Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-08 / 33. szám, csütörtök

Időszerű feladatok FEBRUAR 8. A KOREAI NÉPHADSEREG NAPJA A győzelem kateitaszkópia Huszonöt évvel ezelőtt — — 1948. február 8-án — alakult meg a koreai néphadsereg. Ak­kor még senki sem sejtette, hogy tevékenységét a tanter­mekből és a gyakorlótérről mi­lyen rövid időn belül át kell helyezni a véres harcterekre. A hadsereg azonban nem volt hiányában a harci tapasztala­toknak. A koreaiak fegyveres alakulatainak történetében már nem egy győzelem szerepelt. 1932. április 25-én Kim ír Szén vezetésével megalakítot­ták az első fegyveres forradal­mi egységeket — a Japán-elle­nes partizánosztagokat. 1933 augusztusában aratták a parti­zánok az első nagy győzelmü­ket az ún. dunnini harcban. A ko­reai népi forradalmi hadsereg és a japán imperialisták között az 1937. június 4-i ütközet volt a legnagyobb. Az ütközet az ország északi határainál fekvő Pocsombo városában zajlott le. A partizán egységek megtámad­ták ezt a fontos stratégiai tá­maszpontot és bebizonyosodott, hogy győzelmet arathatnak még olyan erős ellenfél felett is, mint amilyen a japán imperia­lista katonaság volt. Az USA 1950. június 26-án támadta meg a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságot. A koreai néphadsereg az első tá­madást a 38. szélességi körön visszaverte és ellentámadásba ment át. A háború harmadik napján felszabadította a 38. szé­lességi körtől délre fekvő Szöul várost. Az amerikaiak kénytelenek voltak a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság elleni harc­ba bevonni a szövetséges erő­ket: Anglia, Ausztrália, Kana­da, Törökország, Thaiföld, Fü- löp-szigetek, Franciaország, Az elmúlt évet eredményes évként könyvelhetjük el a Ko- šice-vidéki járás életében. Pár­tunk vezetésével a nemzeti bi­zottságok szervei ős a képvi­selők eredményesen szorgal­mazták a választási program teljesítését. Járásunkban a szép eredmények eléréséhez közsé­geik nagy része hozzájárult. Az eredményekről és a felada­tokról két község nemzeti bi­zottsága elnökének. Kopper Andrásnak és Jaklovský Ferenc­nek a véleményét ragadtam ki. KOPPER AND RÁS, a Péredi Hnb elnöke: — Községünkben közös célért küzd a pártszer­vezet, a helyi nemzeti bizott­ság és az egy­séges földmű­vesszövetkezet, így a köziis munkát illető­en nincsen különösebb problé­ma. Ha az efsz-ben kell segíte­ni, természetesen oda irányul a fő erő. A hnb elnöki tisztsé­gét, csak munkám mellett lá­tom el, mivel a szövetkezetben vagyok gépésztechnikus. Ha azonban a község problémáinak megoldása sürget, akkor ide összpontosítjuk az erőt. Azért mondtam el ezt, mert hallot­tam, hogy sok helyütt az efsz- ek és az állami gazdaságok nem segítenek megfelelően a választási program teljesítésé­ben. A helyi vezetők nem talál­ják meg a közös cél felé vezető utat. Községünkben az elmúlt év­ben minden állampolgár vál­lalt kötelezettséget, nem oko­zott gondot beszervezni őket a társadalmi munkába. Igaz — s ezt szeretném hangsúlyozni —, a kommunisták, a képviselők példát mutattak, de jól dolgo­zott az ifjúsági szervezet és a többi társadalmi szervezet is. Lényages segítséget kaptunk Soltész László szövetkezeti el­nöktől, aki a knb tanácsának is tagja. Bekerítettük a teme­tőt, de erőnket az iskola épí­tésére irányítottuk, ahol helyet kap az óvoda, s megfelelő la­kás épül a pedagógus számára Hollandia, Belgium, Görögor­szág, Kolumbia, Dél-afrikai