Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-09 / 34. szám, péntek
Kís Prága — m§f Prág® Néhány évvel ezelőtt, amikor először utaztam Prágába, különös érzés fogott el. Amint megérkeztem, a képekről, filmekről jól ismert város az eredeti, gyönyörű valóságában állt előttem. így minden szebb, mert eredeti, mert valóságos. Azóta többször is jártam hazánk fővárosában. Mindig találtam benne valami újat. A napokban, amint Lučene- cen (Losonc) a Praha feliratú autóbuszban helyet foglaltam, ismét különös várakozás lett nak. Minden harmadik házban van televíziókészülék (22), ez jelenti az egyetlen szórakozást. A község legnagyobb, legérdekesebb eseménye a fővárossal kötött barátság alapján megrendezésre kerülő baráti találkozó. — 1970. szeptember 30-án a Prága új főpolgármestere, dr. Zdenek Zuska elvtárs vezette küldöttség látogatott el hozzánk, — mondotta Ondrej Ben- ca. — Az egyik Praha—Praha találkozót a televízió is közvetítette. Egy-egy ilyen találkozó 1973. II. 9. A prahai ikultúrház rajtam úrrá. Ez nem is csoda. Ismét először utazom Prágába, ráadásul abba a Prágába, melyet még képről sem ismerek. Miközben ezen tűnődöm, munkából hazasiető emberekkel telik meg az autóbusz. Indulunk. Már alig tízen vagyunk az autóbuszban, amint az egyik szűk völgyön halad felfelé. Losonctól 15 kilométerre lehetünk, amikor házak tűnnek fel a hegytetőn s a község nevét jelző tábla — PRAHA. Az autóbusz megáll, utasai kiszállnak, mindenki hazamegy. Egyedül állok egy széles utca közepén. Amint később kiderül, ez az egyetlen egy a faluban. Az utca végén öreg néni álldogál. Egy fiatal embertől kérdem, hol találom a hnb-elnököt. — A szomszéd faluban — mondja —, községünk ugyanis egy éve közigazgatásilag Lu- počhoz tartozik. Majd Ondrej Benca elvtárshoz irányít, aki éveken keresztül a hnb elnöke volt. Jelenleg is választmányi tag. Tőle tudok meg egyet-mást a falu jelenlegi életéről. A múltjáról egy más alkalommal Ján Koška elvtárs, a LupoC-Praha-i Hnb titkára tájékoztat. Prága község a krónika szerint 1443—1451 között keletkezett, amikor vándorló cseh gazdák, iparosok telepedtek le a Rima völgyében. így keletkezett Rimavské Brezovo, Rimavská Baňa, České Brezovo és Praha is. A község 520 méter tengerszint feletti magasságban a LI- povec magaslat alatt egy hegyháton terül el. Hetven ház, 192 lakossal, többségük a helyi efsz-ben, néhányan Lučenecen dolgoznak. A község érdekessége, hogy szinte egy udvaron sincs kapu, saját vízvezetékük van, melyet a község épített 1929-ben. Viszonylag kevesen fordulnak meg itt, az út ugyanis nem vezet tovább. Talán azért is szemlélik meg tetőtől talpig az idegent az ittlakók. Egyszerű házacskák bújnak össze. Köztük kevés az új. Némelyiket átalakították. A közös udvar sem ritkaság. — A fiatalok nemigen maradnak meg itt — mondja Benca elvtárs —, ezért egyre kevesebb a lakosok száma. Száz évvel ezelőtt még négyszáz lakosa volt községünknek. A kis házak közül szembetűnően emelkedik ki az 1960-ban „Z“-akcióban épült kultúrház. Több helyiség, könyvtár, a hnb irodája, büfé is található itt. Az épület azonban nincs kellően kihasználva. Kulturális rendezvény alig van. Nincs, aki vezesse. A múlt évben — kevés gyerek miatt — bezárták az iskolát. Nincs tanító a faluban, aki fellendítené a kulturális életet. Pedig jó esztrádcsoport- Ja és jó zenekara volt a faluvalóságos ünnepnapot jelent. Szívélyes fogadtatás, baráti beszélgetés, előadás a kultúrház- ban. Elményszámba ment a Slávia Praha—Slovenská Praha labdarúgó-mérkőzés, valamint Hana Zagorová és Jaromír Majer énekes fellépése is. Ilyen esemény túlszárnyalja a község határát, és a környék lakosai is eljönnek a községbe. 