Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-27 / 49. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1973. február 27. KEDD BRATISLAVA • XXVI. ÉVFOLYAM 49. szám Ára 50 fillér Negyed évszázad eredményei Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése (ČSTK) — Tegnap Bratislavában ülést tartott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Megvitatta az SZLKP KB Elnökségének a CSKP XIV. kongresszusa döntései megvalósításáról és a párt további szlovákiai feladatairól szóló jelentését. Az ülésen részt vettek az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagjai, az SZLKP KB osztályvezetői, a központi állatni szervek vezető dolgozói és a tömegtájékoztatási eszközök képviselői. A tanácskozás kezdetén az ülés részvevői meg emlékeztek Václav Svoboda elvtársról, a CSKP KB elhunyt titkáráról és Ján Dziau elvtáesről. az SZLKP KB elhunyt tagjáról. A központi bizottság ezután a következő össze tételben megválasztotta a javasló bizottságot: fán Janik, Mária Manóvá, Mikuláš Štefan és Mi loslav Valovič. A sajtóbizottság tagjai: Ľudovít Pezlár, Bohuš Trávníček, Milos Marko és Irena Brunčáková. Az SZLKP KB Elnökségének a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa döntései megvalósításáról és a párt további szlovákiai feladatairól szóló jelentését Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára terjesztette* elő. / f.enárt elvtúri beszédét lapunk holnapi szarná ban közöljük. I A nemzetközi Vietnam-konferencia színhelye (ČSTK felvétel) Megnyílt a nemzetközi Vietnam-konferencia A Győzelmes Február 25. évfordulójának jelentőségével foglalkozó jelentős bevezető része hangsúlyozta, hogy Februárban a csehszlovák munkásosztály azért arathatott történelmi győzelmet, mert élén ott állt az eszmeileg és politikailag egybeforrott és a marxizmus—leninizmus forradalmi tudományos alapelveire épült kommunista párt, amely alkotó módon érvényesítette a lenini elméletet a reakciós burzsoázia elleni stra tégiai és taktikai eljárásában. A februári qyőzelem igazolta, hogy helyes volt, amikor népünk a Szovjetunió felé orientálódott. Megszilárdította és elmélyítette a szovjet néphez fűződő testvéri kapcsolatainkat, és véglegesen véget vetett a nemzetközi imperializmus támogatására támaszkodó burzsoá reakció szovjet• és kommunistaellenes terveinek. Ezt követően Lenárt elvtárs konkrét tényeken mutatta be, milyen nagyszabású eredményeket hozott a negyed évszázados építő igyekezet Szlovákiában. Ezek az eredmények különösen akkor domborodnak ki, ha tudjuk, hogy a múlt milyen áldatlan örökségével lépett Szlovákia az új élet útjára. Szlovákia szocialista iparosítása — mondja a továbbiakban a jelentés — a szocialista internacionalizmus életképességének példája. A cseh munkásosztály test. ttéri internacionalista segítsége és együttműködése éles ellentétben áll a München előtti köztársaság burzsoáziájának osztálykorlátok közé zárt politikájával, amely képtelen volt megoldani Szlovákia elmaradottságának problémáját. A jelentés kiemeli azokat a változásokat, amelyek Dél- és Kelet-Szlovákiában mentek végbe, ahol a magyar és az ukrán nemzetiségű dolgozók többsége él és dolgozik. É területek felemelése a köztársasáq fejlett kerületeinek színvonalára bizonyítja, hoqy a kommunista párt a qyakorlatban következetesen érvényesíti a szocialista internacionalizmust. A jelentés rendkívüli gondot fordít a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatai teljesítésére. Azokat az eredményeket, amelyeket Szlovákiában rövid két év alatt elértek, a jelentés annak a következetes politikai szervező munkának tulajdonítja, amit a párton belül bontakoztattak ki, A demokrácia rendszeres elmélyítése kialakítja a feltételeket arra, hogy a kommunisták a párt. tevékenység minden területén tevőlegesen vegyenek részt a döntésekben, és szavatolja a szocialista demokrácia bővülését az egész társadalomban. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs hangsúlyozta, hogy a tevékeny- séq valamennyi szakaszán nélkülözhetetlen a párt vezető szerepének állandó megszilárdítása. A jelentés a továbbiakban hangsúlyozza, miszerint az öt éves tervidőszak további éveiben arra kell törekedni, hogy Szlovákia erőforrásait és félté teleit sokkal hatékonyabban használják ki az egységes csehszlovák népgazdaság megerősítése érdekében, hogy évről évre nőjön Szlovákia részaránya az országos erőforrások alkotásában. Csak ez az út vezet a CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának következetes megvalósításához azon a területen, amelyen ki kelt alakítani Szlovákia és a CSSZK qazdasá gi egyensúlyát, s csak ez az út vezet az ötödik ötéves terv feladatainak teljes biztosításához. A Szlovák Nemzeti Felkelés — nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdete — közeledő 30. évfordulójával kapcsolatban Lenárt elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a dolgozók ezt a jelentős évfordulót olyan munkakezdeményezés új fellendülésével köszöntik, amelynek célja a Szlovákia szocialista építése további fejlődésével összefüggő feladatok teljesítése és túlteljesítése. A tanácskozás az előterjesztett jelentéssel kapcsolatos vitával folytatta munkáját. A vitában elsőnek felszólaló Branislav Bíro's elvtárs beszámolt azokról a tapasztalatokról, melyeket a kelet-szlovákiai kerületben a nemzeti bizottságok kommunista képviselői szerez(Folytatás a 2. oldalon) Párizs — Hétfőn délelőtt néhány perccel tíz óra után megkezdődött a Párizsba összehívott nemzetközi Vietnam konferencia. A tanácskozás színhelye a nemzetközi konferencia központ palotája a KI éber sugárúton. A palota földszinti nagytermében, ahol január 27 én a Vietnam békéjének helyreállításáról szóló megállapodást aláírták, 19 részből összeállított, gyűrű-alakú asztalt állítottak fel, a gyűrűn belüli térségben pedig egy kisebb asztalt helyeztek el. A 29 méter 60 centiméter kerüle tű gyűrű alakú asztal mellett a delegációk a francia abc szerinti sorrendben foglaltak he lyet: Kanadu, Kína, az Egyesült Államok, Franciaország, a DIFK, Magyarország, Indonézia, Lengyelország, a VDK, Nagy Britannia, a saigoni kor mány és a Szovjetunió külügyminiszterek vezette delegációi, valamint a személy szerint meg hívott Kurt Wuldheim, az ENSZ főtitkára. Röviddel tíz óra után, amikor a delegációk elhelyezkedtek a tárgyaló asztal mellett, Mitchell Sharp kanadai külügyminiszter felkérte Maurice Schumann francia külügyminisztert üdvözlő beszédének elmondására. Schumann külügyminiszter rövid beszédében mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a béke mindig az emberek akaratától függ, majd kijelentette: a francia főváros büszkén fogadja a konferencia résztvevőit, hiszen ugyanebben a teremben találkoztak elsőízben 1968 május 13-án az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői, majd 1969 január 25-tói kezdve itt folytak a hosszú tárgyalások, s végül ez év január 27-én itt írták alá az egész emberiség által hőn vágyott és követelt megállapodást. A meghívott hatalmak — mondotta Schumann — amikor ismét Párizst választották a nemzetközi konferencia színhelyéül, tudták, hogy itt a résztvevők kedvező légkörben valósíthatják meg küldetésüket s a francia kormány nagyra értékeli a barátságnak és megbecsülésnek ezt a kifejezését. — A nemzetközi Vietnam- konferencia hétfő délelőtti ülésén Mitchell Sharp kanadai, Csi Peng fej kínai, William Rogers amerikai, Maurice Schumann francia külügyminiszter, Binh asszony, a DIFK külügyminisztere, majd Péter János magyar külügyminiszter szólalt fel. Délután a konferencia nem tartott ülést, hanem kétoldalú eszmecserék folytak az egyes delegációk között. A legközelebbi plenáris ülést ma délelőtt tartják. Az elnöklés kérdésében az a megállapodás alakult ki, hogy a konferenciának nem lesz elnöke, hanem a plenáris ülések tanácskozásait felváltva Mitchell Sharp kanadai és Stefan Olszoioski lengyel külügyminiszter vezeti. A választás azért esett rájuk, mert a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak Kanada és Lengyelország a két „rangidős“ tagja. Mindkét ország már az 1954-es genfi egyezmények által élet- rehívott nemzetközi ellenőrző bizottságban is részt vett. A konferencia elé terjesztett javaslatokról külön szerkesztőbizottság keretében tanácskoznak. F. bizottság üléseit is Kanada és Lengyelország képviselői vezetik. Harcck Dél-Vietnamban és Kambodzsában Phnom Penh — Saigon — Az amerikai légierő B—52-es típusú nehézbombázókat vetett be vasárnap Kambodzsában, hogy így próbálja megállítani a szabadságharcosok támadásait. A kambodzsai felszabadító erők a harcok kezdete óta legnagyobb arányú offenzivájukat bonta(Folytatás a 2. oldalonj M unkatermelékenység, jövedelem, élet- színvonal — tudatosan sorolom egymás után a fenti fogalmakat, összefüggésük világos, nem győzzük eléggé hangsúlyozni a munkatermelékenység növelésének szükségességét, mivel ez lényegesen meghatározza életszínvonalunk további alakulását. Az elmúlt héten a legfelsőbb pártszerv tanácskozása többek között újra e kérdésre — munkánk, termelésünk hatékonyságának növelésére — irányította a figyelmet. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója visszapillantott az elmúlt negyedszázadra és felmérte, hogyan teljesítjük a XIV. pártkongresszus határozatait. Bizalomgerjesztő tényként szögezte le: „A kongresszusi határozatok teljesítése során a párt kihasználta a szocialista építés éveiben szerzett bevált tapasztalatokat és levonta a megfelelő tanulságot a múltból. Ez az igényes, de reális feladatok kitűzésének, az irányítás szocialista elvei következetes érvényesítésének a politikája olyan politika, amely mozgósítja a dolgozók alkotó erőit és kezdeményezését“. A reális helyzetelemzésre alapozó pártpolitika eredményeként gazdaságunk az ötéves tervidőszak első két évében — a fogyatékosságok ellenére — kedvezően fe|- lődött. Az elmúlt évben a népgazdaság valamennyi ágazatában a munkatermelékenység vált a növekedés fő tényezőjévé. Az iparban a munkatermelékenység az 1971-es évhez viszonyítva 5,8 százalékkal .nőtt, ami 1,3 ponttal több mint az állami terv előirányzata. Így az ipari termelés növekedésének 91 százalékát a munkatermelékenység növekedése fedezte. Ugyanakkor számunkra figyelmeztető tény, a CSSZK-ban 6,1, az SZSZK-ban 5 százalékkal emelkedett a munkatermelékenység. Ötéves tervünk számol az életszínvonal további emelésével, de terveink megvalósítása gazdasági fejlődésünktől függ. Igyekezetünket az elmúlt évben siker koronázta. A személyi fogyasztás 5,5, a lakosság pénzjövedelme 5,8 százalékkal nőtt, elérte a 252 milliárd ÉRTÉKMÉRŐ koronát. Javult a belföldi piac áruellátása, ennek eredményeként 5,5 százalékkal növekedett a kiskereskedelmi forgalom, örvendetes jelenség, az elmúlt évben mérsékelten csökkent a kiskereskedelmi árszint s a reálbérek közel 4,4 százalékkal nőttek. Tudatosítva a fenti eredményeket főként azt szeretnénk hangsúlyozni: tervfeladataink magasabbak mint az elmúlt évben, így teljesítésük fokozottabb igyekezetei igényel. A legfelsőbb pártszerv ülésén elhangzott beszámolóból kicsendülő egyiK követelmény: az eddiginél következeteseb ben kell felszámolni gazdasági életünkben a kedvezőtlen jelenségeket. Az é«/i tervek előkészítése során minden üzemben és intézményben feltárták a fogyatékosságokat, viszont ezek felszámolását nem mindenütt végzik a szükséges ütemben. A munkaidőalap kihasználása, a költségek és az anyagfogyasztás növekedése valamint a termelési beruházások alacsony hatékonysága még sok vállalatban a gondok forrása. Több vállalatban az országos átlag alatt mozog a munkatermelékenység és néhány vezérigazgatóság újabb termelési kapacitások építésére, nem pedig a meglevők ésszerűbb kihasználására, korsze rűsítésére törekedik. Arról már nem is szólva, hogy jelenleg is munkaerőhiánynyal küzdenek. Iparunk munkaerőigényét fokozottabb ütemben kellene kielégíteni a belső „nyílt“ tartalékokból, ezreket köt le a raktározási munka, az üzemen belüli anyagmozgatás. Elsősorban ezeken a szakaszokon kell racionalizálni a munkát, a felszabadított munkaerőt átképezni és biz tosítani a termelést a második műszakban is. Persze a hatékonyságot nemcsak a gyár tási folyamatban a munkapadok mellett kell növelni, hanem a gyártás előkészítése során, sőt a termelés szervezetében és a beruházások szakaszán is. Az ellenőrző szervek bizonyítják, egész sor termelési kapacitás tervezésekor nem határozzák meg reálisan az új üzemben elérhető munkatermelékenységet, sem pedig a beruházás visszatérülésének határidejét. Mélyebb elemzést igényelne annak kiderítése, hogy egy-egy ágazatban az új kapacitások üzembehelyezésével miért nem emelkedik néhány mutató, például a hatékonyság? Mert a logika azt diktálja: új üzemben többet, jobbat, olcsóbban kell termelni, mint a régiben. Ma a követel meny: dolgozzunk becsületesen, úgy módosul, hogy a becsületes munka legyen hatékony. A munkatermelékenység összetett mutató, értékmérő. S mivel jólétünk alap ja a munka, munkánk hatékonyságával meghatározzuk: miként fogunk holnap élni. CSETÖ jANOS
