Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-28 / 50. szám, szerda
TELJESÍTJÜK A PÁRT PROGRAMJÁT, KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEKET ÉRÜNK EL Az építkezések és a beruházás EliMársak! 1973 n. 28. A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén újból kiemelte a kongresszusi irányvonalak teljesítésének szükségességét az építkezési beruházások területén, s ennek érdekében határozott intézkedéseket fog hozni. Tudjuk, hogy ez a probléma ugyanilyen időszerű nálunk Szlovákiában is. Az SZLKP Központi Bizottságának ülésein nemegyszer tárgyaltunk ezekről a kérdésekről. A tavalyi februári és decemberi plénum külön figyelmet szentelt az építkezési beruházásoknak. A párt és az állami szervek fokozott figyelmének köszönhetően a terv globális teljesítésében és az egyes kulcsfontosságú építkezéseken bizonyos javulást tapasztalhatunk. Ennek ellenére ma is hangsúlyoznunk kell, hogy lényeges javulást kell elérnünk az építkezési beruházások előkészítésének egész folyamatában. Elsősorban az építőipar, valamint a technológia szállítóinak kapacitásait azokra a döntő fontosságú építkezésekre kell összpontosítanunk, amelyektől a termelés tervezett növekedésének teljesítése, a termelés struktúrájának és műszaki színvonalának változásai, valamint a gazdaság hatékonyságának további növekedése függ. Elsősorban vegyipari építkezésekről van szó. A vegyiparban pl. csak ebben az évban a termelés tervezett növekedésének több mint a felét az új kapacitásokban kell biztosítanunk. Más ágazatokban. elsősorban a közszükségleti iparban is olyan akciók építését kezd tűk meg, melyeket az ötéves terv céljai elérése szempontjából a kitűzött határidőben és a kívánatos minőségi mu tatóknak megfelelően kell üzembe he lyeznünk. Jogosan nagyra értékeljük az ötéves terv legnagyobb építkezésén, a távolsági gázvezetéken elért sikereket. Amikor a gyors munkaütemmel érvelünk és a munka jó minőségét példaképp emlegetjük, sokan szemünkre vetik a távolsági gázvezeték ún. megismétel- hetetlenségét, rámutatva a bérpótlékokra, a párt- és az állami szervek rendkívüli figyelmére és a gázvezeték építésének sajátságos rendszerére. Fel kell tennünk a kérdést, miért lenne ez megismételhetetlen. Vagy talán Bratislava építésén és más fontos építkezéseken nincsenek bérpótlékok, vagy az állami és a pártszervek az SZLKP tól és a kormánytól kezdve nem telnek nekik külön figyelmet? A gázvezeték építése rendszerének megismétlése más kulcsfontosságú építkezéseken nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Ennek nyitja a jó előkészítés, a magas fokú szervezettség, a munkák időbeli egybehangolása. A többi építkezésen ennek a rendszernek azon kell alapulnia, hogy a beruházási folyamat minden résztvevőjének felelősséget kell éreznie a tervezett kapacitások idejében történő jó minőségű átadásáért. Végül megmutatkozik, hogy az építkezési beruházásokban a távolsági gázvezetéken kívül is elérhetjük a kívánatos eredményeket. Igazolódott ez például a humennéi Chemlonban, a senicai Szlovákiai Selyemgyárban, a Kelet-szlovákiai Vasmű néhány építkezésén és más akciókon. A CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága decemberi ülései döntéseinek értelmében ragaszkodnunk kell az építkezési beruházások alapos előkészítéséhez, ahhoz, hogy idejekorán sorolják be az akciót a tervbe, ragaszkodnunk kell a tervfegyelem áHandó mélyüléséhez, ahhoz, hogy idejében döntsenek a kivitelezőkről, a költségvetési költségek szilárdságához, a befejezetlen építkezések számának csökkentéséhez és az építkezések időtartamának lerövidítéséhez. A döntő fontosságú építkezéseken a munkát nyújtott műszakokban kell megszervezni. Be kell vezetni a két vagy három műszakot is, éspedig különösen az építési vagy a technológiai rész befejező szakaszában. Egyszóval: a szakszervezeti