Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-18 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
A Bábolnai Állami Gazdaság tapasztalatai a k ukorica termesztésben A Bábolnai Állami Gazdaság körülbelül 100 kilométerre fekszik Budapesttől. A KGST-tagállamokban ezt a gazdaságot elsősorban úgy ismerik, mint hatalmas brojlercsirke-nevelő nagyüzemet. A bábolnai keltetőkből évente 130 millió naposcsibét szállítanak további hizlalásra. Kétkezi munkaráfordítás nélkül Ma már talán nem ez az egyetlen tevékenységük, mellyel magukra vonják a szomszédos országok figyelmét. A Bábolnai Állami Gazdaság másik hivatást is választott: az ipari módszerekkel történő kukoricatermesztés szervezési központjává vált. A bábolnai dolgozók és szakemberek munkakollektívája a tudományos kutatásban elért sikerekre támaszkodva elhatározta, hogy jelentős segítséget nyújt a környező szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a kukorica élőmunka-ráfordítás nélküli termesztéséhez és a 60—70 mázsás hektárhozamok eléréséhez. Ügy gondolom, hogy a bábolnaiaknak erkölcsi joguk volt hozzá, hogy a kukoricatermesztés új technológiájának terjesztőivé és szervezőivé váljanak, hiszen például 1972-ben 6400 hektárról átlagosan 64 mázsa szemes kukoricát takarítottak be hektáronként. Ez már valóban sikeres eredmény. Annál is inkább, mert a velük szomszédos termelőszövetkezetekben azonos talajviszonyok mellett ugyanakkor csupán 30—35 mázsa kukoricát termeltek hektáronként, tehát fele annyit, mint Bábolnán. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a bábolnai gazdaság vezetői nemcsak most figyeltek fel ezekre a különbségekre. Már jó néhány éve bántották őket a szomszédok alacsonyabb hozamai, ezért különböző segítségben részesítették ezeket a gazdaságokat, tanácsokkal látták el a vezetőket, gépeket kölcsönöztek nekik és szükség esetén a műtrágyát is megosztották. Mindez azonban — Márton János magyar közgazdász szavaival élve — csupán alkalmi segítség volt. Ha valamelyik napon valami hasznosat végeztek az egyik szomszédos szövetkezetben, s másnap már saját feladataikkal, saját gondjaikkal voltak elfoglalva, nem is igen juthatott idő a nyújtott segítség eredményességének felmérésére. Két évvel ezelőtt a Bábolnai Állami Gazdaság szakemberei a párt Központi Bizottságának javaslatára keresni kezdték a szomszédos szövetkezetekkel való gyümölcsözőbb együttmüködés formálta kukoricatermesztés ipari módszereinek terjesztéséhez. A kérdést megbeszélték a gazdaság mérnökeivel, agronómusai- val és munkásaival, s a javasolt szervezési formákat részletesen megvitatták az illetékes tudományos szervezetek dolgozóival. Az előkészítések után olyan megoldást találtak, amellyel most már a gyakorlatban is széles körben kísérleteznek. Tartós alapokon Miben rejlik a segítségnyújtás új formájának lényege? A Bábolnai Állami Gazdaságot a minisztertanács határozata alapján a kukorica ipari termesztésével foglalkozó szakosított vállalattá nyilvánították. E célból a gazdaságot szakosított gépsorokkal látták el, amely nehéz traktorokból, ekékből, vetőgépekből, kultivátorokból, kombájnokból, teherautókból és. pótkocsikból áll. További szükséges eszközöket bocsátottak rendelkezésükre szárítók és magtárolók, valamint javítóműhelyek építéséhez és megfelelő számú szakembert képeztek ki az új műszaki berendezések kezeléséhez. így hatalmas vállalatot