Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-23 / 46. szám, péntek
A CSKP Központi Bizottsága 1973. február 20-21 i ülésének vitája Josef Koreák elvtárs felszólalása Az 1948 februárjától, a munkásosztály és a dolgozó nép győzelmétől eltelt 25 év eredményére tekintve nagyra kell értékelnünk azt a szerepet, melyet ebben az időszakban a nemzeti bizottságok töltöttek be mint a néphatalom forradalmi szervei és a (járt segítőtársai a párt politikájának megvalósításában. Ami a nemzeti bizottságok munkáját illeti, természetesen elgondolkodunk azokon a feladatokon és problémákon, melyekkel a nemzeti bizottságok találkoznak és azokon, melyekkel az államhatalom és igazgatás helyi és területi szerveiként a közeljövőben találkoznak. Arra az egyszerű tényre támaszkodunk, melyet az emberek már természetesnek tekintenek, hogy ti. a nemzeti bizottságok ma az emberek életével és elégedettségével, számos konkrét kérdéssel foglalkoznak. Városainkban és falvainkon a nemzeti bizottságok aktív részvétele nélkül elképzelhetetlen az élet. Minden állampolgár tudja, hogy panaszaival, kéréseivel és szükségleteivel a nemzeti bizottságokhoz és képviselőikhez fordulhat, akik lehetőségeik keretében tanácsot adnak és segítséget nyújtanak. Az emberek megértik a nemzeti bizottságok helyzetét és küldetését, s ez helyes. Tudatosítja-e azonban mindenki mindenütt, hogy ez a februári győzelem egyik óriási vívmánya? A nemzeti bizottságok megbirkóztak a háború utáni újjáépítés bonyolult feladataival, s konkrét viszonyok között meg tudták valósítani a Košicei Kormányprogramot. A munkásokkal, a parasztokkal és a haladó értelmiséggel együtt a városokban és a falvakon akcióegységet teremtettek Február előtt, Februárban és később is a haladó fejlődés ellenségeivel szemben. Megalakulásuk óta jelentős szerepet játszottak a békés élet és rend felújításában, a nehézségek leküzdésében, melyek a hosszú háború és a megszállók által okozott gaztettek következményei voltak. Február teljes forradalmi aktivitásban érte a nemzeti bizottságokat, és teljesen logikus volt, hogy a városokban és a falvakon a Nemzeti Front akcióbizottságainak jelentős részét képezték, és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom mellett a párt legjelentősebb segítőtársai voltak politikájának megvalósításában. Jelentős szerepet játszottak 1968—1969-ben is, amikor a kommunista párt az ellenforradalmi kísérlet ellen harcolt, valamint 1969 áprilisa, az új párt- vezetőség megalakulása után, a gazdasági és a politikai élet konszolidálására kifejtett törekvésben. N yugodta n mtígá 1 lapí that juk, hogy a nemzeti bizottságok mindig a kommunista párt megbízható támaszai voltak forradalmi feladatainak megvalósításában. Az osztályharc bonyolult viszonyai között összetételük is biztosította a nemzeti bizottságok szilárdságát. A képviselők többsége a munkások, a kis- és középparasztok és a haladó értelmiség soraiból kerültek ki. Az 1971. évi győztes választások, amelyekben a kommunista párt XIV. kongresszusának programja a Nemzeti Front jelöltjeinek választási programja lett, megerősítették, hogy az állampolgárok megértik és teljes mértékben támogatják a nemzeti bizottságok felelősségteljes küldetését és tevékenységét. A nemzeti bizottságok fontos, gyakran döntő fontosságú gazdasági, társadalmi és politikai nevelőfunkciót töltenek be, melyet a választási programok is leszögeznek. A Nemzeti Front jelöltjei ezekkel a programok kai léptek a választók elé. A gazdasági feladatokon kívül számos jelentős politikai és politikai nevelő