szervezetekkel megegyezve olyan munkarendszert kell választani és megfelelő módon ösztönözni, amely lehetővé teszi, hogy a fontos kapacitásokat idejekorán helyezzék üzembe. Ebből a szempontból fogjuk megítélni az építkezési beruházásokért felelős állami és gazdasági szervek munkáját és a kommunisták tevékenységét is. Az ötödik ötéves terv ipari célkitűzései elérésének szempontjából alapvető jelentőségű annak az intézkedésnek a megvalósítása, amelyet a szlovákiai gépipar fejlesztése érdekében fogadtak el. Az ez évi terv a múlt évihez viszonyítva a gépipari termelés nagyobb ütemére számít. A terméktöbblet mintegy két és fél milliárd koronát képvisel, és feltétele különösen az új részlegek zavartalan beindítása. Az ötéves tervidőszak utolsó két évében a gépipari termelés évi többlete nagyjából négymilliárd korona lesz. Már ebből is kitűnik, milyen igényes feladatok várnak ránk ebben az ágazatban. Ezt még fokozza az a nem kevésbé jelentős tény, hogy a többletgyártást egyre inkább új, korszerű termeléssel a távlati fejlesztő programok megvalósításával kell realizálni. Ez a fejlődés, a szerkezetnek ez a változása megteremti a feltételeket arra, hogy a szlovákiai gépipari vállalatok hatékonyabban kapcsolódhassanak be a nemzetközi szocialista integrációba. Ez megköveteli egyrészt, hogy a termelési programokat az állóeszközök és a szlovákiai munkaerőalap és többlet célszerű kihasználásának szempontjából oldják meg, de egyidejűleg különös igényeket támaszt a vállalatok felett álló, elsősorban a vállalati szervek, az üzemi kollektívák, a munkások és a technikusok iránt, mert az új, haladó termelés megköveteli a munka minőségét, pontosságát, a művészetet és az ügyességet. A XIV. kongresszus irányvonalát, a hatékonyság irányvonalát a gyártmányok műszaki és minőségi színvonaláSzlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ülésének munkaelnöksége nak emelésével fogjuk érvényesíteni úgy, hogy a termelés egész terjedelmében nőjön a világszínvonalú mutatóknak megfelelő gyártmányok aránya, hogy fokozottabban értékesítsük a nyersanyagokat és az anyagokat, az energiát és az élő szakmunkát, hogy teljesebb mértékben használjuk ki az állóalapokat. A tudományos-műszaki haladás Ezzel kapcsolatban egyre követelőb- ben kerül előtérbe a tudományos-műszaki haladás szerepe, a termelést megelőző szakasz jelentősége. A tudománynak arra kell törekednie, hogy a termelőerők dinamikus növekedésének, intenzifikálásának és fejlődésének aktív tényezőjévé váljon. Ennek érdekében erélyesebben kell felszámolni azokat az akadályokat, amelyek a tudományos kutatómunkahelyek és a termelés között állnak. A tudományos kutatóbázist arra irányítjuk elsősorban, hogy olyan feladatokat oldjon meg, amelyek döntő fontosságúak a korszerű és a távlatokkal bíró termelési ágazatok fejlesztése számára. Emellett szervezettebben kell kihasználni a szlovákiai, a csehszlovákiai és az egész szocialista közösség kutatómunkahelyei munkájának eredményeit, s egyidejűleg el kell sajátítani a tudományos-műszaki haladás világméretekben elért eredményeit. Rendkívüli gondot kell fordítanunk a vállalati szférában működő kutató-fejlesztő és konstrukciós munkahelyek fejlesztésére. Éspedig mindenekelőtt azokban az ágazatokban, amelyek döntő mértékben vesznek részt népgazdaságunk további fellendülésében — a gépiparban és a vegyiparban. Termelésünk és termékeink műszaki színvonala attól függ, hogyan értjük meg e feladat jelentőségét és milyen céltudatosan realizáljuk. De ugyanakkor ettől függ a hatékonyság növekedése is az üzemekben, a vállalatokban, az ágazatokban és az egész népgazdaságban. Abban az igyekezetben, amelynek célja a hatékonyság, az újratermelési folyamat fellendítése, a termékek műszaki és minőségi színvonala emelésének útján jelentős küldetésük van a terme lésben közvetlenül részt vevő