Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
ERDEINK A KÖRNYEZET VÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN A z elmúlt évtizedekben végbement " nagymértékű iparosodás és urbanizálódás, valamint a gépjárművek fokozott elterjedése magával hozta az iparvidékek és nagyvárosok levegőjének nagyfokú szennyeződését. Napjainkban a légszennyeződés már olyan méreteket ölt, hogy közvetlenül veszélyezteti egyrészt az emberek egészségét, másrészt — figyelembe véve a folyóvizek egyidejű szennyeződését — bizonyos növény- és állatfajták létét is. Amennyiben nem történnek a közeljövőben gyors és hatékony intézkedések, egyes kiváló szakemberek véleménye szerint a pusztulás veszélye fenyegeti az egész civilizációnkat. Minden bizonnyal ez a felismerés ösztönözte a közelmúltban Moszkvában megtartott csúcstalálkozó képviselőit is az életkörnyezet védelme terén kifejtendő tudományos együttműködési szerződés aláírására. A levegő szennyezettségének okát, illetve forrását tekintve megkülönböztetünk természetes és civilizációs légszennyeződést. A természetes légszennyeződés előidézésében a szél hatására keletkező porviharoknak van a legnagyobb szerepük, amelyek végső soron homokverést, futóhomokokat okoznak. Ebbe a kategóriába tartozik még a kozmikus és vulkanikus por, melyeknek azonban nagyobb gyakorlati jelentőségük nincs. A civilizációs légszennyeződésnek ma már mintegy 200 különféle forrása ismeretes. Ezek közül fontosabbak: a nyersanyagok megmunkálásából származó ipari por (mészpor, fémpor, cementpor stb.), a füst, valamint a gázalakú égéstermékek, mint például a kéndioxid, szénmonoxid, szénhidrogén és más szervetlen kénvegyületek, fluórvegyületek, klórvegyületek. A teljesség kedvéért megemlítjük még, hogy növelik a légszennyeződést a különféle radioaktív anyagok (stroncium —90, plutónium —239, radiojőd) is. Ezek az anyagok a levegőből a földre és a vízbe kerülnek, ahonnan a növényeken keresztül a növényevő állatok testébe s az emberi szervezetbe juthatnak. Végső soron és tágabb értelemben a levegő szennyezettségét kiváltó okok közé tartoznak a hanghullámok is, melyek gyakorlatilag hang, zaj és lárma formájában fejtik ki káros hatásukat. A levegőtisztítás feladatát műszaki és biológiai módszerek egyidejű alkalmazásával oldhatjuk meg leghatékonyabban. A levegőbe kerülő káros gázok jelentékeny részét megfelelő füstszűrő berendezések segítségével lehet visszatartani. Ezeknek a berendezéseknek a megépítése műszakilag ma már teljesen megoldott probléma. Sajnos azonban, ma még ott tartunk, hogy üzemeink nagy része nem él ezzel a lehetőséggel, s inkább vállalja a légszennyeződésért kiszabott pénzbírságot. A légszennyeződés elleni biológiai harc az élő fák és bokrok, illetve ezeknek társulásai, az erdők szűröhatásának ismeretén alapszik. A szűrőhatás foka függ az erdőnek a tájban elfoglalt helyzetétől, az erdőt alkotó fafajoknak a különböző káros anyagokkal szembeni ellenállóképességétől, a faállomány szerkezetétől, a levegőszennyezettség nagyságától, valamint az uralkodó időjárási viszonyoktól. Az erdőknek mindenekelőtt óriási porfelfogó hatásuk van, aminek következtében a legszámottevőbb természetes porszűrő berendezéseknek tekinthetők. A port mozgásba hozó szél az erdőbe érve, a fatörzsekbe, ágakba és levelekbe ütközik, s így a sebessége éá az ereje jelentősen csökken. A sebességcsökkenés következtében a por fokozatosan leülepszik, a levegő megtisztul. Erősen porszűrők az úgynevezett áttört szerkezetű, nem túlságosan sűrű erdők, amelyekbe messziről behatol a szél, s a por nagy felületen ülepszik le. Az erdő porfel. fogó kapacitását jelentős mértékben befolyásolja az állományt alkotó fafajok porfogó képessége, mely erősen eltérő. A legtöbb port a szil fogja fel. Utána következik a korai juhar, majd pedig a nemes nyár. Ugyanazon fafaj porfelfogó képessége is a korona alsó részében nagyobb, mint a felsőben, és idősebb korban általában szintén növekszik. Porszűrő hatással azonban nemcsak összefüggő, nagy kiterjedésű erdők rendelkeznek, hanem 'keskenyebb védő erdősávok is. A Szovjetunióban végzett vizsgálatok eredménye szerint az