funkciót is betöltenek. Irányítják az iskolák, a művelődési, a kulturális és az üdülési berendezések döntő többségét, s egyúttal döntő módon befolyásolják e berendezések káderhelyzetéi, tevékenységük szakszínvonalát és politikai színvonalát. Ezenkívül az államigazgatás más szerveivel együttműködve jelentős szerepük van társadalmunk szocialista jellegének, a szocialista életmódnak a kialakításában, a vallásos és a kispolgári csökevények elleni harcban. Ez a rövid felsorolás is azt mutatja, hogy a nemzeti bizottságok gazdasági és politikai funkciója dialektikusán összekapcsolódik. Az emberek a nemzeti bizottságok munkájának színvonalát jogosan hozzák kapcsolatba falvaink, lakótelepeink és városaink életszínvonalával. Az emberek gyakran aszerint értékelik a szocializmust és a kommunista pártot, hogy a nemzeti bizottságok milyen munkát fejtenek ki. A fogyatékosságok és a nehézségek, a megoldatlan problémák ellenére értékelnünk kell azt, hogy a nemzeti bizottságok becsületesen megoldják gazdasági feladataikat. A nemzeti bizottságok nagyon meggyőzően bizonyították be, hogy a választási programok a népet szolgálják, és a programok teljesítését illetően számítanak a nép kezdeményezésére. Tévednénk, ha a nemzeti bizottságok munkáját csak a pénzügyi és anyagi eredmények szerint ítélnénk meg. Ugyanolyan igényesen kell értékelnünk a nemzeti bizotságok nevelő hatását, az emberek gondolkodására, nézeteire, állás- foglalására, tetteire gyakorolt hatásukat, tehát a gazdaságpolitika dialektikus egységének másik oldalát is. Az emberek nemcsak a lakások rossz minőségét, a nem kielégítő szolgáltatásokat, az ellátás alacsony színvonalát, a rossz országutakat, a közlekedést bírálják. Az emberek polgártársaik visel ke dését, magatartását, állásfoglalását, a társadalmi élet színvonalát is értékelik, mivel az emberek kapcsolatainak színvonala még mindig nem felel meg elképzeléseiknek. Tudjuk, hogy a szocialista öntudatért, a szocialista társadalmi viszonyokért, a múlt maradványai és csökevényei ellen folytatott harc hosszú és nehéz. A nemzeti bizottságok a múltban sikeresen oldották meg feladataikat, ma is hasonló a helyzet. Nem eshetünk azonban önelégültségbe. Egy hosszú, igényes időszak küszöbén állunk, amely minőségileg megváltoztatja népgazdaságunk jellegét, és hatással lesz az egész életre, s az egyes területekre Is. A területi problémákat a társadalmi szükségletek és érdekek szempontjából kell megítélnünk. Ez nem lesz könnyű feladat, de mindig meg kell keresnünk és találnunk az optimális megoldást úgy, hogy a természetbe és az életkörnyezetbe való szükséges beavatkozások ne vezessenek az életkör- nyezet romlásához, hanem ellenkezőleg: javítsák meg az egész lakosság életfeltételeit. A nemzeti bizottságok és képviselőik erre törekedtek és a jövőben is erre fognak törekedMiloš Jakéi elvtárs felszólalása Helyesnek tartom, hogy a központi bizottság eme ünnepi ülésének alkalmából is megtartjuk azt a lenini elvet, hogy — a legjobb ünnep felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra — ellenőrizzük a XIV. kongresszus irányvonalának teljesítését és kidolgozzuk a következetes megvalósítását cél. zó további eljárást. Ehhez óhajt hozzájárulni a párt alapszabályzata szerint a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága is. A párt egész munkájában hangsúlyozottan érvényesülő tendencia a feladatok helyes értelmezése, a hatékony munkamódszerek érvényesítése és a határozatok teljesítésében elért jó eredmények. Ez bizonyítja, hogy nő a pártszervek és .szervezetek aktivitása és a kommunisták kezdeményezése is. Az alapszervezetek egész munkájának javulásához kétségtelenül hozzájárul az irányítás Jobb minősége és az. hogy a járási pártbizottságok fokozott segítséget nyújtanak az alapszervezeteknek. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a párt XIV. kongresszusán meghatározott politikai irányvonal, amit a köz. ponti bizottság feldolgozott, gyakorlatilag teljesen beválik és elnyerte nemcsak a kommunisták, hanem az állampolgárok többségének támogatását is. Ennek köszönhető, hogy eredményesen biztosítják a további szocialista fejlődést, a nép életszínvonalának emelését, ahogy azt a párt XIV. kongresszusa az alapvető feladatok közt meghatározta. Az elnökségi jelentés megemlíti, hogy egyes helyeken nem teljesítik egyenletesen és következetesen a határozatokat. Ennek — az ellenőrzés eredményei által bizonyítottan — többnyire szubjektív tényezői vannak. Ez azt jelenti, hogy nem áll a megfelelő magas színvonalon az irányító és a szervező tevékenység, a káder- előkészítés. Számos helyen komoly fogyatékosságok tapasztal.’ hatók a munkastílusban és a munkamódszerekben, s ezek igen gyakran összefüggésben állnak a hiányos ellenőrzéssel, a formalizmussal és a következetlenséggel. Ma az a döntő fontosságú, hogy a szervezetek nagyobb mértékben befolyásolják a dolgozókat és hatékony politikai tömegmunkát végezzenek. A párttagoknak minden szakaszon valóban példát kellene mutatniuk a pártmunka következetes érvényesítésével összefüggő feladatok teljesítésében. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tevékenysége során ellenőrizte a pártalapszabályzat betartását és a pártegység időszerű kérdéseiről szóló határozat teljesítését. Pártunk győzelmes küzdelmének tapasztalatai, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a további testvérpártok tapasztalatai is világosan mutatják, hogy a párt és legfelsőbb szerved eszmei, szervezeti és akcióegysége volt és lesz mindemkor minden eredmény alapja, a párt társadalmi vezető szerepe helyes érvényesítésé, nek fő feltétele és annak feltétele, hogy megnyerje a dűl gozókat politikája számára. A párt új vezetőségének megválasztása után, hála a kitűzött helyes pártpolitikának és e politika fokozatos megvalósításának, valamint annak, hogy meg. váltunk a jobboldali opportu nistáktól és a passzív tagok egy részétől, sikerült felújítani a párt forradalmi jellegét és elérni marxista—leninista egységét. Ebben jelentős szerepet játszott a párt XIV. kongresz- szusa. Azonban ma is találkozunk olyan jelenségekkel, ame. lyek nem szolgálják a párt egységét, akár arról van szó, hogy nem következetesen fog lalkoznak a határozatokkal és teljesítésükkel, nem oldják meg a megoldásra érett problémákat a helyszínen, vagy a tagság egy részének formalizmusa és passzivizmusa tapasztalható. A párt egységét sérti az az igyekezet is, amely arra törekszik, hogy gyengítse, sőt néha elnyomja a jogos bírálat hangját, vagy megtűri a fogyatékos. Ságokat a feladatok teljesítésében. Meg kell mondani, hogy éppen ellenkezőleg, a problémák megoldásának olyan pártos megközelítése, amely néha konfliktusokhoz is vezet, dö emellett természetesen a párt és a szocializmus érdekei minden felett állnak, hozzájárul a párt egységének megszilárdításához. Bizonyos problémát je. lent az is, hogy néhány párttag tudatában még mindig élnek a válságos évek maradványai, ami néhány helyen az elvtársi kapcsolatok gyengülésében is megmutatkozott. Ez nem olyan probléma, amely ha. tárogattál megoldható, hanem csak a múlthoz való önbíráló közelítés