Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
(Folytatás az I. oldalról) törni, ahogy ők mondták: ,,oz utcát" is. Ehhez tartották szükségesnek, hogy a reakciós Risztek kulcspozícióban maradjanak. Február 17-én - igen feszült helyzetben - a kormány újra összeült. Az ülésen a reakciós blokk miniszterei fokozták mesterkedésüket. Annak ellenére, hogy más téma szerepelt napirenden, ragaszkodtak a rendőrtisztviselők ügyének további tárgyalásához. Aznap este Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége rendkívüli ülést tartott, és nyilatkozatot .adott ki. A súlyos politikai válság okát, amely o felső vezetésben általánossá vált, abbon látta, hogy a reakció puccsra készült. A felhívás kinyitotta a dolgozók szemét, és a szocializmus híveinek millióit késztette elhatározásra. A többség a kommunisták oldalán él-lt, a dolgozók a kommunisták törekvését támogatták. , A nyílt válság 1948. február 20-án tört ki, amikor a ságának azt a követelését, hogy a haladás erői a reakciót zárják ki a kormányból, folytassák az ipar államosítását, és hajtsanak végre további földreformot. A dolgozók egysége és akarata nyilvánult meg az 1948. február 24-re meghirdetett egyórás tüntető sztrájk olkalmából is, amelyben milliók vettek részt. A sztrájk •szemléltetően mutatta a munkásosztálynak és szövetségeseinek az erejét. A burzsoázia magára maradt. Egye- ciülmár csak Benešben reménykedett, aki amennyire csak tudta, halosztgatta a reakciós miniszterek lemondásának az elfogadását. Itt jegyezzük meg, hogy a nép és a munkásosztály ellenfelei a fegyveres összecsapás lehetőségével is számolták. Ám a munkásság sem maradt tétlen. A sorsdöntő februári napokban az üzemek többségében fegyvert fogott, és elszántan védte a közvagyont, tulajdonát. Prágában a népi demokrácia védelmére megalakultok a Népi Milícia egységei, amelyek készen álltak arra az- főleg az említett akciók során - egyetlen hatalmas csatasorba tömörítette a dolgozók túlnyomó többségét, elsősorban legközelebbi szövetségesét, a parasztságot. Végül, de nem utolsósorban 1948 februárjában azért is sikerült győzni, mert a kommunisták tényekkel bizonyítva leleplezték a burzsoázia, az egykori kizsákmányolok igazi arcát, akiket a nép megvetett, és akiktől undorral elfordult. Fontos tényezője a Februári Győzelemnek az is, hogy velünk tartott, és harcunkhoz mesz- szemenő támogatást nyújtott a Szovjetunió és kommunista pártja. A csehszlovák munkásosztály februári győzelme sok vonatkozásban összefügg a szlovák nép története legnagyobb fegyvertényével, a Szlovák Nemzeti Felkeléssel. Az 1944 augusztusában kezdődött küzdelem egyike 1948 februárja előkészítőinek. A Februári Győzelem viszont megvalósította a Felkelés eszméit. A februári események tulajdonképpen egy többéves békés forradolmi fejlődés betetőzését jelentették. A GYŐZELEM NAPJA Nemzeti Szocialista Párthoz, a Néppárthoz és a Demokrata Párthoz tartozó miniszterek - összesen 12-en - benyújtották lemondásukat. Ürügyül azt hozták fel, hogy a kommunista belügyminiszter túllépte hatáskörét, amikor változásokat eszközölt a Nemzetbiztonsági Testület parancsnoki karában. Az áruló miniszterek azonban valójában azért mondtak le, hogy kormányválságot idézzenek elő, és megbénítsák a kormány munkáját. Abban bíztak, hogy az egész kormány kénytelen lesz lemondani, erre Benes hivatalnokkormányt nevez ki, amely majd átveszi az egész hatalmat... A burzsoázia pontosan azt az utat járta, amelyre a CSKP Központi Bizottságának 1947 novemberében megtartott ülésén Gottwald figyelmeztetett. A reakciós politikusok azonban elszámították magukat. Mivel a minisztereknek csak kisebbik része mondott le, a kormány a szokásoknak megfelelően tovább- no is jogosultnak érezte funkcióját betölteni. A CSKP akkor azon fáradozott, hogy o lemondást el kell fogadni, és a kormányt új tagokkal kell kiegészíteni. Másnap, 1948. február 21-e reggelén százezres tömeg szorongott a történelmi nevezetességű prágai Óváros terén. A felvonulók kitörő lelkesedéssel és egyetértéssel fogadták Klement Gottwaldot, aki tolmácsolta a toommumsták álláspontját a kormányválsággal kapcsolatban, és ismertette a CSKP Központi Bizottságának jovaslotát a válság rendezésére. Mondanivalójának az volt a lényege, hogy a kormányban megüresedett helyeket olyan emberekkel kell betölteni, akik hűek maradtak a Nemzeti Front elveihez. A CSKP állásfoglalásónak és követelésének a támogatására nemcsak Prágában, hanem az országban Szinte mindenütt hatalmos tüntetések zajlottak le. A dolgozókra nagy hatást tett az Öváros-téri gyűlésnek ö rádión történt közvetítése. A CSKP felhívásának a megjelenése