1972 októberében dr. Zuska elvtárs héttagú küldöttség élén részt vett a Lupoč-Praha-i Efsz megalakulása 20. évfordulójának alkalmából megrendezett ünnepélyen. A fővárosi küldöttség tagjai együtt szórakoztak a szövetkezeti tagokkal. Ez a baráti kapcsolat lehetővé teszi a község egyszerű embereinek, hogy megismerjék hazánk fővárosát. A kis Praha — nagy Praha barátságot a Lupoč-Praha-i Hnb is támogatja. Már folynak az előkészületek az 1973-as év első felében sorra kerülő találkozóra. NAGY LÁSZLÓ Hogyan érvényesül a komplex racionalizálás a nemzeti bizottságok munkájában? A közelmúltban az egyik járási nemzeti bizottság funkcionáriusaitól hallottam a következő panaszt: „Sokat beszélnek a komplex szocialista racionalizálásról, a tudományos irányításról, mi azonban nem tudunk sehogy sem kikerülni a rögtönzések bűvköréből, semmivel sem tudunk időhiány miatt alaposan foglalkozni, a dolgokról megfontoltan dönteni.“ Az idő valóban kevés és a nemzeti bizottságok elsődleges feladata a mindennapi kötelességek teljesítése — vagyis ahogy a dolgozóik mondják — egyik akcióból a másik akcióba kezdenek. Ennek ellenére a komplex szocialista racionalizálás követelménye teljes mértékben érvényes e szervek munkájára csakúgy, mint az általuk irányított vállalatok tevékenységére. És ha céltudatosabban valósítanánk meg, akkor talán több idejük is maradna. A racionalizáció ugyanis olyan folyamat, amely kihasználja a tudományos ismereteket a munka hatékonyságának növelésére, a kitűzött célok mielőbbi elérésére és annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök közül a lehető legjobbat válasszuk ki és használjuk ki. Mindez a nemzeti bizottságok konkrét feltételei között azt jelenti, hogy meg kell valósítani átfogó módon, valamint programszerűen a racionalizálást elsősorban azért, hogy érvényesítsék a nemzeti bizottságok gazdasági-szervező funkcióját az általuk közvetlenül irányított ágazatokban. Ez viszont azt jelenti, hogy meg kell határoznunk ezekben a vállalatokban és üzemekben a racionalizálás fejlesztésének alapvető irányait és céljait. Mindez természetesen az al- sóbbfokú nemzeti bizottságokra is vonatkoztatva és úgy, hogy a célok összhangban álljanak az egész társadalom céljaival. Ugyanis nem elegendő csupán a vállalat, vagy esetleg a nemzeti bizottság számára gazdasági előnyöket jelentő tényezőket szem előtt tartani. Az olyan szolgáltatások, mint a mosoda, tisztító, különféle javítóműhelyek nem érik el ugyan a legmagasabb termelékenységet, azonban az egész társadalom szempontjából hasznosak és a végső cél az, hogy ezeket az állampolgárok igényel szerint racionálisan fejlesszék. A racionalizálásnak ezen a téren elsősorban arra kellene törekednie, hogy keresse a rejtett energiaforrásokat és tartalékokat, hogy tökéletesítse a nemzeti bizottságok irányító munkájának módszerét és formáit, növelje gazdasági elemzései színvonalát és: hatékonyságát, népszerűsítse a munkaszervezés leghatékonyabb módszereit, fejlessze a tanácsadó-mérnöki szolgálatokat stb. Ezen a területen még sok tennivalónk van. A racionalizálás további célja, hogy tökéletesítse a nemzeti bizottságok irányító és határozathozó munkáját, növelje az ügyintézés gazdaságosságát. Jelenleg már dolgoznak a nemzeti bizottságok felépítését és hatáskörét szabályzó intézkedéseken. Azonban ennek ellenére látnunk kell az immár hagyományosnak számító fogyatékosságokat, mint amilyen például az, hogy a nemzeti bizottságok tanácsai nagy mennyiségű határozatot fogadnak el, de sokkal kevesebb energiával törekednek ezek megvalósítására. További fogyatékosság, hogy a munkaprogram túlságosan gazdag, lenne miről tanácskozni, azonban a szervek vitái eléggé szegényesek. A rögzített elvek ellenére