Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-28 / 50. szám, szerda

TELJESÍTJÜK A PÄRT PROGRAMJÁT, KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEKET ÉRÜNK EL

Jczef Lenárt elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának beszéde az SZLKP KE február 26-i «lésén

Elvtársak!

Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága abban az időben ül össze, amikor országunk megemlékezik a munkásosztálynak és a dolgozó népnek a burzsoá reakció fölött aratott győzelme 25 évfordulójáról.

Mély ismeréssel és hálával emlékezünk meg ezen az ülésen is a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség több ezer tagjáról, pártunk áldozatkész funkcionáriusairól, a népi milícia tagjairól, az ellenállási mozgalom harcosairól, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjairól és az összes dolgozókról, akik a munkásosztály forradalmi élcsapatának, a kommunista pártnak a vezetésével kivívták Csehszlovákiában a proletariátus diktatúráját.

Husák elvtárs a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1973. február 20—

21-i ülésén előadott beszámolójában értékelte és kiemelte a februári események jelentőségét, az események elvi tanulságait, valamint azokat az utakat, amelyeken tovább fejleszthetjük Február élő örökségét.

Teljes mértékben azonosulunk a CSKP KB Elnökségének beszámolójával, amely jellemezte Csehszlovákia 1945 — 1948. évi fejlődésének forradalmi osztálytartalmát, értékelte a szocializmus építésének 25 éve alatt elért eredményeket, és rámutatott azokra a tanulságokra, melyekből merítünk a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak megvalósításakor.

Egy egész negyed évszázad választ el bennünket a februári eseményektől. Az idő múlásával egyre szembetűnőbb, hogy 1948 Februárja történelmi határkövet jelentett Csehszlovákia nemzeteinek életében.

A februári összetűzés a két osztálykoncepció világméretű összecsapásának része volt, amelyben a szocializmus győzött.

A német fasizmus és a japán militarizmus veresége után harc bontakozott 'ki a világviszonyok új rendezéséért, s ez a harc lett a nemzetközi fejlődés és hazánk fejlődésének is a súlypontja. Az amerikai imperializmus azzal a céllal, hogy meghiúsítsa a forradalmi fejlődést, és megmásítsa a második világháború eredményeit, fellépett a forradalmi erőknek azon törekvése ellen,

Jozef Lenárt elvtárs beszédet mond az SZLKP Központi Bizottsága ülésén

hogy valóra váltsák a fasiszta ellenállás hagyatékát. A nyugati hatalmak reakciós politikusai szétverték a fasiszta- ellenes koalíciót, hidegháborút szítottak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok és az összes haladó erő ellen.

Nálunk is harc folyt azért, hogy megvalósulnak-e azok a gondolatok, amelyekért a nép tömegei a fasizmus elleni küzdelemben harcoltak. Ezek a gondolatok meggyőződéssé érlelődtek arra vonatkozóan, hogy a felszabadított hazában új, a népi demokrácia, a szocializmus és a Szovjetunióval való szövetség útján kell haladni. Ezek a gondolatok képezték a szlovákok és a csehek nemzeti kormányprogramjának alapját. A munkásosztály és a dolgozó nép, élén Csehszlovákia Kommunista Pártjával, kiharcolta a kulcsfontosságú ipar államosítását, a földreformot, s a nemzeti és demokratikus forradalom fejlesztésére törekedett.

Ezzel szemben a burzsoáziának az a része, amely jelentős pozíciókkal rendelkezett az államban és a gazdaságban, és amely eredetileg a Nemzeti Front kormányának közös programját támogatta, gátolta e program megvalósítását, és végül a köztársaság megbontásának tervét állította a kommunisták építőmunkájával szemben.

A Februárhoz vezető út

1973.

28.

Szlovákiában éles osztályharc folyt. A szlovák burzsoázia egy része, amely elfogadta a Szlovák Nemzeti Tanács és a Košicei Kormányprogram alapelveit, a demokrata párt körül csoportosulva fokozatosan és egyre nyíltabban lépett fel e programok megvalósítása ellen, és a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméi elárulásának útjára lépett. Arra törekedett, hogy megőrizze a kapitalista társadalmi rend alapjait. E célokat illetően semmiben sem különbözött csehországi osztályszövetségeseitől, sőt el lenkezőleg, támaszukká vált az új, népi demokratikus alapokon épülő köztársaság elleni harcban.