létesítettek, amely a kukoricatermesztés új technológiájához a legkorszerűbb műsznki felszereléssel rendelkezik. A Bábolnai Állami Gazdaság hatáskörébe ma 150 talajművelő és vetőgépekkel kellően felszerelt nehéz traktor, elegendő kombájn és szállítóeszköz tartozik. Ugyanakkor s tevékenységük körzetébe tartozó szövetkezetek talajelemzési eredményeinek szempontjából is megfelelő mennyiségű műtrágyával, nagy teljesítményű hibrid-vetőmagvak- kal, s a termeléshez szükséges egyéb szolgáltatásokkal, agrokémiai és vetőmag-vizsgáló laboratóriumokkal, valamint termékértékesítő részleggel is rendelkeznek. Vajon milyen újszerű megoldást vezettek be a bábolnaiak a kujíoricater- mesztés szervezésében? Az új abban rejlik, hogy a gazdaság tevékenysége szerződéses alapon bizonyos meghatározott területeken kétkezi munkaráfordítása nélkül nagy hektárhozamú kukorica termesztésére irányul. E célból kétoldalú szerződéseket kötnek, amelyek a szerződő felek alábbi kötelezettségeit tartalmazzák: Az utóbbi években elért kimagasló termelési eredményekkel a kukorica ismét magára vonta a mezőgazdasági termelők figyelmét. Ez a növény hasznosítja gyakorlatilag a legjobban a vegetációs időszak fény- és hőenergiáját, s ez megfelelő termesztési feltételek mellett a hektárhozamokban is megmutatkozik. A kukorica 10 - 20 mázsával múlhatja felül az intenzív búzafajták terméseredményeit, ezért vetésterületének további növelése a termesztéséhez legjobban megfelelő déli járásokban indokolt. Az idén a melegebb éghajlatú járások szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban a szántóterületnek több mint egyötödén kukoricát vetnek. A vetés- terület növelése, a nagy hozamú vetőmagvak, az elegendő mennyiségű műtrágya és vegyszer beszerzése, valamint a gazdaságos termesztési eljárások bevezetése számos olyan problémával jár, amelyek megoldásához a kölcsönös tapasztalatok felhasználása is jelentősen hozzájárulhat. Magyarországon a Bábolnai Állami Gazdaságban valóban egyedülálló módon szervezték meg a kukorica ipari termesztését, s mint ismeretes, termelési eljárásaikat a mi feltételeink között is eredményesen kipróbálták. A bábolnai módszerek jelentősége túlnő az ország határain, amit az is bizonyít, hogy az Ekonomicseszkajo Gazeta szovjet gazdasági folyóirat legutóbbi számában terjedelmes cikkben mutatta be módszereiket és azok eredményességét. Tekintettel arra, hogy a kukoricatermesztés Magyarországon terjedő ipari módszerének nálunk is sok híve akad, és tapasztalataikból a mi feltételeink között is sokat hasznosíthatnánk, célszerűnek találtuk a szovjet folyóiratban megjelent cikket az alábbiakban közölni. A Bábolnai Állami Gazdaság kötelezi magát, hogy — kétkezi munkaráfordítás nélkül eléri a szerződésben megállapított hektárhozamot, amely rendszerint 7—10 mázsával nagyobb az alaphozamnál (alaphozam alatt a szerződést megelőző utolsó öt év átlagos terméshozamát kell érteni); — a szövetkeze tét a fenti célból ellátja a szükséges mennyiségű traktorral és gépi felszereléssel; — kiutalja a szükséges mennyiségű műtrágyát és vegyszert; — biztosítja a legjobb minőségű ve- tömagvakat; — bevezeti a szövetkezetben a termelés korszerű technológiáját; — gondoskodik a mag szárításáról és a magtárba való elszállításról a szövetkezet utasításai szerint. A szerződést kötő szövetkezet kötelezi magát, hogy szerek szükséges mennyiségét és