Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

JEAN DE L A G E R I V I E R RHODESIÁI UTIJ EGYZETE Mik azok a „township"-ek i Egységbontás mint poli­tikai eszköz • Amikor az ENSZ-hatarozat írott malaszt R hodesia (Zimbabwa) fővárosában, Salisburyben szelesek az utcák. Még a század elején alakul­tak ki, amikor úgy számítottak, hogy egy hut- ökrös szekérnek kényelmesen meg kell fordulnia egy utcában. Manapság csúcsforgalom idején a város fő útvonalain több sorban haladnak az autók. Emele­tes épületek, az anglikán és a presbiterián us temp lom zöld pázsittal körülvett épületei emelkednek ki a («»rengetegből. A hivatalok délután ötkor bezárnak, s a fehérek hazafelé igyekeznek a város központ já tót messzire levő villáikba. Csak a fekete éjjeliőrök maradnak szolgálati helyükön a biztosító társaságok üvegfalai mögött és a bankok páncélajtói előtt A fehérek szállodaszobáiban televíziós készülékek. Az egyhangú műsor negyedóránkint reklámokkal félbeszakított detektívlörténetekből áll. Rhodesiában magánkézben van a televíziós társaság. A bemondó unottan olvas fel néhány külföldi hírt, aztán újra hirdetések és bűnügyi történetek következnek. A fii niekben természetesen fehér színészek játszanak. Salisbury lakosságának túlnyomó többsége azon ban nem fehér bőrű. A főváros jelenleg 440 ezer fő nyi lakosságából 320 ezer néger A/' afrikaiak reg gelente munkába sietnek: géplakatosok, építőipari munkások vagy segédmunkások kerékpáron vagy pontos menetirányú teherautókon igyekeznek mun kahelvükre. A teherautók az ún township-ektől — a várostól délre fekvő, az afrikaiaknak „fenntartott" körzetekből gyűjtik be a dolgozókat Harari és Marimba-park Ha hitelt adnánk a rhodeslai kormány kijelentésé nek a Salisbury környéki 11 township egyáltalán nem fajüldöző intézkedés következménye. Azt állít­ják hogy ezek a telepek azért létesültek, hogy se­gítsenek a kereseti lehetőségektől a városba csábított afrikaiakon, hogy „megőrizhessék eredeti szokásai­kat“ A hagyományos afrikai társadalom valóban egyöntetű volt, de a towuship ek nagyon Is megbon tolták a törzsi hagyományokat és szembetűnő ősz tálvrétegeződést idéztek elő a? afrikai környezetben. A Harari — a „szegény osztályok“ township-te. Mintegy 70 ezer ember él itt Közöttük 25 ezren fa­lujukat nemrégen elhagyó magányos férfiak „Szál­lodákban“ — szokványos óriási téglaházakban lak­nak amelyekben a „lakásokat“ csak fehér krétával a falakra írt számok választják el egymástól Ezernegy­venen családostullaknak ugyanilyen, csak belülről el­határold házakban. A többiek „magánlakásokban“ él ne' Nem csoda, hogy a tavalyi lázongások ezekben a tégla börtönökben kezdődtek. Lakóik egyetlen szóra­kozása sörözők látogatása. Itt hihetetlennek tűnik európai ember megjelenése. A fehér rhodesiaiak |ha csak szolgálatilag nem) sohasem fordulnak meg az ilyen township-ekben, s többségük nem ismeri ez^k pontos helyét. Kt;v másik township a Marimba park. Ez a „fel söhh osztályok“ körzete. Természetesen négereké. Itt valamelyest más kép fogad, különálló házak, autók, golfpályák. Ebben a körzetben fekete üzletemberek és autóbusztulajdonosok laknak (a munkások munka­helyükre szállítása az egyik legjövedelmezőbb üz­letág A rhodesiai kormány szándékosan alakítja ki a? i'r kaiak burzsoá rétegét. Marimba-park és a Marari — két világ, két el­len ütés pólus. Ám egyik is, másik is rezerváció. Ma gátó. értetődik, hogy a township-ek az ipari övezet­ben helyezkednek el, egész negyedek tulajdonosai a nagy cégek, amelyek lakást adnak bérbe munkása­iknak A gyárak füstje nem éri a Salisbury északnyugati peremén húzódó európai negyedeket. A villák h_>m- lokzata ragyog a tisztaságtól. Iskolai formaruhás gyerekek játszadoznak a virágos fasoraiban. Itt is láthatók négerek — söprik az utakat, nyírják a fákat. Az utcán azonban nem láthatók „csak fehérek­nek, csak négereknek!“ feliratok, mint a szomszéd Dél-afrikai Köztársaságban, bár az újsághirdetések­ben a munkakeresők feltétlenül feltüntetik, afrikai­akról vagy fehérekről van szó. A fehér és a néger közösség egymás mellett él, de kerüli a kapcsolato­kat. A munkanap után mindenki szépen hazatér ott­honába. A különös kapcsolatokat nagvon pontosan ha­tározta meg Lord Malwern, Rhodesia és Nyasszaföld Szövetség volt miniszterelnöke, aki ezt a különös együttélést „a lovas és a ló együttműködésének* ne­vezte. Apartheid-törvények Az 1968. évi földhasználati törvény értelmében Rhodesia egész területét két „egyenlő“ részre oszt­ják a fehérek és az afrikaiak között (mellesleg 250 ezer fehér ember és több mint ötmillió afrikai él Rhodesiában). A mezőgazdaság árutermelésének mint­egy 90 százalékát a „fehér övezetek“, azaz néhány ezer fehér telepes birtokai adják, amelyeken 650 ezer afrikai bérmunkást foglalkoztatnak. Égbekiáltó egyenlőtlenség mutatkozik abban is, hogy a „fehér övezetek“ országút- és vasúthálózatok közelében terülnek el, nagy városok közelében, vi szont a „fekete övezetek“ messze esnek a főbb gazda­sági ütőerektől. A „fekete övezeteket" hivatalosan „törzsi földek nek“ nevezik. Idegeneknek ide tilos a belépés — er­re külön engedély kell a kormánytól. Alighogy az ember elhagyja a „fehér övezetet“, vége szakad az aszfaltúinak, és szembejövet porfellegekben örökké túlzsúfolt autóbuszok közlekednek. A környéken szal­matetős házak, gyapotszedő asszonyok. A gyapot az egyetlen cikk, amelyet az elmaradott naturális gaz daság eladásra kínálhat. A „törzsi földek" a dél afrikai bantusztánok min­tájára létesültek. A körzet élén törzsfőnök áll, aki­nek tevékenységére fehér tisztviselő ügyel fel. A törzsfőnöknek „szociális—adminisztratív központok“ vannak alárendelve, amelyek kórházból fahová he tente egyszer vetődik el az orvos) és elemi isko Iából állnak. Az iskolákat többnyire misszionáriusok igazgatják. Abszolút elégtelen az iskolák, kórházak és orvosok száma. A z említett földhasználati törvény végrehajtásával a hatóságok erőszakos módszereket alkalmazva tö meg es áttelepítéseket valósítottak meg. Tavaly nyá ron például Mocambique-ka! határos területekről el hajtották a kormány politikája ellen határozottan fellépő és a földet elhagyni nem akaró Rékáin Tangvana törzsfőnök törzsét. A törzsfőnökök több sége azonban alázatosan teljesíti a hatóságok sze szélyeit és éppen az ő engedelmességükre támasz kodva lan Smith kormánya őket emlegeti az afrikai lakosság „egyetlen törvényes képviselőiként“ A sze nátusban tíz törzsfőnök foglal helyet 13 fehér sze nátor társaságában. Alkalmam volt jelen lenni a szenátus üléstermé ben, amikor lan Smith beszélt. Monoton hangon be szélt, olykor szónoki fogásokkal élt Éi*pen a Pearce bizottság jelenlétével kapcsolatban intéztek hozzá kérdéseket. „Remélem, hogy az amerikaiak megmutat fák, hogy nem ültek fel ámításnak, s ezzel kapcso latban sajnálkozásomat fejezem ki egyes klerikális körök magatartásával kapcsolatban. Énnek ellenére hittel tekintek a jövőbe, mert a hagyományos veze tők nem szándékoznak lemondani teljhatalmukról és felelősségükről * Renegátok A partement alsóházában is vannak afrikaiak, de kevesebben — 16 an vannak 50 fehér képviselővel szemben, s padjaik a fehérek háta mögött külön he­lyezkednek el. Huszonhatan képviselik együttvéve Rhodesia 5 millió 310 ezer fekete lakosát. A hivata los életrajzokban az áll, hogy egyesek „három te bérautó tulajdonosai“, mások meg „elkísérték lan Smith-t Angliába, amikor 1965-ben részt vett Sir Winston Churchill temetésén“, más pedig „600 mar­hát ajándékozott a rhodesiai egyetemnek“. Az alsóház 16 afrikai képviselője közül nyolcat közverjen, de nem általános választójog alapján vá lasztanak. Az afrikaiakra nézve szigorú választási cenzus van érvényben: csak üzletembereknek és sza bad foglalkozásúaknak lehet választójoga. Ennek kö vetkeztében a több millió helyi lakosságból csak 8965 afrikainak van választójoga. v,Választási kol­légiumot“ alkotva ők választják meg a nyolc afrikai képviselőt, akik egy kivételével a „középpárthoz“ tartoznak. Ez a magát „ellenzékinek“ feltüntető párt támogatta a Smith-kormány és London kilátásba he­lyezett megállapodását a faji megkülönböztetés rend szerének törvénye<sítéséről és örökössé nyilvánítása ról. Igazi vezetője egy fehér ember,, aki nem tagja a parlamentnek A többi nyolc afrikait a törzsi terü­leteken az „előkelőségek“ különleges választási kol­légiumai választják meg. Persze megjegyzendő hogy ez a rendszer is csődöt mondott, rtikrt ez a nyolc afrikai a Salisbury — London egyezmWiv ellen szava­zott. Az afrikai szenátorokat a rhodesihi törzsfőnökök tanácsa nevezi ki, amely a közvetíti szerepét tölti be a kormány és az afrikai tömegek között Smith hajlandó bővíteni a tanács jogkörét* hogy szembe­állítsa először a „törzsi földeken“ választott képvi­selőkkel, másodszor až Afrikai Nemzeti Tanáccsal, amely nemrégen azzal a céllal alakult meg, hogy megakadályozza London és Salisbury egyezségét. Az Afrikai Nemzeti Tanács élén Abel Muzorewa, az egyesült metodista egyház püspöke áll, akinek jobbkeze Sitole ügyvéd. Sitole irodája a Kingsway forgalmas utcán van. Szerény szoba, tele könyvekkel, a falon Sitole >k- levelével. Látogatásomkor komor tekintetű afrikaiak vették körül az ügyvéd asztalát. Mint megtudtam, azt jöttek közölni, hogy ismét pártaklivistákat tar­tóztattak le. Ha ugyanis a kormány veszélyeztetve érzt a rendszert, utasítja a rendőrséget, hogy habo­zás nélkül tüzeljen. Általában azonban betartják a törvényesség bizonyos formáit s ilyenkor Sitole kapcsolatba léphet az illetékes hatóságokkal a letar- tőztatottak érdekében. Miután meggyőződtek róla, hogy nem vagyok pro­vokátor, kísérőt kapok, aki Muzorewa dolgozószo­bájába vezet. Muzorewa erőteljes politikai egyéniség, aki művészien él korlátozott lehetőségeivel. Tudja, hogy az első elővigyázatlan lépés után feloszlathat­ják szervezetét. Minduntalan hangoztatja, hogy a bé­kés átalakulások híve. „Megsegítésünk egyetlen hatá­sos módja kampány szankciók alkalmazásáért Rho­desia ellen. Nagyon csalódtunk az ENSZ-szankciot megszegő nyugat európai polgárok magatartásában* — mondotta. Szankciók — fikciók Az ENSZ 1968 ban gazdasági szankciókat szavazott meg Rhodesia ellen. Az eredmény — mondják tréfá­san — most nincs golflabda. A fehér rhodesiaiak többségének van autója. Még­hozzá a legismertebb nyugat-európai márkák. 1971 óta ismét korlátlanul kapnak benzint. Az exportszál­lítmányok — a szállító cégek hivatalos tudta nélkül — a Dél afrikai Köztársaságon és Mocambique-n ke­resztül jutnak Rhodesiába. Rhodesia könnyen talál szállítókat, természetesen jó pénzért. Tavaly Bulawayóbán egy árumintavásáron a rendezvény igazgatója kijelentette: „Nem feledjük el barátainkat, akik a nehéz években kereskedtek velünk, nem feledjük el azokat a brit cégeket, ame­lyek tovább szállítottak nekünk“ Néhány nappal a vásár megnyitása előtt 80 amerikai marhatenyésztő érkezett Rhodesiába és állt fényképezőgépek lencséi» elé széles texasi kalapjában. Hivatalosan ismerkedni jöttek, a valóságban azonban húskonzervjeiket kínál­ták fel a rhodesiai vásárlóknak. Rhodesia dél afrikai és portugál közvetítőkön ke­resztül bonyolítja le külkereskedelmét. Mégis köny- nyen elkelnek a rhodesiai árucikkek... Ian Smith hangoztatja, liogy a hatalomnak a „civi­lizált emberek kezében kell maradnia“, ugyanakkor beismeri, hogy a gazdaság fejlesztésében szükség van az afrikaiak részvételére. Ezzel kapcsolatban jellem­ző, hogy az egyetlen hely, ahol fajilag nem különítik el az oktatást, az egyetem. Smith „elvben nem elle­nezte“, hogy a távoli lövőben bizonyos jogokat adja­nak a „művelt“ afrikaiaknak. Szakértők szerint azon­ban erre csak a XXI. században kerülhetne sor. Ad­dig pedig a kormány leplezetlen fajgyűlöletet knl- tivál. Általánosan jellemző a fehér rhodesiaiaknak ez a viszonya az afrikaiakhoz. Többségükben bevándorolt fehérek, akiket a gyors meggazdagodás reménve von­zott ide. Negyedmillió ľehér közül csak 93 ezei szü­letett az országban, 67 ezren Európából (főként Ang­liából), 50 ezren a Dél-afrikai Köztársaságból vándo­roltak be, 13 ezren pedig volt gyarmati telepesek, akik akkor kerültek Rhodesiába, amikor más gyarma­tok a függetlenség útjára léptek. A kormány támo­gatja a bevándorlást, adókedvezményeket nyújt a bevándoroltaknak Ugyanakkor 1971 ben 5340 sze mély, a múlt év első hónapjában 1125 személy hagy ta el az országot MiérlV Többnyire a művelt ifjúság vándorol ki. Egy végzett egyetemistától hallottam; „Az ifjúság megfullad az itteni légkörben. A hatóságok a kritikai szellem mm den megnyilatkozását azonnal „kommunizmusnak“ nyilvánítják. A kormány, amelyre a fehér rhodesiaiak kispolgári többsége rábízta érdekei védelmét, szellemi érelmeszesedésben szenved.“ Zimbabwe népe határozottan nemet mondott London és Salisbury pakíáiásának. Két világ válaszfala: a szíigesdrötkerftfts

Next

/
Thumbnails
Contents