Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-23 / 46. szám, péntek
A DÖNTŐ NAPOK A NÉP AKARATA GYŐZEDELMESKEDETT 1948. FEBRUÁR 25. SZERDA. Hazánk történelmének egyik legjelentősebb dátuma, a dolgozó nép februári győzelmének napja, amely véglegesen döntött köztársaságunk szocialista útjáról. A Rudé právo „Prága törté nelmi napokat élt át" című cikkében így ír erről a napról: „Ma dönteni kell!“ — senki nem mondta ki ezeket a szavakat hangosan, de henne volt a levegőben, ezt fejezte ki a munkások arca, akik a fagyos reggelen a villamosokban a gyárak felé tartottak. Amennyiben nem teljesítik az áruló miniszterek lemondásának elfogadására és az új Gottwald kormány kinevezésére irányuló követeléseinket, akkor azonnal általános sztrájkba lépünk! F.z volt a tartalma az üzemekből és más munkahe lyekről érkezett táviratok százainak.“ Délelőtt tizenegy órakor Klement Gottwald miniszterelnök és Václav Nősek belügyminiszter ismét felkereste a köztársasági elnököt, és a reakciós miniszterek lemondásának elfogadásáról tárgyaltak vele, melyet Beneá mind az ideig halogatott és minden áron igyekezett megmenteni a burzsoázia pozícióit. A kommunista párt és a meg- újhodó Nemzeti Front követe lésének támogatására a prágai Vencel térre délután összehívták a nép nagy táborozását. Amikor délutáni két órakor a gyárakban a műszak végét jelezte a szirénák hangja, a dolgozók nem hazafelé indultak, mint máskor, hanem a gyárkapuk előtt spontánul zárt sorokba rendeződtek, majd megindultak a Vencel tér felé. A Prága minden részéből áramló emberfolyamok tengerré egyesültek, amely teljesen betöltötte a teret, A főváros minden gyárából itt voltak a munkások, hogy a köztársaság sorsdöntő ó ájában hallassák határozott hangjukat. A Vencel téren mintegy negyedmillió ember elemi erővel fejezte ki megmásíthatatlan döntését: „Felkészültünk rá, hogy megkezdjük köztársasá gunk további előrehaladásának új időszakát!“ A tüntetés három órakor kezdődött. Beszédet mondott J. Krosnár, Zd. Nejedlý, V. Kupecký elvtárs és mások. A tömeg egyre növekvő feszültséggel várta Klement Gottwald miniszterelnök visszatértét, aki a várban a köztársasági elnökkel tárgyalt. Fél ötkor Eduard Beneš aláírta a nemzeti szocialista, a néppárti és a demokrata párti miniszterek lemondásának elfogadását. Egyszersmind közölte, hogy szerdán benyújtotta lemondását V. Majer szociáldemokrata miniszter is, akinek lemondását szintén elfogadta. Eduard Beneš ugyanakkor tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy elfogadta és aláírta javaslatát a kormány kiegészítésére, az új miniszterek kinevezésére. A nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a Vencel térre érkező Gottwaldot, aki a tribünre lépve a tömeg szűnni nem akaró ünneplése közepette jelentette be, hogy győzedelmeskedett a nép akarata, a köz- társasági elnök elfogadta a visszalépett miniszterek lemondását és a miniszterelnök javaslata alapján kinevezte a kormány új tagjait. „ ... A reakciót, amely éppen ebben az időben döntő csapásra készült né pi demokratikus rendünk ellen, visszavertük és ő maga szenvedett vereséget. Mindenekelőtt népünk ébersége és szilárd harcos akarata idézte elő a reakciónak ezt a vereségét“ — mondotta beszédében Gottwald elvtárs. Majd hangsúlyozta: „Most elvtársak, amikor népünk akarata oly dicsőségesen érvényesült, egyetlen hatalmas munkaerőfeszítésre kell ismét 1tömörülnünk, hogy legyőzzünk minden előttünk álló nehézsó get és a reakciósoktól megtisztított köztársaságunkban felépítsük az egész dolgozó nép boldog otthonát.