még mindig olyan határozatokat és javaslatokat terjesztenek e szervek elé, amelyekről a kerületi nemzeti bizottságok, vagy a járási nemzeti bizottságok ügyosztályai felelős dolgozóinak kellene dönteni. Az előterjesztett jelentések minőségi hiányait bőbeszédűséggel igyekeznek pótolni ahelyett, hogy röviden kifejezően és közérthetően tárnák fel a problémákat. Igen gyakran előfordult, hogy az előterjesztett jelentést nem tanulmányozták és ennek következtédben a határozat színvonala is alacsony, ami azt jelenti hogy a problematika mélyrehatóbb ismerete nélkül hagynak jóvá bizonyos javaslatokat. Ebből ered a funkcionáriusok „túlterheltsége“ az improvizáció kényszere az alaposság helyett,. Ezzel kapcsolatban a szocialista racionalizálás megköveteli mindenkitől, hogy változtasson szokásain, magatartás formáján, hogy szigorúbb kritériumok alapján értékeljék az irányító munka színvonalát. Sokkal több figyelmet kell fordítani az adminisztratív jellegű döntésekre nehogy azokkal ismét további A TAVA LY! ÉV MÉRLEGE A nyugat-szlovákiai kerület gazdasági fejlődésének 1972-es évi eredményei azt mutatják, hogy az egyes termelőágazatokban az évi terveket nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. E kedvező eredmények elérésénél fontos szerepet játszott a termelés ütemének állandó fokozása, a kulcsfontosságú gazdasági feladatok teljesítése. Mindez természetesen kihatott a lakosság áruellátottságának és életszínvonalának alakulására. Nőtt a lakosság jövedelme, ennek eredményeként 1971-hez viszonyítva kb. 1 milliárd koronával nőtt az áruforgalom is. Az ipari üzemek évi tervüket 100,7 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy 160 millió koronával termeltek többet a tervezettnél. Mindenekelőtt a vegyi, az élelmiszer- és a köny- nyűipar járult hozzá legnagyobb mértékben a tervezett feladatok túlteljesítéséhez. Csak a vegy- és könnyűiparban 71 millió koronával szárnyalták túl az évi tervet. Említésre méltó a Cíferi Nyugat-szlovákiai Baromfiüzem, amely 38 millió korona értékű baromfiáruval látta el a belföldi és a külföldi piacot. A terv által megszabott termelésnövekedést egyébként minden iparág túlszárnyalta. Az 1971-es évi termelési szinttel összehasonlítva tavaly a nyugat-szlovákiai üzemek 1,7 milliárd koronával termeltek többet. A hazai piac zavartalan ellátása mellett a figyelem a kivitelre szánt termékek mennyiségi és minőségi mutatóinak teljesítésére összpontosult. Az eredmény itt sem maradt el, az export értéke 1971-hez viszonyítva 9 százalékkal nőtt. A szocialista országokba irányuló kivitel majdnem 15 százalékkal növekedett. Ez a növekedés kézzelfoghatóan azt bizonyítja, hogy az üzemek egyre mélyebben kapcsolódnak a KGST országok gazdasági együttműködésébe és a szocialista árucsere-forgalom fejlesztésébe. Pozitív jelenségként könyvelhető el, hogy javult az egyes gyártmányok minősége és stabilizálódtak a gyártási programok. A mezőgazdasági termelés még a sikeresnek tartott 1971- es év eredményeit is túlhaladta, mégpedig 2,2 százalékkal. Az állami felvásárlás 10 százalékkal nőtt. A párt XIV. kongresszusának irányelveit követve nagy része van ebben a sikerben a termelés hatékonyabbá tételének, a hektárhozamok növekedésének, a gabonafélék vetésterülete kiszélesítésének, valamint a szarvasmarha-állomány számbeli és haszonértékbeli növekedésének. Nyugat- Szlovákia mezőgazdasági üzemei 196 000 mázsa gabonával, 201 000 mázsa kukoricával, 35 ezer mázsa burgonyával és 123 ezer tonna cukorrépával adtak többet az országnak, mint amennyit az évi terv előírt. A jó takarmányellátás eredménye, hogy 90 000 mázsa vágóállattal, 9,4 millió liter tejjel és majdnem 16 millió tojással vásároltak fel többet az állami szervek a tervezettnél. Sikeresnek számít az építőipar 103,1 százalékos tervtelje- sítése. A lakásprobléma megoldása szempontjából fontos ez a túlteljesítés, mely abban nyilvánul meg, hogy csak a nyugat-szlovákiai kerületben — a családi házakat is beleszámítva — 13 400 lakás épült. Ez körülbelül 1400 lakással t(Vbh, mint amennyivel az évi terv számolt. , Az eddigiekből kitűnik, hogy a termelés minden ágazata fííi* felé ível. A termelésnek ezt a növekedését kétharmad részben a munkatermelékenység növekedése eredményezte. A job!