Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-28 / 50. szám, szerda

TELJESÍTJÜK A PÁRT PROGRAMJÁT, KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEKET ÉRÜNK EL (Folytatás az 5. oldalról) Vannak még azonban olyan pártta­gok is, akik kisebb mértékben vállalják az elkötelezettséget a párt politikájá­ért, előnyben részesítik a személyi ké­nyelmet, kibújnak a feladatok és a fe­lelősség alól, amit önként vállaltak magukra, amikor beléptek a pártba. Az opportunizmusnak ezeket a megnyilvá­nulásait a gyakorlatban még nem sike­rült mindenütt és következetesen fel­számolni. Néhány elvtárs mentegetni igyekszik saját hibáit, igyekszik passzí­van regisztrálni a fogyatékosságokat, csökkenteni a saját munkájával a kol­lektívák és munkatársak tevékenységé­vel szemben támasztott igényeket. Eze­ket és más negatívumokat bátrabban kell felszámolnunk. Egész pártunk nagyon fontos felada­ta szüntelenül gondoskodni a tagalap növeléséről és minőségének javításáról. Míg 1971-ben 7149 tagjelöltet vettünk fel, számuk a múlt évben 16117 volt. Az újonnan felvett tagjelöltek 60 szá­zaléka munkás és szövetkezeti paraszt, s a felvetteknek közel 90 százaléka leg­feljebb 35 éves. Kedvezőbb a nők rész­aránya is. A felsorolt eredmények azt mutatják, hogy kedvezően halad a CSKP KB irányelvének megvalósítása, amely meghagyta a párt tagsági alap­jának minőségi javítását. Az egyes já­rásokban azonban jelentős eltérések láthatók mind a jövendő párttagok elő­készítésében, mind a felvett tagjelöltek nevelésére fordított gondoskodásban. A nomenklatúrái is kádereknek a kö­zelmúltban megvalósított átfogó érté­kelése számos nagyhorderejű tapaszta­latot és tanulságot eredményezett. A vezető káderek többsége a munkában bevált. Egyidejűleg azonban az is kide­rült, hogy még mindig nem értékelik a vezető dolgozók eszmei nevelését és politikai képzését. Annál sürgetőbb az a követelmény, hogy teljes mértékben realizálják a CSKP KB és az SZLKP KB Ideológiai plenáris üléseinek döntéseit. Előtérbe lép az irányító káderek mun­kájának igényes értékelése, e káderek célszerű elhelyezése és képességeik ha­tékony kihasználásának problémája. Nagyon sürgős igény a kádertartalé­kok kihasználása. A tartalékok kiala­kítása során nem számíthatunk csak azokra az elvtársakra, akik már bevál­tak, hanem 8—10 évre előre kell ki­dolgozni, és egyben figyelmet kell for­dítani a fiatal munkáskáderek kiválasz­tására és nevelésére. Meg kell azonban mondani, hogy a pártszervező munkában az egyes kerü­letek és járások között még elég nagy különbség látható. A közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai szervezet tartja a megfelelő színvonalat és a rendszeres­séget a pártszervező tevékenységben, ami lehetővé teszi, hogy a politikai munka területén tovább jussanak, több figyelmet fordítsanak a pártalapszer- vezetek munkájára és e munkának több tartalmi segítséget nyújtva lehetővé te­szik az elvszerűséget és a céltudatossá­got. Alapvetően javult az SZLKP nyu­gat-szlovákiai kerületi bizottságának szervező tevékenysége azt követően, hogy a kerületi szervezet vezetősége bírálőan elemezte a szervező tevékeny­ség fogyatékosságait és igényesen tűz­te ki az egyes elvtársak számára a kö­vetelményeket a határozatok és intéz­kedések ellenőrzésével együtt. Javult a pártszervező tevékenység a bratislavai városi pártszervezetekben, azonban nem elégedhetünk meg az el­ért eredményekkel. Továbbra is problé­ma az, hogy aránylag alacsony a rész­vevők száma a taggyűléseken és kevés a munkások