“ A Rudé právo riportere a következőkben számolt be arról a hangulatról, amellyel a tömeg Gottwald beszédét fogadta: „Toll nem képes leírni azt az örömujjongást, ami ezután következett. Uragán volt ez, amely a Vencel térről kelt szárnyra, folyam, amely kiáradt medréből. Á nép történelmi fennséges órája. A nép akaratú győzedelmeskedett..." Aznap este a főváros utcáin első ízben vonultak fel a munkásosztály felfegyverzett egységei, a népi milícia alakulatai. A párt központi lapja helyszíni tudósítást közölt erről a történelmi jelentőségű eseményről. Leírta, hogy szerda este a népi milícia üzemi egységei teljes fegyverzetben felsorakoztak a Sztálin téren. Az 5200 fegyveres munkás soraihoz csatlakoztak a Nemzetbiztonsági Testület alakulatai. A menetelés este kilenc órakor kezdődött a Vencel téren keresztül, elől haladtak a biztonsági testület tagjai, utánuk meneteltek dön- gő léptekkel az üzemi milícia alakulatainak harcosai. Az egységek énekelve vonultak az Óvárosi térre, ahol a Húsz emlékmű előtt sorakoztak fel. Felolvasták a napiparancsot, amely kiemelte a népi milícia tagjainak áldozatkészségét és felkészültségét, akik munkaidő után katonás fegyelmezettséggel őrködlek a munkahelyeken. A Belügyminisztérium hivatalos jelentést adott ki a dolgozó nép szerdai tüntetéséről, amely hangsúlyozza, hogy a népi demokrácia és a Gottwald-kor- mány támogatására irányuló tüntetés ünnepélyes, méltóság- teljes jellegű volt és fegyelmezetten folyt le. Csődöt mondott a felelőtlen elemeknek a nyugtalanság előidézésére irányuló minden kísérlete. Csírájában meghiúsult az ismert diákuszí- lóknak a Nemzetbiztonsági Testület tagjaival való összetűzés kiprovokálását célzó szándéka. Néhány tucat rendbontót őrizetbe vettek. Fegyvert sehol sem használtak. Rendbontó csoport feloszlatása közben véletlenül elsült a biztonsági testület egyik tagjának fegyvere, s a visszaverődő lövedék egy személyt könnyebben megsebesített, egy másik személy pedig mozgásban lévő autóbusztól szenvedett horzsolást. „Munkára fel a köztársaság javára! Örömteljes munka a boldog jövőért!“ címekkel írtak a pártlapok arról a nagyszabású munkakezdeményezésről, ami a februári győzelem másnapján már széleskörűen kibontakozott az üzemekben. A gyárakba, visszatért a munka normális ritmusa, ismét megkezdődött a munkaverseny a kétéves terv feladatainak megvalósításáért. A Rudé právo több helyszíni tudósítást közölt a csütörtöki műszakokról. „A smíchovi Škodovka zászlódíszbe öltözött" — olvashatjuk az egyik tudósításban. — „Ma ünnep van nálunk — mondotta az üzemi tanács elnöke. Másképp megy a munka, mivel tudjuk, hogy akik jogainkra törtek, azokat saját bűnük seperte el. Nálunk is megkezdtük a tisztogatást, tizenkét reakcióst elbocsátottunk. A kiesett munkanapokat szívesen és teljes mértékben pótoljuk. Már a jövő héten nemzeti műszakot tartunk“ František Vacek, a smíchovi Tatra üzem egyik munkása a következőket válaszolta az újságíró kérdésére: „Az elvtársak ma már tudják, hogy mit kell tenniük. Erőt jelentünk, nem pedig nyájat. Az árulók erre valószínűleg nem számítollak. Azt hitték, hogy bedőlünk üres jelszavaiknak és egymás ellen fogunk harcolni ..." A Pravda „A szlovák nép Gottwald kormányát köszönti“ címmel tudósít a szlovákiai városokban tartott nagygyűlésekről, amelyeken tízezrek vettek részt. A február 29-i, vasárnapi számban pedig hatalmas címmel adja tudtára a népnek, hogy Gustáv Husák elnökletével összeállították az új Megbízottak Testületét. „A győzelemért a köszönet a dolgozókat illeti" — hangsúlyozta a Szakszervezetek Központi Tanácsának február 26-án kiadott közleménye, melyben köszönetét mondott a dolgozóknak az egyórás általános sztrájkban kifejezett támogatásért. Pénteken, február 27-én fél tizenegykor a várban letették az alkotmányban előírt fogadalmat a Gottwald-kormány újonnan kinevezett tagjai. „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy kötelességemet lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül teljesítem, betartom az alkotmányos és más törvényeket“ — hangzott a fogadalom szövege. Gottwald miniszterelnök ez alkalommal tartott beszédében a