>' termelési viszonyok és a dolgozók fokozott erőfeszítésének közös eredménye az a szép siker, amelyet a termelékenység 5,7 százalékos növekedése »t iparban és 8,8 százalékos növekedése az építőiparban jelent. A párt februári plénumának határozataiból kiinduló intézkedések eredménye egyrészt a túlórák csökkentése, másrészt a munkaidő jobb kihasználása. Jobb eredmények születtek a jövedelem, a bevétel, valamint: a kiadások összes mutatóiban, mint az előző évben. A bevétel gyorsabb ütemben nőtt, mint a kiadás, a tiszta jövedelem viszont 60 százalékkal volt nagyobb, mint 1971-ben. összegezve a tényeke*, 1972-es év sikeres volt, és nagy lépést jelentett a XIV. párt- kongresszus határozatainak teljesítésében. Az új évben avrc*«*- ban még számos olyan probléma vár orvoslásra, melyek megoldása sok erőfeszítést, kitartást és becsületes munkát követel mintftannyiunktől. Blažej Sedliak mérnök, Juraj Oá' nw.i vsrfc szerveknek kelljen foglalkozónak. A racionalizálással kapcsolat-, ban kialakult egy olyan téves elképzelés, mintha ahhoz elég lenne az ügyintéző apparátus egyszerű csökkentése. Hangsúlyozni kell, hogy csak a hasz-, nos csökkentés szolgálja a racionalizálás érdekeit. Ha például a košicei városkerületi; nemzeti bizottságok lakásügyi osztályain csökkentik a dolgozók számát úgy, hogy a többiek nem képesek az ügyeket határidőre elintézni, az ügyfelekkel tárgyalni, akkor ez a csökkentés nem minősíthető célszerűnek. Ezen a téren érvényesülnie kell annak az elvnek miszerint nem jó, ha egy iro-. dai munkaerőt megtakarítunk,, de ennek következtében húsz, ügyféllel több várakozik az iroda előtt. A szocialista raciona-- lizálás megköveteli a nemzeti bizottságoktól, hogy következetesen betartsák a félfogadási napokat és órákat és lehetővé, tegyék az állampolgároknak,, hogy munkaidő után intézhessék el ügyeiket, de ugyanakkor- meghatározzák a nyitvatartási időt a kereskedelmi és szolgáltatási hálózat számára, meghatározzák a félfogadási időt a szociális és egészségügyi intézmények számára éspedig úgy^ ahogy az állampolgároknak a. legjobban megfelel. Végül megköveteli az adminisztratív munka megfontolt gépesítését és. más egyszerűsítését is. A műszaki felszerelés nem éppen olcsó,, ezért mindenekelőtt ott kell alkalmazni, ahol a leghatéko,«- nyabban használható ki. A ra* cionalizálás szempontjából fik gyeimet kell fordítani a valóiban célszerűen munkában el* töltött, „és nem íróasztal mellett leült“ munkaidőre, a szol* gálati utakra, mivel az ezekkel kapcsolatos kiadások aggasztóan emelkednek, a távbeszélői technika gazdaságos kihasználására stb. Ez a néhány megjegyzés is; láttatja, hogy a nemzeti bizottságok még csak az első lépést: tették meg a komplex racionalizálás útján. A feladat ezen a területen is az, hogy a racionalizálásról kevesebbet beszéljenek és egyre többet, egyre hatékonyabban cselekedjenek. JÄM KOMEŠ Világviszonylatban is páratlan feladatokat oldottak meg a lovošicei Észak-Cseh Vegyiművek kutatóintézetének dolgozói: új beruházások nélkül a fonógépek húzósebességét percenként 40 méterről 50 méterre növelték. Képünkön Marcela Špringlová a fonógép mellett.
