Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-28 / 50. szám, szerda

„NEM ELÉG...”

A fejlődő bányaváros ^ Balogh Gyula, a fáradhatatlan

pártmunkás és népművelő

Balogh Gyula, a Rožňavai (Rozsnyó) Vnb dolgozója, elfoglalt ember. Napközben a város iskolaiigyi, kulturális, egészségügyi és szociális teendőit intézi, munkája után pedig — funkcióiból eredően — többnyire gyűlésekre jár, előad, szervez és agitál. Számunkra csupán este, a lakásán jutott ideje. Amikor elmondtam, hogy írni szeretnék róla, kissé meglepődött. Gondolatban valószínűleg a múltjában kutatott, s a látogatás indokolására keresett érveket, de csak egy pillanatig, mert máris kérdezni kezdtem.

Pályafutásáról a gazdag szókincsű emberek rutinjával, de ugyanakkor tömören beszélt.

Rozsnyón született 1935-ben.

Iskoláit is ott végezte. Géplakatosszakmát tanult, azonban később — a pedagógusképző tanfolyam elvégzése után — tanító lett. A Rozsnyói Vnb-n 1961-től dolgozik. Jelenleg táv- úton tanul a Nitrai Pedagógiai Karon.

— A kultúrát már gyermekkoromban megszerettem — vallotta önmagáról. — Az ötvenes évek elején a CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó és tánccsoportjában tevékenykedtem. Mindkettő szép eredményeket ért el abban az időben.

Tanítói működésem idején Der- nőn, majd Hosszúréten tánccsoportot alakítottam és színjátszó csoportot vezettem. Aratáskor mindkét helyről esztrád- műsorral jártuk a falvakat.

Lucskai működésem idején a párt alapszervezetének elnöke, valamint a CSEMADOK járási és kerületi bizottságának tagja voltam.

Balogh Gyula 1969-ben került a vnb iskolaiigyi, kulturális, egészségügyi és szociális ügyeket intéző osztályának az élére. E jelentős funkció betöltése nagy felelősséggel jár. Figyelmének számos dologra ki kell terjednie.

— Kis város vagyunk, sok problémával — jegyezte meg, amikor erre terelődött a szó, majd vázolta azokat az eredményeket és azokat a problémák megoldására irányuló terveket, melyek az utóbbi években születtek.

— Az iskolai épületek többnyire régiek, ezért a költség- vetés milliókat emészt fel. Ennek az áldatlan helyzetnek a megszüntetése céljából 1969- ben a Csetneki utcán új óvodát és bölcsődét építettünk. Hasonlót adunk át a Šafárik utcán ebben az évben. Ezenkívül egy új 22 tantermes iskola építését is szeretnénk befejezni. A magyar kilencéves iskolát szán- dékszunk ebben elhelyezni, de tervünket a járási pártbizottságnak és a vnb-nek még jóvá kell hagynia. Mindkettőt a város fennállása 700. évfordulójának tiszteletére építjük. A második ciklusú iskolák nem tartoznak teljesen a mi irányításunk alá, de a mi gyermekeinket nevelik, ezért problémáikat szívünkön viseljük. A bányaiskola a legjobban ellátott, ezzel kapcsolatban nincsenek nehézségeink.

A gimnáziumnak, mely nemrég ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, Z-akcióval sportpályát, az építészeti szakközépiskolának tornatermet építünk.

Ilyen formában épült fel a köz- gazdasági szakközépiskola is.

A tanonciskolában és a gyógypedagógiai iskolában helyiség problémák vannak, azonban a választási programban ezek megoldása is szerepel.

Kulturális téren a városi művelődési otthon, az ifjúsági klubok és a filmszínházak tartoznak hozzánk. Az egyik ifjúsági klubnak a csehszlovák—szovjet barátság tiszteletére a „Družba“

(„Barátság“) nevet adtuk. Nem rég adtuk át a „Radar“ nevű

1973

II. 28

Csúcsteljesítmény

CSAKNEM 90 MILLIÓ KORONA volt a múlt évben a kremnicai (körmöcbányai) Állami Pénzverde árutermelésének értéke, amely rekordteljesítménynek számít a vállalat' történetében. Az 1971-es évihez képest a termelés mintegy 14 százalékkal növekedett. A pénzverde dolgozói úgy döntöttek, hogy az idén 100 millió koronára emelik az árutermelés értékét.

ifjúsági klubot, melyet a vnb 100 000 korona költséggel rendezett be. A filmszínházak közül a „Partizán“-t jelenleg átépítik. Panoramatikus lesz. Kul- túrházunk nincs, a jövőben építeni kell. A városháza tanácsterme ugyanis nem felel meg az igényeknek.

