Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

KÉRDEZNI TUDNI KELL A külvárosi gyárnegyedben idős bácsikától tudakolja egy eltévedt motoros: — Nem tudná megmondani, bátyám, merre Is találom itt a makarónigyárat? Az öreg megvakarja az állát — Makaróni.. . Makaróni.. . Nem a csőtésztagyárat gondolja az úr? — De igen, igen, a csőtésztagyáratl — derül fel megnyugodva a motoros. Mire a bácsi: — Mert aztat, kérem, sajnos nem tudom. MIKUS SÁNDOR: Szöveg nélkül (H. Lehock<j karikatúrája) GOND A presszóban azt mondja az egyik barátnő a másiknak: — Ujabban észrevettem, hogy a férjem jókedvű. De én majd megtudom, mitől! Elmegyek a mamához! (Die Weltwoche) «j Egy tcirscisaqban büniigVi regényekről és filmekről beszélgettek, s "valaki feltet e a kérdést: - Mi gz£Toko annak, hog*/' ezeket ifuijdnem mindig férfiak irják? , - Az - felelie egy ismert irp hogy eqy no nem tudná a történet vé géiy fitckban tartani, hogy ki a tettes. SZÜKSÉGTELEN — Mi történt veled? — kérdezi ámulva « kolléga a fiatal, csinos titkárnőt. — Hat hónapja dolgozol nálunk, nem láttunk másban, mint miniszoknyában, feszes pulóverben. Mi az oka, hogy most egyszerre régimódian öltözködsz? — Semmi különös, csak időközben megtanultam gépelni, s tűrhetően megy a gyorsÍrás is. AKARATERŐ KÉRDÉSE Ciprián azt mondja orvosának a rendelőben: — Doktor úr, megfogadtam a tanácsát, naponta nem szívok tfznél több cigarettát. De meg kell önnek mondanom, hogy az első három napon nehezen viseltem ell — Miért? Mennyit szívott azelőtt? — kérdi az orvos. — Egyet sem. MAGYARÁZAT Az italboltban két férfi eszmecserét folytat. — Ha kézállást csinálok, minden vér a fejembe száll. — Pontosan ... — Akkor miért van az, hogy a vér nem megy a lábamba, ha a talpamon állok? — Mert az ember lába nem üres... A SKÓT APA PANASZA Mister McDoodle éjfél után tér haza. Meghökken, amikor látja, hogy leánya még fenn van, mi több: a szalonban egy fiatalemberrel társalog. - Ejnye, ifjú barátom - szól rá szigorúan - , nem gondolja, hogy kissé sokáig maradt itt nálunk? •X - O, uram . . . Mary és én éppen most határoztuk el, hogy házasságra lépünk! - Még csak az hiányzik morog Mister McDoodle. S felmutatva a szalonban égő csillárra, igv folytatja: - A villany számla után még a lakodalom költségei is! KÍVÁNSÁG Kovácsék órák óta veszekszenek, minden látható eredmény nélkül. Végül Kovács kitör, s így szól feleségéhez: — Tudod mit, én már beérem azzal is, ha úgy bánsz velem, mint egy kutyávall — Hogy értsem ezt? — lepődik meg a felesége. — Adj ennem, és engedj szabadon! OKFEJTÉS Két járókelő találkozik az utcán, s már majdnem elmennek egymás mellett, amikor az egyik hátrafordul, és így szól: — Ejnye, barátom, olyan ismerősnek tűnik ön nekem. Nem tudja, honnan ismerjük egymást? — Hová szokott ön járni? — kérdi a megszólított. — Én sehová. — Akkor onnan ismerjük egymást. Tudniillik, én sem járok sehová. TÚLSZERVEZETT MUNKA (Krokogyil, Moszkva) SZÖVEG NÉLKÜL (Sztrsel, Szófia) I • I E