Köz­társaság, Új-Zéland, Etiópia, Lu­xemburg hadseregeinek kato­náit. Céljukat azonban nem ér­ték el. Ellenkezőleg — gyilkos agressziójukra óriási vesztesé­gekkel fizettek rá. A koreai néphadsereg harco­sai a hároméves háború alatt 1 093 839 ellenséges katonát megsemmisítettek. megsebesí­tettek vagy fogságba ejtettek, ebből 397 534 amerikai tiszt és az amerikai egységek katonája volt, 667 293 volt a liszinmani bábkormány tisztjeinek és ka­tonáinak, 29 003 pedig az ame­rikai szövetségesek egységei tisztjeinek és katonáinak szá­ma. Tizenegy repülőgépet, 146 harckocsit, 374 páncélost, 9239 gépkocsit, 12 hajót, 6321 kü­lönféle ágyút és tüzérségi ágyút, 119 710 legkülönfélébb lőfegyvert, 5788 távösszekötte­tési eszközt, 117 lángszórót, 489 260 lövedéket, 21 245 071 különböző kaliberű töltényt, 224123 gránátot és 14 449 ak­nát zsákmányoltak, 5729 repü­lőgépet lelőttek, 6484-et pedig megrongáltak. Mintegy 2690 páncélost harcképtelenné tet­tek, 4111 gépkocsit, 1374 ágyút, 45 páncélkocsit és 5 emelőda­rut megrongáltak, 164 hajót és 132 vízi járművet megrongál­tak. Ilyen volt a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság ellen indított agresszió végeredmé­nye. A koreai néphadsereg győ­zelme után sem maradt tétle­nül. Fennállása alatt rendkívül fokozta harcképességét. Ma a legkorszerűbb fegyverekkel ren­delkezik. (n) is. Polgáraink az elmúlt évben 105 egyéni és 6 kollektív vál­lalást teljesítettek. Társadalmi munkában 26 200 órát dolgoztak és 1 millió 712 ezer korona ér­téket alkottak. Az idén is gondoskodunk köz­ségünk fejlesztéséről. Ezt szol­gálja hat kollektív és 103 egyé­ni vállalásunk. Társadalmi mun­kában 24 906 órát dolgoznak a lakosok, ebből az ifjúság 1875 órát. Vállalásuk értéke közel 2,5 millió korona. Tovább foly­tatjuk az iskola építését, a jár­dák karbantartását, új labdarú­gópályát létesítünk a fiatalok szamára. Gyermekeink szeptem­berben már az új iskolában kezdik el a tanévet. JAKLOVSKÝ FERENC, a Pop- roči (Jászómindszent) Hnb el­nöke: — Községünkben az el­múlt évben 785 egyéni és 8 kol­lektív vállalást teljesítettünk. Polgáraink társadalmi munká­ban 88 842 órát dolgoztak és 2 877 875 korona értéket alkot­tak. Befejeztük a moziterem és a tűzoltószertár építését, por- talanítottuk az utakat, bővítet­tük a vízvezetékhálózatot, be­kerítettük az iskola épületét. Érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt évben községünkben to­vábbi 23 új csa­ládi ház épült. A tavalyi év­hez hasonlóan az idén is szer­veztünk kötele­zettségvállalá­sokat. A nyolc kollektív és 614 egyéni vállalás értéke 2 millió 260 000 korona. Sok munka vár reánk: tekepá­lyát, a fürdőmedence mellett szociális berendezést, a gyer­mekek számára fürdőmeden­cét, egy hidat és a sportpályán öltözőt építünk. Falunk lako­sai nem kevesebb mint 51200 óra társadalmi munkát végez­nek, ebből az ifjúság 14 430 órát vállalt. Csupán két hnb-elnök véle­ményét ismertettük, de járá­sunkban a többi községben is hasonlóan készülnek a válasz­tási programok teljesítésére. ivAn sánoor Az ésszerűsítési mozgalom az utóbbi időben egész Szlovákiá­ban emelkedő irányzatot muta­tott. A vállalatok többségében olyan pozitív eredményeket ér­tek el, amelyek jelentős mun­kaerő- és költségmegtakarítás­ban nyilvánultak meg. A szo­cialista ésszerűsítés módszerei fokozatosan közklnccsé váltak, s eredményeiket a gyakorlat igazolja. Az elmúlt év első