Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-18 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
A tudományos-műszaki előrehaladás mai fokának jellemző általánosító érvényű vonásai közé soroljuk az ismeretgyűjtés szerepének gyors növekedését, és e tevékenységi szférának a termelés általános rendszerében betöltött növekvő helyét. IIMFORMÄCIÖLAVINA Emeljünk ki néhány aspektust, amely az adott folyamatot jellemzi: 1. Az „eleven“ ismeretek gyors felhalmozódása, vagyis az olyan személyek számának emelkedése, akik a képzettséget, ezen belül felsőfokú képzettséget szereznek. Az UNESCO szakértőinek 1967-ben közzétett jelentése megállapította, hogy „az iskolák tanulóinak összlétszáma világviszonylatban ma kétszer annyi, mint két évtizeddel ezelőtt volt. Az általános iskolák tanulóinak száma világviszonylatban csupán 1950-től több mint 50 százalékkal nőtt, a középfokú és a felsőfokú tanintézetek tanulóinak száma pedig megkétszereződött“. A felsőfokú képzettséget szerző személyek száma világviszonylatban 1,5—3-szor gyorsabban növekszik, mint a nemzeti termék. Szerte a világon 1950-ben körülbelül 6,5 millió, 1960-ban pedig 20 millió egyetemi és főiskolai hallgató tanult. A Szovjetunióban 1950—1960 közötti időszakban.pedig ismét csaknem megkétszereződött; 2. A tárgyiasult ismeretek (az új tudo- mányos-műszaki információ] felhalmozó- dási ütemének gigászi növekedése. A tudósok becslései szerint a világról, a természetről és a társadalomról szóló ismereteink minden 10—12 évben megkétszereződnek. Míg az első 500 év alatt azt követően, hogy Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, körülbelül 30 millió könyv jelent meg, addig csupán az elmúlt 25 évben szintén ugyanennyi könylésnek, következésképp pedig az értéktöbblet termelésének és elsajátításának nélkülözhetetlen feltételévé vált. A monopóliumok a profit egyre nagyobb részét a kizsákmányolás olyan új formáinak révén szerzik, amelyek a legújabb tudományos és műszaki vívmányok széles körű felhalmozódásán nyugszanak. Többek között ezzel magyarázható a monopóliumok arra irányuló törekvése, hogy a tudományos-műszaki forradalmat saját szolgálatukba állítsák. Jellemző ezzel kapcsolatban, hogy az alkalmazott kutatásokat egyre nagyobb mértékben közvetlenül a termelési egyesületek szervezik meg. Így a hatvanas évek végén az Egyesült Államokban kb. 2130 cég foglalkozott tudományos kutatásokkal, a társulatok pedig 1967-ben 145-ször akkora összeget fordítottak erre a célra, mint 1940-ben, emellett a tudományos kutatások hányada a bruttó nemzeti termékben 0,37-ről 3,2 százalékra emelkedett. Igaz, ezt követően ez az arány némileg csökkent, bár továbbra is elég magas maradt. A tudományos-műszaki forradalom jelenkori szakaszának jellemző sajátossága, hogy az ipar úgynevezett „intellektuális elemeket“ hoz létre — olyan központokat, amelyek gyűjtik és feldolgozzák az információt, kutató laboratóriumokat, tervező irodákat, kísérleti részlegeket stb. Kialakul (sok perspektivikus] termelési ágban pedig már ki is alakult) az iparvállalat új struktúrája, amelynek egyik legfontosabb eleme a tudományos központ. Lényegében ez annyit jelent, hogy a termelő vállalatok ipari-tudományos komplexumokká válnak. Gazdasági erejüket és versenyképességüket nemcsak a tőke nagysága, a termelési bázis és a munkások létszáma határozza meg, hanem a tudományos alegységek nagysága, a foglalkoztatott tudósok, mérnöA szakképzés, a tudományos-műszaki kutatások és munkálatok rendszere nem „eszi meg“ saját bruttó nemzeti termékét, ahogyan a látszat mutathatja, ha az utóbbit a felhalmozott anyagi értékekkel azonosítjuk. Ellenkezőleg, létrehozza saját nemzeti vagyonának minőségileg magasabb fokú elemeit. A felhalmozott ismeretek — az új tudományos-műszaki információ — növekedésének