Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-01 / 27. szám, csütörtök

Nem kielegRfik a közszolgáltatások

Máért kell ezt így kereken kimondanunk? Azért, mert a nemzeti bizottságokhoz érkező panaszok legnagyobb része éppen a közszolgáltatásokkal kapcsolatos. Panasz van a liosz- szadalmas szállítási, javítási ha táridökre, de ugyanígy a gyűjtőhelyek elégtelen hálózatára, a nem megfelelő nyitvatartási időre stb. Elmondhatjuk, hogy a közszolgáltatásokkal találkozik az ember a leggyakrabban: elkísérik őt a pelenkamosástól egészen a temetésig, tehát egész életen át. Ugyanígy megállapíthatjuk azonban azt is, hogy az emberek többsége meg van elégedve a szolgáltatásokkal, s erről csak azért nem szerzünk tudomást, mert dicséretekkel nemigen szokás jelentkezni, viszont a panaszokkal annál inkább. Hát ez eddig rendben is lenne. Mindez azonban mit sem változtat azon a lényen, hogy a közszolgáltatások a maguk terjedelmével és választékukkal egyre jelentősebb tényezői a lakosság általános életszínvonala emelésének. Lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy mennyi szabad ideje maradjon az embereknek a közéleti tevékenységre, a tanulásra, az önművelésre, az aktív pihenésre és a különféle hO'jbyra. A szolgáltatásoktól várjuk a háztartási munka megkönnyítését, azt, hogy levegyék a „második műszak“ terhének jó részét a dolgozó nők, de a férjek válláról is. Ilyen értelemben tehát döntő befolyással vannak arra, menynyire megelégedettek az emberek.

Ezért a CSKP XIV. kongresz- szusának határozata is kitűzi a helyi gazdálkodási vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek részére a lakosságnak nyújtott

KÖZSZOLGÁLTATÁSOK GYORSABB FEJLESZTÉSÉT.

Ezek terjedelmének az ötödik ötéves tervidőszakban hozzávetőlegesen 30 százalékkal kelle ne növekednie. Külön figyelmet kell szentelni a nők házimunkáját megkönnyítő szolgáltatásoknak, a javító- és karbantartó munkáknak. Ezenkívül a motorizmus fejlődésével párhuzamosan biztosítani kell a megfelelő szintű szervizszolgálatokat. Ebből az irányelvből kiindulva szlovákiai viszonylatban az 5. ötéves terv időszakában az egyes szolgáltató Ipari ágazatokban a következőképpen határozták meg a fejlesztés ütemét: a helyi gazdálkodásban, a mosodákban és vegytisz- títókban, a lakásállomány javítása és karbantartása terén a teljesítmények 40 százalékkal, a tartós személyi használatú tárgyak javítását 50 százalékkal, a taxiszolgálatban 70 százalékkal, az autószerviz-javítószolgálatban pedig 100 százalékkal kell emelni. Rendkívül igényes feladatok ezek, különösen, ha tekintetbe vesz- szük, hogy éppen azokról a közszolgáltatási ágazatokról van itt szó, ahol aránytalanul hosszú a szállítási, illetve a javítási idő, kevés van belőlük, vagy rosszul vannak elhelyezve és ahol a leggyakoribbak a panaszok a végzett munka minőségére.