után már február 21-én megindult az egész országban o Nemzeti Front akcióbizottságainak a megalakítása. A forradalom szervei megtisztították a közéletet, a tömegszervezeteket, és a többi politikai pártot a reakció képviselőitől. Az üzemi tanácsoknak az 1948. február 22-én megnyílt kongresszusa is magáévá tette a CSKP Központi ß’izott alkalomra is, hogy ha a reakció fegyvert fog, fegyver által vesszen el . .. Fegyveres összetűzésre azonban nem került sor. A Népi Milício és a Nemzetbiztonsági Testület létezése egymagában elejét vette 'a vérontásnak. A burzsoázia annyira elszigetelődött, hogy sem ereje, sem bátorsága nem volt fegyveres összecsapást kezdeményezni. A nép fokozódó felháborodása a kormányválság hosz- szadalmas rendezése miatt, volamint a kommunisták töretlen magatartása és világos programja arra kényszerítette Benešt, hogy elfogadja a reakciós miniszterek lemondását és a megújított Nemzeti- Front javaslatát az új kormány összeállítására. A mintegy két hétig tartott válság a CSKP érdeméből végül is parlamenti úton, az alkotmánnyal összhangban oldódott meg: a burzsoázia előidézte hatalomátvételi küzdelemből a munkásosztály, a dolgozó nép került ki győztesen! Az eseményekről 1948. február 25-én, a prágai Vencel téren megtartott gyűlésen Klement Gottwald számolt be. A sokezres tömeg közmegelégedésére bejelentette, hogy a burszoáziának a népi demokrácia megdöntésére irányult kísérlete kudarcot vallott. Helyette a dolgozó nép akarata jutott érvényre. Többek között ezeket mondta: „Most, miután a reakció támadását visz- szavertük, ismét visszatérünk munkánkhoz, a mi építő munkánkhoz, a kétéves gazdasági terv teljesítéséhez. Munkánk annál több örömet fog okozni, mert most már sokkal kevesebb lesz a felforgató és szabotáló elem, mint eddig ... Most elvtársak, amidőn népünk akarata ilyen ünnepélyes módon érvényesült, egyetlen hatalmas dolgozó erőfeszítésre kell ismét tömörülnünk, hogy azokat a nehézségeket, amelyek előttünk állnak, leküzd- jük és a reakciótól megszabadított köztársaságunkban felépítsük az egész dolgozó nép boldog otthonát.“ A negyedszázada lezajlott történelmi jelentőségű Februári Győzelem elsősorban annak tulajdonítható, hogy a munkásosztály és az egész dolgozó nép élén a politikailag és szervezetileg fejlett Csehszlovákia Kommunista Pártja, a dolgozók elismert vezetője állt. A sikerben nagy szerepet játszott az is, hogy a dolgozó nép élén egységes munkásosztály haladt. A munkásosztály A küzdelem eredménye végérvényesen eldöntötte, hogy Csehszlovákiában milyen lesz a társadalmi rendszer jellege. A burzsoázia képviselői fokozatosan nemcsak a politikai, hanem o gazdasági élet területéről is kiszorultak. A reakciós elemektől megfosztott politikai pártok és tömegszervezetek tagjai moradtak a Nemzeti Frontnak, amely egyre inkább az egész nép egységének a kifejezőjévé vált. A Nemzeti Front ma is politikai bázis, és lehetővé teszi, hogy a dolgozók széles körben érvényesítsék politikai elképzeléseiket és aktívan támogassák a szocializmus építését. A Februári Győzelmet követően, főleg a hároméves újjáépítési terv, majd az első ötéves tervek időszakában életünk minden területén olyan sikerek születtek, amelyek méltán váltották ki a külföld elismerését is. A szociolista építés eredményét valójában akkor értjük meg, Ina figyelembe vesszük, hogy a burzsoá rendszer gyakorlatilag egyetlen szociális kérdést sem tudott megoldani. A gazdosági válság éveiben például Csehszlovákiában egymillió körül mozgott a munkanélküliek száma. A nép döntő többsége állandó szociális bizonytalanságban élt. Szomorúan mutatkozott ez meg többek között abban, hogy 1920 és 1937 között több mint félmillió ember kényszerült kenyérkereseti gondok miatt elhagyni az országot. Ezzel szemben a szocialista rendszer már első éveiben felszámolta a munkanélküliséget, és olyan szociális juttatásokat biztosított, amelyekről egykor álmodni sem mertünk. A burzsoázia befolyásától megfosztott gyárak, üzemek és intézmények élére került dolgozók az új körülmények között is magukra találtak, és lépten-nyomon jó munkával bizonyították, hogy tudnak vezetni, szervezni, irányítani. A nagy fordulat, a Februári Győzelem o csehszlovákiai magyarok életében kettős jelentőségű: a teljes osztályfelszabadulás mellett meghozta a nemzetiségi felszabodulást is. Az új viszonyok között a csehszlovákiai magyarok egyenrongú állampolgárként, lelkesen kapcsolódtak be Csehszlovákia szocialista építésébe, s kimagasló munkasikereket értek és érnek el az iparban, a mezőgazdaságban és számos más munkaterületen. Február örökét magunkénak valljuk és ápoljuk. BALÁZS BÉLA