és különösen a határozatok teljesítéséért végzett önfeláldozó munka oldhatja meg. Nem tartjuk helyesnek ismételten felsorolni azoknak az elvtársaknak egyes ismert hibáit és vétkeit, akik ezeket nemcsak önbíráló módon beis merték, de becsületes munkájukkal naponta bizonyítják a párt és a szocializmus iránti hűségüket. Ahogyan Husák elv. társ kijelentette, az sem lehetséges. hogy egyes elvtársak ráfizessenek a válságos időszakban tanúsított helyes magatartásukra és az igazoló bizottsá. gokban kifejtett tevékenységükre. vagy hogy ezért a tevékenységükért zaklassák őket. A párt egysége megszilárdításának szempontjából nagy jelentőségű — az eszmei nevelés és a pártmunka helyes mód szerén kívül .— különösen az olyan kollektív döntés, amelyben egyben érvényesül a személyes felelősség is az elfogadott határozatok teljesítésében. Ahogyan a párt XIV. kongresz- szusának határozata hangsú. lyozta, szüntelenül növelni kell az igényességet, s nem szabad békülékeny magatartást tanúsítani azokkal szemben, akik nem törekednek saját további sokoldalú eszmei-politikai és szakmai fejlődésükre, s nem teljesítik pártos kötelességeiket. A párt XIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a párt akcióképessége növelésének szempontjából döntő jelentőségű a demokratikus centralizmus elveinek következetes megtartása, minden kommunista szilárd és öntudatos fegyelme, amely a párt iránti mélyreható meggyőződéses odaadásból és politikai irányvonala eltökélt érvényesítéséből ered. A magas fokú öntudatos fegyelem követelménye mellett ugyanolyan hangsúlyt helyezünk a párt belső demokráciája, a pártos kritika és önkritika fejlesztésére. A konstruktív és elvszerű kritika és önkritika — ami a fogyatékosságok felszámolásának és a munka állandó minőségi javításának bevált módsze. re —- légkörének kialakításához hozzá kellene járulniuk a jelenlegi évzáró taggyűléseknek is. A Központi Ellenőrző és Re víziós Bizottság ellenőrizte, hogyan teljesítették a párt Központi Bizottságának határozatát, amely meghagyta a tagsági alap minőségi javítását. Elmondható, hogy e határozat megvalósítása eredményes. Különösen sikeres a munkások és a fiatal emberek felvétele. Azonban az is nyilvánvaló, hogy az ezekkel végzett munka nagyobb figyelmet követel, gondot kell fordítani nevelésükre, ésjiedig az ajánlók rész vételére is. Végül is nem a tag ság létszáma a fontos, hanem mindenkor a minőség a döntő tényező. Ezzel összefügg a jelenlegi tagsági alap javítása, a kommunisták eszmei színvonalának emelése, aktivitásának és kezdeményezésének szüntelen növelése. A CSKP KERB állandóan fog. lalkozik a káder- és a személyi munkáról szóló határozat teljesítésével. Megállapítjuk, hogy kétségtelenül nagy haladást értünk el és teljesítettük azt a nagyon igényes feladatot, amelynek értelmében új vezető dolgozók tízezreit kellett megkeresni és előkészíteni, s akik ma már sikeresen teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Az el. lenőrzés tapasztalatai azt is megmutatták, mennyire fontos hogy a vezető funkciókban, a gazdasági szervekben olyan emberek dolgozzanak, akik a gazdasági feladatok biztosítását politikai feladatnak tekintik, céltudatosan törekednek a termelés hatékonyságának növelésére, ami igen gyakran megköveteli, hogy úgynevezett népszerűtlen intézkedéseket is foganatosítsanak. Számos feladat nem oldható meg a kénye, lemszeretet és a lokálpatriotizmus elnyomása nélkül, ami nine« tekintettel a társadalom érdekeire, egységes népgazdaságunk fejlesztésének szükségleteire a Szovjetunióval és többi