Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-17 / 65. szám, szombat

leginkább magától a tervezéstől — konstrukciótól, de ugyanúgy a feldolgozás technológiájától és a szervezéstől is függ.

4 A dolgozók képzettsége és ennek felhasználása.

5. Természeti és kommunikációs feltételek, amelyek az egyes ágazatokban eltérő jelentőségűek* Demográfiai feltételek — munkaerőforrások.

% Társadalmi-szociális tényezők. Példaként megemlítjük a dolgozók szociális-kulturális környezetének színvonalát, mint a szociálpolitikai intézkedések összességének részét.

A Szovjetunióban kibontakozott több jelentős mozgalom, ámenekben a lentről jövő kezdeményezés összekapcsolódik a párt-, ■azdasági és állami irányító szervektől, valamint a tudomá- Tyos kutatóintézetektől kapott sokoldalú támogatással.

A szcsokinszki kísérlet alapján kibontakozott, nálunk is Ismeretes mozgalomba több mint 120 vállalat kapcsolódott be, ma már ez a mozgalom a minisztérium részéről alkalmazott tervszerű irányítás része lett. Komplex intézkedéseket hoztak a kötelezettségvállalások keretében a munkatermelékenység 22,3 százalékkal való növelésére (a terv 12,2 százalékot irányoz elő), ezzel 65 000 munkaerő felszabadítására. Az anyagi ösztönzés nagy ereje (a megtakarításoknak 90 százalékát is meghagyják a vállalatoknak jutalmazásra, azzal a feltétellel, hogy a vállalat műszakilag indokolt munkaerőállománnyal és telje- sítménynormákkal rendelkezik; ahol ez nincs meg, ott a vállalatoknak a megtakarítások 50—70 százalékát hagyják meg) összekapcsolódik a dolgozók kezdeményezésének vállalaton belüli Irányítására ős kibontakoztatására irányuló intézkedések egész komplexumával. Ezekre és a hasonló kísérletekre magasabb színvonaluk jellemző, ami az alábbi összefüggésekben mutatható ki:

a) a tervszerű irányítás komplex tökéletesítésének összekapcsolása a termelés anyagi ösztönzésének hatékony rendszerével;

b) továbbá a dolgozóknak a kommunista munkáért, a jó minőségű, szakképzettséget igénylő és tudományosan szervezett munkáért indított mozgalmával.

A bérrendszer tökéletesítése és az anyagi érdekeltség elmélyítése fontos eszköze a tartalékok mozgósításának, a tudományos-műszaki haladás hatékonysága növelésének és fejlesztésének. A munkáért nyújtott díjazás ezt a feladatot sikeresen és tartósan egyedül csak a gazdaságpolitika többi területével való kombinációban teljesítheti, mint a komplex szocialista racionalizálásának, a dolgozók kezdeményezése kibontakozásának, a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének stb. része.

A bérrendszer: magába foglalja azokat az alapvető összetevőket, amelyek elősegítik a gazdasági gyakor’atban a munka szerinti elosztás törvényének összhatását. • A bérrendszernek, hogy teljesítse ezt a funkciót és hogy az ellenőrzés és a nyilvántartás megbízható eszköze legyen, magának kell fejlődnie. Melyek a bérrendszer alapvető összetevői?

1. Tarifarendszer: ennek alapján mérik, hasonlítják össze és díjazzák a munkások munkáját. Ez magába foglalja:

a) a tarif adíf szabásokat, mint a minősítési osztályok díjszabásának pénzbeli kifejeTftsét koronában (a képzettségi skála első alap osztályai koronában, óra, napi, havi bérben számolva);

b) tarifaskálát, amely megszabja a viszonyt az egyes minősítési osztályok tarifadijszabásai között. A lépcsőzetesség az egyes tarifaosztályok között lineáris és hozzávetőlegesen 13,5—14 százalékot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a következő osztályban a bértarifa 13,4—14 százalékkal

6IXX6lkGdÍk *

c| képzettség szerinti tarifakatalógust (TTK), mint a tarifaskálákhoz csatolt kiegészítés, amely tartalmazza a munka leírását, valamint a munkás Ismereteivel és szakkép zettségével szemben támasztott követelményeket. Lehetővé teszi a munka díjazásának meghatározásánál figyelembe venni a munka bonyolultságát és a dolgozók szakképzettségét, megőrizve a különböző gazdasági ágazatok, szakágazatok és foglalkozási ágazatok összehasonlíthatóságának lehetőségét.