gy héttel a műkorcsolyázó VB előtt levelet kaptam Frici bácsitól, vidéken élő atyai nagybátyámtól, amelyben arról értesített, hogy a világraszóló esemény idején szeretne egy hetet városunkban eltölteni. A családi vonatkozású részleteket mellőzve, levelének csak azt a kitételét citálom, amelynek történetünk szempontjából jelentősége lesz: „ .. . Közismert vendégszeretetekre apellálva, arra kérlek, lássatok vendégül erre a icis időre. Becsületszavamat adom, hogy a legkevésbé sem háborítom családi nyugalmatokat, mert egész nap a jégen leszek. Étkezni ad hoc jogok,-ami különben is jót tesz az én koromban. Mindössze arról van szó, hogy szeretnék egy-két szép kürt elevenben látni, no meg találkozni egykori sporttársaimmal és tanítványaimmal.. Ami az utóbbiakra való hivatkozást illeti, Frici bácsi fiata' korában tényleg megforgott korcsolyapályák környékén is, sőt bebarangolta fél Európát, Koppenhágától Nápolyig, valamint Párizstól Püspökladányig, s minden lehetségessel megpróbálkozott. Jégpályaőri beosztásán kívül volt parkett-táncos, kidobóember, selyemfiú, erőművész, úszómester és céllövölde-tulajdonos is. Ennek a hányatottságnak csak az az időszak vetett véget, amikor általánosan bevezették a munkához való törvényes joggal együtt a munkavégzés kötelességél is. A levél olvastán elhűltem, a feleségemet pedig egyenest pánikszerű riadalom kerítette hatalmába. Gyorsan menesztettem egy sürgönyt Frici bácsi címére, a következő szöveggel: „A VB IDEJÉN A TÁTRÁBAN ÜDÜLÜNK STOP SZÁLLODÁT RENDELJ MAGADNAK STOP SZERETŐ ÖCSÉD: CÉZÁR". Attól kezdve nem volt egyetlen nyugodt percünk sem, mert a távirati intézkedés ellenére Frici bácsi váratlan megjelenésére bármikor számíthattunk. Két-három nappal a bajnokság kezdete előtt totális elővigyázalossági rendszabályokat léptettünk érvénybe. Kora hajnalban indultunk munkába, s csak jóval napszállta után tértünk haza. Egymásnak megbeszélt füttyjelre nyitottunk ajtót. Elnémult lakásunkban a rádió, a televízió, beszélgetni is csupán sutfogva mertünk, s esténként lehúzott ablakredőnyök mögött, vaksötétben vacsoráztunk. A kritikus nap, a bajnokság megnyitásának előestéjén, lélegzetvisszafojtva lestük, hogy melyik utcasarkon bukkan fel Frici bácsim alakja, akit ugyan életemben csak egyszer láttam, valamikor a gyermekkorom hajnalán, s akkor is éppen illuminált állapotban a papagájunkkal az aranyhalainkat akarta felfalatni — ám nagyon bíztam hozzá, hogy e nyomasztó emlékem alapján valamiképpen felismerem őt. A feleségem a függönyök mögül egy színházi látcsővel pásztázta a környéket, én pedig a leselkedést meg-megszakítva s négjikézlábra ereszkedve, a bajárati ajtónál füleltem, hogy jelt adhassak, ha abból az irányból jelenne meg — amikor egyszerre lépteket hallottam, majd kisvártatva hevesen felberregett a csengő is. Óvatosan kikukucskáltam a kémlelőnyiláson, s jeges fuvallat suhant végig az egész testemen: teljes fizikai valóságában Frici bácsi állt az ajtónk előtt! Megismertem jellegzetes rozmárbajuszáról. Amikor többszöri, ingerült csengetésre sem kapott választ, öngyújtóját kezdte csattogtatni, s gyengén pislákoló világánál a lépcsőház névtábláit olvasgatta. Mindenüvé becsengetett, de miután sehol sem nyerhetett kielégítő tájékoztatást, kis idő múltán lehangoltan távozott. Néhányszor azért még kiWt'" '^/tömböt savanyú arccal tekintgetve sötét ablakaink Távozása után percekig örömtáncot lejtettünK ; elesésemmel. Frici bácsi bevette a horgot, elmegy szállodát keresni a nagy estében, mi pedig zavartalanul nézhetjük tévénken a világbajnokság műsorát — nem kell jó vendéglátóként teveszőr takarókba bugyolálva ücsörögni vele a dermesztő stadionban! Sajnos, örömünk korainak bizonyult. Mint a bűnözők a tett színhelyére, harmadnap váratlanul visszatért Frici bácsi, s csengetésére a feleségem gyanútlanul ajtót nyitott neki. — Hál' istennek! — mondta elcsukló hangon, s szeméből a meghatottság őszinte könnyei hulltak, amint túláradó rokoni szeretettel magához ölelt bennünket. — Már azt hittem, sosem találkozunk ebben az életben! Nem lepte meg, hogy otthon talált bennünket. Azt hiszem, kezdettől fogva maszlagolásnak tartotta a tátrai üdülést. Alig váltottunk pár kölcsönösen álságos szót, amikor valami zavaros dologra hivatkozva, kimentette magát, mondván, hogy a városba kell mennie egy röpke félórára. — Remek kis nő a feleséged őnagysága! — tapogatta meg a vállamat a lépcsőházban, ahová kikísértem. — Súgd meg neki, öcsém, hogy nagyon szeretem a paprikás csirkét! Félóra múlva testes bőrönddel állított be, s közölte, hogy felmondta szobáját a kis sportszállodában, ahol eddig lakott, mert nem szenvedheti a tömegszállásokat. Vacsorára paprikás csirke volt, s mellé kadarkát ittunk, mert azt is kedvelte Frici bácsi. Aztán késő éjjel a feleségemmel kismosást végeztetett, majd lefekvés után egy órával átrendeztette kényelmetlen fekhelyét: a heverő habszivacs töltésű matracai helyett vánkosokat kért derékaljul, a meleg pehelypaplan helyébe pedig könnyű ausztráliai gyapjútakarót kívánt. A következő napokon szép sorjában végignéztük a férfi és a női egyéni, valamint a páros műkorcsolyázást, a szabadon választott gyakorlatokat, a gálaestet, s étrendünkön egyebek közt Űjházy-tyúklevest, őzgerincet áfonyával, szicíliai rablósültet, rácpontyot, banánpudingot, rigójancsit és mandulaparfét is szerepeltetett a feleségem. Aperitifnek rendszerint skót whiskyt, ritkábban curagaót ittunk, a főétkezések után pedig leggyakrabban egri bikavér, vörös bordói, fehér clnzano vagy száraz badacsonyi mellett ejtőztünk. A sörök közül Frici bácsi a portért részesítette előnyben, de azért megitta a pílzenít is. A záróünnepély alatt már francia pezsgőt vedeltünk, s Frici bácsi a fotelben elterülve, lábát a dohányzóasztalon nyugtatva, olykor olykor egy-egy lusta pillantást vetett még leeresztett szemhéjai mögül a képernyőre, s a látottaktól teljesen elütően ilyeneket mormolt: — Axel-Paulsen ... dupla Lutz ... Rittberger . .. Salchow ... Amikor elérkezett a búcsú órája s felcihelődött, megkockáz. tattam egy kérdést: — Frici bátyám, neked otthon nincs tévéd? Megnyúlt képpel nézett rám: — Hogy képzeled, öcsém?! Már hogyne volna! Dehát mégiscsak más dolog itt, a bajnokság színhelyén nézni, mint otthoni A pályaudvarra már ki sem kísértem, pedig váltig ígérgette, hogy összeismertetne egykori sporttársaival és tanítványaival.