elkészítjük a korszerű technológiai eljárások munkatervét; A bábolnaiak további feladata e munkaterv megvalósítása. Saját gépeikkel végzik el a vetés előtti talajművelést, a vetést és szükség esetén a sorok közötti talajművelést is. Saját gépeikkel végzik el a betakarítást és a kicsépelt mag szárítását. És vajon hogyan számolnak el a szövetkezetek az elvégzett munkáért? Az elszámolás módszerét a szerződés tartalmazza. A felek abból indulnak ki, hogy a szövetkezet a nyújtott szolgáltatások értékét szemmel, vagyis az elért termésből egyenlíti ki. Ez konkrétan így történik: a szövetkezet köteles évente kifizetni a leírási költségek fejében a gépek értékének egyötödét. Ha például egy traktor teljes felszereléssel együtt 600 ezer forintba kerül, a szövetkezet évente (öt éven át) 120 ezer forintot A KUKORICATERMESZTÉS BÁBOLNAI KÖRZETÉNEK FEJLESZTÉSI GRAFIKONJA Az új technológia szerint művelt terület nagysága (ezer hektár) — idejében kijelöli a kukoricatermesztésre szánt földterületet és előkészíti a megműveléshez; — gépesítőket vesz fel, akik az állami gazdaságban iskolázáson vesznek részt és saját szövetkezetük területén ellátják az új technikai felszerelés kezelését; — megtéríti az állami gazdaság kukoricatermesztésben nyújtott szolgáltatásainak szerződésben foglalt költségeit. Megkérdeztük a Bábolnai ÁG vezetőitől, mivel kezdik a munkákat a szövetkezetekben és mivel fejezik be. A következő választ kaptuk: „a rendelkezésünkre bocsátott földterület vizsgálataival kezdjük, vegyi talajelemzést végzünk, meghatározzuk a műtrágyák, a gyomirtó és a kártevők elleni vegyK» A terméshozam eddigi és tervezett növekedése (q/ha) köteles fizetni egy gépcsoport használatáért. Öt év után a gépek a szövetkezet tulajdonába mennek át. Mivel ezt a költséget terméssel térítik meg, ez azt jelenti, hogy a szövetkezet egy gépcsoportért hektáronként 530 kilogramm kukoricát ad a gazdaságnak a gépek által kitermelt termésből. Ezenkívül, ha a terméshozam meghaladja a már említett alaphozamot, az elért többlet 20 százaléka az állami gazdaságot illeti. De vajon előnyösek-e ezek a feltételek a szövetkezetek számára? Hiszen egy hektárról 6—7 mázsa szemet kell átadniuk az állami gazdaságnak, ahol tehát egy szövetkezetben 1000—1500 hektár kukoricát termesztenek, ott a szolgáltatásokat 6—9 ezer mázsa kukoricával kell megtéríteni. Elhatároztuk, hogy e kérdésről elbeszélgetünk az egyik szerződéses szövetkezet vezetőjével. Az Egyetértés szövetkezet vezető agronómusa, Varga élvtárs szívesen válaszolt kérdéseinkre. E szövetkezetben már két éve végzik a bábolnaiak ipari módszerekkel a kukorica termesztését. 1972-ben a szerződés értelmében az állami gazdaság 1000 hektáron termesztett kukoricát, és-4«,5 mászás átlagos hozamot ért el. A teljes hozam 48 500 mázsa kukorica volt, amelyből 8 ezer mázsát, vagyis az egész termés 16 százalékát kellett a Bábolnai Állami Gazdaságnak átadn — Természetesen nehezünkre esik megválni ilyen nagy mennyiségű szemterméstől — mondja az agronómus elgondolkozva — de ha objektívek akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy ez a költségmegtérítés teljesen megfelel a nyújtott szolgálatok értékének A továbbiakban Varga elvtárs azt is elmondotta, miért fizetődik ki a szövetkezetnek ilyen feltételek mellett is a szerződés megkötése. — Korábban a kukoricatermesztés a szövetkezet tagjainak jelentős hányadát