bizonyos részéről a mérés értékrendszerében is képet kaphatunk. Arról az új információról van itt szó, amely „az ország tudományos-műszaki fizetési mérlegét“ képezi. Ide tartoznak a szabadalmak, a licencek, az eladásra kerülő tervdokumentáció, a fizetett konzultációk stb. Mivel az említett termékek közül mindegyik egyedi, ezért az árak, amelyeken ezeket az árukat a kapitalista világban eladják, kifejezetten monopol jellegűek. Ez utóbbi magyarázza a tudományos-mű- szaki információ világpiaci eladásának igen magas rentabilitását. Nyugaton egyes munkák értékelik egy bizonyos korlátozott időszak folyamán a tudományos kutatásokba eszközölt befektetések közvetlen eredményeit. így például az amerikai szférába befektetett minden egyes dollár 5—6 év múlva az Egyesült Államok bruttó nemzeti termelésének 23 dollárral való növekedését biztosítja. A felhalmozott ismeretek egy részét, amely rész abszolút és viszonylagos nagysága állandóan növekszik, úgy kell figyelembe venni, mint a nemzeti végtermékek és a nemzeti jövedelem elemét. A felhalmozott ismeretek egyes elemei értékének felbecsülésével kapcsolatos probléma felvétele leleplezi a gazdasági elemzés jelenlegi eszközeinek korlátozottságát, megmutatja, hogy ki kell dolgozni a mérés egyetemesebb kritériumait TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM ÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS 1973. III. 18. vet adtak ki. A folyóiratok és a tudományos kérdésekre specializálódott perodi- kus kiadványok száma 1800-ban körülbelül 100, 1850-ben — körülbelül 1000, 1900-ban — több mint 10 000, 1960-ban pedig már közel 100 000 volt; 3. Az ismeretgyűjtés súlya megváltozik és részaránya növekszik a társadalmi termelés rendszerében. Ez részben a tudományos kutatásokra szánt ráfordítások lényeges növekedésében (ezen a területen a kiadások a világ legfejlettebb országaiban körülbelül minden 6—7 évben megkétszereződnek), részben pedig a tudományos kutatásokban és vizsgálatokban foglalkoztatott személyek számának gyorsuló ütemű növekedésében jut kifejezésre. A korunkban tevékenykedő tudósok összlétszáma — a 90 százaléka minden idők tudósainak. Számuk világviszonylatban minden húsz év alatt megkétszereződik, a tudományos munkatársak és a mérnökök száma pedig minden tíz évben növekszik kétszeresére. Ez az ütem 2—3-szor meghaladja a foglalkoztatottság növekedését a fejlett országok gazdaságának bármely más szférájában. Nyilvánvaló azonban, hogy a tudományos kutatásokban és munkálatokban foglalkoztatottak számának ilyen gyors növekedése nem folytatódhat korlátlanul hosszú ideig. TERMELÉS ÉS TUDOMÁNY A tudományos-műszaki haladás mai ütemének egy másik jellemző sajátossága a társadalmi termelés rendszerét alkotó valamennyi láncszem — az alkalmazott kutatások és munkálatok, az alapkutatások és tulajdonképpeni (termékeket és szolgáltatásokat produkáló) termelési folyamat gyorsan fokozódó integrációja. Ez elsősorban kifejezésre jut a termelési feladatok megoldására irányuló, alkalmazott kutatások gyors növekedésében. Amíg a XIX. és a XX. század határán az ilyen munkálatok lényegében kisipari jellegűek voltak, az iparban pedig gyakorlatilag nem folyt kutatómunka, addig ma az alkalmazott kutatások és munkálatok az Egyesült Államokban a tudományos célokra előirányzott összegek kb. 88 százalékát, Angliában — 87 százalékát, Franciaországban — 83 százalékát, Olaszországban — 81 százalékát nyelik el. Az említett számok arról tanúskodnak, hogy a tudomány a monopóliumok számára kifizetődő tőkebefektetési szférává lett. Sőt mi több, a bővített újratermekök, kutatók létszáma és kvalifikáltsága stb. is. Ezzel egyidőben fejlődik a tudomány és a termelés területi összekapcsolódásának új formája is. Világos példa erre szocialista viszonyok között a novoszl- birszki tudományos