Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-21 / 68. szám, szerda

nyesebbek a politikai, 3 gazdasági és az ideológiai feladatok’, annál sürgetőbb a szükségessége a párt vezető szerepének a társadalomban, annál sokoldalúbbnak kell lennie érvényesítésének.

A párt vezető szerepének növekedése a szocialista országépítés objektív szükségletei által adott, amikor egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a politikai tudományos koncepciója, a társadalomfejlesztés reális programjának tudományos kidolgozása és gyakorlati megvalósítása. A párt vezető szerepe növekedik továbbá a társadalomban végzett politikai nevelőmunka jelentőségével, mely munka az emberek szocialista tudatának megszilárdítására irányul, mégpedig a tudományos- műszaki forradalom kibontakoztatásával, valamint az ideológiai diverzió, az opportunizmus, a revizionizmus, a kispolgári nézetek és a jelenkori antikommunizmus összes formái elleni harccal összefüggésben.

A párt vezető szerepének növekedése feltétele a szocialista társadalom egész politikai rendszere tökéletesítésének. Hogy ez a rendszer egy kívánatos irányban hasson és fejlődjék, azonos fő célok elérésére törekedjék s egységes és harmonikus szervezetet alkosson, irányításának egyetlen központból kell történnie, mégpedig a társadalomfejlesztésnek a marxizmus—leninizmus tudományos tanításából kiinduló egységes koncepciója alapján.

A párt vezető szerepének megszilárdítása nem utolsósorban feltételezi a proletár internacionalizmus következetes érvényesítését társadalmunk életének valamennyi területén. A proletár internacionalizmus egyike a legmagasabb alapelveknek, amelyekhez tevékenységében a kommunista párt alkalmazkodik. Mint az a gyakorlatban sokszorosan bebizonyosodott, olyan elv ez, melynek állandó és következetes alkalmazása a párt kül- és belpolitikájában, az egész társadalomban tagjainak egymáshoz való viszonyában is a szocializmus sikeres építésének elkerülhetetlenül szükséges feltételei közé tartozik.

A párt vezető szerepének alapelvei, formái és módjai

A szovjet tapasztalatok és — különösen az utóbbi években szerzett — saját tapasztalataink meggyőzően bizonyítják, hogy a szocializmus politikai rendszere sikeres fejlesztésének és társadalmi hatékonyságának feltétele a párt vezető szerepe lenini felfogásának helyes értelmezése és a társadalomban való következetes megvalósítása. A párt vezető szerepe érvényesítésének és megszilárdításának formái és módjai is ezért abból a lenini elvből kell hogy kiinduljanak, miszerint a párt a hatalom magva, a párt irányítja valamennyi állami és nem állami szervezet tevékenységét föntről egészen le, de nem pótolhatja és nem szabad pótolnia őket.

A CSKP XIV. kongresszusának határozatai figyelmeztetnek, hogy „a párt vezető szerepe szilárdításával egyidejűleg törekedni fogunk érvényesítése módjainak és formáinak szüntelen tökéletesítésére. A párt vezető szerepét semmiképpen sem értelmezzük úgy, hogy a pártszervek magukra veszik az állami és a gazdasági szervek jogkörét és felelősségét. A párt vezető szerepe a társadalmi szervezetek irányában ugyanígy nem kicsinyes gyámkodásban nyilvánul meg, hanem aktivitásuk és kezdeményezésük kibontakoztatásában a pártpolitika megvalósítása terén.“

A párt vezető szerepe érvényesítésének legfőbb elve abban mutatkozik, hogy a pártszervek határozatait és utasításait az alapszabályzat értelmében kötelesek biztosítani az állami szervekben, az államigazgatásban és a gazdaságirányításban, a Nemzeti Front szerveiben és a társadalmi szervezetekben tevékenykedő kommunisták. Ez a demokratikus centralizmus elvéből következik, mely az alacsonyabb fokozatú pártszerveket a magasabb fokozatú szervek határozatainak tiszteletben tartására és biztosítására, s ugyanígy a párt valamennyi funkcionáriusát és tagját a hozott határozatok végrehajtására kötelezi. A párt alapszabályzata feltételezi pártcsoportok és -klubok létesítését az állam képviseleti szerveiben, azaz a

nemzeti bizottságokban és a törvényhozó testületekben, valamint a társadalmi szervezetekben. Ami az államapparátusban, a Nemzeti Frontban, a társadalmi szervezetekben működő párt- alapszervezeteket illeti, a CSKP alapszabályzata és irányelvei az aktivitás és a kezdeményezés széles területét biztosítják munkájuk számára.

