Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-23 / 46. szám, péntek

A DÖNTŐ NAPOK A NÉP AKARATA GYŐZEDELMESKEDETT 1948. FEBRUÁR 25. SZERDA. Hazánk történelmének egyik legjelentősebb dátuma, a dol­gozó nép februári győzelmének napja, amely véglegesen dön­tött köztársaságunk szocialista útjáról. A Rudé právo „Prága törté nelmi napokat élt át" című cik­kében így ír erről a napról: „Ma dönteni kell!“ — senki nem mondta ki ezeket a szavakat hangosan, de henne volt a le­vegőben, ezt fejezte ki a mun­kások arca, akik a fagyos reg­gelen a villamosokban a gyárak felé tartottak. Amennyiben nem teljesítik az áruló miniszterek lemondásának elfogadására és az új Gottwald kormány kineve­zésére irányuló követeléseinket, akkor azonnal általános sztrájk­ba lépünk! F.z volt a tartalma az üzemekből és más munkahe lyekről érkezett táviratok szá­zainak.“ Délelőtt tizenegy órakor Kle­ment Gottwald miniszterelnök és Václav Nősek belügyminisz­ter ismét felkereste a köztársa­sági elnököt, és a reakciós mi­niszterek lemondásának elfoga­dásáról tárgyaltak vele, melyet Beneá mind az ideig haloga­tott és minden áron igyekezett megmenteni a burzsoázia pozí­cióit. A kommunista párt és a meg- újhodó Nemzeti Front követe lésének támogatására a prágai Vencel térre délután összehív­ták a nép nagy táborozását. Amikor délutáni két órakor a gyárakban a műszak végét je­lezte a szirénák hangja, a dol­gozók nem hazafelé indultak, mint máskor, hanem a gyárka­puk előtt spontánul zárt sorok­ba rendeződtek, majd megin­dultak a Vencel tér felé. A Prá­ga minden részéből áramló em­berfolyamok tengerré egyesül­tek, amely teljesen betöltötte a teret, A főváros minden gyá­rából itt voltak a munkások, hogy a köztársaság sorsdöntő ó ájában hallassák határozott hangjukat. A Vencel téren mintegy ne­gyedmillió ember elemi erővel fejezte ki megmásíthatatlan döntését: „Felkészültünk rá, hogy megkezdjük köztársasá gunk további előrehaladásának új időszakát!“ A tüntetés három órakor kezdődött. Beszédet mondott J. Krosnár, Zd. Nejed­lý, V. Kupecký elvtárs és mások. A tömeg egyre növekvő fe­szültséggel várta Klement Gott­wald miniszterelnök visszatér­tét, aki a várban a köztársasági elnökkel tárgyalt. Fél ötkor Eduard Beneš alá­írta a nemzeti szocialista, a nép­párti és a demokrata párti mi­niszterek lemondásának elfoga­dását. Egyszersmind közölte, hogy szerdán benyújtotta le­mondását V. Majer szociálde­mokrata miniszter is, akinek lemondását szintén elfogadta. Eduard Beneš ugyanakkor tájé­koztatta a miniszterelnököt, hogy elfogadta és aláírta ja­vaslatát a kormány kiegészíté­sére, az új miniszterek kineve­zésére. A nép leírhatatlan lelkese­déssel fogadta a Vencel térre érkező Gottwaldot, aki a tri­bünre lépve a tömeg szűnni nem akaró ünneplése közepet­te jelentette be, hogy győzedel­meskedett a nép akarata, a köz- társasági elnök elfogadta a visszalépett miniszterek lemon­dását és a miniszterelnök ja­vaslata alapján kinevezte a kormány új tagjait. „ ... A reak­ciót, amely éppen ebben az idő­ben döntő csapásra készült né pi demokratikus rendünk ellen, visszavertük és ő maga szenve­dett vereséget. Mindenekelőtt népünk ébersége és szilárd harcos akarata idézte elő a re­akciónak ezt a vereségét“ — mondotta beszédében Gottwald elvtárs. Majd hangsúlyozta: „Most elvtársak, amikor népünk akarata oly dicsőségesen érvé­nyesült, egyetlen hatalmas munkaerőfeszítésre kell ismét 1tömörülnünk, hogy legyőzzünk minden előttünk álló nehézsó get és a reakciósoktól megtisz­tított köztársaságunkban fel­építsük az egész dolgozó nép boldog otthonát.