Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-09 / 34. szám, péntek

A tél nálunk vtfMczékony szo­kott lenni, nemcsak megérke­zését és hosszát, de magát az időjárást illetően is. A síkságo­kon gyakran hUÍ!f>y<'.ik az, «1111 a telet téllé teszi vagyis a hó és az erősebb fagyok, s ha oly­kor meg is érkeznek, rendsze­rint nem tartósak. Elég, ha enyhébb tengeri légtömegek áramlanak be az Atlanti-óceán felől Közép-Európába, s a hő helyett máris sárban, latyakban taposunk. A túl ytfigorú, vagy enyhe tél azonban így is elég ritka nálunk, s eléggé rend- szertelenül fordul elő. A múlt század közepe ótn a mai Szlo­vákia területén 18 alkalommal volt kimondottan szigorú és 21- szer enyhe tél. A többi telet normálisnak minősíthetjük. Az utolsó olyan tél, amelyet mér­sékeltnek nevezhetünk, tavaly fordult elő. TARTÓS SZÁRAZS Nálunk a tél zömmel hűvö­sebb és mérsékeltebb időszak­ra oszlik; ezek now egyformán hosszú időközönként váltják egymást. Ilyen lefolyású volt nagyjából az idei tél is. A meg­előző téld időszakoktól azonban mégis különbözik valamiben, éspedig abban, hogy túlsúlyban voltak az enyhén melegebb idő­szakok és ritka volt a csapa­dék. Rendkívül sKrtraz volt de­cember, amikor a csapadék- mennyiség Bratislavában 9 mm, Košicéban és Zvolenban 5, Hur- banovóban (ÖgyaUmi) 6, Nit- rán 8 és Lučenecben (Loson­con) csak 2 mm volt, ami a hosszú időn át mért normális csapadékmennyiségnek 2—15 százalékát teszi kl. A száraz időjárás, amely nem­csak nálunk volt uralkodó de­cemberben, hanem a környező országokban is, az európai szá­razföld fölötti légáramlásokkal függött össze. Decemberben csaknem az egész hónap folya­mán Közép-Európa és a Balkán felett magas nyomású légtöme­gek voltak túlsúlyban, s ez meggátolta a nedves légtöme­geknek a szárazföldre való be­áramlását az Atlanti-óceán tér­ségei felől. Ezért az alacsony nyomású légtömegek, amelyek a csapadékot hozzák, északke­leti irányba haladtak, mégpedig Skandinávián át a Szovjetunió területe felé, és nem érték el a mi területünket. Az alacsony nyomású légtömegek másik ága viszont déli irányú volt, s a Földközi-tengeren keresztül ke­letre, illetve délkeletre haladt. Közép-Európában, ahol magas nyomású légtömegek uralkod­tak, száraz volt az időjárás, s gyakorik a ködök, amelyek ne­hézségeket okoztak különösen a légii és a közúti közlekedés­ben. Hasonló volt a helyzet ja­nuár első felében is. AZ IDŐJÁRÁS MEGVÁLTOZÁSA Január második felében bi­zonyos változás mutatkozott az időjárásban. A Közép-Európa feletti magas nyomású légtöme­gek elmozdultak keleti irány­ban, s az európai kontinens bel­sejét most már gyakrabban ér­ték el az esőfrontok. Emellett területünk fölé felváltva hűvö­sebb és melegebb légtömegek hatoltak be, 0 fok alatti és fe­letti hőmérsékleti értékekkel. Az éjszakai hőmérséklet ezen ingadozásai következtében Szlo­vákia alacsonyabban fekvő te­rületein a csapadék eső, és hó formájában is hullott. Szlovákia keleti kerületei azonban janu­ár második felében is lényege sen kevesebb csapadékot kap­tak, mint az ország többi ré­sze, mivel keleten az időjárás hosszabb ideig volt a magasabb nyomású légtömegek hatása alatt. A frontátvonulások hatása január második felében, Kelet- Szlovákia kivételével, a havi csapadékmennyiségen is meg­nyilvánult. Bratislavában janu­árban 29 mm, Hurbanovóban (Ógyallán) és Nový Tekovban (Ojbarson) 43, Nyifrán 46, Lu­čenecben (Losoncon) 28, Zvo­lenban (Zólyomban) 43, de Ko- šicében csak 9 milliméter csa­padékot mértek. E csapadék- mennyiség legnaf;7i>bb része ja­nuár második felében hullott. Ami a hőmérsékleti értékeket illeti, az idei január szokatla­nul magas ért füleiket hozott. Például Ógyalláa mínusz 1 fok volt a havi átlaghőmérséklet, míg a januári normális hőmér­sékleti érték 1,8 fok. Kelet- Szlovákia területén méginkább megnyilvánult a melegebb óceá­ni légtömegek hatása. Kosicé- ben januárban mínusz 1,2 fok áMaghőmérsékletet mértek, míg a januári hőmérséklet normál- értéke mínusz 3,4 fok. De sorol­hatnánk tovább a példákat. MILYEN VOLT A TÉL MÁSUTT EURÓPÁBAN? Az időjárás minden évszak­ban nemcsak az emberek életé­re van hatással, hanem a nép­gazdaság különböző ágazataira is. Az egyiknek hasznára van, a másiknak kárára. Az eddigi aránylag enyhe és meglehető­sen száraz tél kedvező volt pél­dául az építőipar számára, vi­szont sok gondot okozott a me­zőgazdaságnak és a vízművek­nek. A téli sportok kedvelői is csalódtak az idei télben. Rendkívül sokáig kellett várni­uk a hóra, még a magas he­gyeken is, ahol a hóviszonyok csak január utolsó harmadá­ban javultak valamelyest. Az idei tél nemcsak nálunk tért el a megszokottól, hanem csaknem egész Európában. A kontinensnek még északi terü­letein is igen gyakran és rend­kívül sokáig volt enyhe az idő. Dél-Európában a hőmérő higa­nya nemegyszer 14—18 fok hő­mérsékletet mutatott, ami még ezeken a vidékeken ás inkább tavaszi, mint téli időjárásnak számít. Erősebb fagyok, s gya­koribb és kiadósabb havazások csak Kelet-Európában voltak, de az igazi tél, amely oly jel­lemző ezekre a területekre, aránylag későn jelentkezett. A szeszélyes tél nemcsak ná­lunk, hanem Európa más te­rületein 'is folytatódott február elején is, amikor is Szlovákiá­ban időnként esett és havazott, voltak fagyok, ugyanígy mele­gebb napok is. Ilyen szélsősé­ges hőmérsékleti értéket mu­tatott a legutolsó hétfő is (feb­ruár 5), amikor inkább tava­szinak, mint télinek látszott az idő. Bratislavában a nappali hő- mérsékleti érték elérte a plusz 8 fokot. Bár ez február első napjaira nézve lényegesen ma­gasabb volt a normális hőmér­sékletnél, még mindig nem je­lent hőmérsékleti csúcsértéket. A múltban február elején, ha ritkán is, de előfordultak ma­gasabb hőmérsékleti értékek is. A múlt évszázad közepe óta február 5-én, Bratiislavában plusz 13 fokra is emelkedett a hőmérő higanya, éspedig 1933-ban. A másik szélsőséget, tehát a legnagyobb hideget ezen a napon Bratislavában 1893-ban mérték, amikor mí­nusz 17 fokot mutatott a hő­mérő. Dr. PETER FORGÁŰ A Bratislavai Közgazdasági Fő­iskola számítástechnikai kuta­tóközpontjában e napokban próbálják ki a Tesla 200 számí­tógépet, amelyen a műkorcso­lyázó-világbajnokság eredmé­nyeit fogják feldolgozni. Ké­pünkön Mariana Véghová ope­rátor, Zdenko Masár mérnök, a programozó és elemző osztály vezetője és Igor Bíreth, a szá­mítóközpont igazgatóhelyette­SG. (CSTK — Ivan Dubovský felv.) TAGJELÖLTEK Ketten a hajógyárból Mindketten a komárnói (Ko­márom) hajógyár alapeszköz­részlegén dolgoznak. Amikor meglátogattam őket, éppen tíz­óraiztak. Étvágygerjesztően fo­gyasztották munkatársaik közt, a műhelyben, a magukkal ho­zott harapnivalót. Akaratlanul is az a népi mondás jutott eszembe, hogy aki jó étvágy- gyal eszik, az a munkában sem kelletlen. Schmideg Sándor és Martin Der aj esetében ez kü­lönösen igaz, hiszen csupa el­ismerő szavakat hallottam ró­luk. Egyaránt dicsérte őket Ábrahám János részlegvezető, a 12. pártalapszervezet vezetősé­gi tagja és Milan Laurinec, a szervezet elnöke. Kivált munka- fegyelmüket, szorgalmukat és általános példaadásukat emel­ték ki. Azt is elmondták, hogy bármilyen munkát szívesen el­végeznek — még azt is (ha kell), ami nem közvetlenül tar­tozik a feladataik közé. Idő­sebb munkatársaik is elégedet­tek velük. Szorgalmukkal és magatartásukkal szolgáltak rá arra, hogy mindkettőjüket fel­vették a párttagjelöltek sorába. A pártszervezet konkrét fela­datokkal bízza meg őket; mun­kahelyükön az ifjúsági szerve­zet létrehozásával és irányítá­sával. Egyelőre tíz-tizenöt fia­tal beszervezéséről van szó. Számítanak a munkámra Ezeket az egyszerű, de meg­győző szavakat a 23 éves Schmideg Sándor mondta. — Tudom, hogy kommunis­tának lenni mindenekelőtt több­letmunkát jelent, nem pedig anyagi hasznot. Ám azzal is tisztában vagyok, hogy a párt­tagságot ki kell érdemelni. Vagyis a párttagság elismerés, megbecsülés. Az pedig nagyon jólesik, ha elismerik az embert. Szerintem fontos, hogy a fiata­lok is funkciókat vállaljanak. Csakis így képviselhetik saját érdekeiket. — Mi a véleménye a mai fia­talokról? — teszem fel az ide kívánkozó kérdést. Tárgyilagosan vélekedik ró­luk. Pozitív véleményét nem külsőségekből szűrte le. Hely­telennek tartja, ha pl. a fia­talokat csupán hosszú hajuk alapján ítélik meg. Ö maga nem visel hosszú hajat, de en­nek nincs köze az elveihez. Egyszerűen azért rövid a haja, mert úgy véli, neki az áll jól. — Bármilyen frizurát visel­nék, akkor sem gondolkodnék másképp — mondja mosolyog­va. Munkájával kapcsolatban ezt mondja: — Nem lehet közömbös szá­momra, hogyan megy a mun­ka, milyen eredményeket érünk el. Hogy mit teszek én az ered­ményekért? Hogy milyen hasz­na van belőlem a gyárnak, a társadalomnak? A pártgyűlése­ken még jobban megismerked­hetek a problémákkal. Sok hasznos vélemény hangzik el a gyűléseken, melyeknek meg­valósítása közös érdek. Legu­tóbb pl. azt javasoltuk (ez idő­közben meg is valósult), hogy a központi raktárból ne vigye­nek anyagokat hulladékba mindaddig, amíg a mi műhe­lyünk dolgozói azokat meg nem nézik. így nem fordulhat elő az, hogy olyasmi is a hulladék­ba kerül, amit még fel tudtunk volna használni. Én eddig még nem szólaltam fel, mert véle­ményem megegyezett a többiek gondolatával. Ugyanazt felesle­ges lenne megismételni, de hi­ba lenne az is, ha valaki nem mondaná el eredeti gondolatát. Kezdeményező fiatalok A bratislavai főiskolák SZISZ- szervezeteinek 15 000 tagja a februári győzelem 25., Cseh­szlovákia felszabadítása 29. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére 75 ezer brigádorát dolgoz le a vas- kutacskai és a Hegyipark épí­tési és fejlesztési munkálatain. A Komenský Egyetem hallga­tói a bratiislavai parikokban két­ezer fát és díszcserjét ültet­nek el, a Szlovák Műszaki Fő­iskola hallgatói pedig a Jankov- hegyen levő emlékmű rekonst­rukcióján segédkeznek. — Hogyan vélekedik a példa­adásról? — Fontos, hogy az emberek jó példaképet válasszanak ma­guknak. Rám legjobban László Karcsi, a partivezetőm hatott. Méghozžá szakmai és politikai téren egyaránt. Pedig nem min­denki kedveli. Talán azért, mert nem eléggé ismerik. Én azonban tudom, hogy milyen következetes, és nemcsak má­sokkal szemben igényes, hanem önmagával is. Beszélgetésünk alatt lassan kirajzolódik Schmideg Sándor profilja. Megtudom, hogy a vil­lanyszerelő-szakmát a járási építővállalatnál tanulta ki. Az­után azonban átjött a hajógyár­ba, mert régi helyén állandóan vándorolnia kellett. Az édes­anyja és a felesége is a hajó­gyárban dolgozik. Egyelőre egy szobát kaptak a gyártól, abban laknak. Rövidesen azonban gar­zonlakásba költözhetnek a Schmideg Sándor gyár jóvoltából. Lakáskérdése végleges megoldását önsegélyű szövetkezeti ház felépítésében látja. Fizetése havi 1600 koro­na, de ebben már legalább 20 túlóráért járó bér is benne van. Munkáját szereti. Nyáron több­nyire a szabadban dolgoznak, télen pedig bent a műhelyben. Munkatársai mindenben szíve­sen segítenek neki. Véleménye szerint az, hogy mindig újabb és újabb gépek kerülnek forga­lomba, állandó tanulást követel meg a szakemberektől. Ezért főleg szakkönyveket olvas — a gyárnak gazdag szakkönyvtára van. Az újságok közül az Üj Szót kedveli. Vesszőparipája a motorizmus. Martin Deraj A tetiek ernűere Martin Deraj vH'.anyszerelő még csak 20 éves. Korához ké­pest szinte túl komolynak tű­nik. Zárkózott egyéniség. Nem szeret beszélni. Minden kérdés­re tömören válaszol. Válaszai többnyire tőmondatok, de azért kimerítőek. Egy éve dolgozik együtt Schmideg Sándorral. Ka­tona még nem volt, mert leve­lező tanulóként gépipari szak- középiskolát végez. Ez elüt a szakmájától, de érdekli. Erede* tileg elektrotechnikát akart ta­nulni, akkor azonban hetente háromszor Nové Zámkyba (Ér­sekújvár) be kellene utaznia. Főleg a gyengeáram érdekli, Szabad ideje csak szombaton és vasárnap akad. Ha elvégzi az iskolát, szeretne szivattyútele* pen, vagy reléállomáson dol­gozni. Jelenleg 1300 koronát keres, s ez egyelőre elég neki, de ha nős lenne, kevesellné. Ügy véli, a karbantartókat job­ban kellene fizetni, mert más* különben sok jó szakember in­kább a termelésben helyezke­dik el. Mielőtt a pártba jelent­kezett, elbeszélgetett vele az üzemi pártbizottság egyik tag­ja. Az édesapja is kommunista. Meggyőződése, hogy a kommu­nisták tekintélye mindenekelőtt munkájuktól függ. Jövőbeni megbízatására izga­lommal tekint. Szeretne jól helytállni az ifjúsági szervezet megszervezésében, majd irányí­tásában. Ehhez azonban (s ez­zel tisztában van), még so­kat kell fejlődnie. Főleg a nyil­vános fellépések terén, hiszen gyűléseken kell majd beszélnie. Reméli, ezen a téren sem okoz csalódást. Egyszerű, de annál őszintéb­bek és meggyőzőbbek mindkét fiatal szavai. Ám ennél is fon­tosabb a munkájuk, mely mind­ennél többet mond. Ezért is ja­vasolták őket munkahelyükön tagjelöltnek a kommunista párt­ba. FÜLÖP IMRE Embersors Hubovo (Hubó) kisközség a Rimavská Sobota-i (Rimaszom­bat) járásban. Itt éli öreg nap­jait Demjén Lajos bácsi, aki 1896-ban született. Élete gaz­dag, a munkásmozgalomban lett gazdaggá. Legszívesebben arról beszél, mit tett, hol járt a munkásmozgalom útjain. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom őt Is sok társával együtt orosz fogságban érte. Be­járta ebben az időben mint ha­difogoly szinte az egész Orosz­országot — Szamarkandot, Tas- kentot, Vlagyivosztokot. Haza hajóval érkezett. Több mint hat évet töltött hadifogságban, de mint vöröskatona is harcolt. Ha szóra bírja az ember, szenve­déllyel beszél élményeiről. Sokszor már csak álmodott arról, hogy egyszer hazatér. Többen voltak földiek együtt — Pusko László Bejéből, Jablenczi Pál és Hurák Béla Gömörpa- nyitról és még sokan mások. Az NOSZF győzelmének híre hozzájuk is eljutott. A láger­ben, ahol fogva tartották őket, a rend felbomlott, forradalmi hangulat uralkodott. Egy jugo­szláv nemzetiségű százados ve­zetésével csatlakoztak egy orosz alakulathoz. Így már mint forradalmi egység 1918-ban Ir- kutszknál megütköztek a fe­hérgárdistákkal. Később az in­tervenciósok, a cseh légioná­riusok, majd az olaszok és a japánok ellen harcoltak. A túl­erőben levő és jól felfegyver­zett intervenciósok fogságába estek. Később átadták őket az angoloknak és az amerikaiak­nak. Hazatérte után is forradalmár maradt. Aktívan kivette részét a munkásmozgalomból. Sztra- cenán részt vett egy bérsztrájk­ban. A harmincas évek elején, a gazdasági válság idején és még később is a munkanélküli­segély követelésében Šafariko- vón (Tornaiján). Mindig az el­ső sorokban harcolt. Munkatár­saival együtt sokszor nézett szembe a csendőrszuronyokkal. — Még most is jól beszélek oroszul. Kirgizül is értek, meg angolul. A második világháború idején hasznát vettem nyelvtu­dásomnak. Segítettem a felsza­badító szovjet hadsereg kato­náinak. Nemcsak tolmácsolni, hanem a kevesebb veszéllyel járó utat is megmutattam ne­kik. Elgondolkodva mondja: Az én életem nem volt könnyű. Tizen- ketten voltunk testvérek. Saját gyermekem pedig kilenc van. Büszkeséggel tölt el az a tu­dat, hogy részt vehettem a munkásmozgalomban, a szovjet hatalomért folytatott harcban. Abban a harcban, amely a mun­kásosztályt hatalomra juttatta. VÄLENT LÁSZLÓ ÜJ SZÓ 1973. II. 9. SZESZÉLYES AZ IDEI TÉL

Next

/
Thumbnails
Contents