száma az újonnan felvett tagjelöltek között. Az elmúlt évben elértük a rendsze­rességet és a nagy részvételt a taggyű­lések szakaszán. Most az a feladat, hogy hatékonyabban befolyásoljuk a taggyűlések tartalmát és az alapszer­vezetek rendszeres mindennapi tartal­mi és szervező tevékenységét. Ez meg követeli a pártcsoportok aktivitását azt, hogy minden kommunista konkrél feladatot kapjon, hogy a pártcsopor tok és a pártsajtó révén minden kom munista mindennap együtt éljen a párt érdekeivel, harcoljon értük a munka­helyén, a közéletben és a magánélet­ben, a családban pedig gyermekei ne­velése során. Látható, hogy erélyesebb szervezett segítséget kell nyújtani a pártszerve­zeteknek a feladatok komplex biztosí­tását és a taggyűlések tartalmát ille­tően. Éspedig nemcsak a járási pártbi­zottságok részéről, hanem a fontosság mértékében az SZLKP kerületi bizottsá­gai, vagy a Központi Bizottság osztá­lyai részéről is. E szervek dolgozóinak az aktivistákkal együtt árnyaltan kell közvetlen segítséget nyújtaniuk az alapszervezeteknek is, ott ahol harcolni kell a technika új értelméért, fejlesz­teni kell az ideológiai munkát és szak­mai segítséget kell szervezni a nagy beruházási kapacitások részére, ott ahol az ötéves terv teljesítéséről dön­tenek. Igyekezetünket a nagyüzemekre és a munkásokra kell összpontosítani. Ennek mindenkor rendkívül nagy po­litikai jelentősége volt és lesz a párt történetében. A munka rendszerében a lényeges kulcsfontosságú kérdéseket kell szem előtt tartanunk, azokat a feladatokat, amelyek döntő módon befolyásolják a mozgalmat, a felsőbb pártszervek ha­tározatának megvalósítását, a kommu­nisták tízezreinek aktivizálását, és nem hagyhatunk magunkra kényszeríteni mindennapi és alaptalan problémákat és néha a felelősséget is, amit szívesen hárítanak a pártszervekre és a pártap- parátusra a vezető dolgozók. Ez ilyen vagy olyan mértékben vonatkozik ránk is, akik az SZLKP KB apparátusában dolgozunk és az apparátus munkáját irányítjuk. És a szlovákiai kerületi és járási pártbizottságokra is, éspedig olyan értelemben, hogy saját irányító képességük fokozásában látjuk mind­egyiknél annak az alapvető feltétel­nek egyikét, hogy képesek legyenek ál­landóan teljesíteni a párt előtt álló egyre igényesebb feladatokat. Ez ha­laszthatatlan konkrét feladat, ha tar­tani akarjuk a párt tevékenységében az eddigi emelkedő irányzatot. Abban a tevékenységben, amely megköveteli a munkamódszerek és a munkastílus nemcsak mennyiségi, hanem mindenek­előtt minőségi változásait és igényeit is. A CSKP KB Elnöksége jóváhagyta a pártapparátus helyzetéről, munkájának törekvéséről és stílusáról szóló doku­mentumot, amely tisztázza a pártappa­rátus munkamódszerének számos kér­dését, a pártszervek kölcsönös kapcso­latait és kölcsönhatását. Ez dokumen­tum jelentősége túlnő az apparátus te­vékenységének határán. A párt irányí­tó tevékenységének további tökéletesí­tése érdekében szükséges, hogy ezt a dokumentumot a pártappar^tus vala­mennyi dolgozója alaposan áttanulmá­nyozza, elsajátítsa és érvényesítse, és hogy megismerjék a kerületi és járási pártbizottságok elnökségeinek tagjai és más vezető funkcionáriusok is. Az elmúlt és a jelen időszak tapasz­talatai is meggyőzően mutatják, milyen jelentősége van a párt életében a kriti­kának és az önkritikának. A bírálatot és az önbírálatot azonban nem úgy ér­telmezzük, mint öncélú önkorbácsolást, a fogyatékosságok formális beismeré­sét, hanem mindenekelőtt mint olyan törekvést, ami az adott helyzet objektív