Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-24 / 47. szám, szombat

(Folytatás az 1. oldalról) Csehszlovákia Kommunista Pártja harcolt a néphatalom megszilárdításáért, a kétéves terv sikeréért, harcolt a továb­bi államosításért és a földre­formért, azért, hogy rend le­gyen az elosztás területén, és a dolgozók életszínvonalának emelésére és szociális létbiz­tonságának a növelésére töre­kedett. Pártunk kezdeményezte az új alkotmányjavaslatot, amelyben rögzíteni kellett a nép alapvető forradalmi vív­mányait — egyebek közölt a csehek és a szlovákok egyenjo­gúságát, az államosítást, a nemzeti bizottságok kulcsfon­tosságú küldetését stb. Politi­kájával következetesen teljesí­tette a Nemzeti Front, a városi és a vidéki dolgozók szövetsé­gének irányvonalát. Közismert tény, hogy a bur­zsoázia és politikai reprezentá­ciója hogyan lépett fel a mun­kásosztály és a dolgozók érde­keit védő politika ellen, amely kifejezte a kommunisták ezrei­nek és a további haladó haza­fias állampolgárok ezreinek ál­dozatkészségét és a CSKP irány­vonalát. A burzsoáziának a kormány­ban ülő képviselői minden lehe­tő módon fékezték a kormány­program megvalósítását, táma­dást intéztek a Szovjetunióhoz fűződő szövetség ellen. A de­mokrata párt reakciós, nagy- birtokos-ludák szárnya össze­esküvést szőtt a köztársaság el­len, és megnyitotta a politikai élet kapuit a legreakciósabb elemek előtt, szembeszállva a Szlovák Nemzeti Felkelés ha­gyatékával és a Nemzeti Front politikájának szellemével. A burzsoázia visszahúzó erői kezdték kinyújtani kezüket az államosított ipar felé (javasol­ták, hogy az államosított válla­latokat külföldi töke részvételé­vel alakítsák át részvénytársa­ságokká), támadták a tervgaz­daságot, védekeztek az ellen, hogy a nagybirtokokat eloszt­ják a parasztoknak, kihasználva az akkori rossz termést szabo­tálták az ellátást, támogatták a lánckereskedelmet és a feketé- zést. Vagyis a burzsoázia osztály­érdekeivel összhangban arra tö­rekedett, hogy visszafordítsa a történelem kerekét. Tetteit leg­kifejezőbben jellemzi jelszava: „Minél rosszabb (a népi demok­rácia számára), annál jobb (a reakció számára).“ Abban a politikai küzdelem­ben, amelynek célja a kormány- program teljesítése, a gazdaság felvirágoztatása volt, az, hogy megoldják a dolgozók életének égető problémáit, a nép széles rétegei vettek részt. Ezt a har­cot folytatták a Nemzeti Front talaján, a nemzeti bizottságok­ban, az államosított vállalatuk­ban, a parasztbizottságokban, a kormánytól kezdve egészen az utolsó faluig. Ebben a harcban a dolgozók hatalmas többsége felismerte a burzsoázia reak­ciós, nép- és nemzetellenes ar­cát. A nép egyre jobban támo­gatta Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja építő programját. Tá­mogatták a népi demokratikus köztársasághoz hű állampolgá­rok is, akik addig bizonyos il­lúziókat tápláltak a burzsoázia „hazafiságáról“ és „demokratiz- musáróľ*\ Felismerve, hogy ho­vá akarták juttatni őket a de­mokrata párt és más pártok re­akciós politikusai, fokozatosan, de különösen 1947-ben szakí­tottak ezekkel a pártokkal. Tá­mogatták a nemzeti és demok­ratikus forradalom kibontakoz­tatását, a kommunisták prog­ramját. A burzsoázia egyrészt rette­gett a közeledő választásoktól, másrészt a nemzetközi imperia­lista erőktől ösztönözve kor­mányválságot idézett elő azzal a céllal, hogy ellenforradalmi fordulatot hajtson végre. Ebben a döntő összecsapásban a mun­kásosztály a parasztsággal