Félig iskolai, félig kulturális célt szolgál majd a városi ifjúsági otthon, melyet a jnb iskolaiigyi osztályával közösen az idén egy átalakított épületben rendezünk be. Ezenkívül egy ifjúsági házat építünk, felépítéséhez az ifjúsági szervezetek brigádórák ledolgozásával járulnak hozzá.

Egészségügyi téren a gyógyszertárat kétfelé osztottuk, hogy a betegeknek ne kelljen a város egyik végéről a másikra járniuk. Gondot okoz azonban a körzeti orvosok biztosítása és egy megfelelő kórház hiánya.

Szociális téren megalakítottuk a nyugdíjasok klubját, tizenkét idős emberhez gondozót biztosítottunk, és több mint 500 rászorulót részesítettünk egyszeri szociális segélyben.

A könyvtárak a járási könyvtárhoz tartoznak, azonban törődünk velük, hiszen a mi helyiségeinkben rendezték be őket. Az idén a járási pártbizottsággal és a jnb-vei közösen megnyitjuk a politikai könyvek részlegét.

Amint az elmondottakból kitűnik, az eredmények és a problémák megoldására irányuló tervek — bár a „Radar-klub“ építéséből és a nyugdíjasok klubjának megalakításából, továbbá a cigányszármazású gyermekek iskoláskor előtti beiskolázásából nagy részt vállaltam személyesen is — nemcsak az én érdemeim. Kollektív munka eredménye.

Balogh Gyulának -azonban vannak „kimondottan“ személyes érdemei is. Már évek óta a járási pártbizottság aktivistája a második utcai pártszervezetnél. Szoros kapcsolatot tart fenn a szervezet és a járási pártbizottság között. A čuč- mai (Csúcsom) városrészben az agitációs központ vezetője és a polgári bizottság titkára. Az agitációs központban például látogatásunkkor a képviselők fogadónapját készítette elő. A polgári bizottságban a városrész vízellátását segített megoldani. A városban a polgári ügyek bizottságának elnöke. Mint szónok részt vesz a polgári esküvőkön, a névadó ünnepségeken, az arany- és a gyémántlakodalmakon, valamint a polgári temetéseken. Tehát jelentős ideológiai munkát végez. A CSEMADOK helyi szervezetében is, ahol a párt- csoport titkára. Ezenkívül mint a jnb ellenőrző bizottságának elnöke, a vnb pártalapszerveze- tének vezetőségi tagja, a CSSZBSZ üzemi szervezetének vezetőségi tagja, a Polgári Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének elnöke és járási plénumának tagja, jelentős mértékben kiveszi részét a politikai és a szervező munkából. És még valamit meg kell említenünk: Balogh Gyula a népi milícia tagja, s egyúttal a gépállomás egységének parancsnoka. Mint elmondotta, sokszor hallotta Ambruzs László régi pártharcost, Varga Andrást, a népi milícia tagját beszélni a munkások 1948. évi győzelméről, melyben nagy részük volt a párt katonáinak. Ügy érezte, hogy közöttük a helye, mert nem elég a szocializmust felépíteni, meg is kell azt védeni.

TŐZSÉR LAJOS

A munkások között

Emlék Klement Gottwaldról

Hivatalos adatok szerint 137-ben Paláston (Pláštov- ce) járt Klement Gottwald elvtárs, hazánk volt köztársasági elnöke. Hogy milyen célból? — azt a résztvevők elbeszéléseiből tudtam meg. 1936 tavaszán Lana és Bram- berger munkavezető hirdetményt tett közzé egész Szlovákia területén, mely szerint munkásokat toboroznak a Slatina (Szalatna) és Be- luja (Bile) közt épülő útra. Ez a hirdetmény országszerte nagy visszhangra talált, mert a munkások özönleni kezdtek a komárnói (Komárom), a Modrý Kameň-i (Kékkő), a lučeneci (Losonc) és a zeliezovcei (Zse- liz) járásból. Végül is a munkások száma annyira megnövekedett, hogy már a közeli falvak munkásainak is hetekig kellett munka után járniuk. Nagy előnyük volt azonban az agrárpártban 1' ’ő személyeknek. Végre a munka megkezdődött. Bevezették a 10 órás munkaidőt, s a munkások 1,80 koronás órabért kaptak. Az útépítésnél egy évig 2000 ember dolgozott.