többi között hangoztatta: „Ma már a napnál világosabb, hogy a kormány és a Nemzeti Front szétbomlasztásának kísérlete önkényes és kalandor tett volt, amely egyenesen az állam alapjai ellen irányult. Népünk igazán megkapó egységben a felháborodás viharával s azzal a spontán követeléssel válaszolt, hogy távolítsák el a felforgatókat és a reakciósokat a kormányból és biztosítsák népi demokratikus rendünk további békés és sikeres fejlődését. Nagy érdeme, elnök úr, hogy meghallgatta népünk szavát, felismerte felháborodásának igazságos voltát, követelésének jogosságát... Az ön segítsége jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az események lefolyása aránylag gyors voll és szigorúan demokratikus, alkotmányos és parlamentáris úton haladt, s azon fog haladni a jövőben is... Büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy ismét méltóképpen, az egész világ előtt bebizonyítottuk államunk mélyen és őszintén demokratikus voltát és hűségét a béke és a nép java iránt.. Beneš köztársasági elnök válaszában kijelentette: „Elfogadtam a kormány távozó tagjainak lemondását és aláírtam az új miniszterek kinevezési okmányait. Miniszterelnök úr helyesen állapította meg, hogy döntésem nem volt számomra könnyű, ellenkezőleg személy szerint nagyon nehéz volt. Hosszasan és komolyan mérlegeltem a kialakult válságot. Arra a következtetésre jutottam, hogy javaslatának eleget kell tennem, ön tudja, hogy a válságról és megoldásának módjáról hosszasan beszélgettünk, sokáig mérlegeltük a megoldást. Tudtam, hogy máskülönben a válság még jobban elmélyülne és végül a nemzet olyan meghasonlására vezethetne, amely esetleg általános zűrzavarba torkollhatna. Az államot azonban vezetni és igazgatni kell. Önök az állam ügyeit új utakon és a demokrácia új formájában akarják vezetni. Azt kívánom önöknek, a nemzetnek és az államnak, hogy ez az út mindenki számára szerencsés legyen.“ A mezőgazdasági bizottságok kongresszusa — melyet a kladnói kerületi mezőgazdasági bizottság kezdeményezésére eredetileg azért hívtak össze Prágába, mert a földművesek a reakciós mesterkedések következtében veszélyeztetve látták a parasztságnak a košicei kormányprogramban tett ígéretek teljesítését — 1948 február végén már a megnyert harc jegyében tárgyalt. Február 29-én százharmincezer földműves töltötte meg a Vencel teret, hogy az egész köztársaság falvai dolgozóinak nevében hitet tegyen a népi demokrácia, az ország dolgozó népének egysége mellett és támogatásáról biztosítsa Gottwald új kormányát. Klement Gottwald elvtársnak a nagygyűlésen mondott szavai messzehangzóan szárnyaltak: „A város és a falu népének együttműködése és kölcsönös megértése a legfőbb záloga köztársaságunk további sikeres fejlesztésének s jobb idők eljövetelének ... a munkás a parasztért, a paraszt a munkásért, és a világ abban az irányban fog fejlődni, amerre ez az erő tör. Ez pedig, drága barátaim, ma annyit jelent: a munkás a parasztért, a paraszt a munkásért, és ez az erő a nemzet többi dolgozó rétegével együtt munkára lendül az egész nép boldogságáért és jólétéért, drága köztársaságunk virágzásáért!... Éljen a Csehszlovák Köztársaság, amely a munkásoké, a parasztoké és az egész dolgozó népé, s azé is marad mindörökre!“ GÁL LÁSZLÖ Február harcosai LÖRINCZ GYULA RAJZA szeti karán folytatta tanulmányait. Ugyanebben az évben belépett a kommunista pártba. Cikkeket írt a különböző haladó szellemű lapokba. 1925-ben társ- szerkesztője az Avantgarda nevű diáklapnak, 1927-ben pedig a Tvorba társszerkesztője. Az 1926—1929. években a Kmen folyóirat főszerkesztője. Fučík újságírói tevékenysége főképpen a Tvorba hetilaphoz kapcsolódik. 