techni kusoknak, feltalálóknak, újítóknak. Nagy mértékben ki akarjuk emeln? a technikusok „százezres“ mozgalmá nak a Pravda által népszerűsített első példáit. Ezek a technikusok vállalták, hogy olyan megvalósítható újítási javaslatokat adnak be, amelyek évi százezer korona megtakarítást jelentenek E mozgalom fejlődése (bár nem minden újítási javaslatnak kell egészen százezer korona megtakarítást jelentenie) — nemcsak közvetlen népgazdasági többlete miatt nagy jelentőségű, hanem azért is, mert kialakítja az alkotó légkört, és egyre nagyobb igényességre serkenti a munkások és technikusok termelő kollektíváit, arra, hogy törekedjenek a műszaki haladásra. És éppen ez annak a törekvésüknek fő tartalma, amely az értékteremtő folyamat — mint a hatékonyság növelésének alapvető feltétele — fellendítését célozza. Ezzel egyidejűleg állandó gondot kell fordítani a tüzelőanyag és az energia, az anyag és nyersanyag, valamint az élő munka megtakarítására is. A Központi Bizottságnak múlt évi februári ülése után, amely a takarékosság problémáját a nagyobb hatékonyság felé vezető egyik szükségszerű útnak minősítette, már mutatkoztak bizonyos eredmények. Az elmúlt évben sikerült meg- * állítanunk az anyagi költségek növekedésében a kedvezőtlen fejlődési irányt. Ez azonban csak az első lépést jelenti a termelési folyamat gazdaságosságának fokozása felé. Az anyagi és általában az önköltségek további pozitív előjelű fejlődésének feltétele a dolgozók kezdeményezése és a gazdaságosságban való erkölcsi és anyagi érdekeltsége. Ez azonban megköveteli a haladó fogyasztási normák széles körű érvényesítését, valamint azt, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk a kalkulációra és állandó figyelemmel kísérjük az önköltségeket. A mezőgazdaságban, amely az ötéves tervidőszak első két évében eredményesen kötődött az előző jó eredményekhez a CSKP KB és SZLKP KB áprilisi ülései határozatainak értelmében a figyelmet arra irányítják, hogy felemeljék az elmaradott szövetkezetek és állami gazdaságok színvonalát az átlagszínvonalra, az átlagosok színvonalát pedig a fejlett vállalatok színvonalára. E célok elérése egyrészt a termelés növekedését jelenti, másrészt a termékegységre számított önköltség csökkentését. A mezőgazdaságnak a termelés szakosítása és koncentrációja útján történő gyorsütemű fejlesztése jelentős forrásának tartjuk a termelés belső tartalékainak jobb kihasználását a munka szervezésében. Meggyőződésünk, hogy azok a jó eredmények, melyeket a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari dolgozók az elmúlt években elértek, nem vezetnek önelégültséghez, az emberek demobilizálásához, hanem ellenkezőleg — további céltudatos munkára, szocialista mezőgazdaságunk felemelésére serkentenek. Az irányítás színvonala Elvtársnők és elvtársak, nagy tartalékaink, megoldatlan feladataink vannak az irányítás területén. Ennek jelenlegi színvonala nincs összhangban az irányításban dolgozók létszámával és szakképzettségük szerkezedével. Nem felel meg lehetőségeinknek, de különösen a modern termelési folyamat és a társadalom dinamikusan fejlődő élete igényelte követelményeknek. Az irányítási dolgozók átfogó értékeléséből leszűrt következtetések azt mutatják, hogy már ez az értékelés magában véve is bizonyos haladást je^ lent a múlthoz viszonyítva. Az élet és a konkrét gyakorlat azonban óva int bennünket az önelégültségtől. Irányítási apparátusunk munkájának minősége összehasonlítva azzal, amit a világban látunk, arra kényszerít bennünket, hogy megszigorítsuk és jelentősen igényesebbé tegyük a kritériumokat. Ma már az olyan magától értetődő követelmények mellett, mint a munkafegyelem, a pontosság, a fegyelem az üzemek és vállalatok kapcsolataiban és belső viszonylataiban, a vállalatok között is a megállapodott minőségi mutatók és szállítási időpontok