Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
vívmányainkat védik fari'Hoťváth erre- az időszakra így emlékezik vissza. — Az üzemben dolgozlük a rendes műszakot, utána ; éjszakái aratóbrigádra mentünk. Reggel négyig, Ötig ;j termést takarítottuk be és munkakezdéskor már az üzemben voltunk. Persze váltakoztunk, mért ilyen tempó mellett még az acél is összerop- párit volna . .. A munkásőrség tagjai azonban nem roppantak ősz sze. Egyszerű felszerelésükben — vízhatlan kabát, gumicsizma, derékszíj, barettsapka, puska — járták a város környékét és ahol a szükség kívánta, se gí tettek a közrend helyreállításában. Ján Friedel még ma is emlékszik arra, hogy ezek a „fésülések“ nem voltak éppen veszélytelenek. Nem sokkal a februári események után hírt kaptunk arról, bogy Bratislava környékén az ellenség nem fér a bőrébe. A szocializmus ellenségei attól sem riadnak vissza, hogy felforgassák a párt- funkcionáriusok gépkocsiait. Azonnal akcióba léptünk. > Helyreállítottuk a rendet és csak reggel tértünk vissza állomáshelyünkre. Friedel elvtárs csak ennyit mondott. Azt nem is említette, bogy az ilyen akcióknál valamennyien az életüket tették kockára, hogy az a rendcsinálás lényegében nem volt más, mint a mindenre elszánt, utolsó erejét is latbavető ellenséggel való nyílt szembeszállás, harc, melyből a munkásőrség tagjai kerültek ki győztesen, de nem kisebb áron, mint életük veszélyeztetésével. Pavel Svrček 3938 augusztusától dolgozik az üzemben. 1948 ban lépett be a milíciába és mint gépkocsivezető az összekötő szerepét töltötte be. Híreket vitt és hozott s korántsem veszélytelen akciókban vett részt. Berger Július se húzta ki magát a munka nehezéből. Amikor a néphatalomnak segítségre, szolgálatkész és megbízható emberekre volt szüksége, valamennyien fegyvert fogtak. Harcoltak azért a >öcsakúgy, mint 1948 februárjában, 1968 augusztusában is tudták, hol a helyük. Nem adták ki kezükből a fegyvereket. Stefan Horváth elmondotta, hogy egyedül a szövetséges hadsereg tagjainak adták volna át puskáikat, géppisztolyaikat, mert tudták: azokat a fegyvereket a szocialista vívmányok megvédésére használták és vissza is adták volna. Augusztus 21 után ők is részt vettek a rendőrség, katonaság és a munkásőrség tagjaiból szervezést rendfenntartó tevékenységben. Éjjel nappal járták a számukra kijelölt körzeteket. A zűrzavaros időket felváltották a dolgos hétköznapok. A Gumón milicistái napi munkájuk elvégzése mellett lelkiismeretesen teljesítik a politikai és harci feladatokat. Tizenöten különféle tisztségeket töltenek be az üzemi pártszervezet vezetőségében és a pártcsoportokban, két elvtárs pedig a magasabb ffharedzett, keménykölésű férfiakkal beszélgetek múltról, jelenről, jövőről. A ma már félig-meddig történelemnek számító múltról több szó esik, mert egy negyedszázados évforduló eseményeit elevenítjük fel és 25 év nem kis idő sem egy ember, sem egy szervezet életében. Februárra, a Győzelmes Február eseményeire emlékszünk és arra az útra, melyet a bratislavai Gumón nemzeti vállalat népi milíciájának tagjai napjainkig tettek meg. Negyedszázaddal ezelőtt zűrzavaros, viharos események hívták életre az azóta is sok próbát kiállt munkásőrséget. Huszonöt évvel ezelőtt meg kellett védeniük a nép tulajdonába került gyárakat, intézményeket, termelőeszközöket, fenn kellett tartaniuk a közrendet, állandóan „résen“ kellett lenniük, mert a reakció nem adta meg magát egykönnyen. Štefan Horváth, Pavel Svrček, Ján Friedel, Július Berger — akik 1948 óta tagjai a népi millciának — és az egység további, nagyobbrészt kitüntetett tagjai becsülettel helytálltak. Őrizték az üzemet, este hat óra után valamennyien készenlétben álltuk, nappal részt vettek más üzemek biztonságának biztosításában, a gyanús elemeket igazoltatták s amikor a reakciós erők széthullottak, pél* daadóan bekapcsolódtak a szocialista építésbe. Šte^ vőért, melyben hitlek, mely boldog Jelenné, valamennyiünk jelenévé és jövőjévé lett. A bratislavai Gumón nemzeti vállalat 13 milicis- táját tüntették ki a Győzelmes Februártól napjainkig eltelt 25 év folyamán. Közülük többen több kitüntetést is kaptak. Ežek az elvtársiak,* és a népi milícia üzemi egységének többi tagjai nemcsak 1948-ban és az azt követő években, hanem később is helytálltak. A válságos 1968 —69 es időszakban is. Az üzemi egység parancsnoku ezekre a napokig így emlék szik vissza. — Tudtam, hogy nem tarthat sokáig az, ami volt. Csehországból olyan híreket kaptunk. Hogy a kommunisták feleségeit nem akarták kiszolgálni az üzletekben. Nálunk is sokan „rázták a rongyot“. Az úgynevezett vállalati - tanácsok megalakítása után felszólaltam az egyik pártgyűlésen. Azt mondtam a szájaskodóknak: Az üzembe beengedünk benneteket, de könnyen megtörténhet, hogy távozni már az ab lakon keresztül fogtok .. . 1968. augusztus 21-én reggel mit sem sejtve jöttem be az üzembe A portán " üzenet várt: helyezzük az egységet teljes készült ségbe, de nem azért, hogy a szövetséges hadsereg ellen harcoljunk, hanem — ha kellett — segítsünk nekik. A Gumón nemzeti vállalat munkásőrségének tagjai Július Berger, Pavel Svrček, Stefan Horváth és lán Friedel díszőrségben. Nyolcán voltak testvérek: három fiú és öt lány. Szegényesen éltek, nélkülöztek, mint a többi proletár gyermekei, edzőttek, mint kovács kezében a vas. Ezért a fiúk, amikor nagykorúak lettek, követték édesapjuk példáját, beléptek a kommunista pártba. Idősebb Dusza István a három fiú egyike. Azelőtt rakodómunkásként dolgozott, de betegsége miatt később az üzemi őrséghez osztották be. Mindezek ellenére a népi milícia egyenruháját nem vetette le. Az ember sokat megpróbál élete folyamán — mondja Mély lélegzetet vesz, majd így folytatja: — Emlékszem, apám csaknem mindig rendőrségi felügyelet alatt állott. A Gö- mörhbrkai Cellulózg', árban dolgozott. Gyakran sztrájkoltak Minket is munkára és harcra nevelt. Mire azonban én is b3kapcsolódhattam volna a mozgalomba, a felvidéket megszállta Horthy hadserege. Nehéz évek következtek. A párt csak illegalitásban dolgozhatott. Dusza Istvánt 1942-ben behívták tényleges katonai szolgálatra. Az ezt követő év második felében kivitték Lengyelországba őrszolgálatra. Innen vonultak fokozatosan vissza az előretörő Vörös Hadsereg elől. A ceglédi frontvonalnál akarták őket bevetni, de két másik társával megszökött. Az egyik közeli tanyán öltöztek át civilbe, majd amikor odaért a Vörös Hadsereg, elindultak hazafelé. — Az út egy hónapig tartott — emlékszik vissza. — Ugyanis hol itt, hol ott segítettünk a szovjet katonáknak lőszert szállítani, végül pedig ökröket hajtottunk egészen Jolsváig. Kaptunk is róla Igazolást, csakhogy ... Az írást magával vitte a barátom, aki messzebb lakott. Nálunk a községben pedig bujkáló német katonákat kerestek . .. Félreértés történt, így aztán fél évig fogságban voltam. Volt egy kis földjük, mint a falubeli munkások nagy részének. Megélni belőle azonban nem lehetett, s mivel az üzemben újra magindult a munka, szükség volt a munkásokra, 1946 októberében itt vállalt munkát. Jól emlékszik rá, amikor már 1947. július 23- án a demokrata párt tevékenysége ellen sztrájkoltak. Amikor 1948 első napjaiban alkalom nyílott rá, belépett a pártba, s nemsokára a népi milícia tagja lett. — Rozsnyóról jöttek elvtársak hozzánk az üzembe — mondja. Beszéltek a belpolitikai helyzetről, a párt harcáról és felszólítottak, hogy alakítsuk meg a népi milícia egységét. Nem kellett magyarázniok, miért van erre szükség. Megértettük, ötvenhatan voltunk. A fegyvereket is hamarosan megkaptuk. Nemcsak az üzemben, de odahaza is mindig a kezünk ügyében voltak mindaddig, míg a helyzet nem konszolidálódott. Csak ezután kerültek az állványokra. Azóta hordja ő is a népi milícia egyenruháját, részt vesz a gyakorlatokon. Nemegyszer éjszaka költötték lel, de sohasem zúgolódott. Katonaviselt ember, tudja mi az, önkéntesnek lenni. Ehhez tartja magát, bárhová is szólítja a kötelesség. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom idején is készültségben voltak. — Üzemünk munkásai az 1968-as események idején sem inogtak meg — mondja. — Folyamatosan termeltünk, tudtuk, hogy ki az ellenség, kinek az érdeke zavart kelteni. Éppen ezért mint 1948 ban, úgy 1968-ban is kézbe kerültek a fegyverek, használatukra azonban egy esetben sem került sor. Ebben pedig nagy érdeme van a népi milícia nagy családjának is. Dusza elvtárs nemcsak az egységben tevékenykedett. Több éven keresztül tagja volt az üzemi pártbizottságnak, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség vezetőségének. Az utóbbi választások óta a helyi nemzeti bizottságban tevékenykedik. Rossz egészségi állapota sem gátolja meg abban, hogv féladatát becsülettel teljesítse. — Ötvenkét éves vagyok, elszállt az idő fölöttem. Bízom abban, hogy egészségi állapotom megjavul és nem kell levetni az egyenruhát — mondja. — Igen jól érzam magam köztük Nemcsak gyakorlatozni, szolgálatot teüesf- teni tudunk, hanem segíteni is ott ahol arra szükség van. Tavaly mintegy 3000 brigádórát dolgoztunk le a termelésben. Ha netán mégis megkapná az „obsitos“, lesz kinek átadnia a stafétabotot, illetve a fegyvert. 22 éves fiát a közelmúltban vették fel tagjelöltnek, így tehát hamarosan jogosult lesz a párt katonáinak egyenruhájára, annál is inkább, mival a SZISZ üzemi szervezeté nek egyik legaktívabb tagja. S amikor az ünnep alkalmából a napokban felsorakozik a görnörhorkai egység, id. Dusza István is mint az alapító tagok egyike, ott lesz közöttük. Zubbonyán ott látható majd a „Haza szolgálatáért“ kitüntetés és a példás lövész jelvény, valamint a népi milícia megalakulása 20. évfordulójának alkalmából kiadott emlékérem. S a jubileum alkalmából talán egy újabb kerül melléjük ... NÉMETH |ANOS partszervek tagja. Hárman a szakszervezet üzemi bizottságában tevékenykednek. Az üzemi pártszervezet nemrég értékelte a pártvonalon végzett munkájukat. Idézzük a jelentésből: „A munkásőrség tagjai elkötelezetten dolgoznak. A rájuk bízott feladatok teljesítése alapján az alapszervezetek és pártcsopor- tök csak a dicséret hangján szólhatnak munkájukról“. Terv szerint, meghatározott időben gyakorlatokon is részt vesznek. Több milicista felett bizony már elszálltak az évek, ennek ellenére — még a nyugdíjasok is — fegyelmezetten eljárnak a gyakorlatokra. Példásan rendbentartják fegyvereiket és a többi felszerelésüket. A Februári Győzelem 25. évfordulójának tiszteletére vállalták: a munkásőrség mindén tagja egy műszakot térítésmentesen dolgozik le azon a munkahelyen, ahol az üzem érdeke ezt legjobban igényli. Eddig végzett példás munkájukra, nagyszerű emberi magatartásukra felfigyeltek a felsőbb szervek is, és a csoport tizenegy tagját kitüntetésre javasod ták. Eliáš Karolt, Berger Júliust, Friedel Jánt, Horváth Štefant, Svrček Pavolt, Mäsiarik |ánt, Országh Michalt, Vívódik Dominikot, Závodný Jozefet, Kitti er Antont és Marek Karéit. Közülük négyen 1948 óta tagjai a népi milíciának. Nemrég pedig a bratislavai városi pártbizottság az egész egységnek átadta a Győzelmes Február 25. évének emlékplakettjét. Az elismerés kötelez. Jól tudják ezt á Gumón népi miüciájának tagjai is, ezért állandóan tökéletesítik technikai, harci és politikai ismereteiket. KOMLftSl LAJOS GYAKORLATON (Prandl Sándor felvételei) Tü DJ A, HELYE 1973. II. 25. V
