Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
don gyakorlati megvalósítása a kommunista pórt gazdaságban betöltött vezető szerepének aláásását és fokozatos felszámolását, a szocialista állam gazdasági szerepének, valamint a társadalom központi irányításának aláásását és felszámolását jelentette volna, összpontosított támadást intéztek a szocializmus alapvető értékei, a szocialista rendszer lényege ellen. A vállalati tulajdonra való törekvések során azzal érveltek, hogy kollektív tulajdonról van szó, hogy a vállalati tulajdon tulajdonképpen szocialista tulajdon. A közös tulajdon és a társadalmi tulajdon között azonban alapvető különbség van. A csoporttulajdon önmagában még nem szocialista, vagyis társadalmi tulajdon. Csoporttulajdon a kapitalizmusban is létezett és létezik, és magánjellegű. így pl. a kapitalista részvénytársaságok csoporttulajdont, vagyis közös tulajdont Jelentenek. Egy másik példa: a szövetkezetek a kapitalizmusban közös tulajdonként kapitalista jellegűek, és lehetővé teszik az ember ember általi kizsákmányolását. A kapitalizmusban a szövetkezetek munkájának eredményeit túlnyomórészt a befeketetett tőke szerint, nem pedig az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint osztják szét. Ez azt bizonyítja, hogy az egyes csoportok közös tulajdona még nem jelenti a szocialista tulajdon formáját, s ezért lehetővé teszi az ember ember általi kizsákmányolását. A tulajdon magánjellege nem kapcsolódik össze csupán az egyéni tulajdonnal, magánjellege lehet a csoport-, vagyis a közös tulajdonnak is. Ezért a szocialista társadalomban meg kell különböztetni a társadalmi tulajdont, amely a tulajdon szocialista formáját jelenti, a közös tulajdontól, amely a kapitalizmusban is létezhet. Mindaz, amit a csoporttulajdonról elmondtunk, érvényes az ún. vállalati tulajdon gazdasági jellemzésére is. Nem zárja ki az egyik csoportnak egy másik csoport általi kizsákmányolását. Abban az esetben, ha a népgazdaságban az Ilyen tulajdon lenne túlsúlyban, amint azt 1908—1969-ben az állami szektor területén tervezték, akkor egy adott vállalati kollektíva más kollektívák rovására élhetne. Azt, hogy mire törekedtek 1968-ban és 1969 elején a jobboldali opportunisták és revizionisták a vállalati tulajdon érvényesítésével kapcsolatban, azt az alábbi gondolatok és koncepciók szemléltetően bizonyítják. A volt Irányítási és Szervezési Állami Bizottság 1968—1969- ben egy alapanyagot adott ki, amelynek elő kellett volna készítenie a csehszlovák gazdaságban a tulajdonjogi formák új struktúrájának törvényesltését. Ez az alapanyag többek között megállapítja: „A szocialista társadalmi tulajdonnak három alapvető formája lenne: a) Állami szocialista tulajdon, amelyhez az összes polgár egyformán viszonyulna, s melynek hordozói az állami igazgatás szervei lennének (költségvetési szervezetek); b) vállalati szocialista tulajdon, amelyhez szintúgy azonosan viszonyulnának a polgárok, ami azt jelenti, hogy nem lenne tulajdonjogi részük és általa nem juthatnának egyénileg érték- többlethez. Az ilyen tulajdon hordozója a szocialista vállalat lenne, esetleg egy más jogi személyt képző szocialista szervezet (pl. vezérigazgatóság, kutatóintézet), mely eredetileg a tulajdonos összes jogával rendelkezne, vagyis jogában állna, hogy a tulajdonában levő dolgokat használja és rendelkezzen velük. A törvény azonban korlátozná a tulajdonos jogait olyan Irányban, hogy tiltaná a vállalat alapvagyonának áthelyezését a termelési felhasználás szférájából a személyi fogyasztás szférába (elosztani a dolgozók és a vállalat között); c) szövetkezeti szocialista tulajdon, amelynek eddigi értelmezésén lényegében semmi sem változik) a szövetkezeti tagok tagsági részesedése alapján keletkezik és hordozója a szövetkezet: a többlettermék egy részét a szövetkezeti tagok bizonyos mértékben a tagsági részesedéstől függően is tulajdonba vehetik — a szövetkezeti tagoknak ugyanis személyesen dolgozniuk kell a szövetkezetben, vegyis a többletterméket is ök állítják elő).“ Az idézett alapanyag bevezetője megállapítja: „A szocialista vállalat helyzetére, feladataira és Irányítására vonatkozó tézisek 3. változatát az Irányítási és Szervezési Állami Bizottság, s a kormány utasításai és megvitatása alapján dolgozták ki, amelyek az előző változatokat is megtárgyalták ...“ A bevezető továbbá leszögezi: „E változat kidolgozásánál a párt akcióprogramjának előkészítési munkájából indultunk ki, melynek kidolgozása újból megerősítette, hogy meg kell oldani a szocialista vállalat helyzetének, feladatainak és irányításának elvi kérdéseit“. Hogy milyen elvi megoldásról volt szó, azt a további idézet szemlélteti: „A szocialista vállalat olyan társadalmi szervezet, amely akkora terjedelemben kapcsolja egybe a munkakollektívát és a munkaeszközöket, ami lehetővé teszi, hogy sikerrel szerepeljen a piacon“. A csehszlovák gazdaság viszonyai között, amikor számos vállalat egy bizonyos termék kizárólagos termelője, ennek megvalósítása szükségszerűen ahhoz vezetne, hogy a vállalati kollektívák elsősorban az árképzést használnák fel arra, hogy jogtalanul bizonyos jövedelemhez jussanak. Az adott csehszlovák feltételek között az állami tulajdonnak vállalati tulajdonná való változtatása a piac területét jogtalan meggazdagodás eszközévé változtatná, méghozzá nagyobb mértékben, mint a mai kapitalizmusban, mert itt hiányoznának a piac természetes akadályai. Az egyes vállalati kollektívák mások kárára nyerészkednének. Az említett javaslat szerzőinek elképzelése szerint így változna át az össznépi tulajdon csoporttulajdonná. Ám további probléma is felvetődött. Mi legyen a szövetkezeti tulajdonnal? Hogy e két tulajdonformát meg lehessen különböztetni, a szocialista szövetkezetek különleges jellegzetességet kaptak — a szövetkezetekben a többlettermék részben a tagsági részesedéstől függően kerül elosztásra. Az a követelmény, hogy a szövetkezet tagjai (ha csak részben is) a befektetett eszközök arányában részesedjenek az eredményekben, ellentétben áll a munka szerinti díjazás szocialista elvével. A szocialista szövetkezetek éppen abban különböznek a kapitalista szövetkezetektől, hogy a tagok részesedését az újonnan kialakított értékben az általuk végzett munka mennyisége és minősége határozza meg, nem pedig a befektetett eszközök mennyisége. • • • A vállalati tulajdon egyértelműen előnybe helyezi és társadalmi érdekek fölé rendeli a csoportérdekeket. Nem teszi lehetővé a vállalati tevékenységben a társadalmi érdekek elsődleges érvényesítését, s így megfosztja a szocializmust azoktól az előnyöktől, melyek a munkásosztály és az összes dolgozó távlati érdekeiből adódnak. A vállalati tulajdon szükségszerűen részekre és kollektívákra osztaná a szocialista integrált gazdaságot, s nagyon gyengítené a szocializmus előnyeit, melyek a szocialista termelők társult munkájából adódnak. A vállalati tulajdon a politika területén lényegében felszámolná a kommunista pártnak a gazdaságra gyakorolt hatását, teret nyitna a gazdaság ösztönös fejlődésének, a kispolgári és a szocialistaellenes erők felélesztéséhez, s a szocializmus alapvető értékeinek fokozatos felszámolásához vezetne. A termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdona nem a tárgyak iránti viszonyt fejezi ki, hanem olyan társadalmi termelést viszonyt jelent, amely a termelést feltételek és a szocialista termelők kapcsolatának sajátos módját fejezi ki, azt a kapcsolatot, amely a termelés, az elosztás, a csere és a fogyasztás folyamatában alakul ki. Ebben a kapcsolatban valósul meg a termelési tényezők, elsősorban a gépek, a berendezések és a munkaerők hatékony irányítása olyan viszonyok között, amelyek a legjobban megfelelnek a társadalom szükségleteinek. Ez a kapcsolat lehetővé teszi a társadalmi munka racionális irányítását, mégpedig a szocialista társadalom szociális-gazdasági céljainak elérése érdekében. A szocialista társadalmi tulajdon állami formája A szocialista társadalmi tulajdon, mint az egész társadalom keretében gazdaságilag egyesült termelők kifejezője, szükségszerűen egy bizonyos társadalmi szerv létezését feltételezi, amely biztosítaná e tulajdon további kibontakozását és megteremtené a feltételeket tervszerű fejlődéséhez. A szocialista társadalomban a termelőeszközök döntő többségét a szocialista 3