fe­lében például az SZSZK Ipar­ügyi Minisztériumához tartozó vállalatokban az ésszerűsítő in­tézkedések által 314 millió ko­ronás értékben növelték a ter­melést, az önköltségek relatív megtakarítása 106 millió koro­nát eredményezett, és relatíve 1960 munkaerőt takarítottak meg. A munka ésszerűsítésének eddigi folyamatában az is pozi­tív jelenség, hogy ezt a jelen­tős munkaerő-megtakarítást a vállalatok nem beruházási jel­legű intézkedésekkel érték el. Ezt az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma által rendezett felmérés is igazolta, amelyet 30 kiválasztott válla­latban hajtottak végre. Példásan valósították meg az ésszerűsítési programokat a Chemko Strážske, a Trenčín! Ruhagyár, a Stavoindustria Bra­tislava és a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat dolgozói, ahol nagy figyelmet szenteltek az új munkamódszerek beveze­tésének, a munkaszervezés ja­vításának és új, haladó munka­normákat vezettek be, amelyek­kel a jelentős költségmegtaka­rításon kívül jelentős munka­megtakarítást is elértek. Tagadhatatlan tény, hogy az alapvető termelési ágazatok vi­szonylag kielégítő eredménye­ket értek el a racionalizációs programok teljesítésében. Az el­ért eredményekkel párhuzamo­san kidolgozták az 1973-as év­re vonatkozó racionalizációs H a osztályoznák a szervező- munkát, akkor Ondrejka Gyula, a Levicei (Léva) Jnb szervezési osztályának dolgozó­ja bizonyára kitűnő minősítést kapna. így mondják ezt felet- tesei, munkatársai, s a tapasz­talatok alapján magam is ál­lítom. Még falusi hnb-titkár volt Ku- báňovo (Szete) községben, amikor megismerkadtünk. Áll­tam az ódon, roskatag iskola- épület előtt, a gazos udvar szűk szögletei között tétován cset- lett-botlott tekintetem, s pró­bálkoztam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy olyan is­kola igazgatója leszek, ahol a másodikos tanulók legfeljebb nyolc-tíz betűt ismernek az ábé­céből ... Elém állt, bemutatko­zott, és csak ennyit mondott: Ha dolgozni akar, úgy szívből, igazán, akkor maradjon, külön­ben el se mondja, hogy életé­ben már járt ebben a faluban. Maradtam persze. Csak azért isi Néhány év múlva Z-akció keretében 2 millió korona ér­tékű új iskolát épített a falu népe. Többek között, mert ab­ban az időben átépítették a kultúrházat, sártalanították a Malomvéget, átszervezték a szö­vetkezetei, mozit létesítettek a faluban, vasárnaponként han­gosújság szólt a helyi hangszó­róban, Ifjúsági klub műkö­dött ... Sikereinek titkát is csakhamar megértettem. Ha kellett, házról házra járt a fa­luban, rendszerint így kezdte mondókáját. Eljöttem, hogy se­gítsenek lakni a faluban ... Jó emberismerő. Egyszer a felháborodás, a csalódás kese­rű ízével a számban nyitottam be irodájába, s elmondtam, hogy aratási riportot szerettem volna írni, de senki sem dolgo­zik a határban, mert három napig esett, mindkét kombájn törötten vesztegel a litasi dű­lőben, az elnök beutazott a já­rási székhelyre, segítségért. Először ő is erre gondolt, se­gítségre. Telefonált. Várta az illetékes válaszát. Arcán a vá­rakozás pírját felváltotta a meg­döbbenés okkersárgája. Csak dünnyögött. Értem ... Várni kell... Nagyot csattant, ami­kor a kagylót a halyére ejtet­te. Azután intett Jöjjön, házal­junk! Juli nénihez mentünk. A szokásos mondóka után „Se­gítsen a faluban lakni“.,« kér­programokat. Ugyanakkor elég gyakori jelenség, hogy egyes vállalati vezetők nem szentel­tek rendszeres és tartós figyel­met a munka ésszerűsítésének. Az is gyakori hiba, hogy egyes vállalatok racionalizációs Intéz­kedései kisebb mértékben Irá­nyulnak a gyorsan feltárható, nem beruházási jellegű tartalé­kokra. Ez természetesen nehe­zebben járható út, több alkotó gondolkodást követel főleg a termelési folyamatokat tervező dolgozóktól, valamint a terme­lést irányító művezetőktől. A racionalizációs programok kidolgozása és megvalósítása rendszerint a szükségleti nor­mák objektivizálásával függ össze. Ennek a kérdésnek több figyelmet szentelnek az új bér­rendszert kísérletileg alkalma­zó vállalatokban. Az időnormák minősége a munkaszervezés és a munkaidő kihasználásának a színvonalát is tükrözi, ezért objektivizálásukhoz meg kell teremteni a szükséges káderfel­tételeket. Jelenleg például egy normá- zóra az SZSZK Építésügyi Mi­nisztériumához tartozó vállala­tokban 500 dolgozó, az élelmi- szeripari vállalatokban körülbe­lül 370 dolgozó, s az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tar­tozó vállalatokban általában 250—350 dolgozó esik. A meg­felelő átlag — tekintetbe vé­ve az új bérrendszer bevezeté­sének körülményeit — 300 dol­gozó egy normázóra, ami az egyes ágazatok termelési sajá­tosságai szerint változik. A je­lenlegi állapotot a normázók elégtelen kiválasztása és fel­készítése is megnehezíti, ami a korszerű munka normázási módszerek elégtelen alkalma­zásában is megnyilvánul. Ugyan­akkor el kell ismerni a normá­zók munkájának igényességét és a feladatok teljesítésével já­ró nehézségeket. A jövőben az­zal számolunk, hogy a normá­zók anyagi érdekeltségét mun­kájuk társadalmi jelentőségé­nek megfelelő színvonalra emel* jük. A munka ésszerűsítése arány­lag széles területen érvénye­sülhet. A legtöbb tartalék a szö­vetkezeten belüli szállítások­ban, az anyagmozgatásban ta­lálható, amely az egész ország területén 1,3 millió dolgozót foglalkoztat. Ezeken a munka- szakaszokon túlsúlyban van a fizikai munka, ami aránytala­nul sok dolgozót köt le. Az új gépek bevezetésével nemcsak a munkaszervezés színvonala emelhető, hanem a megterhelő fizikai munka is kiküszöbölhe­tő. Bátrabb lépésekre lenne szükség a munkaidő kihaszná­lását, úgyszintén a tech­nológiai fegyelem megtartását illetően, ahol szintén arányta­lanul nagy az élőmunka-veszte­ség. Arra is számítunk, hogy nem­csak a szocialista munkabrigá­dok tagjai lesznek kezdemé­nyezők, hanem a szakszerveze­ti szervek is főleg a szocialista munkaverseny, az újító- és a feltalálómozgalom szervezésé­ben. Hogy a munkások és a technikusok körében jobban eb­mélyüljön az ésszerűsítés, a vál­lalatoknak — elsősorban az új bérezési rendszer bevezetésével — hatékonyabban kell gondos­kodniuk az ésszerűsítési intéz­kedéseket végrehajtó dolgozók anyagi érdekeltségéről. Befejez zésül szükségesnek tartoril hangsúlyozni, hogy az ésszerű­sítési feladatok teljesítéséhez nemcsak a gazdasági vezetők, a technikusok, a normázók és a mesterek aktivitására van szükség, hanem a munkásokéra is. akik a legjobban tudják, hogyan végezhetnék ésszerűb­ben a munkájukat. J. URMlNSKÍ te, jöjjön a litasi dűlőbe arat­ni. A másik háznál arról be­szélt, hogy kézikaszával sen­ki sem tud úgy aratni, mint Miska bácsi. A harmadiknál, hogy Magdusnak jó fénykép­arca van, jó volna képriportra. A negyedik házban azzal ér­velt, hogy a volt vöröskatonák­nak illő most is helytállni. Min­denki nyelvén értett. Délben