Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 n. 25. A MINŐSÉGI FEJLŐDÉS ÚTJÁN KELL HALADNI A Dolný Peter-i (Alsópéter) Egységes Föld- művesszövetkezet tagjai immár a hu- szonharmadik évzáró közgyűlésüket tartották az Idén. Ezt a gyűlés felszólalói többször is megemlítették, mondván, hogy a serdülő ifjú is ilyen korban válik igazán felnőtté, ekkor kezd nősülésre, családalapításra gondolni. Vajon elérte-e ezt a felnőtt kort a péteri szövetkezet? Az elmúlt év termelési és gazdasági eredményeinek értékelésekor erre keresett választ az évzáró közgyűlés. A szövetkezet elnökének, a fiatal Barta- kavics Istvánnak nyílt szívű beszámolója olyan családias hangulatot teremtett a tagság körében, hogy az őszinte szó akkor sem volt bántó, ha a szép eredményeken kívül a fogyatékosságok is a felszínre kerültek. Az elmúlt gazdasági év alaposan próbára tette a földművelőket, és ez alól a péteri szövetkezet sem volt kivétel. A barackosban és a szőlőben a tavaszi fagyok „könnyítették“ meg a szüretelők munkáját, a zöldségkertészetben és a dohányban jégeső takarította be a termés java részét, a gabonaféléket pedig az emlékezetes nyári esőzések ritkán előforduló szüneteiben kellett fokozatosan lelopkodni a mezőről. Bizonyára másképp, talán csodálatosan szép eredménnyel zárult volna a szövetkezet mérlege, ha ez a sok elemi csapás megkímélte volna a szövetkezet földjeit. A gazdasági eredmény azonban így is szép, hiszen a szövetkezet összteljesítménye 34 millió 600 ezer koronára rúg a tervezett 26 millió 800 ezer koronával szemben. Az elért tiszta haszon sem megvetendő, csaknem 9 millió korona. De vajon mit mondanak ezek a számok, ha az előző évek eredményeihez hasonlítjuk, vagy területegységre vonatkoztatjuk őket? Az utóbbi öt év alatt az összteljesítmény így növekedett: 1968 — 19 millió, 1969 — 25,3 millió, 1970 — 29 millió, 1971 — 30,5 millió, 1972 — 34,6 millió korona. Ilyen egyenletes mértékben növekedett a tiszta haszon is, s mindaz, ami ezzel jár, a szövetkezeti alapokba történő juttatás és a jutalmazásra évente kifizetett összegek. Mindezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a szövetkezet gazdasági színvonala az utóbbi öt év alatt egyenletesen és tartósan ívelt felfelé. önkéntelenül adódik a kérdés: vajon hogyan sikerült az említett károk ellenére magasan pozitív mérleget elérni az elmúlt évben? Nos, ennek a magyarázata a mezőgazdasági termelés sokoldalúságában rejlik. Ahogy mondani szokás: ami elveszett a réven, megtérült a vámon. Amint az elnök is megjegyezte, tavaly a szőlőtermesztő csoport volt eredményesebb, az idén a mezei csoport adott többet a közös „kosárba“. A mezei csoport tagjai között külön elismerést érdemelnek Janetka István, Duna Juraj, Kovacsics István, Kovács Juraj, Halmosi Kálmán és Vida Stefan kombájnosok, akik minden pillanatban készek voltak a munkára, s ha kellett, a szomszédos és a távolabbi üzemeknek is segítséget nyújtottak. Egy alkalommal tizenegy órakor érkezett a jelentés, hogy Kolozsnéma határát elkerülte az eső és várják a péteri kombájnosok segítségét. Az ebédig már csak egy óra volt hátra, de addig sem késlekedtek és még aznap munkához láttak az említett község határában. Péteri ebédjük az asztalon maradt, de nem maradtak éhen, erről már a némaiak gondoskodtak. Amikor a péteri határban derült ki az ég, akkor viszont a szomszédos dulovcei szövetkezetből érkezett segítség, így aztán nem is csoda, hogy a szövetkezet a nehéz aratási feltételek ellenére a tervezett 30 mázsa helyett 42,64 mázsa búzát takarított be egy hektárról. Olyan parcella is akadt, ahol az átlagos hektárhozam elérte a 67,82 mázsát. Jól sikerült a cukorrépa- és a heremag-termesztés is, a kukorica 46 mázsás hektárhozama azonban olyan tapasztalattal gyarapította a termesztők szaktudását, hogy ezzel a növénnyel nem szabad szűkmarkúan bánni. A kertészetben keletkezett károkat némileg pótolta a fóliasátras hajtátás. A négyévi kitartó kísérletezés végre itt is meghozia a »gyümölcsét. Az állattenyésztést nem érték elemi csapások, ennek ellenére ez is éppoly rapszodikusan fejlődött, mint a növénytermesztés. Kalapot kell emelni a baromfitenyésztők előtt, akik az elnfúlt évben a tervezett 191 tojás helyett 230,14 tojást értek el egy tojótól. A sertéstenyésztés színvonala megfelel a járási átlagnak, ezt az egy kocától átlagosan elválasztott 16,5 malac is igazolja. Sajnos, a szarvasmarha-tenyésztésről, elsősorban a tehenészetről nem tudjuk ugyanezt elmondani. Való igaz, hogy a tejelé- kehységi görbe az elmúlt évben nagyon visszaesett. Nincs rá helyünk és módunk, hogy az okokat firtassuk, ezt majd megteszi, s talán már meg is tette a szövetkezet vezetősége. Azt azonban minden szövetkezeti tagnak tudnia kell, hogy a gabonatermesztés és a tehenészet a mezőgazdasági termelés elsődleges, kulcsfontosságú ágaga ta nemcsak hazai, de világviszonylatban is. Az egész szövetkezet gazdálkodási színvonalát e kettőn keresztül lehet a legjobban lemérni. Nagy igazság van abban a találó hasonlatban, hogy csak az a szövetkezet lehet szilárd, amelynek mindkét lába erős, egészséges. Az egyik a növénytermesztés, a másik az állattenyésztés. Ha az egyik láb gyengélkedik, sürgősen kezelni, gyógyítani kell. Ez talán heteket, vagy hónapokat vesz majd igénybe, de ígérjük, hogy még ebben az évben ellátogatunk a péteri szövetkezetbe, hogy beszámolhassunk a gyógyítás eredményeiről. Tovább is elemezhetnénk az elhangzott beszámolók és hozzászólások gondolatait, elégedjünk meg azonban a legfontosabb tanulságok levonásával. Egyik Ilyen sokatmondó tanulság az a párhuzam, ami a péteri és a szomszédos búcsi szövetkezet gazdálkodási színvonala között a gyűlés folyamán többször is felmerült, s amihez Retkes Lajos elvtárs, a búcsi szövetkezet elnöke személyesen is hozzászólt. A búcsi szövetkezet már évek óta intenzívebben gazdálkodik, vagyis kevesebb munkával — de nem kisebb befektetéssel — nagyobb eredményt ér el a péterinél. Ez „a különbség természetesen a jutalmazási színvonalban is megmutatkozik. A két szövetkezet vezetőségének kölcsönös látogatásai során már eddig is sok tartalék került felszínre. A péteri szőlészetben például a foghíjas tőkesorok és a rendszertelen telepítés okozza a lemaradást mind hektárhozamokban, mind a gazdaságosság terén. A búcsiak e tekintetben már korszerűbb feltételekkel rendelkeznek. Rendezni kell tehát a termelés objektív feltételeit, mert szaktudásban és szorgalomban itt sincs hiány. Hasonló képet kapunk, ha a szövetkezet említett összteljesítményét területegységre vonatkoztatjuk. A péteri tizenkétezer koronás eredmény egy hektárra jó átlagnak felel meg, de a munkaszervezésben és a munkavégzésben rejlő tartalékok kihasználásával sokkal jobb is lehetne. Az ellenőrző bizottság jelentése is ezeknek a kérdéseknek szentelte a legtöbb figyelmet. Előzőleg a szövetkezet elnöke is hangsúlyozta, hogy nemcsak az egyes munkák végzésében, hanem megszervezésében is sok még a javítanivaló. Ezek komoly minőségi feladatok, amelyek az eddig elért dicséretre méltó mennyiségi eredmények alapján kerültek felszínre. A munkák végzésével megbízott tagok és a munkaszervezők hozzáállásának olyan ütemben kell fejlődnie, ahogy a termelés anyagi alapja és műszaki színvonala fejlődik. Ezért kerülnek mostanában előtérbe a termelés társadalmi vonatkozásai, ezért jönnek létre az új munkaszervezési formák, ezért szűk séges a nagyobb bizalom és a nagyobb felelősség, ezért terjed a munkához való új szocialista viszony szerte az országban. Az évzáró taggyűlés azt is bizonyította, hogy a péteri szövetkezeti tagok lépést akarnak tartani ezzel a fejlődéssel. A tagság érdek lődéssel hallgatta végig a szocialista munkaverseny eredményeiről szóló beszámolót, és lelkesen tapsolt a legjobb dolgozók meg- jutalmazása alkalmából. Az idén Csalaba Vilmos, Molnár István, Kládek Sándor, Szabó Júlia, Lengyel Júlia, Szórád Mária, Dó- czé Eszter, Bordács Borbála, Zsilák Juraj, Kollár Alexander, Lelkó Ľudovít, Vendel Pa vei, Dóczé Margit, Marikovecz Vojtech, Zsoldos Baltazár, Kocsis Sándor és Nagy Vilmos részesült elismerésben és ajándékban. Jövőre bizonyára tovább bővül majd a kitüntetett dolgozók jegyzéke. A szövetkezet vezetősége az idén nyugdíjba vonuló idősebb tagokról sem feledkezett meg, s a becsületes munkában megőszült péteri nyugdíjas szövetkezeti tagok privilégiuma, a „nyugdíjas dcmizson“ nemcsak kedves emlék, hanem összekötő kapocs is marad közöttük és a szövetkezet között. MAKRAI MIKI.(IS Ahugy az már lenni szokott, bal oldalun a nők, a jobb oldalon a férfiak foglaltak helyet. A közelgő nőnapra való tekintettel fu- toriporteriink a nőket részesítette előnyben. A szövetkezet legjobb dolgozóinak Bartakovics István, a szövetkezet elnöke, Anton Hlaváč elvtárs, az SZLKP komárnói járási bizottságának vezető titkára és Kovács elvtárs, a HNB elnöke fejezte ki jókívánságait és adta át az ajándékokat. Az évzáró taggyűlés alkalmából tizenhét nyugdíjba vonuló tagot búcsúztatott a szövetkezet vezetősége, elhalmozva őket a közösség szeretetével és ajándékaival. A fiatalabb utánpótlás egyelőre még csak a tanulás és a kulturális munka terén jeleskedik. Az utóbbiból hangulatos ízelítőt nyújtottak a szövetkezeti tagoknak. (Fényképezte: Tóthpál Gyula)
