Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-21 / 44. szám, szerda
A KefpMif Bizottsága Elnökségének beszámolója a CSKP XI¥. kongresszusa határozatainak teljesítéséről 1973 H. 21. (Folytatás a 4. oldalról) ban vannak. Az 1936—1937-es tanévhez viszonyítva csupán a főiskolások száma mintegy hétszeresen és Szlovákiában közel tizenkétszeresen nőtt. Az iskolák beruházási fejlesztésére fordított költségek összege az 1948-as év végétől a jelenlegi ötéves tervidőszak végéig több, mint 30 milliárd korona. Emellett évente több mint 14 milliárd koronát fordítunk az iskolaügy és a kultúra tárgyi kiadásaira. Egyetlen tőkés állam sem fordít annyi pénzt erre a területre, mint a szocialista országok. A szocialista kulturális forradalom folyamatában dolgozó népünk számára hozzáférhetővé tették a cseh és a szlovák irodalom legjelentősebb műveit. Nincs a világirodalomnak olyan jelentős műve, amit ne fordítottak volna le cseh vagy szlovák nyelvre. Emellett a köz-, az üzemi és iskolai könyvtáraink hálózata olyan széles körű, hogy a szó legigazibb értelmében mindenki hozzájuthat ezekhez a művekhez. Hasonló a helyzet a képzőművészet, a film, a színház és a zene területén. Társadalmunk kulturális életének szolgálatában áll 128 hivatásos színházi és zenei együttes, 41 képtár, 267 múzeum, 11121 népkönyvtár, 6247 népművelési otthon és számos más kulturális és népművelő létesítmény. Népünk nemcsak él a kulturális lehetőségek kihasználásával, hanem aktívan részt vesz annak alkotásában és terjesztésében is. Ezt bizonyítják az üzemi, iskolai és falusi öntevékeny népművészeti együttesek ezrei. Ezért hamisak a Nyugaton ontott krokodilkönnyek kultúránk és művészetünk látszólagos hanyatlása felett. Ez csak siránkozás amiatt, hogy nálunk nem lehet — ahogyan őik óhajtanák — a hanyatló burzsoá kultúrával és antiszo- cialista művekkel mérgezni a népek tudatát. Természetes, hogy népünk anyagi jólétének növekedése szerves egységben fejlődik a dolgozók szellemi növekedésével. Az életszínvonal jellege szempontjából maga a társadalmi rendszer a döntő jellegű. A kapitalista társadalom életmódjának jellemzője az embernek ember által történő kizsákmányolása, a szociális, a nemzeti és a faji elnyomás különféle formái, amelyek megnyilvánulnak az emberi személyiség megalázásában és elértéktelenedésében is. A dolgozó ember életmódja a szocializmusban azzal jellemezhető, hogy megszabadult a kizsákmányolástól, hogy a természeti kincsek társtulajdonosa, s ez határozza meg társadalmi helyzetét is. Ez indokolja, hogy miért nem találhatjuk meg a közös nyelvet az ideológia területén osztályellenf eleinkkel. Társadalmunk szilárdítja és elmélyíti népuralmi rendszerét, a szocialista demokráciát. A burzsoázia és annak ideológusai maximális erőfeszítéssel törekednek arra, hogy éppen a demokrácia kérdésében megtévesszék a tömegeket. Az egész burzsoá életmódot és rendet demokratikusnak hirdetik, a szocializmust pedig antidemokratikus- inak. A szocialista demokrácia nem a vagyonosak és a kiválasztottak demokráciája, hanem az egész dolgozó népé, biztosítva az egyéni, a csoportos és az össztársadalmi érdekek összhangját. Szocialista rendszerünk nemcsak hirdeti valamennyi állampolgár egyenjogúságát, hanem egyidejűleg az irányítás egész szerkezetében megteremtette a reális és anyagi szavatosságot, annak valódi érvényesítésére. A nép politikai (hatalma megvalósul mind a termelés irányításában, mind a döntésekben a nemzeti bizottságoktól kezdve a legfelsőbb állami szervekig. A legutóbbi nemzeti bizottsági választások alkalmával több mint 200 00Ü képviselőt választottak. Ezek 41 százaléka munkás, 19 százaléka földművesszövetkezeti tag, és mezőgazdasági dolgozó, 23 százaléka nő, 29 százaléka fiatal és 42 százaléka pártonkívüli állampolgár. Emellett a nemzeti bizottságok munkájában több mint félmillió aktivista vesz részt különböző formában. Ez is azt