elemzését követi, felismerését annak, ami fékezi előrehaladásunkat és annak, ami haladó, amit általánosítani kell, és felismerni a népszerűsítést érdemlő jó tapasztalatokat és módszereket. Az adott helyzet «rendszeres objektív elemzése az előfeltétele az ügyek józan értékelésének és a nélkülözhetetlen egészséges öntudatnak. Mert csak ha nem leplezzük a fogyatékosságokat, vá­laszthatjuk a reális intézkedéseket és várhatjuk az eredményeket. A jó mun­káért dicséret jár, másrészt azonban bírálni kell a rossz munkát, a gyenge eredményeket, s határozottan harcolni kell a fölényeskedés, az önimádat és a hencegés ellen ott, ahol jelentkezik. Ma is teljes mértékben időszerűek Gottwald elvtárs szavai: „Az eredmé-- nyekkel hencegni annyit jelent, mint lebecsülni a munka további nehézsé­geit, és ez a legjobb út ahhoz, hogy a kivívott eredményeket elveszítsük. Si­ránkozni a nehézségek miatt annyit je­lent, mint azokat felnagyítani és eltor­laszolni a leküzdésükhöz vezető utat. Sem így, sem úgy nem jutnánk messzi­re.“ Február jó munkára, további harcra kötelez FSZM-ben meg tudták teremteni és vé­deni a szakszervezeti mozgalom egysé­gét és más pártok tagjait is megnyer­ték ennek az egységnek. Ha ma büszkén és elégedetten né­zünk a 25 éves műre, feltesszük a kér­dést: Vajon az előttünk álló cél kevés­bé fennkölt-e és kevésbé igényes-e mint a múlt céljai? Ellenkezőleg. A forradalmi változások korszakát éljük a tudomány, a technika és az élet min­den területén, amikor a munka egyre fokozottabban lehet alkotó, kielégítő és vonzó. Elvárjuk, hogy a kommunisták az FSZM-ben, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben minden igyekezetüket ar­ra fordítják, hogy mind a szakszerveze­tekben, mind az ifjúsági szövetségben saját kongresszusuk határozatai teljesí­tésének igazi támaszai legyenek. Elismerően értékeljük a nemzeti bi­zottságok munkájának eddigi eredmé­nyeit, azt a gondosságot, melyet a dol­gozók anyagi és kulturális igényeinek kielégítésére fordítanak. A választási programok következetes megvalósítása megköveteli, hogy abba az állampol­gárok legszélesebb rétegei bekapcso­lódjanak. A nemzeti bizottságokban és a nemzeti bizottságok apparátusában dolgozó kom munisták határozottabban harcoljanak azért, hogy a nemzeti bizottságok érzé kenyebben foglalkozzanak az állampol­gárok követelményeivel és szükségle­teivel és egyidejűleg fokozzák az ál­lampolgárok és a választók előtt a vá­lasztási programok teljesítéséért viselt felelősségüket. El kell érni, hogy fele­lősségre vonják a gazdasági szerveket és intézményeket is, ha nem teljesítik kötelességeiket az állampolgárokkal szemben és ebből le kell vonni a min­den megalkuvástól mentes következte­téseket. Ezekre a fogyatékosságokra mutatnak rá az állampolgárok a gyű­léseken és joggal bírálják őket mint olyan jelenségeket, amelyek idegenek a szocialista társadalomban. Ha el akarjuk érni azokat a célokat és realizálni akarjuk azokat a felada­tokat és változásokat, amelyeket a párt kitűzött, naponta meg kell nyernünk a pártonkívüli állampolgárokat. A párton belüli élet tökéletesítését célzó minden igyekezetünk egy célnak van aláren­delve: annak hogy a párt, minden szer­ve és minden kommunista képes le­gyen teljesíteni a párt élcsapat szere­pét. És ez számunkra, kommunisták számára mindenekelőtt azt jelenti, hogy kapcsolatban legyünk a néppel, hogy a néppel egy test és egy lélek legyünk — ahogyan Klement Gottwald mondotta. Akkor az akadályokat is felszámoljuk és leküzdjük. A párt eszmei