1928-tól szerkesztője a Rudé právonak és a Rudij ve- čemíknek. Tevékenyen részt vett a munkássztrájkokban és tüntetésekben, melyekről színvonalas tudósításokat írt. 1930- ban munkásdelegációval a Szovjetunióba utazott, kapcsolatairól és élményeiről „Ahol a ma már a múlté“ címmel könyvet írt. Az 1933—1934-es években, hogy büntetését ne kelljen letöltenie, illegalitásba vonul és szerkeszti a Haló noviny című lapot, mely a betiltott Rudó právot helyettesítette. Az 1934 —1936-os években a Szovjetunióban él mint a Rudé právo tudósítója. Visszatérte után cikkeiért több havi fogházbüntetést töltött le. 1938-ban a Tvorba főszerkesztője lett. A müncheni események után illegálisan tevékenykedett vidéken. 1940-ben visszatért Prágába, ahol gyakran változtatta lakását, hogy ne jusson rendőrkézre. Az első illegális Központi Bizottság lebukása után tevékenyen részt vett a második illegális KB megszervezésében, melynek tagja lett. Munkakörének főfeladata az illegális Rudé právo szerkesztése és terjesztése. 1942. április 24-én a nőmet Gestapo letartóztatta, a vallatásnál barbár módon megkínozták. A pankráci börtönben megírta a bevezetésben már említett „Üzenet az élőknek“ című könyvét, mely 84 nyelven jelent meg a háború után. 1943. augusztus 25-én Berlinben halálra ítélték, és 1943. szeptember 8-án Plötzenseeben kivégezték. A haladó emberiség kegyelettel emlékezik meg a cseh nép nagy fiáról, július Fučíkról születésének 70. évfordulóján. RÓJÁK DEZSŐ Elnyerték a vándorzászlót Három szempont szerint ér. tékelik a fiľakovói (Fülek) KOVOSMAI.T-ban a részlegek közötti munkaverseny eredményeit: a termelékenység növelése, a tervteljesítés, valamint a selejtcsökkentés és bal. esetcsökkentés terén elért sikerek alapján. A legutóbbi értékeléskor az öntödei üzem- részleg szerezte meg az első helyet a zománcozó és a lemez, osztály előtt. Nagy Dezső elvtárs, a szakszervezeti üze. mi bizottság nevében a „Legjobb üzemrészleg“ feliratú vándorzászlót és a vele járó 5000 koronás jutalmat átadta Kellner Emil elvtársnak, a részleg vezetőjének. A munkaverseny során az öntöde dolgozói az általános követelményeket túlteljesítve 859 többletpontot szereztek. Főleg a munkatermelékenység növelése terén értek el kiváló eredményeket. Köztudott, hogy az öntöde a vállalat egyik legnehezebb munkahelye, tehát ha a részleg dolgozói meg akarják tartani a vándorzászlót, akkor a selejtcsökkentés ós a balesetcsökkentés terén kell javítaniuk. Az év első néhány hetének eredményei azt mutatják, hogy a selejtcsökkentés terén már jobbak az eredmények, mint tavaly voltak, tehát nem lehetetlen a célkitűzés: a vándorzászló megtartása. PONYI MÁRIA 1973. II. 23. július Fučík írja az „Üzenet az élőknek“ című halhatatlan művében: „Egyre kérlek benneteket: Ti, akik átélitek ezt a kort, ne feledjetek. Ne feledjétek sem a jót, sem a rosszat. Állhatatos szorgalommal gyűjt- sétek az adatokat azokról, akik önmagukért és tiértetek estek el... Hűséges gyermek módjára szeressétek meg legalább egyiküket és legyetek rá büszkék, mint olyan nagy emberre, aki a jövőnek élt.“ július Fučík szavai — érvényesek mindazokra, akik a faJúiius Fučík az illegalitásban (A Marxizmus—Leninizmus Intézetének archívumábólJ sizmus elleni harcban a végső felszabadulásunkért áldozták életüket. Fučík hősi életére és halálára emlékezve, akaratlanul is az igazi kommunista újságíróra gondolunk, akinek a tollából az illegális Rudé právo 1942 elején megjelent számában a következő sorokat olvashatjuk: „Mi kommunisták szeretjük az életet, azonban nem ingadozunk bármikor saját életünket is feláldozni, hogy utat nyissunk egy igazi örömteljes életnek, melyet e név megérdemel“ Hetven évvel ezelőtt 1903. február 23-án született — Prága külvárosában, Smíchovon, Július Fučík. Kommunista újságíró, író, irodalmi és színházi kritikus, a fasizmus elleni harc nemzeti hőse. Apja fémmunkás volt. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1921-ben a prágai Károly Egyetem bölcséA jövőért áldozta életét 70 ÉVE SZÜLETETT JÚLIUS FUČÍK