központ, ahol erőteljesen egybekapcsolódnak a termelőüzemek és az elméleti alapkutatások. Országunk más területein (az Ural vidékén, Észak-Kaukázusban, Kelet-Szibériában, a Távol-Keleten) is kifejlődnek hasonló te>- rületi tudományos-termelési komplexumok. Egyes tőkésországokban nyilvánvalóan a szovjet tapasztalat hatására, de természetesen más célokból, területi elv alapján működő központokat hoznak létre. E központok létrehozásánál a tudományos-kutatások és a termelési erőforrások területi egybekapcsolódásának eszméjéből indultak ki, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy lényegesen lerövidítsék a tudományos-műszaki eredmények termelési célokat szolgáló bevezetésének és gyakorlati alkalmazásának idejét, következésképp tehát meggyorsítják a tőke körforgását, csökkentsék a termelési költségeket és növeljék a profitot. Néhány új kritérium bevezetése megkönnyíti, hogy tisztázzuk a tudomány új helyét a társadalmi termelés rendszerében. Véleményünk szerint például a termelési beruházások és a tudományos ráfordítások közötti arányt olyan mutatónak tekinthetjük, amely a beruházások tudományos ellátottságát jelzi. Az Egyesült Államokban ez a mutató (éves átlagban) a következőképpen változott: 1946-1950- ben 17:1, 1951—1955-ben 12:1, 1956— 1960-ban 7:1, 1961—1965-ben 5:1. Jelenleg minden négy dollárnyi termelési tőkebefektetésre átlag 1 dollár tudományos ráfordítás jut. AZ ISMERET ÉRTÉKE Egészen a legutóbbi időkig az ismeretek termelését nem tekintették a- gazdasági tevékenység külön szférájának, A jelenkori tudományos-műszaki forradalom bizonyos módosításokat hozott magával e tekintetben. A tudomány közvetlen termelőerővé válásáról szóló tézis, amellyel a tudósok túlnyomó többsége egyetért, lényegében azt jelenti, hogy elismerjük az olyan tevékenységi formák fontos gazdasági tartalmát, mint amilyenek a tudományos kutatások és munkálatok. A tárgyiasult ismereteket akkumuláló tudományos-műszaki információ szintén a termelés specifikus területévé válik. és szélesebb kontectus keretei között kell vizsgálat alá venni a kifejezetten gazdasági kérdéseket. Az ismeretek felhalmozódása és a nemzeti végtermékek létrehozása közötti kapcsolat vizsgálata — egy momentum a gazdasági folyamatok olyan vizsgálatára történő áttérésben, amely a korábbinál lágabb időbeli határokra terjed ki. Köztudomású, hogy hosszú időn át olyan jelenségek és folyamatok álltak a közgazdászok figyelmének központjában, amelyek rövid időbeli periódusok keretei közé szorultak. Ez oda vezetett, hogy egyes lényeges összefüggéseket a kutatók szem elől tévesztettek, magát a termelést pedig csak az anyagi-tárgyi termékek létrehozásának területeként kezelték. HOSSZÚ TÁVÚ SZEMLÉLET A jelenkori műszaki tudományos forralom messze kitolja az elemzést a rövid és a középtávú periódusok határain túlra. Napirendre került az a feladat, hogy tíz—tizenöt—húsz éves időszakokra ki kell dolgozni a népgazdasági ágak kölcsönösen összefüggő fejlesztésének programját és 30, sőt 50 évre meg kell választani a fejlesztési stratégia irányvonalát. Ez lényegesen megváltoztatta a társadalmi termelés növekedési tényezőiről és határairól alkotott elképzeléseket. Amíg egy rövid intervallum keretei között adatokként lehet kezelni az olyan momentumokat, mint egy körzet gazdasági rendezése, addig a közép, de különösen a távolabbi időszakok keretei között ezek derivált és — ami különösen fontos — a gazdasági fejlődést meghatározó tényezőkként jelentkeznek. Rövid intervallum keretei között a nemzeti jövedelem növekedése közvetlenül függ a termelés anyagi ágazataiba eszközölt beruházásoktól és az adott gazdasági ágakban dolgozó emberek munkájának ösztönzésétől. Hosszabb intervallum keretei között más a kép. Itt a nemzeti jövedelem -növekedésének üteme az ismeretek felhalmozódásától és a biológiai környezet erőforrásainak megvédésétől fog függni. Véleményünk szerint az alapvető jellegű kutatások sorában, amelyek felé az SZKP orientálja a szovjet tudósokat, meghatározott helyet kell kapniuk azoknak a problémáknak is, amelyeket a fenti cikkben éppen nem érintettünk. P. OLDAK A Szovjetunióban S0 év alatt 32 évről 70 évre emelkedett az átlagos életkor. Jelentősen csökkent a fertőző betegségben elhunytak száma: skarlátnál 823 szűrös, hastífusznál 59 szeres, diftériánál 114- szeres, szamárköhögésnél 54-sze- res, kanyarónál 27 szeres a javulás. A Szovjetunió egyes vidékein több fertőző betegség egyáltalán nem fordul elő. Az Észt és a Lett SZSZK ban például évek óta nem volt diftériás megbetegedés. ☆ A Szovjetunió erdőiben van a világ egész élőfa mennyiségének egyharmada. A Szovjetunió erdőinek területe együttesen csaknem akkora, mint az Északi-Jeges-tenger felszíne, az egy év alatt kitermelt fa mennyisége jelenleg 400 millió köbméter. Az új ötéves tervidőszakban tovább korszerűsítik az erdőgazdálkodást, és jelentősen fejlesztik a fafeldolgozással kapcsolatos iparágakat is. ☆ Húsz szovjet város kapja Moszkvából kábelvezetéken és rádión keresztül a Pravda, az Izvesz. tyija, a Trud, a Komszomolszkaja Pravda, a Szelszkaja Zsizny, a Szo- cialisztyicseszkaja Indusztrija, a Szovjetszkaja Rosszija, a Kraszna- ja Zvezda és a Szovjetszkij Szport című lapok fotókópiáit. Moszkva és Habarovszk között hat év óta üzemel kifogástalanul a világ leghosszabb sajtóközvetítő képtávíró vonala. Az így kapott fotókópiákból a helyi nyomdákban naponta hatalmas példányszámban nyomják a lapokat: a Pravdát ötmillió, az Izvesztyiját négymillió példányban. A vonalon most egy új rendszerű, szovjet gyártmányú, gyorsüzemű készüléket szerelnek fel. A Gazela —2 nevű készülék segítségével két és fél perc alatt tetszés szerinti távolságra közvetíthető egy új újságoldal. ☆ Moszkva utcáin a Szovjetunió minden népének nyelvén lehet beszélgetést hallani. Valamennyi szovjetköztársaságból élnek és dolgoznak itt emberek, nem is beszélve arról, hányán jönnek csak látogatóba, rövid időre Moszkvába. Ha egy ukrán, belorusz, grúz, kirgiz. jakut vagy nyenyec az anya- nyelvén szeretne könyvet olvasni, elmegy a Városi Közkönyvtár nemrég megnyílt osztályára. Az új osztály megnyitásának napján többek között a következő könyveket kölcsönözték ki: orosz—ukrán szótárt, a legújabb mari dalok gyűjteményét, Rafael MusztafLn tatár kritikusnak Musza Dzsalilról, a német fasiszták fogságában elpusztult tatár költőről írott munkáját. A könyvtárnak gazdag anyaga van a Szovjetunió népeinek nyelvén írt könyvekből. ☆ Jeszenyin emlékművet avattak nemrég Moszkvában. A szobrot a Volgograd! sugárút és a Jeszenyin körút kereszteződésétől nem inesz- sze állították fel, a Rjazanyba vezető út mellett. Ezen az úton jött hatvan évvel ezelőtt falujából Moszkvába az a fiatalember, aki később Oroszország egyik legnépszerűbb költője lett. Már a leleplezés előtti virágokat helyeztek a szobor talapzatára. ☆ Veszélyes helyzet állhat elő, ha a repülőgép madarakkal ütközik össze. Éppen ezért Vilniusban egy kutatócsoport azzal foglalkozik, hogy rádiólokátorok segítségével meghatározza a madarak vonulásának irányát, és kidolgozza, hogyan riaszthatok el. Litván ornitológusok többek között azt javasolják, hogy magnetofonról sugározzák nagy hangerővel héják, sasok és más madarak hangját. ☆ Az örményországi magas hegyekben fekvő Szevan-tó partvidékén erdőket telepítettek. Sikerült meghonosítani az erdei fenyőt, a homoktövist, a nyírfát és egyes gyümölcsfákat is. Már 18 000 hektár területen magasodnak itt erdők. A zöldövezet kedvelt üdülőhely lett, ahol üdülők, szállodák, motellek és kempingek várják a vendégeket. .éd:U f- :•< V -.v o ■ . • / I Szovjetunióból