egységének és társa­dalmi vezető szerepének nélkülözhe­tetlen feltétele — ahogyan az SZLKP KB novemberi ülésén hangsúlyoztuk — a párt ideológiai munkája. Jelenlegi fő feladata az emberi tudat, érzésvilág és cselekedet, valamint az emberi kapcso­latok kialakítása a szocialista elvek szellemében. E feladat teljesítése meg­követeli a határozott harcot a burzsoá ideológiák, a kispolgári csökevények és minden ellen, ami bomlasztja a szocia­lista társadalom emberének tudatát és erkölcsét. A munkakollektívával és a munkásosztállyal való és a szocializ­mushoz fűződő együvé tartozás érzése a dolgozó ember önbizalmának, bizton­ságérzetének és boldogságának erőfor­rása. A kéfely, az elszigeteltség, a ta­nácstalanság érzése a táptalaja az an- tikommunista mérgek cseppjeinek, amelyeket az éter hullámain és más csatornákon át ömlesztenek felénk azok, akiket a februárunk megfosztott hatalmuktól és azok, akik az antikom- munizmusból élősködnek. Ezért — ahogyan a CSKP KB ideoló- giai kérdésekkel foglalkozó plenáris ülésen hangsúlyozta — egyre nagyobb súlyt kell helyeznünk a munkakollektí­vákban a nevelésre. A szocialista ne­velést kell szolgálniuk a kultúra terü­letén is az ideológiai befolyás egyre tö­kéletesebb és vonzóbb formáinak és módszereinek is, csakúgy mint a mű­vészet, az iskolaügy és a tömegtájékoz­tatási eszközök szakaszán. Fontosnak tartjuk, hogy az értelmi­ség tagjai is elsajátítsák a marxizmust —leninizmust. Legjobb alkotóink mű­vei bizonyítják, hogy a marxizmus—le­ninizmus elsajátítása a nélkülözhetet­len feltétele annak, hogy a művészek, az írók, a kulturális dolgozók eszmeileg erős műveket alkothassanak, hogy a tanítók, a közéleti dolgozók, a társada­lomtudományi dolgozók képesek legye­nek a marxista—leninista eszmei bázis elvszerűségével teljesíteni társadalmi küldetésüket. A marxizmus—leninizmus azonban nemcsak ideológia, hanem el­mélet és módszertan is. A tudományos­műszaki forradalom fejlődése egyre jobban igazolja a világ anyagi lénye­gét. Csak az értheti meg kellőképpen, csak az hatolhat be törvényszerűségei­be, az anyag mozgásának különféla formáiba, aki ezt a mozgást a materia­lista dialektika szempontjából értelme­zi. Minél mélyrehatóbban ismeri a ve* gyész, a tervező, a matematikus, a ki­bernetikus, a rendszerek mérnöke <t materialista dialektikát, annál gyorsab­ban, öntudatosabban, ingadozás nélkül hatol be munkája objektumainak sajá­tos törvényszerűségeibe. A világ rend­szereinek, jelenségeinek és eseményei­nek megközelítése nem volna lehetsé­ges a materialista-dialektikus alap nél* kül. Sem a filozófiai idealizmus pozí­ciójából, sem a mechanikus materializ­mus pozíciójából nem volna lehetséges ilyen helyes és alkotó alkalmazás. Pártunk története elég bizonyítékot nyújt arra, hogy a pártban, ha nem akar hibákat elkövetni a material ista-dialek­tikus módszernek kell uralkodnia. Mert csak így lehetséges sikeresen alkal­mazni az adott konkrét történelmi fel­tételek között az osztályharc és a szo­cialista építés általános törvényszerű­ségeit. Ebben volt Gottwald elvtárs ered­je és művészete 1948 emlékezetes feb­ruári napjaiban, és ebben rejlik a párt 1969 áprilisában megválasztott vezető­sége sikereinek lényege is. A párt kerületi és járási bizottságai megvitatták és elsajátítják a CSKP KB októberi és az SZLKP KB novemberi plénumának döntéseit. Az a cél, hogy e plénumokat követő aktivitás ne le­gyen csupán kampány, amelytől egy idő múltán elvész a lendület, vagy ne legyen reszortügy. Hangsúlyozzuk, hogy az ideológiai