2. A munkanorma megállapítása: alapja a bérek helyes differenciálásának:, vagyis meghatározása az egy bizonyos munka elvégzéséhez szükséges időnek. A munkanorma megállapításának értelme a munka tudományos mérése, vagyis hogy a teljesítménynormák műszakilag-gazdaságilag indokoltak legyenek.

3. A bérformák: a különböző ösztönző prémiumrendszerekkel együtt kifejezik a tarifarendszer és a munkanormák alkalmazását a konkrét viszonyokra, gyakorlati formákban. A bért a szocializmusban a következő összetevők alkotják: szilárd tarifadíjszabás és mozgó kiegészítő bérfelépítmény.

Az alapbérhez tartozik a munkások díjazása, melyet a tarifaszabályok alapján határoznak meg. valamint a mérnök-műszaki dolgozók és hivatalnokok fizetése. Az alapbér formái: az időbér és a teljesítmény (akkord) bér, amelyek rendszerint ennek az alapnak különböző kombinációiban összefüggnek a mozgó bérfelépítményi résszel, a prémiumokkal, a nyereségrészesedéssel stb., minek következtében egész sor bérrendszer áll elő.

Az egyes formák megválasztását gazdaságilag egyrészt a munka és a termelés feltételei és az a gazdasági funkció határozza meg, hogy a bérnek milyen konkrét gazdasági ösztönző feladatokat kell segítenie megoldani.

A teljesítménybér alkalmazása a tömegesen ismétlődő sorozatgyártásban a legmegfelelőbb. Elősegíti a díjazásnak a gyártott termékek mennyisége vagy az elvégzett műveletek száma szerinti differenciálását. Ebben a formában a munkásnak megvan a pontos normája — feladata: bizonyos idő alatt, bizonyos mennyiségű terméket előállítani, műveletet elvégezni. Amennyiben teljesíti a normát, megkapja a bér meghatározott összegét, amennyiben túlteljesíti, emelkedik a díjazás is, mégpedig a túlteljesítésnek megfelelő arányban, vagy bizonyos külön meghatározott csökkentés szerint; az úgynevezett progresszív díjszabásoknál a túlteljesítményért járó díjazás nagyobb, az úgynevezett degresszívoknál a teljesítménybér csökken.

Nyilvánvaló, hogy a teljesítménybér nagyobb teljesítményre ösztönöz, ezért alkalmas mindenütt ott, ahol a munkás közvetlenül befolyásolja saját teljesítményét, ahol műszakilag indokolt normák vannak; ahol kívánatos növelni a teljesítményt, mely nem veszélyezteti a biztonságot és a minőséget, ahol lehet mérni és ellenőrizni a teljesítményt és a minőséget. Ebből van levezetve a kollektív teljesítménybér; ez ott használatos, ahol a munkaszervezés és a kooperáció jellege bonyolulttá teszi a teljesítmény egyéni mérését, de mérhető egy-egy munkabrigádnál vagy más kollektívánál.

Az időbér a meghatározott idő alatt elvégzett meghatározott minőségű és intenzitású munka díjazása. Alkalmas ott, ahol nem lehet megbízhatóan meghatározni a végzett munka módját és mennyiségét (karbantartás, nagyjavítások, ellenőrzés, kísérleti munkahelyek), továbbá ott, ahol nem lehet közvetlenül ellenőrizni az elkészült munka mennyiségét és minőségét, s különösen a minőség a fontos, ott ahol a munkások teljesítménye a termelési, technológiai berendezések, gépcsoportok munkamenetétől függ, és a dolgozó maga nem befolyásolhatja a gép teljesítményét; ott, ahol a teljesítménybér veszélyeztethetné a dolgozó biztonságát, egészségét stb.

A munka díjazása mezőgazdasági szövetkezeti üzemekben

A termelési eszközök tulajdonának szövetkezeti formája szocialista forma, ugyanúgy, mint az állami szektorban. A szocialista mezőgazdasági termelés fejlődésével fokozatosan elmosódnak a különbségek a munkamegosztásban, a műszaki ellátottságban, a szervezésben.

A szövetkezeti üzemben a díjazási alap az érvényes rendelkezések és elvek keretében és az egyes efsz-ek adott munkatermelékenységének és gazdálkodásának színvonala szerint kerül meghatározásra.

Az efsz-ekben a munka szerinti jutalmazás két formája a munkanyilvántartás két formájának kifejezője:

a) A munka nyilvántartása munkaegységekben és a munkaegységek szerinti díjazás; mint alacsonyabb színtű kevésbé fejlett szövetkezeten hifiit formát nálunk 1972-ben az efsz- eknek mintegy egyhannada alkalmazta.