A szlovák burzsoázia és a demokrata párt vezetőségében tevékenykedő képviselői harcoltak az ellen, hogy az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a bankok a nép kezébe kerüljenek. Szabotálták a földreform megvalósítását, ellenezték, hogy a föld azoknak a tulajdona legyen, akik megdolgozzák. Lelassították és akadályozták a régi burzsoá bürokratikus államapparátus feloszlatásának folyamatát, a néphatalom nemzeti bizottságok alapján történő megszilárdulásának folyamatát. A szlovák burzsoázia a cseh burzsoáziához hasonlóan osztálycéljai érdekében az építőprogram szabotálásának útjára lépett. Támogatta a gazdasági és a társadalmi viszonyoknak a különböző ösz- szeesküvések általi bomlasztását. Abban bízott, hogy a kommunistáknak nem sikerül megnyerniük a dolgozók széles rétegeit a forradalom igényes feladatainak teljesítésére, s abban reménykedett, hogy az így kialakult helyzetből hasznot fog húzni.

A szlovák burzsoázia a demokrata pártban még az 1946. évi választások előtt egyesült a ludák alvilággal, hogy megerősítse pozícióit, hogy kiharcolja céljait. Szövetkezett külföldi ügynökeivel, valamint a cseh burzsoázia legre- akciósabb köreivel is. így a demokrata párt keretében népellenes, nemzetellenes, agrár-ludák tömb alakult ki. Politikája ahhoz vezetett, hogy kiéleződött a helyzet a demokrata pártot támogatók között, és meggyorsította a tagság soraiban végbemenő differenciálódási folyamatot. A demokrata párt vezetősége elmélyítette reakciós politikai irányvonalát. Ennek következtében fennállt a nemzeti és demokratikus forradalom megbontására irányuló kísérlet lehetősége, valamint Szlovákia és népe létproblémái megoldásának stagnálása.

A kommunista párt kezdettől határozottan és következetesen harcolt a nemzeti és demokratikus forradalom feladataiért és céljaiért. Az egész pártot, a munkásosztályt és a kis- és középparasztokat, az értelmiség haladó részét és a többi dolgozót mozgósította és előkészítette a burzsoázia tervei elleni küzdelemre. Nagy törekvést fejtett ki az építőprogram megvalósításáért, küzdött a reakciós erők intrikál és szabotázsakciói ellen. Leleplezte a demokrata párt burzsoá képviselőit, politikájának reakciós jellegét. Ezzel a politikával megnyerte a nemzet többségét. A dolgozók saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, ki védelmezte érdekeiket és ki állt velük szemben. Látták, hogy a kommunista párt következetesen harcolt az államosításért, a földreformért, a társadalmi-politikai élet a kultúra és a művelődés forradalmi és demokratikus változásaiért. Különösen jelentős volt az a tény, hogy a kommunisták » Szlovákiában ebben a küzdelemben a cseh országrészek széles haladó frontjára támaszkodhattak, s hogy a kommunista párt az egész államban egységesen szervezte meg ezt a küzdelmet, s ezzel fokozta erejét és ütőképességét.

A párt politikai ereje növekedésének jelentős bizonyítéka volt a hatalmi politikai küzdelem, amely 1947 őszén ment végbe Szlovákiában. Szlovákiában a politikai válság időszakában az SZLKP vezetésével aktív harcot folytatott a munkásosztály és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a partizánok, az ellenállás további résztvevői, a dolgozó parasztság széles rétegei, és a hazafias értelmiség nagy része.

Az agrár-ludák tömb nagy politikai és erkölcsi vereséget szenvedett. A reakció elszigetelődött, jelentősen meggyorsult a demokrata párt belső bomlásának és differenciálódásának folyamata. Rö”iri üő alatt változás állt be a nép különböző rétegeinek politikai nézeteiben. A demokrata párt követőinek többsége, akik csalódtak a párt politikájában, új kivezető utat keresett, s azt megtalálta a kommunista párt politikájában. így a politikai életben jelentős fordulat állt be. Pártunk megnyerte a többség bizalmát. A szlovák Nemzeti Frontot megtisztították a leg- reakciósabb burzsoázia képviselőitől, és bázisa olyan jelentős társadalmi szervezetekkel bővült ki, mint a forradalmi szakszervezetek, a Partizánok Szövetsége, a Parasztok Szövetsége.

A CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése kiemelte, hogy a forradalmi és haladó erők egységes fellépése a köztársaságban a szlovákiai agrár-ludák koalíció vereségéhez vezetett, s ez a vereség országos viszonylatban jelentős lépést jelentett a februári győzelemhez.

Értékeljük Szlovákia Kommunista Pártja akkori vezetőségének, elsősorban Husák, Šmidke, Zupka, Novomeský és más elvtársak szilárd és határozott állásfoglalását. Értékeljük, hogy mozgósítani tudják a néptömegeket, helyesen tudták kihasználni támogatásukat, valamint a cseh kommunisták és a haladó erők támogatását is arra az offenzívára, amellyel elnyomták az agrárludák blokkot, s végül vereségét okozták.

A cseh és a szlovák burzsoázia elleni osztályharcban Csehszlovákia Kommunista Pártja leleplezte a reakció igazi arculatát és népellenes céljait. Öva intette a népet a reakciós puccsra vonatkozó tervei elől. Amikor 1948 Februárjában a burzsoázia politikai képviselői a Nemzeti Front feloszlatásához és a kommunistáknak a kormányból való elbocsátáshoz vezető kaland útjára léptek, Klement Gottwald felhívására a munkások, a parasztok és a többi dolgozók milliói léptek fel. Tettekkel és határozott fellépésükkel legyőzhetetlen erőt kölcsönöztek szavainak: Nem engedjük meg, hogy a burzsoázia megismételje 1920-at.

Csehszlovákia népe egyértelműen a szocializmus, az igazi függetlenség, a demokrácia, a haladás, a Szovjetunióval való megbonthatatlan szövetség mellett döntött.

Népünk a burzsoázia legyőzésével végérvényesen megoldotta a hatalom és a további szocialista fejlődés kérdését. A munkásosztálynak a burzsoázia fölött aratott győzelme döntött arról, hogy a történelem zsákutcájából, amelybe az uralkodó burzsoázia és iniDeria- lista patrónusai juttatták nemzeteinket, népünk a proletárdiktatúrában és a szocializmus építésében találta meg a kivezető utat.

A munkásosztály azért érhette el ezt a győzelmet, mert ott volt a Szovjetunió, amely létezésével meghiúsított minden külső beavatkozást a reakció támogatására. Dolgozóink azért győztek, mert a kommunista párt vezette őket, amely a nemzetközi és a hazai kedvező feltételeket kihasználta 1948 Februárjában a hatalmi politikai harc forradalmi, békés, vértelen betetőzésére. Ez lehetővé tette, hogy a párt alkotmányosan, a parlamenti hagyományok alapján, a nép akaratával összhangban oldja meg a politikai válságot. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezzel gazdagította a szocialista forradalom újait, s új, a munkásosztály harcára és hatalmára vonatkozó tapasztalatokkal járult hozzá a nemzetközi kommunista mozgalomhoz.

A tanulságok forrása

Elvtársak! A CSKP Központi Bizottsága a februárt események értékelésében a fő hangsúlyt Február forradalmi osztálytartalmára, a munkásosztály vezette dolgozók millióinak politikai aktivitására, valamint a kommunista pártnak az osztályharcban betöltött szerepére helyezi.

A központi bizottság ezt elsősorban azért teszi, mert ma, amikor a társadalom minden alkotóerejét a párt XIV. kongresszusa irányvonalának sikeres teljesítésére összpontosítjuk, a februárt események tanulságok forrásául szolgálnak munkánkban. Ezt azért is teszi, mert Február és a szocialista építés 25 éves útjának értékelése jó alkalom arra, hogy az elért eredményeket kon- frontáljuk a burzsoá reakció és a szocializmus revizionista és opportunista rágalmazóinak híreszteléseivel.

Amikor elgondolkozunk Február tanulságai felett, tudatosítjuk, hogy a munkásosztály győzelmét egy olyan párt létezése feltételezte, amely ideoló^ giailag, szervezetileg és politikailag a marxizmus—leninizmus forradalmi tudományos alapjain egyesült, amely a munkásosztály osztályharcainak az élére állt, és a lenini stratégiát érvényesítette a reakciós burzsoázia elleni harcban.

A februári győzelem megerősítette, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, élén Klement Gottwalddal, szervezni és irányítani tudta a munkásmozgalmat, elő tudta készíteni a munkásosztály, a kis- és a középparasztság és a haladó értelmiség szövetségének politikáját. A nemzetiségi kérdés megoldását össze tudta kapcsolni a néphatalomért folytatott osztályharccal, a szocializmus, a haladás és a békď erőinek az imperializmus, a reakció és a háború ellen folytatott internacionalista harcával. jogosan állapíthatjuk meg, hogy a kommunista párt nélkül nem lett volna februári győzelem, és nem létezhetne szocialista jelenünk.

Elvtársak! A CSKP XI. kongresszusa abból kiindulva, hogy a februári győzelem megteremtette a szocialista fejlődés lehetőségeit, kidolgozta és jóváhagyta a szocializmus építésének fő irányvonalát. E történelmi feladat részét képezték Szlovákiában az iparban és a mezőgazdaságban végbement szocialista változások, gazdasági fejlődése és kulturális fellendülése.

Szlovákia számára különösen jelentős volt a szocializmus építésének programja, mivel e program kitűzte a cseh és a szlovák nemzet fokozatos gazdasági és kulturális kiegyenlítődését, azzal a céllal, hogy elérjük államunkban a nemzetek tényleges egyenjogúságát.

Pártunk ezzel valóra kezdte váltani a csehek és a szlovákok igazi egyenjogúságának koncepcióját.

A CSKP számára ebben útmutatóul szolgált a marxista—leninista tanítás, amely abból indult ki. hogy a különböző nemzetek közti kölcsönös kapcsolatok attól függnek, hogy az egyes nemzetek milyen mértékben tudták fejleszteni termelőerőiket, a munkamegosztást és belső viszonyaikat. A termelés a belső és a külső viszonyok fejlettségi fokától, az adott nemzetnek a többi nemzethez való viszonyától, valamint egész belső struktúrájától is függ.

E bátor, igényes cél kulcsfontosságú része volt Szlovákia szocialista iparosítása, amely megteremtette a feltételeket a mezőgazdaság szocialista átépítéséhez és az orszáe gvors kulturális fellendítéséhez.

Pártunk gottwaldi vezetősége Szlovákia gazdasági fejlődése tervének kidolgozásában a Szovjetunió példájára és tapasztalataira támaszkodott. Abból a felismerésből indult ki, hogy a szocialista viszonyok között, amikor is fennáll a gazdasági műszaki és tudományos integráció, az iparosítás az egységes csehszlovák gazdaság fejlesztése szerves részeként valósul meg. Ez tette lehetővé, hogy Szlovákia fejlődése a fejlettebb cseh országrészek széles körű politikai, anyagi és szakmabeli segítségre támaszkodhatott.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnék Klement Gottwaldnak azon szavaira, melyekkel kimelte e nagyvonalú nemes terv, Szlovákia iparosításának politikai jelentőségét és rendkívüli fontosságát. Hangsúlyozta, hogy a cseh országrészek és Szlovákia közti különbségek kiegyenlítődése a szocializmus egyik célja, de egyúttal győzelmének is feltétele. A szocializmus olyan eredmény, melynek gyümölcseit nemzeteink egyforma mértékben élvezik majd.

(Folytatás a 4. oldalon}