Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-18 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. III. 18. MANEKEN VAGY MANÖKEN? Az idegen szavakkal sokszor nemcsak azért vagyunk bajban, mert pontos jelentésüket nem tudjuk, hanem azért Is, mert helyes kiejtésük dolgában is bizonytalankodunk. A kérdés nem egészen egyszerű. Egy-egy idegen szónak igen gyakran több kiejtési változata is forgalomban van, és ki-ki általában ragaszkodik ahhoz a formához, amelyet helyesnek tart, illetőleg amelyet használ. A helyesség megítélésében többféle elv harcol egymással. Elsősorban a szónak az átadó nyelvben való kiejtése, azután a magyar kiejtési hagyomány, s nem utolsósorban a magyar nyelv természete, amely óhatatlanul magához idomítja, alakítja az idegen szót. A mi véleményünk szérint az utóbbiak a fontosabbak ebben a kérdésben,, tehát a mi hagyományunk és nyelvünk természete. Néhány példa megvilágítja, mit is akarunk mondani. Itt van például a karosszék francia eredetű neve. A francia kiéi tésben igaz, hogy így hangzik: foto] (fauteui), — de nyelvünkben már régóta meghonosodott egy másik változata is: a fotel, amely sokkal jobban beilleszkedik nyelvünkbe. A magyar nyelv természete szerint ugyanis nem fér meg nem összetett szóban o és ö hang egymással. így, fotel alakban rokonai is vannak, például a motel, a hotel és mások. Ezért érezzük ezt természetesebbnek, magyarosabbnak; és külföldieskedésnek, nagyképűsködésnek tartjuk, ha valaki fotöj-1 mond. Van aztán francia eredetű szavainknak egy másik, népesebb csoportja, ezeknek szintén kétféle kiejtése él nyelvünkben. Az e-betűvel jelzett hang a franciában legtöbb- nyire ö-nek hangzik: az idetartozó francia eredetű szavakat azonban már régóta a mi hangjelölésünknek megfelelően e-vel mondjuk és írjuk is: a látványos zenés színház francia eredetű neve nálunk revü, nem rövü, a hírnév, tekintély renomé, nem rönomé, az uborkafára hirtelen fölkapaszkodott újgazdag neve is a magyar kiejtésben parvenü, nem parvönü Gyakran arra is van példa, hogy az Idegen kiejtésnek megfelelően a magyar szövegben sokan ö betűt írnak az eredeti e helyére. Ez a kétféle kiejtés és írás aztán még jobban megzavarja az olvasót. A divatbemutatókról ismert próbakisasszonyok francia eredetű nevét is olvashattuk már ilyen átírással újságjainkban: manöken, pedig itt is helyesebb megtartani az egyszerűbb, nálunk megszokottabb kiejtést és írást, amit az idegen szavak szótárai is ajánlanak: mane- ken. A Récamier asszony nevéből lett rekamié szót nálunk sokan rö- kamié-nak mondják, tehát a franciákon is túl akarnak tenni. De nemcsak francia példákat idézhetünk. Fölösleges külföldieskedésnek érezzük, ha például a kis semleges európai állam nevét Svejc-nek mondják; pedig helyesírásunk szerint is Svájc a megszokott, hagyományos alakja a szónak nyelvünkben. Ugyanígy a munkamegszüntetés, bérharc angol eredetű nevének sem sztrejk, hanem sztrájk a magyarban általános kiejtése, helyesírásunk is ezt rögzítette. Persze — mint már mondottuk is — nem egyszerű ez a kérdés, nem lehet a problémát egyetlen szabállyal megoldani. SZILAGYI FERENC műfordítóink műhelyéből E. B. LUKÄČ: Hideg szív v A harmatra emlékezem, mely a füvek szárán kóprázva, ringva ténylett, hétgyűrűs szivárvány, emlékszem az azúr égre, velúr kalapod színére Mindenható szerelem füzében lángolt a világ, termő virágok özönétől roskadoztak a fák, az ajkak eprek bíborát kínálták vidám lakomát. Fentről a nap sugárzott, szárnyalt a föld kacagva, rebbent a vágy, hívott a szél, de néma volt az ajka, kalász borult a kalászra, madár madarat hívott nászra. Csak a szív, csak a szív volt számító és hideg hiába vonta fénybe harmatgyöngy a füvet, Csüngtél a magad életén s magamra gondoltam csak én DÉNES GYÖRGY fordítása JÄN NOHA: JOZEF HORA: Emlék A virágok itt füstszínűek voltak, zúgás töltötte be a leget. Görnyedten, leveseskannával s kenyérrel, amely száraz, repedt, mentek munkábo a munkások. Madár nem szállt, csillagok nem ragyogtak a száraz erdő s utak pora felett, mikor folyt az izzó vas, a sokszáz-fokos, az éjszakát füllesztve, bevonva az eget. Azt mondtam akkor: Ez a pokol. Elszállt a füst, az ég már körben kék, a pacsirta visszatért s énekel. A csönd balzsamként ömlik szét a zöld réteken, s mint megkötözött vadállat, hallgat a gyár. A rozsdamarta nagyolvasztók s a holt kémények ujjai felett, mikor az est leszáll, tücsökzene leng, kardalba kezd a csillagsereg s a május, édes május Most csendben kérdem: Ez hát az éden? Februári feltámadás Forrásból buggyan, meséből, dalból kél, sok sok millió atyából, anyából gyermek kezéből, mely tapsolva naphoz ér, s egy egész világot magához nyálából. Erdőből, mezőből, a föld szívéből, városból gyárból önnönmagóból fakad; megindul győztes hadsereggel ér föl és ellenállhatatlan fegyvert ragad Te törsz töl fiam, testvérem, elvtársam, fegyvered a szíved mélyébe rejted az, mint nap ténye a széles határban tett dicsőségével öntözi telked Mint napi munkádból, úgy jössz a győzelemből, új munka vár a szóban: holnap kenyerében, mennyköved visszhangjától a nyugat belerendül és hathatós fegyvered mindig készenlétben. Tavaszt érezvén: szív örömét jó élet vágyát, feltámadtál nővér, elvtársnő, teleség, a föld szépsége ontjo neked hozományát, erő vagy ezentúl, nem női gyöngeség! Jövőnk dicsfénye, meleg szív, értelem! Mint munkádból, úgy jössz te is a győzelemből, mint saját szülöttön csüngsz az életen, miatta nem tudsz megválni fegyveredtől ...Gyönyörűséges hónap, február: égi fényi Ezerkilencszáznegyvennyolc! Ragyogó év te! Az utcákon hangokat sodort a téli szél. Üj holnap lép a vénhedt ma helyébe! SIPOS GYŐZŐ fordítása FÜGEDI ELEK fordítása OLVASZTÁROK Bácskái Béla rajza Nyelvművelés