már aratott a falu. Fáradhatatlan. Tizenhárom éve dolgozik a jnb szervezési SZERVIZESBfil: KITilHfl osztályán. A nemzeti bizott­ságok vezetői, képviselői szá­mára tájékoztató jellegű isko­lázásokat szoktak szervezni. Néha öt-hat Iskolázást egymás után. Rendszerint egyhetes, bentlakásos iskolázást. Amikor kezdve attól, hogy a hallgatók elszállásolását, élelmezését meg kell szervezni, törődni kell az előadók érkezésével, a sze­mináriumok megtartásával, csak őt bízzák meg ezzel a fel­adattal. Kilencvenöt nemzeti bizott­ság munkájának megszervezése komoly feladat. Negyvenhat tartozik az ő hatáskörébe. Egy évben ötvenkét hét van. Ez alatt az idő alatt, egyéb fel­adatán kívül, úgy kell meg­szerveznie saját munkáját, hogy évente legalább kétszer- háromszor mindegyik hatáskö­rébe tartozó nemzeti bizottsá­got meglátogassa. Ezt meg is valósítja. (Minden különösebb kimutatás nélkül, azonnal, „fej­ből“ elsorolja bármelyik nem­zeti bizottság összetételét, meg­mondja, hogy milyen problé­mákkal foglalkoznak abban a faluban. Számára munka közben meg­valósítani a kétnyelvűség köve­telményeinek megfelelő munka­stílust természetes, hisz ő gon­doskodik arról, hogy bizonyos témavázlatokat, körleveleket, beszédeket magyar nyelven is kézhez kapják azok a nemzeti bizottsági képviselők, akik szá­mára még nehézséget okoz szlovák nyelven az ügyintézés. Csak úgy tudja megoldani ezt a feladatot, hogy önképzésével-, önművelésével is törődik. Tuda­tosan foglalkozik nyelvi szak- könyvekkel, a szakirodalom ki-. adványaival. A modern infor­mációelmélet kérdéseiben is járatos, de a szépirodalmat is szereti. Klasszikusokat, hazai, külföldi írókat olvas, és sajá­tos módszerrel mindig azt fi­gyeli az irodalmi művekben, hogy milyenek az emberi élet­sorsok, s választ keres a kér­désre: Mit kellene tenni, hogy őszintébben, emberibben él­jünk? Az emberi lélek mélyébe ne­héz betekinteni. Meg kell kísé­relnünk mégis, jutott eszembe, amikor legutóbb találkoztunk, mert arra szerettem volna mai. gyarázatot kapni, hogy mi kész­teti a jő munkára. Órákat be­szélgettünk, közös emlékekét Idézgettünk, múltról, jövőről, elképzelésekről, tapasztalatod­ról szóltunk. Félszavakkal, ne­gyedórás monológszerű elbeszé­lésekkel. Végül kimondta: — Ma már nehéz lépésről lépésre mindent bizonyítani, de tudom, érzem a magam igazát, ami akkor kazdődött, amikor engem leventeként a frontra küldtek. Féltem, megszöktem, a hadbíróság elítélt, megint csak féltem, de félelmemben át­szöktem a szovjet katonákhoz, mert arra gondoltam, hogy ne­kem, a falusi suszter fiának-, csak ők adhatnak igazat... Osztályharcos. Ezt megtanul*, ta, tudatosította a Szovjetuniói ban az antifasiszta-iskolában, a kommunista pártban, és erről beszél minden tette, cselekede­te. Ezt igazolja az is, hogy fei lettesei, munkatársai, ismerő­sei gyakran hangoztatják: ftá osztályoznák a szervező mun­kát, bizonyára kitűnő minősí­tést kapna. Már ötven éves. Észre sem vette, bár munkatársai üdvö­zölték, fel köszöntötték. Észre sem vette, mások döbbentették rá. Ezen azonban csak moso­lyog, hisz még sok a tennivaló, még ezt is meg kell szervezni, azt is... Vállalja persze. Hogyne, hisz nemhiába emlegetik, szemtől szembe is, háta mögött is, hogy ő kitűnő szervező. HAJDO ANDRÁS Eredmények — feladatok Két helyi nemzeti bizottság elnökének véleménye Kopper András Jaklovský Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents