Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

1973 n. 25. A MINŐSÉGI FEJLŐDÉS ÚTJÁN KELL HALADNI A Dolný Peter-i (Alsópéter) Egységes Föld- művesszövetkezet tagjai immár a hu- szonharmadik évzáró közgyűlésüket tartot­ták az Idén. Ezt a gyűlés felszólalói több­ször is megemlítették, mondván, hogy a serdülő ifjú is ilyen korban válik igazán felnőtté, ekkor kezd nősülésre, családalapí­tásra gondolni. Vajon elérte-e ezt a felnőtt kort a péteri szövetkezet? Az elmúlt év ter­melési és gazdasági eredményeinek értéke­lésekor erre keresett választ az évzáró köz­gyűlés. A szövetkezet elnökének, a fiatal Barta- kavics Istvánnak nyílt szívű beszámolója olyan családias hangulatot teremtett a tag­ság körében, hogy az őszinte szó akkor sem volt bántó, ha a szép eredményeken kívül a fogyatékosságok is a felszínre kerültek. Az elmúlt gazdasági év alaposan próbára tette a földművelőket, és ez alól a péteri szövetkezet sem volt kivétel. A barackosban és a szőlőben a tavaszi fagyok „könnyítették“ meg a szüretelők munkáját, a zöldségkerté­szetben és a dohányban jégeső takarította be a termés java részét, a gabonaféléket pedig az emlékezetes nyári esőzések ritkán előforduló szüneteiben kellett fokozatosan lelopkodni a mezőről. Bizonyára másképp, talán csodálatosan szép eredménnyel zárult volna a szövetke­zet mérlege, ha ez a sok elemi csapás meg­kímélte volna a szövetkezet földjeit. A gaz­dasági eredmény azonban így is szép, hiszen a szövetkezet összteljesítménye 34 millió 600 ezer koronára rúg a tervezett 26 millió 800 ezer koronával szemben. Az elért tiszta haszon sem megvetendő, csaknem 9 millió korona. De vajon mit mondanak ezek a számok, ha az előző évek eredményeihez hasonlítjuk, vagy területegységre vonatkoz­tatjuk őket? Az utóbbi öt év alatt az össz­teljesítmény így növekedett: 1968 — 19 mil­lió, 1969 — 25,3 millió, 1970 — 29 millió, 1971 — 30,5 millió, 1972 — 34,6 millió koro­na. Ilyen egyenletes mértékben növekedett a tiszta haszon is, s mindaz, ami ezzel jár, a szövetkezeti alapokba történő juttatás és a jutalmazásra évente kifizetett összegek. Mindezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a szövetkezet gazdasági színvonala az utóbbi öt év alatt egyenletesen és tartósan ívelt felfelé. önkéntelenül adódik a kérdés: vajon ho­gyan sikerült az említett károk ellenére ma­gasan pozitív mérleget elérni az elmúlt év­ben? Nos, ennek a magyarázata a mezőgaz­dasági termelés sokoldalúságában rejlik. Ahogy mondani szokás: ami elveszett a ré­ven, megtérült a vámon. Amint az elnök is megjegyezte, tavaly a szőlőtermesztő cso­port volt eredményesebb, az idén a mezei csoport adott többet a közös „kosárba“. A mezei csoport tagjai között külön elisme­rést érdemelnek Janetka István, Duna Juraj, Kovacsics István, Kovács Juraj, Halmosi Kál­mán és Vida Stefan kombájnosok, akik min­den pillanatban készek voltak a munkára, s ha kellett, a szomszédos és a távolabbi üzemeknek is segítséget nyújtottak. Egy al­kalommal tizenegy órakor érkezett a jelen­tés, hogy Kolozsnéma határát elkerülte az eső és várják a péteri kombájnosok segítsé­gét. Az ebédig már csak egy óra volt hátra, de addig sem késlekedtek és még aznap munkához láttak az említett község határá­ban. Péteri ebédjük az asztalon maradt, de nem maradtak éhen, erről már a némaiak gondoskodtak. Amikor a péteri határban derült ki az ég, akkor viszont a szomszédos dulovcei szövetkezetből érkezett segítség, így aztán nem is csoda, hogy a szövetkezet a nehéz aratási feltételek ellenére a terve­zett 30 mázsa helyett 42,64 mázsa búzát ta­karított be egy hektárról. Olyan parcella is akadt, ahol az átlagos hektárhozam elérte a 67,82 mázsát. Jól sikerült a cukorrépa- és a heremag-termesztés is, a kukorica 46 má­zsás hektárhozama azonban olyan tapaszta­lattal gyarapította a termesztők szaktudá­sát, hogy ezzel a növénnyel nem szabad szűkmarkúan bánni. A kertészetben kelet­kezett károkat némileg pótolta a fóliasátras hajtátás. A négyévi kitartó kísérletezés végre itt is meghozia a »gyümölcsét. Az állattenyésztést nem érték elemi csa­pások, ennek ellenére ez is éppoly rapszo­dikusan fejlődött, mint a növénytermesztés. Kalapot kell emelni a baromfitenyésztők előtt, akik az elnfúlt évben a tervezett 191 tojás helyett 230,14 tojást értek el egy tojó­tól. A sertéstenyésztés színvonala megfelel a járási átlagnak, ezt az egy kocától átla­gosan elválasztott 16,5 malac is igazolja. Sajnos, a szarvasmarha-tenyésztésről, első­sorban a tehenészetről nem tudjuk ugyan­ezt elmondani. Való igaz, hogy a tejelé- kehységi görbe az elmúlt évben nagyon visszaesett. Nincs rá helyünk és módunk, hogy az okokat firtassuk, ezt majd megte­szi, s talán már meg is tette a szövetkezet vezetősége. Azt azonban minden szövetkeze­ti tagnak tudnia kell, hogy a gabonater­mesztés és a tehenészet a mezőgazdasági termelés elsődleges, kulcsfontosságú ága­ga ta nemcsak hazai, de világviszonylatban is. Az egész szövetkezet gazdálkodási szín­vonalát e kettőn keresztül lehet a legjob­ban lemérni. Nagy igazság van abban a találó hasonlatban, hogy csak az a szövet­kezet lehet szilárd, amelynek mindkét lába erős, egészséges. Az egyik a növénytermesz­tés, a másik az állattenyésztés. Ha az egyik láb gyengélkedik, sürgősen kezelni, gyógyí­tani kell. Ez talán heteket, vagy hónapokat vesz majd igénybe, de ígérjük, hogy még ebben az évben ellátogatunk a péteri szö­vetkezetbe, hogy beszámolhassunk a gyó­gyítás eredményeiről. Tovább is elemezhetnénk az elhangzott beszámolók és hozzászólások gondolatait, elégedjünk meg azonban a legfontosabb ta­nulságok levonásával. Egyik Ilyen sokat­mondó tanulság az a párhuzam, ami a péte­ri és a szomszédos búcsi szövetkezet gaz­dálkodási színvonala között a gyűlés folya­mán többször is felmerült, s amihez Retkes Lajos elvtárs, a búcsi szövetkezet elnöke személyesen is hozzászólt. A búcsi szövet­kezet már évek óta intenzívebben gazdálko­dik, vagyis kevesebb munkával — de nem kisebb befektetéssel — nagyobb eredményt ér el a péterinél. Ez „a különbség természe­tesen a jutalmazási színvonalban is meg­mutatkozik. A két szövetkezet vezetőségé­nek kölcsönös látogatásai során már eddig is sok tartalék került felszínre. A péteri sző­lészetben például a foghíjas tőkesorok és a rendszertelen telepítés okozza a lemaradást mind hektárhozamokban, mind a gazdasá­gosság terén. A búcsiak e tekintetben már korszerűbb feltételekkel rendelkeznek. Ren­dezni kell tehát a termelés objektív feltéte­leit, mert szaktudásban és szorgalomban itt sincs hiány. Hasonló képet kapunk, ha a szövetkezet említett összteljesítményét te­rületegységre vonatkoztatjuk. A péteri ti­zenkétezer koronás eredmény egy hektárra jó átlagnak felel meg, de a munkaszerve­zésben és a munkavégzésben rejlő tartalé­kok kihasználásával sokkal jobb is lehetne. Az ellenőrző bizottság jelentése is ezek­nek a kérdéseknek szentelte a legtöbb fi­gyelmet. Előzőleg a szövetkezet elnöke is hangsúlyozta, hogy nemcsak az egyes mun­kák végzésében, hanem megszervezésében is sok még a javítanivaló. Ezek komoly mi­nőségi feladatok, amelyek az eddig elért dicséretre méltó mennyiségi eredmények alapján kerültek felszínre. A munkák vég­zésével megbízott tagok és a munkaszerve­zők hozzáállásának olyan ütemben kell fejlődnie, ahogy a termelés anyagi alapja és műszaki színvonala fejlődik. Ezért ke­rülnek mostanában előtérbe a termelés társadalmi vonatkozásai, ezért jönnek létre az új munkaszervezési formák, ezért szűk séges a nagyobb bizalom és a nagyobb fe­lelősség, ezért terjed a munkához való új szocialista viszony szerte az országban. Az évzáró taggyűlés azt is bizonyította, hogy a péteri szövetkezeti tagok lépést akarnak tartani ezzel a fejlődéssel. A tagság érdek lődéssel hallgatta végig a szocialista mun­kaverseny eredményeiről szóló beszámolót, és lelkesen tapsolt a legjobb dolgozók meg- jutalmazása alkalmából. Az idén Csalaba Vilmos, Molnár István, Kládek Sándor, Sza­bó Júlia, Lengyel Júlia, Szórád Mária, Dó- czé Eszter, Bordács Borbála, Zsilák Juraj, Kollár Alexander, Lelkó Ľudovít, Vendel Pa vei, Dóczé Margit, Marikovecz Vojtech, Zsol­dos Baltazár, Kocsis Sándor és Nagy Vilmos részesült elismerésben és ajándékban. Jö­vőre bizonyára tovább bővül majd a kitün­tetett dolgozók jegyzéke. A szövetkezet vezetősége az idén nyugdíj­ba vonuló idősebb tagokról sem feledkezett meg, s a becsületes munkában megőszült péteri nyugdíjas szövetkezeti tagok privi­légiuma, a „nyugdíjas dcmizson“ nemcsak kedves emlék, hanem összekötő kapocs is marad közöttük és a szövetkezet között. MAKRAI MIKI.(IS Ahugy az már lenni szokott, bal oldalun a nők, a jobb oldalon a férfiak foglaltak helyet. A közelgő nőnapra való tekintettel fu- toriporteriink a nőket részesítette előnyben. A szövetkezet legjobb dolgozóinak Bartakovics István, a szövet­kezet elnöke, Anton Hlaváč elvtárs, az SZLKP komárnói járási bizottságának vezető titkára és Kovács elvtárs, a HNB elnöke fejezte ki jókívánságait és adta át az ajándékokat. Az évzáró taggyűlés alkalmából tizenhét nyugdíjba vonuló ta­got búcsúztatott a szövetkezet vezetősége, elhalmozva őket a közösség szeretetével és ajándékaival. A fiatalabb utánpótlás egyelőre még csak a tanulás és a kulturális munka terén jeleskedik. Az utóbbiból hangulatos ízelítőt nyúj­tottak a szövetkezeti tagoknak. (Fényképezte: Tóthpál Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents