Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-06 / 31. szám, kedd
Január a Tükörteremben „Te drága csarnok újra látlak ..énekli boldogságmámo- rosan Erzsébet, mikor Tannhäuser visszatérte után ismét dalnokverseny színtere lesz Wartburg várának híres csarnoka. Valami hasonló lelkes örömérzés hatott át engem is január harmadik keddjének estéjén, mikor több hónapos csend után felcsendült Bach muzsikája a bratislavai Prímáspalota tükörtermében, hogy ezzel újra kezdetét vegye az annyira nélkülözött kamaraesték sorozata. Az öröm érzését még hatványozta az a tény, hogy rögtön az első produkció a tiszta művészet élvezetével ajándékozott meg. Pavel Štépän prágai zongoristát, aki Mozart versenyműveinek tolmácsolásával vívta ki már közönségünk elismerését, nem kell külön bemutatni. A szólóest művésze azonban* mégis meglepetés volt, mert különböző stílusperiódusokból merített műsorával bebizonyította, hogy nemcsak a salzburgi Mestert vallja magáénak, hanem egyaránt járatos Bach B-dúr partitájának örömteli világában és Leoš Janáček szonátájának drámai örvénylésében. Közben természetesen megszólaltatta a maga kristálytiszta szépségében kedvenc szerzőjének leg- kiforrottabb zongorakompozícióját, a c-moll szonátát, majd a kortárs LuboŠ Fišer IV. szonátáját, végül pedig igazi költői ihlettel Brahms négy remekmívű Intermezzóját. Schubert Asz-dúr Impromtujénél pedig aligha találhatott volna stílusosabb ráadni valót, hogy megköszönje közönsége lelkes tapsát. Ennek a nyitánynak közvetlen másnapján egy egészen más jellegű ünneplés tanúi voltunk. Hatvanadik születésnapját ünnepelte ugyanis Tibor Gaš- parek hegedűművész, de most nem vonóval kezében, hanem mint elismert pedagógus, akinek keze alól került ki a mai aktív hegedűs generáció színe java. Eugen Suchoň baráti köszöntője után jelenlegi és volt növendékei köszöntötték játékukkal mesterüket, mintegy szimbolizálva a pedagógus pálya két periódusát a magvetés és az aratás szakaszát. A program első felében tizenéves növendékei mutatkoztak be igényes darabok tolmácsolásával. Ľubomír Kudja dicséretére legyen mondva, hogy ha előadásában Tartini híres „ördög trilla“ szonátájának trillái még ugyan messze vannak a megnevezés lényegétől, mégis nem egy szépen megoldott dallamfrázissal bizonyította tehetségét. Szymanowski 2. hegedű- versenyét — zongora kísérettel — a nagy reménység, Jindfich Pazdera szólaltatta meg, aki bravúros technikai biztonsága és ragyogó muzikalitása mellett megérzett már valamit a mű mélyebb lírai tartalmából is. Az est művészi eseménye azonban elvitathatatlanul a szimpatikus Hölbling házaspár ajándéka volt. Tudásukat és művészetüket, mely az utóbbi időben elmélyült, kikristályosodott és ideálisan összeforrott, hangszerük nem mindennapi ágának a kéthegedűre írott irodalomnak szolgálatába állították. Műsoruk századunk zenéjéből állott. A fiatal Vladimír Bokes Szonatí- nájának bemelegítő előadása után a holland Henk Badings 3. szonátájának előadása kapott meg, míg a műsort záró Mar- tinú műben, melyet korábban már hallottunk előadásukban, bizonyították érési folyamatuk újabb állomását. Kár, hogy Ľudovít Marcinger a zongoránál tényleg csak kíséretre szorítkozva, nem emelkedett az egyenrangú partner színvonalára. Beszámolóm harmadik fejezetének eseménye mintha a „megkésve bár, de elfeledve nem“ mottó jegyében állott volna. 