és a többi dolgozóval szövetkezve felzárkózott Csehszlovákia Kom­munista Pártja köré, és a poli­tikai hatalom kérdését a saját javára, a szocializmus javára oldotta meg. A kormányválsá­got Csehszlovákiában az alkot­mányos eívek és a parlamenta­rizmus elvének tiszteletben tar­tásával oldották meg. Amikor tehát a Február előt­ti burzsoá politikusok az impe­rialista központokkal együtt évek óta és ma is valami ősz- szeesküvést emlegetnek Cseh­szlovákiában, azt mondhatjuk: Igen, urak, ez a saját összees­küvésük volt Csehszlovákia ér­dekei ellen. Ez a maguk sötét összeesküvése volt azért, hogy meghiúsítsák az akkori társa­dalom alapvető ellentéteinek demokratikus megoldását. Ez a törekvésük a csehszlovák mun­kásosztály és a dolgozók egy­ségén, öntudatán és felzárkó­zottságán hiúsult meg. Emellett a dolgok lényege nemcsak abban rejlik, hogy a burzsoá politikusok — ahogyan azt külföldi barátaik fejükre ol­vassák — nem álltak volna tak­tikailag a kor magaslatán. A burzsoázia mint politikai erő nemzeti történelmünkben már régóta visszahúzó tényező nem­zeti és állami értelemben is, és csődjét bizonyította München, s végleg bizonyította a fejlődés 1948 februárjáig és azt követő­en. Munkásosztályunk a többi dol­gozóval szövetkezve azért arat­hatott dicső győzelmet, mert a harcokban tapasztalt, megacélo- zódott Csehszlovákia Kommu­nista Pártja vezette, az a párt, amely Gottwald vezetésével al­kotó módon alkalmazta és hasz­nálta ki Lenin eszméit, melyek szerint a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forrada­lommá alakul át, és el tudta kerülni a szektarianizmust, a revizionizmust és az opportu­nizmust. Forradalmunk gyakor­lata és győzelme igazolta a le­ninizmus életképességét és he­lyességét a munkásosztály szo­ciális forradalmának elméleté­ben és gyakorlatában. Népünk Februárban azért győzött, mert a népi demokrati­kus Csehszlovákia a Szovjet­unióhoz fűződő barátságra és szövetségre támaszkodhatott. Éppen ez a szövetségünk tet­te lehetővé, hogy a dolgozók ez esetben szabadon, imperialista beavatkozás nélkül dönthettek saját sorsukról és léphettek a szocializmus útjára. Negyed évszázad elteltével el­mondhatjuk, hogy pártunk és népünk méltón teljesítette a Győzelmes Február hagyatékát. A CSKP IX. kongresszusának irányvonala, amely meghagyta, hogy hazánkban felépítsük a szocializmust, megvalósult. Csehszlovákiában felszámol­tuk az embernek ember által történő kizsákmányolását, ki­építettük a szocializmust, azt a társadalmi rendszert, amelyben a termelőeszközök a dolgozók tulajdonába mentek át, és a nép munkája a legfőbb társadalmi tényező, s az ember anyagi és szellemi szükségleteinek kielé­gítése a párt és az állam alap- vető feladata. Az elmúlt 25 év alatt megol­dottuk a dolgozók sarkalatos szociális és nemzeti problémáit. Felszámoltuk a munkanélkülisé­get, biztosítottuk a nép szociális biztonságát, megteremtettük minden állampolgár számára a művelődés és a kulturális fejlő­dés, az egészségügyi gondosko­dás és az öregségi biztosítás le­hetőségét. A lenini tanok szellemében kialakítottuk a feltételeket a csehek és a szlovákok és a köz­társaságban élő nemzetiségek új, egyenjogú testvéri kapcsola­tai számára. Szlovákia iparosí­tásával leküzdöttük az ország­rész lemaradását, és kialakítot­tuk a lehetőségeket, hogy gyors ütemben a cseh országrészekkel azonos színvonalra kerüljön. A szocialista rendszer lehe­tőséget adott a dolgozóknak, hogy aktívan és reálisan részt vehessenek az állam irányításá­ban, saját ügyeik intézésében, a különféle funkciók teljesítésé­ben az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetekben a legalacsonyabbaktól egészen a megmagasabbakig. A dolgozók valóban saját hazájuk uraivá és gazdáivá váltak. A szocializmusnak köszönhe­tő, hogy Csehszlovákia megsza­badult a saját nemzeti és állami létét örök idők óta fenyegető bi­zonytalanságtól. A Szovjetunió­hoz fűződő szövetséggel örök időkre megoldottuk a csehek és a szlovákok köztársaságának ezt a sorsdöntő problémáját. A szocializmus meggyőzően bizonyította és bizonyítja elő­nyeit az ország termelőerőinek fejlődésében. Az ipari termelés 1937-hez viszonyítva több mint nyolcszorosán nőtt. Csehszlová­kia ma nemzetközileg elismert, fejlett ipari állam. Mí j » háború előtti tőkés Csehszlov íki »ban a termelés egy lakosra számított terjedelme az átlagos világszín­vonalnál 2,4-szer volt magasabb, ma a szocialista Csel' -zluvákia egy lakosra számított nari ter­melése a világszintnek több mint négyszerese, anrntk ellenére, hogy az elmúlt negyed évszázad- ban általában gyorsan fejlődött az ipari termelés. A mezőgazda­ságban végbement szocialista változások megteremtették a feltételeket a mezőgazdasági termelés intenzitásának és ter­melékenységének tartós növeke­désére. A nemzeti jövedelem négysze­res növekedése lehetővé tette az életszínvonal lényeges emel­kedését. Dolgozóink még soha nem rendelkeztek olyan élet- és szociális biztonsággal és olyan életszínvonallal, mint ma. Mindez a munkásosztály, a parasztság és a hazafias értel­miség áldozatkész munkájának az eredménye. A CSKP nagy po­litikai ós szervező tevékenysé­gének a műve. Bizonyítja a leni­nizmus életképességét, a szovjet példa történelmi jelentőségét, a szocialista társadalom építése alapvető törvényszerűségeinek általános érvényét, amit pár­tunk is megvalósított. Népünk ellenségeink és rágal­mazóink ellenére, mindazok el­lenére, akik itthon és a határo­kon túl ezt az alkotást ciniku­(CSTK) — A februári győze­lem 25. évfordulója alkalmából Vasil fíiľak, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a Központi Bi­zottság titkára tegnap a prá­gai várban a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága négy vezető dolgozójának átadta a Februári Győzelem Ér­demrendet. A kitüntetéseket Andrej Mi~ hajlovics Alekszandrov, Anatoli/ Ivanovics Blatov, Georgij Hosz- rojevic Szahnazarov és Szergej (ČSTK) — A szovjet hadse­reg és haditengerészet megala­kulásának 55. évfordulója alkal­mából tegnap Prágában, a vö­rös hadsereg olšanyi temetőjé­ben ünnepélyes keretek között megkoszorúzták az elesett szov­jet hősök emlékművét. A koszo­rúzáson részt vettek: K. G. Ko- zanov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erői főparancsnokságának cseh­szlovákiai képviselője, I. 1. Tyenyiscsev vezérezredes, a Szovjetunió Hőse, a szovjet fegyveres erők Csehszlovákiá- kiában állomásozó középső had­seregcsoportjának parancsnoka, Martin Dzúr hadsereg tábornok, a CSSZSZK nemzetvédelmi mi­nisztere és dr. Zdenék Zuska Prága főpolgármestere. A szertartáson részt vettek a csehszlovák néphadsereg más képviselői, szovjet katonai té­nyezők, a népi milícia főpa­rancsnokságának tagjai, válá­sán lebecsülték, és arcátlanul rágalmazták, büszke volt és büszke maradt munkájának eredményeire, Februárra és a szocializmusra. Február hagya­téka, a megalkotott mű számunk­ra mindenkor a nemzeti és az osztálybüszkeség forrása