“ A Rudé právo riportere a kö­vetkezőkben számolt be arról a hangulatról, amellyel a tö­meg Gottwald beszédét fogad­ta: „Toll nem képes leírni azt az örömujjongást, ami ezután következett. Uragán volt ez, amely a Vencel térről kelt szárnyra, folyam, amely kiáradt medréből. Á nép történelmi fennséges órája. A nép akaratú győzedelmeskedett..." Aznap este a főváros utcáin első ízben vonultak fel a mun­kásosztály felfegyverzett egysé­gei, a népi milícia alakulatai. A párt központi lapja helyszíni tudósítást közölt erről a törté­nelmi jelentőségű eseményről. Leírta, hogy szerda este a népi milícia üzemi egységei teljes fegyverzetben felsorakoztak a Sztálin téren. Az 5200 fegyve­res munkás soraihoz csatlakoz­tak a Nemzetbiztonsági Testü­let alakulatai. A menetelés es­te kilenc órakor kezdődött a Vencel téren keresztül, elől ha­ladtak a biztonsági testület tagjai, utánuk meneteltek dön- gő léptekkel az üzemi milícia alakulatainak harcosai. Az egy­ségek énekelve vonultak az Óvárosi térre, ahol a Húsz em­lékmű előtt sorakoztak fel. Fel­olvasták a napiparancsot, amely kiemelte a népi milícia tagjai­nak áldozatkészségét és felké­szültségét, akik munkaidő után katonás fegyelmezettséggel őr­ködlek a munkahelyeken. A Belügyminisztérium hivata­los jelentést adott ki a dolgozó nép szerdai tüntetéséről, amely hangsúlyozza, hogy a népi de­mokrácia és a Gottwald-kor- mány támogatására irányuló tüntetés ünnepélyes, méltóság- teljes jellegű volt és fegyelme­zetten folyt le. Csődöt mondott a felelőtlen elemeknek a nyug­talanság előidézésére irányuló minden kísérlete. Csírájában meghiúsult az ismert diákuszí- lóknak a Nemzetbiztonsági Tes­tület tagjaival való összetűzés kiprovokálását célzó szándéka. Néhány tucat rendbontót őri­zetbe vettek. Fegyvert sehol sem használtak. Rendbontó csoport feloszlatása közben véletlenül elsült a biztonsági testület egyik tagjának fegyvere, s a vissza­verődő lövedék egy személyt könnyebben megsebesített, egy másik személy pedig mozgásban lévő autóbusztól szenvedett hor­zsolást. „Munkára fel a köztársaság javára! Örömteljes munka a boldog jövőért!“ címekkel írtak a pártlapok arról a nagyszabá­sú munkakezdeményezésről, ami a februári győzelem más­napján már széleskörűen ki­bontakozott az üzemekben. A gyárakba, visszatért a munka normális ritmusa, ismét meg­kezdődött a munkaverseny a kétéves terv feladatainak meg­valósításáért. A Rudé právo több helyszíni tudósítást közölt a csütörtöki műszakokról. „A smíchovi Škodovka zászlódísz­be öltözött" — olvashatjuk az egyik tudósításban. — „Ma ün­nep van nálunk — mondotta az üzemi tanács elnöke. Másképp megy a munka, mivel tudjuk, hogy akik jogainkra törtek, azokat saját bűnük seperte el. Nálunk is megkezdtük a tiszto­gatást, tizenkét reakcióst elbo­csátottunk. A kiesett munka­napokat szívesen és teljes mér­tékben pótoljuk. Már a jövő hé­ten nemzeti műszakot tartunk“ František Vacek, a smíchovi Tatra üzem egyik munkása a következőket válaszolta az új­ságíró kérdésére: „Az elvtársak ma már tudják, hogy mit kell tenniük. Erőt jelentünk, nem pe­dig nyájat. Az árulók erre való­színűleg nem számítollak. Azt hitték, hogy bedőlünk üres jel­szavaiknak és egymás ellen fo­gunk harcolni ..." A Pravda „A szlovák nép Gottwald kormá­nyát köszönti“ címmel tudósít a szlovákiai városokban tartott nagygyűlésekről, amelyeken tízezrek vettek részt. A február 29-i, vasárnapi számban pedig hatalmas címmel adja tudtára a népnek, hogy Gustáv Husák elnökletével összeállították az új Megbízottak Testületét. „A győzelemért a köszönet a dolgozókat illeti" — hangsú­lyozta a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának február 26-án kiadott közleménye, melyben köszönetét mondott a dolgozók­nak az egyórás általános sztrájkban kifejezett támogatá­sért. Pénteken, február 27-én fél tizenegykor a várban letették az alkotmányban előírt fogadal­mat a Gottwald-kormány újon­nan kinevezett tagjai. „Becsüle­temre és lelkiismeretemre fo­gadom, hogy kötelességemet lel­kiismeretesen és részrehajlás nélkül teljesítem, betartom az alkotmányos és más törvénye­ket“ — hangzott a fogadalom szövege. Gottwald miniszterel­nök ez alkalommal tartott be­szédében a többi között hangoz­tatta: „Ma már a napnál vilá­gosabb, hogy a kormány és a Nemzeti Front szétbomlasztásá­nak kísérlete önkényes és ka­landor tett volt, amely egyene­sen az állam alapjai ellen irá­nyult. Népünk igazán megkapó egységben a felháborodás viha­rával s azzal a spontán követe­léssel válaszolt, hogy távolít­sák el a felforgatókat és a reakciósokat a kormányból és biztosítsák népi demokratikus rendünk további békés és sike­res fejlődését. Nagy érdeme, elnök úr, hogy meghallgatta né­pünk szavát, felismerte felhá­borodásának igazságos voltát, követelésének jogosságát... Az ön segítsége jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ese­mények lefolyása aránylag gyors voll és szigorúan demok­ratikus, alkotmányos és parla­mentáris úton haladt, s azon fog haladni a jövőben is... Büszke­séggel jelenthetjük ki, hogy is­mét méltóképpen, az egész vi­lág előtt bebizonyítottuk álla­munk mélyen és őszintén de­mokratikus voltát és hűségét a béke és a nép java iránt.. Beneš köztársasági elnök vá­laszában kijelentette: „Elfogad­tam a kormány távozó tagjai­nak lemondását és aláírtam az új miniszterek kinevezési ok­mányait. Miniszterelnök úr he­lyesen állapította meg, hogy döntésem nem volt számomra könnyű, ellenkezőleg személy szerint nagyon nehéz volt. Hosszasan és komolyan mérle­geltem a kialakult válságot. Ar­ra a következtetésre jutottam, hogy javaslatának eleget kell tennem, ön tudja, hogy a vál­ságról és megoldásának módjá­ról hosszasan beszélgettünk, sokáig mérlegeltük a megol­dást. Tudtam, hogy máskülön­ben a válság még jobban elmé­lyülne és végül a nemzet olyan meghasonlására vezethetne, amely esetleg általános zűrza­varba torkollhatna. Az államot azonban vezetni és igazgatni kell. Önök az állam ügyeit új utakon és a demokrácia új for­májában akarják vezetni. Azt kívánom önöknek, a nemzetnek és az államnak, hogy ez az út mindenki számára szerencsés legyen.“ A mezőgazdasági bizottságok kongresszusa — melyet a klad­nói kerületi mezőgazdasági bi­zottság kezdeményezésére ere­detileg azért hívtak össze Prá­gába, mert a földművesek a reakciós mesterkedések követ­keztében veszélyeztetve látták a parasztságnak a košicei kor­mányprogramban tett ígéretek teljesítését — 1948 február vé­gén már a megnyert harc je­gyében tárgyalt. Február 29-én százharmincezer földműves töl­tötte meg a Vencel teret, hogy az egész köztársaság falvai dol­gozóinak nevében hitet tegyen a népi demokrácia, az ország dolgozó népének egysége mel­lett és támogatásáról biztosítsa Gottwald új kormányát. Kle­ment Gottwald elvtársnak a nagygyűlésen mondott szavai messzehangzóan szárnyaltak: „A város és a falu népének együttműködése és kölcsönös megértése a legfőbb záloga köz­társaságunk további sikeres fej­lesztésének s jobb idők eljöve­telének ... a munkás a parasz­tért, a paraszt a munkásért, és a világ abban az irányban fog fejlődni, amerre ez az erő tör. Ez pedig, drága barátaim, ma annyit jelent: a munkás a pa­rasztért, a paraszt a munkásért, és ez az erő a nemzet többi dol­gozó rétegével együtt munkára lendül az egész nép boldogsá­gáért és jólétéért, drága köztár­saságunk virágzásáért!... Éljen a Csehszlovák Köztársaság, amely a munkásoké, a parasz­toké és az egész dolgozó népé, s azé is marad mindörökre!“ GÁL LÁSZLÖ Február harcosai LÖRINCZ GYULA RAJZA szeti karán folytatta tanulmá­nyait. Ugyanebben az évben be­lépett a kommunista pártba. Cikkeket írt a különböző haladó szellemű lapokba. 1925-ben társ- szerkesztője az Avantgarda ne­vű diáklapnak, 1927-ben pedig a Tvorba társszerkesztője. Az 1926—1929. években a Kmen fo­lyóirat főszerkesztője. Fučík újságírói tevékenysége főkép­pen a Tvorba hetilaphoz kap­csolódik. 