erdősávok által megszűrt levegő portartalma 51,1—72,8 százalékig csökkent, még az erdősávoktól mért 75—100 m távolságban is. Bizonyára ez a felismerés vezetett a Szovjetunió nagyvárosainak lakótelepein, sugárútjain, valamint iparvidékein a szélesebb, több fafajbői álló, áttört szerkezetű zöld sávok létesítéséhez. Az eredmény kézenfekvő: talán a világ egyetlen országának nagyvárosaiban sincs oly tiszta, üde, egészséges levegő, mint a Szovjetunióban. Az erdők ismertetett porszűrő, s lényegében portalanító hatása közvetlenül és közvetve védelmet nyújt a különféle betegségekkel szemben. Az USA-ban végzett kísérletek eredményei szerint a kisebb porszemcsék a légző- és emésztőszervekbe jutva, rákos megbetegedést idézhetnek elő. A levegőszennyezettség és az említett megbetegedések gyakorisága között pozitív kölcsönösség mutatható ki. A por közvetett káros hatása az emberre elsősorban abban nyilvánul meg hogy a por nagymértékben kiszűri a a levegőből az ibolyántúli sugarakat, minek következtében csökken a napfény gyógyító, baktériumölő hatása, s a szervezetben visszaesik a D-vitamin természetes képzése. Ugyancsak közvetlen összefüggés mutatható ki az iparból, háztartásokból, valamint gépjárművekből távozó gáznemű égéstermékek okozta légszennyeződés és az egészségre kedvezőtlen ködös napok száma között. Minél több kondenzációs anyagot (porszemcséket) tartalmaz a páradús levegő, annál erösebb a ködképződés. A levegőszennyezettség fokozódása következtében az iparvidékek, nagyvárosok környékén jelentősen növekszik a ködös napok száma. Az itt felsoroltak bizonyításául szolgál a londoni füstköd (angolul smog), amely a füstokozta nagyvárosi ködképződést illetően valóságos fogalommá vált. Külön kell még szólnunk a mérges gázok és az erdő közti összefüggésről. Az iparvidékek levegőjét szennyező legjelentékenyebb mérges gázok közé tartozik a kéndioxid, valamint a széndioxid. A kéndioxid rendkívül ártalmas főleg azért, mert nagyobb koncentrációja a levegőben súlyos légzőszervi megbetegedéseket válthat ki, és mert a levegő nedvességével elegyedve kénsavat képez, amely erő. sen terheli a légzőszerveket. Sajnos, a növények ezzel a gázzal szemben még érzékenyebbek, mint az emberek vagy az állatok. A legtöbb fafajta, különösen pedig a fenyőfélék ugyancsak érzékenyek a kéndioxiddal szemben. Főként Közép-Európa iparvidékein, elsősorban az NSZK-ban, az NDK-ban, Ausztriában, Lengyelországban, de a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban is sokat szenvednek a fenyőerdők a kénvegyületektől. Hazánkban mintegy 55 000 hektárra tehető a füstkárt szenvedett erdőterületek kiterjedése. Mivel az erdők közjóléti hatása tartós füstkárosítás esetén jelentősen csökken, az iparilag fejlett országokban nagy figyelmet szentelnek az erdők ilyen irányú védelmének. Az erdőgazdálkodási, nevezetesen az erdőtelepítési, -ápolási és -felújítási szempontokat ilyen esetekben alá kell rendelni a füstgáz okozta károsítás elleni védelem szempontjainak. Az erdőtelepítések és -felújítások során mellőzni kell a füstgázkárosítással szemben érzékeny fafajok alkalmazását. Ezek közé a fafajok közé tartozik a lúc-, a vörös-, az erdeifenyő, a kislevelű hárs, a fürtös juhar. Amennyiben a termőhelyi viszonyok megengedik, előnyben kell részesíteni a leginkább ellenállókat, amilyenek a tölgy, a nemes nyár, az éger, az akác, az ezüstfa és a gledícsia (lepényfa). Szükség esetén biztosítani kell a talaj kedvező tápanyagellátottságát, mivel ez növeli az erdei fák ellenállóképességét a füstgáz okozta károsítással szemben. Az ipartelepi környéki védő erdősítésnek szép és eredményes példáját láthatjuk a Kelet-szlovákiai Vasmű övezetében. A túlnyomórészt I960—62ben létesített erdőket mintegy 95 százalékban nemes nyárfák alkotják. A fák átlagos magassága fajták szerint ma már eléri a 10—15 métert. Az egyes fákon mostanáig semmi jelét nem észleltük a füstgáz-károsításnak. Feltételezhető, hogy a nemes nyár a jövőben is megtartja ellenállóképességét. Megfelelő állománynevejési eljárások alkalmazásával a kedvező állományszerkezetet kialakítva biztosítható majd ezen a területen az erdők környezetvédelmi szerepe. A levegőszennyeződés további forrása a mesterséges radioaktivitás, mely napjainkban állandóan növekszik. Mivel a radioaktív por a fák törzsére, ágaira, leveleire éppúgy lerakódik, mint az ipari por, az erdő a szántóföldek, rétek, legelők radioaktív por elleni védelmével óvja az embert a radioaktív tápanyag fogyasztásától. Amíg azonban az erdő az ipari port leszűrve azt csaknem teljesen ártalmatlanná teszi, addig a radioaktív por radioaktivitását nem szünteti meg. hanem egyrészt beépíti a saját fájába, másrészt az erdei talajba juttatja. Ezért az erdőtalajon a radioaktív anyag felhalmozódása jelentős lehet. Ennek következtében az erős szélnek kitett erdőszegélyeken a gomba és erdei gyümölcsök gyűjtését, valamint a legeltetést illetően bizonyos fokú óvatosság Indokolt. Az iparosítás és gépesítés következtében elsősorban a nagyvárosokban állandóan nő a zaj is. Szakemberek véleménye szerint a zaj erőssége 1936-tól 1954-ig mintegy 50 százalékkal emelkedett. A zaj erősségének mértékegysége a decibel (dB), amely két hangerősség viszonyszáma. A 70 decibel feletti zaj, melyet lármának nevezünk, már károsan hat az emberi szervezetre. A zaj káros hatása következtében csökken a munka, különösen pedig a szellemi munka hatásfoka. Az erdő és általában a fás növényzet akadályozza a hanghullámok terjedését, csökkenti a hangerősséget s így véd a zaj ellen. Minél sűrűbb az erdő alsó szintje, annál erősebb hangtompító hatása. Megállapítást nyert, hogy már a 2—3 sorból álló ültetvénynek vagy fásításnak ls jelentős zajelnyelő hatása van. Egy-két sor nyárfából álló, 7 m magas és 3 m széles fásítás az autóbusz zaját átlagosan 19 decibellel, a traktorét pedig 16 decibellel tompítja. Az egy sor gyümölcsfából és egy sor cserjéből álló fásítás átlagos zajtompító hatása a tehergépkocsi esetében 21, a motorkerékpár esetében pedig 30 decibelre tehető. így az erdőben a jó hangfelfogó és tompító hatás következtében csend és nyugalom honol, s így az erdő a legjobb pihenő- és üdülőhely. Sajnos, a táskarádiók és magnetofonok elterjedése és ezek behatolása az erdei üdülőhelyekre kedvezőtlenül hat a nyugalmat, felfrissülést kereső üdülök ezreire, akiknek érdekében sürgősen hathatós intézkedésekre van szükség. Ismertetésünk nem volna teljes, ha nem említenénk meg az erdőket alkotó fák és bokrok baktericld hatását, melyet Tokin szovjet tudós fedezett fel. A fák és bokrok levelei és rügvei olyan aromatikus anyagokat választanak ki, melyek a levegőben levő baktériumokat és mikroorganizmusokat megölik. Ezeket az illő anvagokat fitoncldeknek nevezzük. Efldig több mint 550 fajta fitoncld tulajdonságát sikerült megállapítani. Közülük mintegy 60 fajta oly erős fitoncld hatással rendelkezik, hogy néhány perc vagy esetleg néhány másodperc alatt képes 2—3 méteres körzetben megöl ni a különféle mikroorganizmusokat melyek különféle betegségeket okoznak. A tűlevelűek közül elsősorban az erdeifenyő, a lúcfenyő, a tiszafa és a boróka, a lomlevelűek közül pedig a tölgy, a gyertyán, a nyár. a nyír, a vadcseresznye és a mogyoró rendelkezik erős fitoncid hatással. Az elmondottakat figyelembe véve, érthető, hogy míg a városok levegője köbméterenként 30 000—40 000 baktériumot tartalmaz, a felsorolt fafajok környezetében csak 30U—400 fordul elő. A városok parkjai, fasorai, valamint a városok körüli erdők nemcsak megszűrik — portalanítják — a levegőt, hanem a szó szoros értelmében sterilizálják ls. A felsoroltakból adódik, hogy erdeink környezetvédelmi szerepe és jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Valamennyiünk legfőbb érdeke, hogy az erdőknek ez a jótékony hatása a jövőben ne csak megmaradjon, hanem a lehető legnagyobb mértékben fokozódjék. Erdőgazdaságunk dolgozói ennek érdekében mindent megtettek eddig is, s megtesznek a jövőben is. Ehhez a munkájukhoz joggal elvárják társadalmunk valamennyi tagjának hathatós segítségét és támogatását. KOHAN ISTVÁN Hétéves kísérleti nemesnyárültetvény a Palárikovói Erdőgazdaság Seiice Báb erdejeben. A 8X8 méteres hálózatban telepített ültetvény átlagos maga«saga 18 m, átlagos mell magassági átmérője 33 cm