volt és marad. Ebből merítünk erőt és tanulságot a párt XIV. kong­resszusa programjának megva­lósításához, anii a fejlett szocia­lista társadalom építésével to­vább fejleszti ezt a forradalmi hagyatékot. A dolgozók februári győzel­me, a szocialista építés évei, és különösen a drágán megfizetett válságos évek ismét arra emlé­keztetnek minket, milyen döntő jelentőségű a marxista—leninis­ta párt, valamint a párt eszmei és akcióegysége. Bizonyítja, hogy ilyen párt nélkül a nép nem győzhette volna le a bur­zsoáziát, nem fejleszthette és szilárdíthatta volna a szocializ­must, nem védhette volna meg vívmányait. Ezért megszilárdít­juk a párt eszmei és akcióegy­ségét, valamennyi pártszervezet és párttag aktivitását. A forra­dalmi erővel és elszántsággal bíró párt a XIV. kongresszuson kitűzött célok megvalósításának fő szavatossága. A februári győzelem, a szocia­lizmus építésében elért eredmé­nyek és az elkövetett hibák arra tanítanak, hogy a mű csak ak­kor sikerülhet, ha a párt helye­sen vezeti a széles néptömege­ket, tanítja a tömegeket, de ta­pasztalataikból is merít, ha a párt ás a dolgozók között köl­csönös a bizalom. Azok a felada­tok, amelyeket ma a népgazda­sági szférában oldunk meg, a hatékony fejlődésért folytatott küzdelem, az a lehetőség és szükségszerűség, hogy egybe­Nyikolajevics Antonov vette át. Az ünnepélyes aktuson részt vett František Ondrich és Old- rich Švestka, a CSKP KB titká­rai, Miroslav Moc, a CSKP KB titkárságának tagja és Pavel Auersperg, a CSKP KB nemzet­közi osztályának vezetője. Jelen voltak a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségé­nek tagjai Sztyepan Vaszlljemes Cservonyenko nagykövet veze­tésével. mint a politikai és a társadal­mi élet képviselői is. KÖZÉLET — A CSEHSZLOVÁK NÉP februá­ri győzelme 25. évfordulójának al­kalmából E. Gierek, a LEMP KB első titkára, H. (ablonski, az LNK Államtanácsának elnöke és P. Ja- roszewicz, az LNK Minisztertaná­csának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait G. Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, L. Svoboda köztársasági elnöknek és L. Štrou­gal szövetségi miniszterelnöknek. — A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Nemzeti Frontja Nemzeti Tanácsa táviratilag üdvö­zölte Csehszlovákia Nemzeti Front­ja Központi Bizottságát a Győzel­mes Február 25. évfordulója al­kalmából. — A FEBRUÁRI GYŐZELEM 25. évfordulója alkalmából Vladimír Trvala, az SZLKP KB osztályveze­tője a bratislavai Állami Szana­tórium orvosainak és más dolgo­zóinak eddigi önfeláldozó politi­kai és közéleti tevékenységéért emlékérmeket nyújtott át. kapcsoljuk a szocializmus nagy előnyeit a tudományos és mű« szaki forradalom vívmányaival, a szocialista demokrácia, a kul­túra és a művelődés fejlesztése megköveteli, hogy megszilárdít­suk és elmélyítsük a párt élő kapcsolatát a munkásosztállyal és a dolgozók széles tömegei­vel. Megköveteli, hogy meg­győzzük az embereket igazunk­ról, megnyerjük őket a közös programnak szóval, de a mun­kában mutatott személyes pél­dával is. Ez minden kommunis­ta forradalmi küldetése. És végül a dicsőséges februá­ri győzelem csakúgy, mint 1945 feledhetetlen májusa és népeink egész újkori története arra em­lékeztet bennünket, hogy milyen sorsdöntő jelentőségű a Szov­jetunióhoz és a szovjet néphez fűződő szövetségünk és barátsá- gunk. A Szovjetunió szabadítot­ta fel népünket a fasiszta iga alól, védelmezett bennünket 1948 februárjában az imperia­lista beavatkozás ellen. 