1972-ben áldozott ugyanis a zenészvilág Heinrich Schütz emlékének halála harmadik centenáriuma alkalmából. Ez a kis fáziseltolódás azonban elhanyagolható szépséghiba, mert maga a produkció a Szlovák Filharmónia Énekkarának teljesítménye karnagyuk, Ján M. Dobrodinský vezetésével emlékezetes élvezetben részesítette a jelenlevőket. Schütz — aki Bach előtt 100 évvel a német barokkzene megalapozója, és mindannak, ami utána következett a kútforrása, sajnos, a népszerűség listáján nem foglal el nálunk előkelő helyet, sőt neve a köztudatban alig- alig ismert. Hogy ez a mellőzöttség és ismeretlenség menynyire érdemtelen és káros, ragyogóan bizonyítja éppen az a vasárnapi matiné, mikor is négy pompás világi madrigáljának szépségét volt módunkban maradéktalanul élvezni. A műsort gyönyörűen egészítette ki két Schütz korabeli szepességi zeneszerző — Schimbraczky János és Zarewutius Zakariás — szerzeményeinek felfedezés számba menő megszólaltatása. VARGA JÓZSEF A régi falu hangulatát idéző művészet MARIA RUDAVSKÄ SZŐNYEGEI Az 1973-as év kiállítási palettája ismét új színnel gazdagodott. A bratislavai Városi Képtár bemutató termében az 1941- ben született Rudavská két esztendei munkásságáról mintegy húsz szőnyegével számol be. A textil falkárpit újjászületésének korát éli Európa-szerte. A műfaj nálunk is elterjedt, de Rudavská az egyetlen, akit nem vonz sem a góbién, sem az Art protis technika. A szövőszéken sajátkezűleg szövött szőnyeghez ragaszkodik. Erősen hazai gyökerű művészet ez, a nép művészetének eleven forrásából merít. Rudavská eredményesen fáradozik már évek óta a hagyománnyal összeötvözött modern formanyelv kialakításán. Kizárólagos motívuma a falusi asszony alakja. Kezdetben csak színes, vagy fekete körvonalakkal szőtte bele az egyszínű, világos vagy sötétes alapba. Közben kiteljesedett a női figura. Mai látást képviselő, lényeget kiemelő stilizálással szépen tagolja a nagyvonalú népi alakokat. Az eleven kék, piros, a meleg sárga, a komoly fekete lenből, a barnának különböző árnyalataiból lágyan és plasztikusan érvényesítő gyapjúból Kulturális hírek Zathureczky Ede, Václav Talich és Tibor Gašparek □ Luchino Visconti Második Lajos című új filmjének Bonnban tartották az ősbemutatóját. A film II. Lajos és Richard Wagner sokat vitatott kapcsolatáról szól. A címszerepet Helmut Berger, Richard Wagnert Trevor Howard és Liszt Cosimát Silvana Mangano alakítja. □ A Scottish Theatre Balett nagy sikerrel mutatta be a glasgow-i Kings Theatre-ban Csajkovszkij Diótörő című balettjét. Clement Srips, a The Financial Times kritikusa a lap hasábjain írt, fényképpel illusztrált bírálatában a balett- együttes londoni vendégszerepléséről az elragadtatás hangján ír. Kiemeli Marian St. Claire és Michale Beare kitűnő, egybehangolt — ahogyan írja — „európai szintű“ táncait, a koreográfus fantáziadús művészi munkáját. □ Szkopjében elkészült a világ első cigány nyelvtankönyve. Tervezik cigány nyelvű lap kiadását, és a szkopjei Nemzetiségek Színházában cigány szín- társulatot szerveznek. □ A Moszkvai Bolsoj Tyeatr nagy sikerrel tartotta meg az új év első premierjét. Színre került Csajkovszkij Csipkerózsika című balettje. A klasszikus koreográfiát Merius Peripa tervezte és alkalmazta mai színpadra. □ A nemzetközi könyvév idején 5,9 százalékkal emelkedett a Szovjetunióban a könyvkereskedések forgalma. Tavaly a Szovjetunióban — a nemzetközi könyvév keretében — mintegy ötszáz könyvkiállítást is rendeztek. ■ Szénaillat a címe Giorgio Bassani új regényének. A Fin- zi-Continiék kertje — magyarul is megjelent — szerzője ezúttal önéletrajzi elemekre épült novellákat tett közzé. ■ Chaplinnak A nagy diktátor című híres filmszatíráját, amely Hitlert és Mussolinit figurázza kl, az év elején mutatták be először Nyugat-Német- országban és Olaszországban. A film bemutatását mindkét államban nagy várakozás előzte meg. szőtt ornamensek erős érzelmi hatást váltanak ki a nézőből. Hallani véljük az Éjszaka szárnyainak suhogását, érezzük a Kék eső enyhítő hűvösségét, a Vihar kavarta forgatagot s a Hegyek asszonyának megnyugtató erejét. A szlovák népi képzelet szülte Morenákat dús, lazán omló kenderszálak lengik körül, mintha mitikus eredetükre utalnának. Friss és mai felfogású, díszítő, de egyben vallomásos művészet ez. Vall Rudavská gyermekkori környezetével meg nem szűnő összeforrottságáróL Aoiá'iak e<*v kis fafaragása, Maria Rudavská: A hegyek asszonya édesanyjának egy üvegfestés« jelzik leányuk kibontakozott tehetségének csíráit. Ma, az űrkutatás, a számító- gépek korában fokozottan üdítően hat a hangulatosan rendezett tárlat, amelynek anyagát harmonikusan egészítik ki a már ritkaságszámba menő,, múzeumban és magángyűjteményekben őrzött agyag-, és fa háztartási eszközök, a rok- kák, guzsalyok, gerebenek, s egyéb, a szövés mesterségénél használatos tárgyak. BÁRKÁNY JENÖNÉ Kedvezőbb körülmények között H armadik esztendeje közel kétezer hektár mezőgazdasági területen és a korábbihoz hasonlítva jóval előnyösebb termelési feltételek mellett gazdálkodnak a Šimonov- oei (Simonyi) Egységes Földmü- vesszövetkezet tagjai. A közelmúltban Illés Béla elvtársat keresve elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a Rimavská Söbota4 (Rimaszombat) járás egykori három kis földműves- szövetkezeténeK társulása óta mennyiben változtak a közös gazdálkodás fontosabb eredménymutatói és hogyan alakult a dolgozók szövetkezethez való viszonya az utóbbi hónapok során. — Néhány évvel ezelőtt az ország legtöbb néhány száz hektáros szövetkezetéhez hasonlóan a širkovcel (Serke), a drňai (Damya), valamint a simonyi földművelésre is a hagyományos módon történő, különösebb sikerek nélküli gazdálkodás volt jellemző — mondta az elnök. — Ezért a számításba vehető társulási lehetőségek mérlegelésénél, s a későbbiek folyamán az új vezetőség megválasztását követően egyre nagyobb erőt összpontosítottunk a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés feltételeinek megteremtésére. Jóelőre pontosan meghatároztuk a távlati fejlesztési koncepciót is. Első lépésként felszámoltuk az egykét hektáros dűlőket, s a mezőgazdasági termelés jelenlegi és a következő időszakban várható gépesítési fokának megfelelő nagy parcellákat alakítottunk ki. Az állattenyésztésben pedig a szakosítást tartottuk elsőrendű feladatunknak. Bár az eltelt két év nagyon kevés idő ahhoz, hogy teljes valójukban kiemelkedjenek a pozitív különbségek, a második közös zárszámadási mérleg eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy nem volt hiábavaló az eddigi fáradozásunk. A tavalyi különösen nehéz aratás óta számtalanszor elmondtuk már, hogy a múlt év szokatlan időjárása keveset kedvezett a mezőgazdasági dolgozóknak. Ez alól persze a simonyi szövetkezetiek sem képeznek kivételt. A kalászosok 600 hektáros vetésterületéről átlagosan harminc mázsán felüli termést takarítottak be, ami közel tíz mázsával kevesebb a tavalyelőtti hektárhozamoknál. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a társulás előtt a három földművesszü- vetkezet legjobb átlagtermése mindössze 28 mázsa volt, akkor ezt az eredményt is pozitívan kell értékelni. — Igen kedvező gabonatermésre számítottunk az aratás előtti hetekben — mondta Bőd László agronómus. — Az első napokban betakarított parcellák hozama, akárcsak országszerte, nálunk is rekordot ígért. Viszont a három hétig pasko- ló eső nagyon sokat elmosott ebből. Annak ellenére, hogy a nyár folyamán a lehető legjobban igyekeztünk kihasználni a száraz félnapok, órák minden percét, átlagosan tizenöt mázsa szem volt a hektáronkénti veszteség. Természetesen számottevő volt a gabona minőségében esett kár is. Mindez különösen fájó számunkra, hiszen már több éve trágyázásii és fajtakísérleteket végzünk és éppen az elmúlt nyárra reméltük a régen várt sikereket. Most csak az vigasztal valamennyire bennünket, hogy nem csalódtunk a kukoricában és így pótolni tudtuk a takarmányozási alapból hiányzó jelentős mennyiséget, összesen 65 vagon standardra átszámolt kukoricát szállítottunk be a felvásárló üzem raktárába. A szövetkezetben tárolt további öt vagon jól elősegítette a takarmánymérleg egyensúlyának kialakítását. A kukorica termesztését illetően komoly távlati tervei vannak a szövetkezetnek. A társulás óta kereken száz százalékkal növelték a vetésterületet, az átlagos hektárhozam pedig 11 mázsával emelkedett két év alatt. Persze korántsem ennyi a végső cél. A Rima szabályozása folytán 185 hektárral bővült a szántóterület, amelynek mintegy húsz százalékát az eddigi kísérletek alapján a legmegfelelőbb fajtával vetik majd be. Az efsz szakemberei a közelmúltban szerződést kötöttek a Trnavai Kukoricane- mesítő Intézet dolgozóival, akik védnökséget vállaltak a további fajtakísérletek felett. — Célul tűztük ki, hogy rövidesen hatvan mázsa szemtermést takarítunk be a kukorica vetésterületének minden hektárjáról. Ügy hiszem, ennek nem lesz majd semmii különösebb akadálya, hiszen az agrotechnikai követelmények pontos betartása mellett két éven belül már 650 hektárnyi terület öntözését tudjuk bebiztosítani, így előreláthatólag a gyakori takarmánygondok leküzdésén kívül az állami alapok feltöltésére előirányzott mennyiséget is túlteljesíthetjük. Komoly céljaink vannak azonban a növénytermesztés egyéb ágazatait illetően is. Fokozatosan növeljük a gabona vetésterületét, nagy figyelmet fordítunk a cukorrépa, a doihány és a zöldségfélék hozamainak állandó növelésére. Pillanatnyilag 254 hektárt tudunk öntözni és tavaly 170 hektáron elvégeztük már az alagcsövezést is. Az idén újabb 87 hektár rétet csapolunk le. Különösen fontos feladatunknak tartjuk a földalap bővítését, ugyanis a korábbi években mindhárom falu határában a kevés, illetve a gyenge minőségű szántó volt a növénytermesztés fellendítésének első számú kerékkötője. Nem feledkezünk meg azonban a termelés gépesítéséről sem. A társulás óta több mint egymillió 700 ezer koronát fordítottunk új gépek vásárlására. Bár ezzel valóban sóikat segítettünk a növénytermesztők munkáján, szövetkezetünk jelenlegi gépesítési fokával mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Egyebek mellett gondot okoz még a takarmánybetakarító gépsorok hiánya is. Ezt csak azért tartom szükségesnek megjegyezni, mert a tehenészetben rövidesen áttérünk a monodiétás takarmányozásra, ami sok újat követel a takarmánytermesztésben is. Tehát minden téren rengeteg mag a tennivaló. K ülönösen örvendetes tény* ként kell megemlíteni^ hogy a gazdálkodási mutatók állandó növelése, a termelési módszerek fokozatos korszerűsítése mellett a szövetkezet szakemberei nem feledkeznek meg más jellegű feladataik hiánytalan teljesítéséről sem. Az utóbbi két évben minden tekintetben sokat tettek az emberekről való gondoskodás megjavítása érdekében. A helyi nemzeti bizottságok dolgozóival karöltve szép kultúrházat építettek a falu, illetve a szövetkezet tagjai számára. A színházterem, az ifjúsági klub, az efsz irodái mellett ott kaptak helyet a szociális berendezések, valamint a korszerűen felszerelt üzemi konyha is. A szövetkezet jövedelméből egyre tekintélyesebb összeget fordítanak a dolgozók üdültetésére, gyógykezeltetésére, a kulturális művelődésre és a sokoldalú szakmai továbbképzésre. Az új kultúrházban közösen is figyelemmel kísérhetik a televízió mezőgazdasági műsorait, amelyek közül a „Haladó tapasztalatok iskolája“ című adás már jó ideje közkedvelt az efsz tagjai körében. S még ez sem minden. Hamarosan egy hatlakásos tömbházat és minden gazdasági udvarban újszo1973. II. 6.