1928-tól szerkesztője a Rudé právonak és a Rudij ve- čemíknek. Tevékenyen részt vett a munkássztrájkokban és tüntetésekben, melyekről szín­vonalas tudósításokat írt. 1930- ban munkásdelegációval a Szovjetunióba utazott, kapcso­latairól és élményeiről „Ahol a ma már a múlté“ címmel köny­vet írt. Az 1933—1934-es évek­ben, hogy büntetését ne kelljen letöltenie, illegalitásba vonul és szerkeszti a Haló noviny című lapot, mely a betiltott Rudó právot helyettesítette. Az 1934 —1936-os években a Szovjet­unióban él mint a Rudé právo tudósítója. Visszatérte után cik­keiért több havi fogházbünte­tést töltött le. 1938-ban a Tvor­ba főszerkesztője lett. A mün­cheni események után illegáli­san tevékenykedett vidéken. 1940-ben visszatért Prágába, ahol gyakran változtatta laká­sát, hogy ne jusson rendőrkéz­re. Az első illegális Központi Bizottság lebukása után tevéke­nyen részt vett a második ille­gális KB megszervezésében, melynek tagja lett. Munkaköré­nek főfeladata az illegális Rudé právo szerkesztése és terjeszté­se. 1942. április 24-én a nőmet Gestapo letartóztatta, a valla­tásnál barbár módon megkínoz­ták. A pankráci börtönben meg­írta a bevezetésben már emlí­tett „Üzenet az élőknek“ című könyvét, mely 84 nyelven je­lent meg a háború után. 1943. augusztus 25-én Berlinben ha­lálra ítélték, és 1943. szeptem­ber 8-án Plötzenseeben kivégez­ték. A haladó emberiség kegye­lettel emlékezik meg a cseh nép nagy fiáról, július Fučíkról születésének 70. évfordulóján. RÓJÁK DEZSŐ Elnyerték a vándorzászlót Három szempont szerint ér. tékelik a fiľakovói (Fülek) KOVOSMAI.T-ban a részlegek közötti munkaverseny eredmé­nyeit: a termelékenység nö­velése, a tervteljesítés, vala­mint a selejtcsökkentés és bal. esetcsökkentés terén elért si­kerek alapján. A legutóbbi ér­tékeléskor az öntödei üzem- részleg szerezte meg az első helyet a zománcozó és a lemez, osztály előtt. Nagy Dezső elvtárs, a szakszervezeti üze. mi bizottság nevében a „Leg­jobb üzemrészleg“ feliratú vándorzászlót és a vele járó 5000 koronás jutalmat átadta Kellner Emil elvtársnak, a részleg vezetőjének. A munkaverseny során az öntöde dolgozói az általános követelményeket túlteljesítve 859 többletpontot szereztek. Főleg a munkatermelékeny­ség növelése terén értek el kiváló eredményeket. Köztu­dott, hogy az öntöde a válla­lat egyik legnehezebb munka­helye, tehát ha a részleg dol­gozói meg akarják tartani a vándorzászlót, akkor a selejt­csökkentés ós a balesetcsök­kentés terén kell javítaniuk. Az év első néhány hetének eredményei azt mutatják, hogy a selejtcsökkentés terén már jobbak az eredmények, mint tavaly voltak, tehát nem le­hetetlen a célkitűzés: a ván­dorzászló megtartása. PONYI MÁRIA 1973. II. 23. július Fučík írja az „Üzenet az élőknek“ című halhatatlan művében: „Egyre kérlek benne­teket: Ti, akik átélitek ezt a kort, ne feledjetek. Ne feledjé­tek sem a jót, sem a rosszat. Állhatatos szorgalommal gyűjt- sétek az adatokat azokról, akik önmagukért és tiértetek estek el... Hűséges gyermek módjá­ra szeressétek meg legalább egyiküket és legyetek rá büsz­kék, mint olyan nagy emberre, aki a jövőnek élt.“ július Fučík szavai — érvé­nyesek mindazokra, akik a fa­Júiius Fučík az illegalitásban (A Marxizmus—Leninizmus Intézetének archívumábólJ sizmus elleni harcban a végső felszabadulásunkért áldozták életüket. Fučík hősi életére és halálára emlékezve, akaratlanul is az iga­zi kommunista újságíróra gon­dolunk, akinek a tollából az il­legális Rudé právo 1942 elején megjelent számában a követke­ző sorokat olvashatjuk: „Mi kommunisták szeretjük az éle­tet, azonban nem ingadozunk bármikor saját életünket is fel­áldozni, hogy utat nyissunk egy igazi örömteljes életnek, melyet e név megérdemel“ Hetven évvel ezelőtt 1903. február 23-án született — Prága külvárosában, Smíchovon, Jú­lius Fučík. Kommunista újság­író, író, irodalmi és színházi kritikus, a fasizmus elleni harc nemzeti hőse. Apja fémmunkás volt. Középiskolai tanulmányai­nak elvégzése után 1921-ben a prágai Károly Egyetem bölcsé­A jövőért áldozta életét 70 ÉVE SZÜLETETT JÚLIUS FUČÍK

Next

/
Thumbnails
Contents