AZ EMLÍTETT CÉLOK ELÉRÉSÉT

főképp a felsorolt szolgáltatási ágazatok üzemeinek létesítésével, illetve a meglevők korszerűsítésével kívánjuk elérni, de javulást várunk a munka- szervezés megjavításától, az irányító szervek részéről megnyilvánuló igényesség fokozásától, a műszakok számának növelésétől, valamint a helyigazdálkodási üzemegységeik struktúrájának megváltoztatáséitól is. Vegyük például az egyik alapvető közszolgáltatást — a fehérneműmosást. A közületi mosodák — mintegy 90 ilyen van Szlovákiában — jelenleg csak mintegy huszadrészét mossák ki a lakosság által használt fe- ■hérnemű mennyiségének, ami szlovákiai országos átlagban egy főre számítva nem tesz ki évente 2 kg-t. Bratislavában ugyan 8 kg az átlag, viszont a 10 000 lélekszámúéi kisebb községekben, ahol a lakosság nagy többsége él, a fél kg-t sem éri el. Ha ehhez hozzávesszük a hosszú várakozási idővel és nem egyszer a minőséggel szemben támasztott kifogásokat, megértjük, hogy az emberek miért nem elégedettek a jelenlegi helyzettel. A vegy- tisztítás és a ruhafestés terén az utóbbi években javulás állt be, ami a határidőket illeti, s ugyancsak bűvült a begyűjtőhelyek hálózata is, valamint sikerült korszerűsíteni különösen a gyorstisztítók gépi parkját. Szlovákiai átlagban évente 2 kg ruha tisztítása és festése jut egy főre, de itt is aránytalanságok mutatkoznak: amíg Bratislavában az emberek általában 70 koronát adnak ki évente ruhafestésért és vegytisztításért, a 10 ezernél kisebb lélekszámú községekben már csak 8 koronát. A városi közlekedési vállalatok nagyarányú taxihiánnyal küzdenek, noha nehéz elutasítani az emberek jogos kívánságát, hogy a t^xiállományt miért nem töltik fel legalább Skoda-kocsik- kal, amelyekből van elég. Az autószervizek, javítóműhelyek mindig éreztetik a megrendelőkkel, hogy krónikus pótalkatrész- és kapacitáshiánnyal küzdenek.

Szlovákiában jelenleg öt új mosoda és vegytisztító, 15 szolgáltatóház, 8 autószerviz, 2 növényház, 2 fürdő és néhány további létesítmény épül a helyi gazdálkodás keretében, számos további létesítmény pedig — különösen autószervizek — a kisipari szövetkezetek rezsijében. Ezek közül

TÖBBET MÁR BE KELLETT VOLNA FEJEZNI

és néhányat az idén kell befejezni. A megkezdett, de be nem fejezett építkezések száma és a határidők elhúzódása az a negatív jelenség, amivel itt is küzdeni kell. Az idén kezdenek hozzá három szolgáltatóház, négy autószerviz, egy mosoda és vegytisztító és több javítóműhely építéséhez. Nem kevés ez, különösen, ha már mindez üzemben Is lenne. Gondolni kell továbbá számos már meglevő szolgáltató létesítmény korszerűsítésére, hiszen néhány száz olyan van Szlovákiában, amelyek erre már igen rászolgáltak.

Folyik — ha egyelőre meglehetősen vontatottan is — egyes helyi gazdálkodási vállalatok működési területének az átszervezése is, különösen azo- kénak, amelyek évről évre bőEpül, szépül hazánk fővárosa, Prága. Képünkön a trosek lakónegyed madártávlatból. ^Felvétel: Václav Jirša — Pressfoto)

vitették termelésüket é* szolgál tál ásai kát a közü letek számára, viszont sokkal lassúbb ütemben fejlesztették a lakosságnak nyújtott szolgáltatásaikat. Ugyancsak sor kerül olyan termelési programok megszüntetésére is, amelyek a központi irányítási vállalatok hatáskörébe tartoznak, és gyakran alacsonyabb hatékonyság mel lett munkaerőket és anyagi eszközöket kötnek le, amelyek re a szolgáltatások fejlesztésében lenne szükség. Ebben az évben előkészületek folynak 53 millió korona értékű és 379 munkaerőt foglalkoztató terme lés megszüntetésére a helyi gazdálkodási vállalatoknál. A Bratislavai Fémfeldolgozó Vállalat például a színesfémöntőde megszüntetésére készül, s az így felszabaduló épületet aránylag csekély költséggel autószervizzé alakítja át. A martini Turčan vállalat az irodabútorok gyártásáról áttér a megrendelésre készülő bútorok gyártására, a Banská Bystrica-i Fém- és Fafeldolgozó Vállalat megszünteti az acélkonstrukciók gyártását, ehelyett bevezeti a felvonók és mérlegek javítását, illetve karbantartását.

Sok minden történik tehát

A KÖZSZOLGÁLTATÁSOK VÁ LASZTÉKÁNAK BŐVÍTÉSÉRE,

de sajnos eddig nem a legnagyobb eredménnyel. A helyi gazdálkodási vállalatok most pontosítják idei tervüket. A nemzeti bizottságoknak mindent el kellene követniük azoknak a szolgáltatásoknak az előnyben részesítésére, amelyek megkönnyítik az asszonyok házi munkáját, ide értve a lakások takarítását Is a legnagyobb városokban. Növelni kellene mindenféle javítómunka terjedelmét, még abban az esetben is, ha ezek nem hajtanak olyan hasznot, mint különböző termékek gyártása és szolgáltatások nyújtása a szocialista szektorok számára. A CSKP XIV. kongresszusának irányelve ezzel kapcsolatban egészen vilá, gos és kötelező. Most tetőz ugyanis a kötelezettségvállalások konkrét kidolgozása a Martin és Banská Bystrica által a nemzeti bizottságok számára közzétett versenyfelhívás alapján és most határozzák meg a választási programok konkrét feladatait a következő két évre. Számos vállalás éppen a közszolgáltatások területén igen szegényes, nem egyszer általános, nem számol minden — nemcsak a beruházási — lehetőség optimális kihasználásával, noha ezek megjavítása nélkül az ilyen vállalást nem lehet teljesnek minősíteni.

SOK HELYEN NEM GONDOLNAK A JÖVŐRE SEM

ami a szakmunkásképzést illeti. Már néhány év óta nem sikerült teljesíteni az iparita- nuló-toborzás tervét olyan szakmákban, mint a gáz- és vízvezetékszerelő, a bádogos, az ács, a kőfaragó, a tetőfedő, a cipész, a kéményseprő, a vulkanizáló stb. szakma. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, vajon helyes-e az a korlátozás, hogy a helyi gazdálkodási vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek rendszerint csak májusban és júniusban folytathatják az ipari tanulók toborzását, viszont a nemzeti vállalatok egész éven át.

A jelenlegi helyzet és a lakosság egyre fokozódó szükségletei arra kellene hogy ösztö nözzék a nemzeti bizottságokat, hogy egyre nagyobb figyelmet szenteljenek a szolgáltatóipari ágazatok fejlesztésének a CSKP XIV. kongresszusa irányelveinek szellemében. A nemzeti bizottsági képviselőknek sokkal nagyobb ellenőrző tevékenységet kellene kifejteniük a köz szolgáltatások minőségét, a határidőket és a hálózat fejlesztését illetően. A múltban meglehetősen elhanyagoltuk a közszolgáltatások fejlesztését. Annál intenzívebben kell most kihasználni minden rendelkezésre álló lehetőséget arra, hogy közmegelégedésre tölthessék be küldetésüket.

JAROSLAV MESKO

Az idén sokáig váratott magára a hó. Felvételünk a Szovjetunió? ban készült, ahol az utóbbi időben sok hó esett. Képünk Moszkva központját ábrázolja. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ^

Belpolitikai kommentár

Irányítani, ellenőrizni

Még nem találkoztam olyan vezetővel, aki tagadta volna a számtalanszor hangsúlyozott megállapítást: az irányításnak szerves része az ellenőrzés. Ugyanakkor a vezetési gyakorlatot vizsgálva gyakran észrevesszük, hogy ez a „szerves egység“ hézagos. A vezetők gyakorlati'tevékenységében már nem tükröződik azonos szinten ellenőrzési munkájuk. Márpedig a tisztségből eredő kötelezettségek elmulasztásával a vezető elsösurban önmagát fosztja meg az ellenőrzés során nyert tapasztalatoktól, mivel nem használhatja fel őket további döntések formálására. Ezzel a következetlenségével táptalajt nyújt munkatársainak, beosztottjainak a felUletesség kialakulásához. Az ilyen vezetési módszer — függetlenül attól, hogy a vezetőt milyen objektív és szubjektív okok kényszerítik — rendszerint erkölcsi és anyagi kárt okoz. A társadalomnak érdeke a károk keletkezésének megakadályozása, a hibák felfedezése, előidézőik leleplezése, vagyis a fejlődést elősegítő objektív és szubjektív okok kialakítása. Ezt a funkciót töltik be mind eredményesebben a népi ellenőrző szervek.