szocialista országgal kár alakított gazdasági integrációnk érdekeire. Az irányító munka egyik döntő fontosságú fel léte. lének azt a képességet tartjuk, amit a néppel való politikai munka igényel, az, hogy a népet megnyerjük a párt politiká jának. Ilyen magatartásra van szükség a munkahelyeken és a családokban is. A kommunista nemcsak ott köteles párttagként viselkedni, ahol funkciót tölt be, vagy dolgozik, hanem mindenütt és mindenekelőtt a családban, gyermekei nevelésében. A mai ülés elé terjesztjük azt a jelentést is, amely beszámol, hogyan intéztük el a tagkönyv csere keretében foganatosított kizárások és törlések ellen benyújtott fellebbezéseket. E fel. adat teljesítése nagy létszámú aktíva önfeláldozó és elismerésre méltó munkáját igényelte. A fellebbezések megoldásáról szóló Jelentésekben közölt adatok igazolják, hogy az ellenőrző és revíziós bizottságok a pártalapszabályzat szerint jártak el és a megállapított fogyatékosságokat jóvátették. A KERB határozatával — a párt ' alapszabályzatával összhangban — az egyes esetek megoldása befejeződött és lezárult. Az esetek többségében bebizonyosodott, hogy az igazoló bizottságok döntései és az alacsonyabb pártszervek határozatai helyesek voltak, ami azt mutatja, hogy ezek a szervek arra törekedtek, hogy következetesen realizálják a központi bizottságnak a tagkönyvcseréről szó ló irányelvét. A továbbiakban Jakeš elvtárs elemezte a fellebbezések szociális szerkezetét, tartalmát és a vizsgálat eredményeit is. Rámutatott, hogy a vizsgálat teljes mértékben igazolta a Tanulságok című pártdokumentu. mot, valamint a tagkönyvcseré- nek azt az értékelését is, amit a CSKP XIV. kongresszusa adott. Jelenleg azokkal szemben, akik kikerültek a pártból, s akiknek száma közel félmillió, a XIV. kongresszus álláspontja szerint kell eljárni, amely kimondja, hogy: „ ... számítunk szocialista álla. műnk minden olyan polgárára, aki őszintén akar részt venni közös törekvéseinkben. Ez vonatkozik azokra is, akik néni kaptak pártigazolványt és hibáikat jó munkával akarják jóvátenni. Azok ellen, akik politikailag a más’k parton állnak, további erélyes politikai küzdelmet folytatunk“ Tapasztalataink azt mutatják, hogy a párton kívül álló emberek gé pies megítélése, tehát olyan- szempontból való elbírálása, hogy kizárták őket a pártból, vagy törölték tagságukat és hasonlók, nem lehet az ugyetlen kritérium, mert ez a döntés egyes esetekben nem fejezi ki egészen a vétség mértékét. A gyakorlati káderpolitikában szem előtt kell tartani, hogy azokról volt-e szó, akik a jobboldal hordozói és szervezői, és a pártban a marxista—leninista irány ellenfelei voltak-e, vagy pedig passzív, illetőleg megtévesztett emberekről, akiket 1968 ban magával ragadott a nacionalista hullám. Ezért kell árnyaltan dönteni különösen munka beli kihasználásukról. Előtérbe kell helyezni a politikai munka kérdését azok nagy részével, akik ugyan vétkesek, de nem voltak a jobboldali platform, a szovjetellenesség és a nacionalizmus közvetlen szervezői, hordozói és terjesztői. Az a célunk, hogy ezeket és családtagjaikat megnyerjük a párt politikájának, hogy felelősségtudattal vállalják a munkát stb. A saját hibáik iránt tanúsított őszinte és önbíráló magatartásuk és a pártpolitika iránt tanúsított magatartásuk foka szerint úgy véljük, helyes lesz bekapcsolni őket a közéletbe a társadalmi szervezetekben és a nemzeti bizottságok aktíváiban. Munkabeosztásukat úgy kell meghatározni, hogy kihasználjuk szakképzettségüket, tehetségüket a társadalom javára. (Folytatás az 5. oldalon)