kötötte le, és az elért átlagos hektárhozam nem volt több 35 mázsánál. A termesztés sok kétkezi munkát igényelt. Most a szövetkezet tagjai gyakorlatilag már nem vesznek részt a kukorica termesztésében. A felszabadult munkaerőt az állatállomány körül tudtuk hasznosítani. A gépesítés következtében 1 q kukorica önköltségi ára 220 forintról 170 forintra csökkent, az átlaghozam pedig az 1971-es 37 mázsáról 1972-ben 48,5 mázsára növekedett. Az idei évre szóló szerződésünk 52 mázsás átlaghozamot irányoz elő. Egy pillantás a jövőbe Arra is kíváncsiak voltunk, miként értékelik a magyar közgazdászok a bábolnai példát. Az Agrárgazdaságtani Intézet igazgatójának, Márton Jánosnak és munkatársainak az az egyöntetű véleményük, hogy a Bábolnai Állami Gazdaságban lerakták a kukorica ipari termesztésének alapjait. Most példájukat követve további két ipari jellegű vállalat létesítésére kerül sor, amelyek nemcsak saját területeiken fognak kétkezi munkaráfordítás nélkül kukoricát termeszteni, hanem a szomszédos szövetkezetek területein is. A közgazdászok számításai szerint a kukorica ipari termesztésének teljes elterjesztéséhez egész Magyarország területén 10— 12 hasonló vállalatra lesz szükség. A szakemberek most készítik elő az új technológia széles körű bevezetésének gazdasági indoklását. A felgyülemlett tapasztalatok alapján szükséges lesz meghatározni a leghatékonyabb gépek rendszerét, a szerződéses szolgáltatások struktúrájának optimális változatát, valamint a gépek leírási normatíváit. Szükségesnek mutatkozik lerögzíteni a vállalat szervezeti felépítését is. A kérdéseket jelenleg részletesen tanulmányozzák, hogy megfelelő megoldásokat találjanak. Az ipari kukoricatennesztés szerződéses rendszerét a szomszédos szövetkezetekkel 1971-ben kezdték megvalósítani. Ebben az évben a gazdaság a társult partnerek földjein 30 ezer hektár kukoricát termesztett és 45 mázsás átlaghozamot ért el, négy és fél mázsával többet a megelőző öt év átlagánál. 1972-ben a szerződésben művelt kukoricatáblák területe 70 hektárra növekedett, s az átlagos hektárhozam elérte az 50,98 mázsát. Az 1973-as évre 126 hektárra kötöttek szerződést 55 mázsás tervezett átlagos hektárhozammal. Már elkészítették az 1975-re szóló előrejelzést is, mely szerint a kétkezi munkaráfordítás nélkül szerződésben művelt területek nagysága ebben az évben eléri a 300 ezer hektárt. A várható átlagos hektárhozam előrejelzésénél figyelembe vették a tudomány és a technika további fejlődését, mely szerint a 60—65 mázsás hozam reálisnak mutatkozik. Az elmúlt évben Magyarországon 1,5 millió hektáron termesztettek kukoricát. Ez azt jelenti, hogy a bábolnai gazdaság a közeljövőben e mennyiség ötödrészének termesztését vállalja magára. A kukoricatermesztés ipari módszereinek kidolgozásában nagy jelentősége van a KGST-tagállamok közötti tapasztalatcserének is. A magyar tudományos dolgozók és szakemberek gondosan tanulmányozták a Kubáni Gépesítési Kutatóintézet, valamint a Dnyepropet- rovszki Szövetségi Kukoricatermesztési Kutatóintézet eredményeit és a többi szocialista országban elért eredményeket. Természetesen a szocialista országok szakemberei szintén nagy érdeklődést tanúsítanak a bábolnai tapasztalatok iránt. A kölcsönös tapasztalatcsere a mezőgazdasági termelésben mutatkozó tudományos és gyakorlati problémák megoldásának fontos forrása. V. POLJAKOV 1973. III. 18.