betartása mellett haladéktalanul át kell térnünk az irányításban az új, magasabb paraméterekre. A korszerű irányításban — ahogyan a Szovjetunió tapasztalatai bizonyítják — egyre nélkülözhetetlenebbek az olyan mutatók, mint a pszichológia, az irányítás szocialista aszpektusai, az irányítás matematikai módszerei és automatizált rendszerei. Érdemes és úttörő munkát végez az Irányítási Intézet. Arra számítunk, hogy bizonyos eredményeket hoz a dolgozóknak jóváhagyott ciklus felkészítése. Ahhoz viszonyítva azonban, amit ebben az irányban a Szovjetunióban és más szocialista országokban tesznek, látjuk, hogy ezekben a kérdésekben nem értük el a színvonalat, és gyorsan pótolni kell a mulasztottakat. Az irányítás minőségének megjavítása érdekében bővítjük a korszerű, műszaki bázist. 1975-ig az SZSZK-ban legalább 200 automata számítógépet kell beszerelni tömeges adatfeldolgozásra tudományos-műszaki számításokra és az irányítás céljaira. Ha azt akarjuk, hogy ez valóban hatékony legyen, akkor haladék nélkül nagyon gondosan kell felkészítenünk az embereket és az egész irányítást képessé kell tenni arra, hogy az igényeknek és a kor színvonalának megfelelően oldja meg a feladatokat. Sikerünk forrása: a pártegység Elvtársnők és elvtársak! Negyedszázados építő igyekezetünk eredményeit felmérve, ismét tudatosítjuk, hogy nem érhettük volna el ezeket a sikereket a párt egységének következetes megszilárdítása és a marxizmus— leninizmus, valamint a proletár internacionalizmus elveire épült akcióképessége nélkül. A tapasztalatok azt mutatják, hogy, amikor pártunk tevékenységében következetesen betartotta a lenini elveket, megszilárdította és továbbfejlesztette forradalmi jellegét, mindenkor eredményeket és győzelmeket ért el. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa után tevékenységében arra törekedett, hogy alkotó módon feldolgozza és biztosítsa az egész párt feladatait, szem előtt tartva a Szlovákia egyes kerületeinek és járásainak különleges munka feltételeit. A párt elmélyítette elemző tevékenységét, amelynek az volt az értelme, hogy mélyrehatóbban ismerje meg a politikai munka helyzetét és színvonalát és a párthatározatok teljesítésének eredményeit az élet valamennyi területén. A párt életében fokozatosan felújítottuk a demokratikus centralizmust. Megszilárdult a párttagok és tagjelöltek állásfoglalása a párt alapszabályzathoz. A párt megtisztítása a jobboldali opportunizmus és revizionizmus hordozóitól határozottan hozzájárult a párt egységének megszilárdulásához és ezzel akcióképességének növeléséhez is. Nőtt a tagság és a funkcionáriusok személyes felelősségtudata a párthatározatok megvalósításáért. A párton belüli demokrácia kialakította a feltételeket ahhoz, hogy a kommunisták tevőlegesen részt vegyenek a döntésekben és a párttevékenység minden kérdésében. Javulnak a pártmunku módszerei és formái. A pártkongresszus óta fokozatosan növekedett az alapszervezetek aktivitása. Az SZLKP Központi Bizottsága 1971. évi szeptemberi plenáris ülése ráirányította valamennyi pártszerv és szervezet figyelmét az alapszabályzat következetes betartására, nevezetesen a taggyűlések rendszeres kitűzésére és megtartására, valamint a kommunistáknak a tanácskozáson való aktív részvételére. A taggyűlések fokozatosan olyan helyszínné váltak, ahol a kommunisták részt vesznek Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának alkotásában és megvalósításában. Ez a pártszervek és az alapszervezetek bizottságai összpontosított igyekezetének az eredménye. Ahcgy az önöknek átadott írásos jelentés mutatja, a taggyűléseken az átlagos részvétel 83 százalékos. Fontos tényező ez, mely a pártélet fokozódó rendszerességét és ütemét tanúsítja, azt, hogy a nyári időszakban sem csökken a taggyűlések részvevőinek száma 80 százalék alá. (Folytatás a 6. oldalon)
