Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-24 / 47. szám, szombat
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1973. február 24. SZOMBAT BRATISLAVA XXVI. ÉVFOLYAM 47. szám Ára 50 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! ÍRTA: JOZEF LENÁRT, A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, AZ SZLKP KB ELSŐ TITKÁRA Megemlékezünk a csehszlovák nép emlékezetes februári győzelmének 25. évfordulójáról. Ez a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség nagy forradalmi ünnepe. A dolgozók százezrei, azok, akik harcukkal kivívták a februári győzelmet, ismét élénken visszaemlékeznek a negyed évszázaddal ezelőtti hat nap feszült légkörére, amikor a burzsoáziával való éles osztályösszecsapás véglegesen eldöntötte Csehszlovákia további fejlődésének kérdését. A kérlelhetetlen hatalmi összecsapásban, amit akkor a reakció provokált, a munkásosztály a többi dolgozóval szövetkezve határozott csapást mért a burzsoáziára és annak politikai reprezentációjára, teljesen átvette a politikai ha* talmat és a szocializmus építésének útjára lépett. A CSKP körültekintő vezetésével népeink történelmünk új szakaszába léptek, Csehszlovákia a szocialista közösség országainak elválaszthatatlan része lett. Népünk történelmi jelentőségű győzelmét a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri népei a forradalmi szolidaritás és az őszinte szimpátia érzésével üdvözölték. Másrészt az imperialisták dühös támadásai kísérték, mivel ezek „nem kaptak lapot“, és csődöt mondott az a tervük, hogy Csehszlovákiát a régi tőkés világhoz láncolják. Vereségüket nem tudják elfelejteni. Ezért az imperialisták akár a Február utáni, akár az augusztus utáni emigrációval, a kvetkókkal és lüblkkel együtt a mai napig is rágalmazzák pártunkat, munkásosztályunkat, népünket, és azokról a „halálos bűnökről“ beszélnek, amelyeket állítólag Februárban követtünk el. Megteremtették azt a legendát, hogy Február „Moszkva müve“, valami állítólagos „kommunista összeesküvés“ volt. Azt állították és állítják, hogy ez volt népeink téves, kétséges útjának a kezdete. Akárhogyan igyekeznek az urak — az igazságot nem tudják megcáfolni, sem kifordítani. Az igazság pedig egyszerű — a mi Februárunk nem volt „kommunista összeesküvés“, nem volt véletlen telt, vagy eltérés a történelmi áramlattól. Február annak a sokévi küzdelemnek a logikus, törvényszerű következménye volt, amit a munkásosztály a többi dolgozóval együtt Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével vívott a munkásosztály politikai hatalmáért, a munkások és a parasztok kormányáért. A munkásosztály politikai hatalmának kivívása azért, hogy felszámoljuk a kizsákmányolókat és a kizsákmányolást, a szociális és a nemzeti elnyomást, a leghumánusabb társadalmi rend, a szocializmus építésének érdekétien — a CSKP alapvető stratégiai célja volt. Éppen e cél érdekében alapította meg a forradalmilag öntudatos proletariátus a pártot, ennek nevében acélozta meg bolsevik keménységgel a pártot a gottwaldi vezetés, és kovácsolta össze a munkásosztály és a dolgozók élcsapatává. Éppen e cél érdekében vezették a kommunisták rettenthetetlenül a munkások és a kisparasztok osztályharcát a kapitalista hatalom ellen, a kenyérért, a munkáért, a szabadságért. Ezekben a küzdelmekben a gazdasági válság időszakában, majd később a tragikus müncheni napokban, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, a fasiszta megszállók ellen vívott nemzeti felszabadító harc nehéz és áldozatokat követelő éveiben — az élet iskolájának ebben az egész kíméletlen vizsgaidőszakában pártunk képes volt egyesíteni a munkásosztály nagy többségét, és nagy politikai és erkölcsi hitele volt a dolgozók széles tömegei előtt. Megérdemelten vívta ki az általánosan elismert vezető politikai erő helyzetét. A Szovjetuniónak a német fasizmus felett aratott történelmi győzelme, Csehszlovákia felszabadulása, a kibontakozó nemzeti és demokratikus forradalom megteremtette a kedvező alapokat arra, hogy a munkásosztály a többi dolgozóval szövetkezve betetőzze a szociális és a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelmet. Emlékezzünk vissza, hogy mi volt e küzdelem lényege, mi volt a cél az ország felszabadulásától 1948 Februárjáig? Ha 1945 májusában a munkásosztály a többi dolgozóval együtt kezdett részt venni a hatalomban, a nemzeti és demokratikus forradalom folyamatában az volt a cél, hogy a nép döntő többségének érdekében megszilárduljon a népi demokratikus rendszer, kiszélesedjenek a dolgozók forradalmi vívmányai, hogy a köztársaság a szocializmus irányában haladjon előre. Ez a cél úgy volt elérhető, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom békésen alakult át szocialista forradalommá, és pártunk a kedvező nemzetközi és belső feltételek között ezt az irányt követte. Természetesen nem adta át magát a romantikus képzelődésnek, számolt azzal a lehetőséggel is, hogy a burzsoázia erőszakot alkalmaz, ezért nagy gondot fordított az államapparátus és a fegyveres erők átépítésére. Azonban a munkásosztály hatalma megszilárdításának és kiszélesítésének szempontjából fontos és alapvető volt, hogy elnyomják és elszigeteljék a burzsoáziát és az egész reakciót. Ennek érdekében nagy küzdelmet kellett vívni, hogy népünk többségét megnyerjük a kommunista párt és a munkásosztály politikájának, amit a Nemzeti Front kormányának programja fejezett ki. A feladat az volt, hogy bebizonyítsuk a széles néptömegeknek, hogy egyedül a párt politikája felel meg köztársaságunk alapvető létérdekeinek, a dolgozók állami, nemzeti, gazdasági és szociális szükségleteinek. Az élet igazolta, hogy pártunk becsületesen teljesítette az adott időszak történelmi felad&iait. A burzsoázia ellen vívott osztályharcban, egy sajátos versenyben azért, hogy ki tudja a nép, a nemzet és az állam ügyeit jobban igazgatni, vezetni és irányítani, a kommunisták programjukkal, kezdeményezésükkel, akaraterejükkel, építőmunkájukktt] megszerezték a formalizmustól mentes tekintélyt, mint a nép önzetlen szolgálói kiérdemelték a bizalmat. LŐRINCZ GYULA RAJZA (Folytatás a 2. oldalon) Kibontakoztatjuk a februári győzelem forradalmi hagyatékát