Az egy év eltelte után a munkások többsége azonban a rossz munkakörülményekre hivatkozva magasabb bért kezdett követelni. Követelésük jogos volt, hisz a mesz- sze lakó munkások többen nem kaplak már szállást a környező falvakban s így kénytelenek voltak a szabadban éjszakázni. Ez az elégedetlenség végül is sztrájkhoz vezetett. Á sztrájk szervezői közül Major elv- társat említhetjük meg, akinek buzdítása nagy lelki erőt öntött a munkásokba, valamint Košík elvtársat, aki később mint országgyűlési képviselő jelenik meg a munkások között. A sztrájkba lépők lerakták szerszámaikat és megindultak visz- szafelé. Az Ip. Ül'any-i elágazásnál azonban már csendőrök várták a lelkes tömeget, és erélyesen jel is léplek volna ellene, ám Košík elvtárs felmutatta képviselői igazc lányát, és rendet teremtet! A munkások tanácskozni kezdtek. Ekkor jelentkeztek a sztrájktörők, akik azt hirdették, hogy folytatódjon a munka és hiábavaló mindennemű próbálkozás, a béreket úgysem fogják emelni. A munkások többsége persze nem hallgatott a sztrájktörőkre, sőt a még dolgozókat is felszólították, hogy rakják le a munkaeszközöket.

Ebben a zűrzavarban tűnt fel a munkások közt egy egyszerű megjelenésű férfi, aki buzdította a munkásokat. Később derült ki, hogy ez a férfi Klement Gottwald elvtárs volt. A lelkesedés a munkások közt ekkor még nagyobb lett, és nyíltan kezdték követelni a magasabb béreket. A sztrájk és a követelések hatására tárgyalások indultak meg Sahyban (Ipolyság), mai ' később Pláštovcéban (Palást) a főbírói hivatalban. A tárgyalások persze elhúzódtak, s ezért a munka két hónapig szünetelt. A munkások egy része ezt nem nézte jó szemmel, s többen voltak olyanok, akik szívesebben dolgoztak volna alacsonyabb bérekért is, hisz nem volt miből családjukat eltartani. Végül a munkások a kért 2,20 koronát ugyan nem kapták meg, de órabérük 1,96 koronára emelkedett.

A történelminek számító esemény óta 35 év. telt el. A nép azonban még mindig emlékezetében tartja Gottwald elvtárs alakját, bár egyre kevesebben vannak azok, akik látták őt és hallgatták beszédét. A diákság a környező iskolákban műsoros megemlékezéseket tart róla. Pártgyűléseken, összejöveteleken Gottwald elvtárs születése évfordulójának alkalmából szintén megemlékeznek tetteiről, ér demeiről.

MOLNÁR IMRE

Február nyitott kaput...

Egész társadalmunk jövője új irányt és tartalmat kapott munkásosztályunk februári győzelme után, s ebben a társadalom ban a munkásosztály hatalom- átvételét követően emberi sorsok változtak meg, formálódtak újjá, emberibbé.

Olyasvalakiről ejtek szót ebben az írásomban, akinek munkássága, helytállása és a társadalom javát szolgáló tudása közismert környezetének határain túl is. Ma szintén fontos poszton teljesít gyümölcsöző szolgálatot GULYÁS BÉLA mérnök, a Král. Chlmeci (Király- helmec) Városi Nemzeti Bizottság elnöke.

Bodrogköz székhelyét, Helme- cet 1944. november 26-án szabadították fel a szovjet hadsereg egységei, és a december elején- a járási katonai parancsnok, ALEXANDR JAKOV- LEVICS KRIKUN őrnagy jóvoltából — létrehozott járási nemzeti bizottságon már ott találjuk Gulyás elvtársat, mint a „rigóország“ — így nevezték akkortájt Bodrogközt — gazdasági ügyeinek lelkes és hozzáértő intézőjét. — Tudvalevő, nem volt könnyű feladat abban a helyzetben a háborús sebektől vérző városban és a körGulyás Béla

nyező falvakban a közügyek lelkiismeretes irányítása és rendezése. Gulyás elvtárs ebben a munkakörben is kitűnőre vizsgázott, mert akart és tudott dolgozni. A felszabadulást követő, közügyek rendezésével kapcsolatos feladatokra így emlékezik;

— Valóban „rigóországot“ igazgattunk. Még kormány sem volt az ország területén, tőlünk harminc-ötven kilométerre ádáz harcok dúltak, de az élet cse lekvésl parancsolt. Tél volt, még hozzá kemény tél, tüzelő kellett, a közeli erdőből utaltunk ki fát a lakosságnak. — Felvásároltuk a dohányt és vágott állapotban árultuk. Akna- szlatináról sóval rakott szekerek érkeztek. Adót szedtünk, hogy a nyugdíjasokat is fizetni tudjuk. Saját erőnkből gazdálkodtunk, pénzt csak akkor kaptunk, amikor az SZNT már a felszabadított Kosicén székelt. Még ma is jól emlékszem, ennek alelnökétől dr. Gustáv Husák elvtárstól — aki a belügyi megbízotti tisztséget is ellátta abban az időben — vettük át az első pénzkiutalást, ötmillió koronára szólt. Lassan megindult az élet, következtek a békésebb hétköznapok.

Gulyás elvtárs mosolyogva meséli el, hogyan lett járási „nácselnyík“. — Váratlanul magához rendelt Krikun őrnagy és így szólt: „Gulyás elvtárs, eddig végzett munkáddal, helytállásoddal bebizonyítottad, alkalmas vagy a járásiőnöki tisztség betöltésére. Ha akarod, az leszel,... ha nem akarod, kinevezlek, és úgy is az leszel ...

Már 1945 márciusában felveszik a párt tagjai sorába Gulyás Béla elvtársat, és senki sem kételkedhet a mai napig szilárd elvhűségében, szocialista hazafiságában.

De van egy időszak, amely negatív értelemben felejthetetlen számára, s ha szóba kerül, keserű szájízzel beszél róla.

— A járási hivatal. *— úgy hívták akkor a későbbi jnb-t — pénzügyi osztályán dolgoztam 1945 végén, amikor már az egész országban „üzemelt“ az adminisztrációs masinéria, jöt- tek-mentek a felsőbb szervek .ismeretlen hivatalnokai, köztük a demokrata és egyéb pártok segítségével az állami apparátusban megbújtatott, a burzsoá rendszerben „kicsiszolt“, minden hájjal megkent bürokraták is. Az akkori helyzet jellemzéséhez tartozik még az is, hogy a Bodrogközön élő antifasiszták, kommunisták többsége — magyar nemzetisége miatt — nem rendelkezett állampolgársággal s enélkül választójoggal sem. így nem csoda, hogy a választásokból 1946- ban a demokraták kerültek ki győztesen. Az én sorsom is abban az időben . pecsételődött meg, amikor megkezdődött az állami hivatalnokok átigazolása. Az én esetemben is dr. Nez- beda — aki az átigazolást vezette — alig váltott velem szót, inkább a „megbízhatóknál“ érdeklődött és a családomnál időzött, azt is kutatván, milyen nyelven folyik otthon a beszélgetés és nem lehetne-e háborús bűnösnek, vagy legalább megbízhatatlannak minősíteni. Meg vagyok róla győződve, elsősorban nem a nemzetiségem miatt, hanem azért menesztettek az állami állásba, mert kommunista voltam. Indokot kerestek, sajnos találtak, mert ők így akarták. Fél éven át állás nélkül voltam, mint családos ember.

A munkásosztály februári győzelme után egyre csökkent, majd végleg felszámolódott az Iván, Driapsa főjegyzők és a többi „fődemokrata“ politikai ereje. Helyüket a hivatalokban s a közigazgatás legkülönbözőbb posztjain a munkásosztályhoz és a CSKP politikájához hű kommunisták és becsületes pár- tonkívtiliek vették át.

— Sorsom jobbá fordulása cáfolhatatlanul összefügg a munkásosztály győzelmével. Február nyitotta meg előttem a biztonságérzettel végzett munka és érvényesülés lehetőségeinek kapuját — hangsúlyozza Gulyás Béla elvtárs.

Nevével találkozunk a győzelmes február után megalakult Nemzeti Front járási vezetőség gében. Majd a jnb alelnöke, később a rendkívüli közellátási bizottság elnökévé nevezik ki. Amikor 1949-ben megalakulnak a kerületi nemzeti bizottságok, a jnb pénzügyi előadójaként dolgozik és csaknem egy évtizeden át, a területi átszervezésig a jnb titkári tisztségét látja el. Tevékenysége szorosan ösz- szefiigg a királyhelmeci járás politikai életével s a szocialista mezőgazdaság sikeres építésével. Később öt éven át a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság tanácsának tagja és a pénzügyi bizottság elnöke. A naponkénti bejárás Hetmecről terhes és fárasztó számára, ezért lett. a helmeci tejüzem igazgatója. De újból szükség volt rá a „jc- ráson“, kinevezik a trebišCví jnb alel nőkévé s a legutóbbi választások óta Helmecen vnb elnöki tisztségét látja el. Közben „kisegít“ a környéken is, politikai és szaktudását gyümölcsöztél!, előadásokat tart...

Fáradhatatlan s önzetlen munkásságáért elismerést, megbecsülést érdemel.

KULIK GELLERT

A Píseki Gépgyár kollektívája a februári győzelem 25. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy termelési tervét 105,6 százalékra teljesíti, a kiviteli feladatokat pedig 2,5 százalékkal túlteljesíti. Képünkön Ján Weisenbacher „A legjobb dolgozó“ cím tulajdonosa szerelés közben.

Felvétel: T. Babjak — ČSTK