A párt vezető szerepe érvényesítésének legfőbb elvei és eszközei közé tartozik a káderek helyes kiválasztása, jó előkészítése és célszerű elhelyezése. A komplex módon értelmezett és végrehajtott kádermunka biztosítja a párt vezető befolyását a szocialista társadalom politikai rendszerének valamennyi szakaszán. A leghatékonyabb módszerek egyike, ahogy az utóbbi idők tapasztalatai mutatják, a dolgozók komplex értékelése, amely elősegíti kiküszöbölni a gyenge helyeket és feltárni az alkotó lehetőségeket a szervek irányító tevékenységében, s ezzel megszilárdítani a párt vezető szerepét a politikai és az állami élet döntő helyein. A kádermunka rendszeressége és tervszerűsége, a káderek képzéséről való szüntelen gondoskodás és a kádertartalékok kialakítása szintén egyike a párt vezető szerepe érvényesítése formáinak. Állandóan szem előtt kell tartani Leninnek azt a gondolatát, hogy semmiféle politikát nem lehet végrehajtani káderek kiválogatása és széthelyezése nélkül; s a kádermunkában a lenini elvekhez kell igazodni, mely megköveteli az osztályszempontok érvényesítését, a kommunista eszmeiséget, a párt iránti odaadást, a magas fokú erkölcsi tulajdonságokat, a szakadatlan önművelést, az áldozatkészséget a szocializmus javára végzett munkában és a magas fokú érzelmi kapcsolatot az emberekhez való viszonyban.

Döntő szerepe van a párt vezető szerepe érvényesítésében a kommunisták által a dolgozók széles tömegei körében, a munkahelyeken és a lakóhelyeken kifejtett politikai-szervező és nevelőmunkának. A szocialista építés folyamán nemegyszer merül fel egyszeri vagy kampányszerű politikai tömegakciók szükségessége (különösen a választásokkal, fontos politikai problémák megmagyarázásával, a gazdasági tervfeladatok biztosításával stb. kapcsolatban). A politikai tömegmunka alapja azonban a kommunisták által az emberekkel való mindennapos érintkezésben kifejtett állandó és rendszeres meggyőző tevékenység, személyes agitáció, amely türelmes magatartással, s az emberek, a lakóhely, az üzem életével összefüggő, de az országos és a nemzetközi jellegű kérdésekre is irányuló céltudatos összpontosítással tűnik ki. A pártunk XIV. kongresszusa által ismét meghirdetett „Arccal a tömegek felé“ gott- waldi jelszó annak a lenini igazságnak a kifejezője volt és mindig is az marad, hogy csak a néppel való szoros kapcsolatban van a kommunista párt erejének és politikája sikerének, vezető szerepének, tekintélyének és összes győzelmeinek forrása.

A párt belső életének fejlesztése és politikai gyakorlatának kifejtése szempontjából a hatékonyság, a célszerűség mércéje a párthatározatok és a -feladatok végrehajtásának az ellenőrzése. Ez a módszer csak akkor hatékony, csak akkor jár a kívánt eredményekkel, ha állandó és rendszeres, igényes és nem formális. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzést rendszeresen kell végezni, hogy rámutasson a határozatok teljesítése terén felmerülő fogyatékosságokra, de ugyanígy ezek okaira is, és kitűzze a fogyatékosságok leküzdésének módozatait. Ezzel függ össze a kritikai és önkritikái elemzések módszere is mind a pártszervek és -szervezetek, mind az egyes párttagok magatartásában. A szocialista építés irányítása, amelyben a párt a társadalmi haladás új, még ki nem taposott útján halad, bonyolult és nagy terhekkel járó folyamat, ahol olykor előadódnak komplikációk és zavarok, tévedések vagy hibák. A lényeg az, hogy a párt ezeket éppen gondos kritikával és önkritikával, kritikai és önkritikái elemzéssel idejében leleplezze, helyrehozza, s hogy energikusan leszámoljon a társadalom életében mutatkozó valamennyi negatív jelenséggel. Ez szorosan összefügg a párton belüli demokrácia fejlődésével, a párttagok jogaival és kötelességeivel.

A pártban és a társadalomban alkalmazott kritika és önkritika fejlődésének azonban semmi köze sincs az ún. „kisebbség jogához“ vagy a „politikai ellenzékhez“, amit a jobboldali opportunisták a társadalmi demokrácia fő feltételeként emle5