tevékenység minden pártszerv és minden felelős dolgozó komplex eljárásának fontos része. Új sikerre törekszünk Elvtársnők és elvtársak! Február történelmi hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy tovább fejlesz- szük és mélyítsük a párt — a munkás- osztály forradalmi élcsapata, a dolgo­zó tömegek építő igyekezetének ösz­tönzője és szervezője — vezető szere­pét. Éppen a februári győzelemért ví­vott harc jelent ilyen irányban sok ta­pasztalatot. A kommunisták az erős magántulajdoni termelőszektor feltéte­lei és a reakciósok, valamint a Nem­zeti Front néhány pártja ellenállásának ellenére is eleget tudtak tenni Gott­wald felhívásának és megnyerték né­peink tömegeit. A fiatal kommunisták a CSISZ-ben akkor meg tudták alapítani és védeni az ifjúsági mozgalom egységét, meg tudták nyerni az ifjúság többségét és építő alkotásra tudták ösztönözni a fiatal nemzedéket. A kommunisták az Elvtársnők és elvtársak! A múlt év októberében megkezdődtek az évzáró taggyűlések, valamint a já­rási és kerületi pártkonferenciák elő­készületei. így elegendő idő volt ezek gondos előkészítésére. Az évzáró gyű­lések káderelőkészítésében ügyeljünk arra, hogy a bizottságokban olyan elv­társak dolgozzanak tovább, akik elv­szerű, marxista—leninista álláspontra helyezkedtek, akik önfeláldozó módon segítettek abban, hogy megtisztítsuk a pártot a jobboldali opportunizmus hor­dozóitól, és akik a pártpolitika realizá­lásának támaszai. Az SZLKP Központi Bizottsága kife­jezi azt a meggyőződését, hogy az év­záró taggyűlések, a járási és kerületi pártkonferenciák hozzájárulnak so­raink további egységesítéséhez és növe­lik minden kommunista aktivitását a nép és a szocialista haza javára. A CSKP XIV. kongresszusa irányvo­nalának megvalósításában és az SZLKP kongresszusa határozatának teljesítésé­ben olyan pozitív eredményeket értünk el, amelyek büszkeségre jogosítanak fel. Mégsem vagyunk önelégültek. Tud­juk, hogy még sok munka vár ránk, de azt is tudjuk, hogy e munka számára kialakulnak a kedvező nemzetközi fel­tételek. A Szovjetunió és az egész szo­cialista közösség békekezdeményezésé­nek köszönhető, hogy elmélyül és szi­lárdul a béke nemcsak az európai föld­részen, hanem az egész világon, örü-- lünk annak, hogy a hős vffetnami nép a nélkülözés és a szenvedés évei utáft és végtelen áldozatok árán ismét le­hetőséget kapott arra, hogy visszatér­jen a békés életbe. Hazánk a szocialista világközösség országaival együtt — úgy ahogyan a vietnami nép igazságos har­cát segítette — továbbra is sokoldalú segítséget és támogatást nyújt a hábo­rú által megsemmisített ország teljes felújítását szolgáló békés munkához. Elvtársnők és elvtársak! A következő évben ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordu­lóját. Köszöntjük azok tetteit, akik ezt a jubileumot munkával kezdik ünnepelni, akik kötelezettségvállalásokat fogad­tak el, ők a munkakezdeményezés jó példái. Elvárjuk, hogy dolgozóink ki­bontakoztatják a széles körű és a terv­feladatok teljesítését, sőt túlteljesítését is szorgalmazó munkakezdeményezést. Azok az eredmények, amelyeket né­pünk a kommunista párt vezette mun­kásosztállyal az élén a Győzelmes Feb­ruár óta elért, az elvégzett mű felett érzett büszkeséggel töltenek el bennün­ket. Azzal a biztonságérzettel és azzal a meggyőződéssel, hogy azokat az igé­nyes feladatokat, amelyeket ma meg­valósítunk és azokat is, amelyek előt­tünk állnak sikeresen teljesítjük (Alcímek: 0j Szőj 197«, II. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents