenti — éppen ellenkezőleg — a legnagyobb fokú politikai felelősséget a társadalom általános fejlesztéséért, céltudatos irányításáért és a társadalmi haladás törvényszerűségeinek megfelelő sokoldalú építéséért.

Ebben az igen fontos szerepben gyökerezik a kommunista pártnak a parasztsághoz való viszonya is. Jelenti ez a viszony a második legnagyobb társadalmi osztály sajátosságainak és érdekeinek, társadalmi szerepének és pozíciójának tiszteletben tartását, mely osztály a szocializmus építése folyamán konstituálódik és amelynek érdekei nincsenek ellentmondásban a munkásosztály érdekeivel, hanem ellenkezőleg, ezek az érdekek igen közel állnak egymáshoz. Ebből következik a munkás-paraszt szövetség politikája is, amely áthatja a kommunista párt minden tevékenységét, s amely kiterjeszti és szilárdítja a szocializmus osztályszempontból vett szociális bázisát. A szocializmus építésének időszakában egy olyan szakaszba megy át, amely további pozitív eredményeket és egyre nagyobb hasznot hoz mindkét osztálynak és az egész társadalomnak.

Hasonló jellegű a kommunista párt viszonya az értelmiséghez is. A CSKP XIV. kongresszusának dokumentuma hangsúlyozza. hogy „a szocialista építés folyamatában sor kerül a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egymáshoz való közeledésére. Üj értelmiségünk nagy százaléka, túlnyomó része

munkás- és parasztcsaládokból származik. Ez a közeledési folyamat különösen közvetlenül az anyagi termelés területén szembetűnő. A szocialista értelmiség küldetése abban mutatkozik, hogy alkotóerőit a nép szolgálatába állítsa és sokoldalúan hozzájáruljon a szocialista társadalom fejlődéséhez. Országunk hagyományainak, történelmi hagyatékának szempontjából és a mostani világban uralkodó feltételeknek szempontjából a legdicsőbb történelmi szerep ez, amelyet értelmiségünk teljesíthet“. (Beszámoló a párt tevékenységéről és a társadalom fejlődéséről Csehszlovákia Kommunista Pártjának

XIII. kongresszusa óta és a párt további feladatairól, előterjesztette Gustáv Husák elvtárs; A CSKP XIV. kongresszusa, Svoboda 1971, 52—53. old.).

Egyedül a szocialista társadalom, amely teljes mértékben lehetővé teszi az állampolgároknak, hogy azonos mértékben, minden korlátozás nélkül jussanak hozzá a műveltséghez, adja meg az értelmiségnek a sohasem sejtett lehetőségeket képességei és személyisége kibontakoztatásának, valamint sokoldalú társadalmi érvényesülésének.

A kommunista pártnak a szocialista társadalom alapvető osztályaihoz és rétegeihez való ily módon megfogalmazott viszonya meghatározó jelentőségű a nép valódi egysége kialakulására nézve, amely egység a munkásosztály és a többi dolgozó alapvető létérdekeinek, azaz osztály-, nemzeti és internacionalista érdekeinek azonosságából táplálkozik. A kommunista párt ezért is objektíve hivatott a vezető szerepre a szocialista társadalomban.

A párt vezető szerepének bármiféle meggyengítése vagy végső fokon elutasítása a szocialista társadalom további fejlesztésében, szükségszerűen a társadalmi fejlődés lelassulásához, válságokhoz, végső fokon a szocialista társadalom politikai rendszerének aláásásához, sőt felbomlasztásához vezet. Azzal, hogy a revizionizmus — az osztályszövetségnek és az osztályok közeledésének lenini felfogásával ellentétben — a szociális partnerség elvtelen vonalat hirdeti, lábra segíti a szocializmus ellenségeit és árt a dolgozók objektív, társadalmi érdekeinek. Amikor a revizionisták kitalálták a népnek nem osztályfelfogású, a nacionalista, az álhazafias érzelmek felkorbácsolt hullámain mesterségesen kikonstruált és nem a szocialista haza iránti tudatos, azaz értelmi viszonyon alapuló egységét, akkor tudatosan becsapták a népet, az állam szuverenitásáról és hasonlókról szóló hangzatos jelszavakkal törölve ki a szemét. Mi más, mint arcátlan demagógia volt az a revizionista tétel, hogy a párt vezető szerepe ellentétben áll a demokráciával és a nép szuverenitásával? A történelmi és a jelenlegi tapasztalatok azt igazolják, hogy ennek az ellenkezője igaz.

Pártunk egész története lényegében egy célra irányul: hogy a munkásosztály és az egész dolgozó nép maga uralkodjék, hogy az állam csakis és kizárólag a dolgozókat szolgálja, hogy igazságosan és egyre nagyobb mértékben biztosítsa a nép létszükségleteinek kielégítését és az egész társadalom szocialista fejlődését. Hála a párt és a munkásosztály szorgalmas, kimerítő és áldozatos harcának, melyet a burzsoáziával vívott, a nép kezébe ment át a politikai és a gazdasági hatalom, kialakult az újfajta, szocialista típusú állam, sikerült lerakni a szocializmus alapjait. Ez munkásosztályunk, forradalmi mozgalmának történelmi tapasztalata. Egyértelműen igazolta a marxista—leninista párt vezető szerepének szükségességét, mint a kapitalizmus fölötti győzelemnek és a szocialista társadalom felépítésének alapfeltételét.

A kommunista párt vezető szerepe állandó, és szüntelenül szilárdulnia, növekednie és fejlődnie kell a kapitalizmusból a kommunizmusba való egész átmeneti szakaszban. Nem merül ki azzal, hogy győzelmes harc után megvalósult a proletariátus diktatúrája, hanem ellenkezőleg, a munkásosztály győzelmével, a szocializmus építésének útján való elindulással kezdi a kommunista párt teljesíteni vezető szerepét a társadalom fejlődése programozásának és szervezésének szellemében, valódi központjává lesz a társadalmi folyamatok felismerésének és irányításának.

A párt vezető szerepének történelmi szükségszerűsége a szocializmus építésének új feladataival és szükségleteivel egyra inkább növekszik. Minél fejlettebb társadalmunk, annai igé4