Ezen szervek képviselőinek az elmúlt hét végén tartott szlovákiai értekezlete azt is aláhúzta, hogy népgazdasági terveink megvalósításának egyik alapvető feltétele az ellenőrző munka hatékonyságának növelése. A népi ellenőrző szerveknek a fejlődés szempontjából a legfontosabb szakaszokra kell irányítaniuk figyelmüket. Jelenleg a tervelőkészítés, az irányítás, a beruházások és a kiemelt programok jelentik ezt a területet. Látni kell azt is, hogy kedvező gazdasági eredményeink mellett számtalan negatív jelenség gátolja gazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődését. Kétségtelen, ezek eltávolítását következetesebben kellene szorgalmazniuk az ellenőrző szerveknek is. Václav Vačok mérnök, az SZSZK kormányának alelnöke felszólalásában a legfontosabb területek ellenőrzésére hívta fel a figyelmet. Szlovákiában az ötéves terv teljesítése lényegesen függ attól, miként tudunk rendet teremteni a beruházások területén. Szép eredmény, hogy az elmúlt évben az építkezési beruházások terjedelme hazánkban 71,9 milliárd korona volt, vagyis 12,4 százalékkal több, mint az előző évben, de milliós károk származnak abból, hogy nem sikerült a megszabott ütwnben csökkenteni a befejezetlen építkezések számát. Nem sikerült átadni a tervezett határidőre több döntő fontosságú építkezést. Gondot okoz, hogy bár mérsékelten, de továbbra is nőnek az építkezési költségek.

Előzetes számítások szerint Szlovákiában az ötéves terv végéig az építkezési költségek 15 mill’árd koronával növekednek, ami lényegében a beruházások egy évi ösz- szege. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az ellenőrző szervek munkáját, akkor jogos a kérdés: miként ellenőrzik az ármoratóriumot, hogyan védik a társadalmi érdeket? Mert rejtett és nyílt áremelés, valamint az építkezési költségek nem reális megállapítása — annak érdekében, hogy bizonyítsák a gyors megtérülést —, majd a költségvetés utólagos kiegészítése járult hozzá a kedvezőtlen helyzet kialakulásához. Irreális volna az a követelmény, hogy a kivitelezők egyáltalán ne szárnyalják túl a megszabott keretet, mivel számolni kell új anyagok és termékek felhasználásával és ezek árát nem lehet pontosan meghatározni két- három évre előre, de ez a növekedés nem ölet hét fel milliárdokat. Annak ellenére, hogy a kormány az elmúlt évben szigorú intézkedéseket foganatosított, mégsem értük el a feltételezett eredményt. Ez a tény az ellenőrző szervek munkájának fogyatékosságait is jelzi.

A nemzeti bizottságok nyilvános ülésein a választási programok értékelése során gyakran bírálják a hús és a sütőipari termékek, valamint egyes ipari közszükségleti cikkek minőségét. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozói szinte negyedévenként jelzik, hogy árdrágítással, súlycsonkítással, helytelen osztályozással miként károsítják meg a vásárlókat. Elmondhatjuk, ellenőrző szerveink képesek felfedni és kideríteni a hibákat, megállapítják a visszaélések által keletkezett kárt, de a személyi felelősség meghatározásában és a hibák eltávolítását biztosító határozatok kidolgozásában már nem tudnak ilyen eredményt felmutatni. Pedig a fogyatékosságok eleitávolítása fokmérője munkájuk hatékonyságának, mivel az ellenőrzés nem fejeződhet be a jelentés megírásával, hanem csupán n hibák helyrehozásával.

A népi ellenőrző szervek koordináló szerepet töltenek be ellenőrzési rendszerünkben, de a jövőben mélyíteni kell ezt a tevékenységet. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az ellenőrző rendszer leggyengébb láncszeme az ágazati és az üzemen belüli ellenőrzés. Helyenként még „közelebb az ing, mint a kabát“ elgondolást tükrözi munkájuk. A nagyüzemekben megalakuló népi ellenőrző bizottságnak egyik feladata lesz, hogy biztosítsák a társadalmi érdekek érvényesítését.

CSETÖ JÁNOS