1968-ban a Szovjetunió internacionalista segítsége tette lehetővé, hogy országunkban elkerüljük a pol­gárháborút, a vérontást, hogy az ellenforradalom ellen meg* védjük dolgozóink szocialista vívmányait. Ezek a sorsdöntő tapasztalatok, közös céljaink, köztársaságunk létérdeke és szükségletei arra köteleznek bennünket, hogy védjük és szi­lárdítsuk internacionalista kap­csolatainkat, s határozottan ha­ladjunk országaink és népeink közeledésének útján. A dicső február hagyatékához hűen, a XIV. kongresszus prog­ramját megvalósítva haladunk továbbra is a bevált lenini úton előre, a szocializmus új győzel­mei felé hazánkban és a vilá­gon. A CSKP KB küldöttsége visszatért Moszkvából (CSTK) — Február 22-én visszatért Prágába a CSKP KB küldöttsége, amely František Ondrichnak, a CSKP KB titkár, sága tagjának, a KB titkárának vezetésével Moszkvában részt vett az európai országok 27 kommunista és munkáspártja képviselőinek találkozóján, ahol az ifjúság körében végzendő munka kérdéseiről tárgyaltak. A küldöttséget Prágában Ján Fojtik, a CSKP KB titkára, Jindrich Polednik, a SZISZ KB alelnöke, valamint a CSKP KB és a SZISZ más dolgozói fogad­ták. Jelen volt Gennagyij Nyiki- tyics Fominov, a Szovjetunió prágai nagykövetségének taná­csosa. Az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának ülése (ČSTK) — Ülést tartott teg­nap Bratislavában az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága. A tanácskozást elnö­ke, Viliam Šalgovič nyitotta meg és vezette. Bevezető beszé­dében megemlítette és értékel­te a csehszlovák dolgozó nép­nek a burzsoázia felett aratott győzelme jelentőségét és az eredményeket, amelyeket a szo­cialista építés 25 esztendeje alatt értünk el. Egyszersmind megemelékezett a szovjet had­sereg megalakulásának és fennállásának 55. évfordulójá­ról. Az ülés további részében a KERB megtárgyalta a CSKP XIV. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa óta eltelt időszak­ban kifejtett tevékenységéről szóló jelentést és megállapítot­ta, hogy ez összhangban van a kongresszusi határozatokkal és azokkal a feladatokkal, amelye­ket a bizottság az SZLKP kong­resszusán tűzött maga elé. A bizottság a továbbiakban meg­tárgyalta a tagsági igazolvá­nyok elvesztésének okait és a tagsági bélyegek kezelését vizs­gáló ellenőrzés eredményeit. Az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának alel- nökévé megválasztotta Štefan Blaikot. Megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét Szívélyes találkozó (ČSTK) — Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap a prágai várban találkozott a CSKP KB Elnökségének tagjaival és póttagjaival — Vasil Bifakkal, Peter Colotkával, Karéi Hoffmann-nal, Gustáv Husákkal, Alois Indrával, Antonín Kapekkal, Josef Kempnývel, Josef Koreákkal, Jozef Lenárttal, Ludvik Svobodával, Ľubomír Štrougallal, Miloslav Hruškovič-csal és Václav Hülával, továbbá Miloš Jakešsal, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnökével, Jan Fojtíkkal, Fran­tišek Ondrichhal, Oldrich Svestkával és Miroslav Moccal, a CSKP KB titkáraival, a CSKP KB titkársága tagjaival, valamint Pavel Auersperggel, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetőjével. A tanácskozás légköre rendkívül szívélyes és elvtársi volt, és minden kérdésben ismét bizonyította a teljes egységet. Szovjet pártfimkcionáriusok csehszlovák kitüntetése Kibontakoztatjuk a februári győzelem forradalmi hagptilát

Next

/
Thumbnails
Contents