bizonyítja, hogy a néphatalom nem üres frázis, hanem megcáfolhatatlan valóság. Nemzeti bizottságaink demokratikus jellege nemcsak összetételükből ered, hanem munkájuk, döntéseik tartalmából és eredményeiből is. A nemzeti bizottságok jelentős szerepét bizonyítja az a tény is, hogy költségvetéseikben mintegy 75 milliárd koronával rendelkezik. Emellett a nemzeti bizottságok a szocialista demokráciának nem egyetlen szervei és intézményei. A politikai rendszerhez tartoznak a Nemzeti Front olyan társadalmi és érdekszervezetei, mint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Nőszövetség és más. A dolgozók részvétele a népgazdaság és egész társadalmunk irányításában és ellenőrzésében, a munkakezdeményezés kibontakoztatása, a szocializmus további fejlődéséért vállalt tudatos felelősség — ezek a szocialista demokrácia lényeges vonásai. Pártunk céltudatosan törekszik arra, hogy minden államhatalmi szerv és az egész apparátus a munkásosztályt és valamennyi dolgozót szolgálja. Következetesen ügyel arra, hogy ezeknek az apparátusoknak az osztályösszetétele szakmai, politikai és eszmei felkészültsége magas színvonalon álljon, hogy megfeleljenek a szocialista állam funkcióinak és küldetésének. Ezért fordít olyan nagy gondot az államapparátus tökéletesítésére, valamennyi irányítószerv munkájára és számolja fel a bürokrácia és a dolgozók iránti közömbösség minden jelenségét. Ezek a jelenségek nagymértékben jellemzőek a burzsoá rendszerek államapparátusára. Elvtársnők és Elvtársak! Röviden összefoglaltuk népünk milliói munkájának fő eredményeit a szocializmus 25 éves építése alatt Csehszlovákiában. Az évek távlatából azzal bizonyíthatók e döntő jelentőségű forradalmi tartalmú alapvető változások, hogy csehszlovák államunkban a burzsoá hatalom helyett a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma van uralmon. A társadalmi rendszerre minden államban az a döntő és meghatározó, hogy melyik társadalmi osztály a döntő és az uralkodó osztály. Az uralkodó társadalmi osztály nem távozik a történelemből harc nélkül, anélkül, hogy megkísérelje felújítani pozícióját, anélkül, hogy uralkodásának korszakát szépíteni igyekezne. Így a csehszlovák burzsoázia is, amely államunkat az 1918—1938-as években uralta és irányította, igyekezett felújítani uralmát 1945—1948-ban. Kizsákmányoló osztályjellegét és rendszerét a szabadságról, a demokráciáról, az egyenlőségről, a hazafiságról és hasonlókról hangoztatott jelszavakkal leplezte. Az ideológiai és a tömegbefolyásolás valamennyi eszközével támogatta ezt a reklámkulisszát, és igyekezett beoltani a népek tudatába. Nálurak élnek nemzedékek, amelyek átélték a burzsoá köztársaság időszakát és ismerik a szocializmus építésének korszakát is, telhát saját tapasztalataik alapján végezhetik el az összehasonlítást. A csehszlovák burzsoázia monopol uralmának 20 éve alatt nem tudott megoldani egyetlen olyan alapvető problémát sem, amelyek népeink, a munkások, parasztok és a többi dolgozó nép életét és munkáját érintették: nemzeteink szabadságának, államunk függetlenségének és fejlődésének alapvető problémáit. Szocialista rendszerünk rövid 25 év alatt megoldotta mindezeket az alapfokú emberi és állami problémákat. A burzsoá köztársaság különösen országunk nyugati részében nagyon fejlett ipart örökölt, de ezt 20-éves uralma alatt sem tudta lényegesen fejleszteni. Egész területeiket hagyott gazdaságilag nagyon elmaradott helyzetben. És uralma idején nem tudta leküzdeni a gazdasági és szociális válságjelenségeket. Uralma alatt tartotta az ipart, a föld jelentős részét, a népgazdaság valamennyi kulcsfontosságú területét. A bankárok, a gyárosok, a nagybirtokosok, a gazdag és vagyonos rétegek e privilegizált helyzetét védte a jogrend és mindenekelőtt a burzsoá állam egész hatalmi rendszere. Ismeretes, milyen körülmények között éltek a dolgozók, az idény- és a munkanélküli munkások, milyen körülmények között éltek a kis- és középparasztok milliói, a városi és a falusi szegények, akik államunk lakosságának hatalmas többségét képezték.For- málisan az állampolgárok egyenjogúságát hirdették, de az elrettentő szociális különbségek privilegizált helyzetet teremtettek a burzsoázia, a hatalmasok és a gazdagok számára, és jogfosztott elnyomott helyzetet a dolgozó nép döntő többsége számára. A Bafa egyenjogúsága munkásával, a nagybirtokos egyenjogúsága a mezőgazdasági munkással, a gazdag és a szegény egyenjogúsága nevetséges az egészséges emberi értelem számára. A csehszlovák burzsoázia nem tudta megoldani az úgynevezett szociális kérdést — ez a munkás, a kispanaszt, a dolgozó ember tényleges egyenjogúsága. És ezt nem is oldlbatta meg, mivel ahhoz fel kellett volna adnia monopol és privilegizált helyzetét. Ezért minden tizedik munkaképes állampolgár munkanélküli volt az országban. Az idénymunkások tömegei nyomorban és elmaradottságban éltek, és ezért kellett az emberek százezreinek külföldön munkát keresniük. Ezért adósodtak el, ezért hajtották végre és tették tönkre a kisparasztok százezreit. A dolgozó nép milliói tényleges szociális egyenjogúságiának ezt az alapvető kérdését csak a döntő fontosságú termelőeszközök államosításával, a kizsákmányolás felszámolásával, a burzsoázia és a vagyonos rétegek privilégiumainak megszüntetésével és azzal lehetett megoldani, hogy a munkásosztály és a dolgozók vették át az államhatalmi szerveket. Ezért olyan nagy a különbség, ha a szocialista társadalmunk 25 évét összehasonlítjuk a burzsoá uralom 20 évével, A burzsoáziának, mint uralkodó osztálynak távoznia kellett a mi életünkből, hogy a dolgozó nép valóban szabad, ténylegesen egyenjogú és a szocialista társadalomban minden szempontból biztosított legyen. Azokat, akik annyit beszélnek a demokráciáról, emlékeztetni kell arra, hogy ez a görög eredetű szó a nép uralmát jelenti, és igazi népuralom, igazi demokrácia csak a szocialista demokrácia. Amikor gazdaságunk megszűnt az egyes tőkések vagy csoportjaik harácsoló és egoista érdekei szerint fejlődni, amikor tervszerűen az össztársadalmi érdekeknek megfelelően irányították, érhetett el olyan nagyszabású fejlődést, amilyenről ma beszélünk. És teremthette meg a feltételeket a dolgozó nép alapvető szociális kérdéseinek megoldására, életszínvonalának állandó emelkedésére. Ha a kérdést a marxista elmélet felállította, akkor a mi 25 éves szocialista gyakorlatunk ezt igazoilta. A csehszlovák burzsoázia képtelen volt megoldani falva ink alapvető kérdéseit, a kis- és középparasztság a falusi szegénység helyzetét. Az első világháború után csaló földreformmal, az adó-, az ár- és pénzügyi intézkedések egész rendszerével kényszerítette a mezőgazdasági dolgozók millióit arra, hogy csüpasz létükért küzdjenek, vagy elhagyják hazájukat. Már szóltunk arról, hogyan oldotta meg a szocializmus nálunk a parasztság kérdését. Milyen gyors ütemben egyenlítődik ki az ipari és a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala, hogy tűnnek el a különbségek a városok és a falvak között. Mennyi szennyet, gyűlöletet, rágalmat halmoztak fel a reakciós erők határainkon túl és itthon is a falvak szövetkezetesítése elten. És ma a mezőgazdasági dolgozók hatalmas hadserege saját életszínvonalán Is lemérheti a kiváló gazdasági eredményeket, mint pártunk és szocialista államunk e politikájának jótékony eredményeit. A csehszlovák burzsoázia képtelen volt megoldani hazánkban a nemzetiségi kérdést. A belső konkurrencia küzdelmében szította a nemzeti türelmetlenséget és a nemzeti sovinizmust nemzeteink és nemzetiségeink között. A nemzetiségi kérdés megoldatlansága volt a burzsoá köztársaság stabilitáshiányának egyik oka. Az állandó összeütközéseket, feszültségeket és válságokat az agresszív hitleri politika végül arra használta ki, hogy széttörte és megszállta a csehszlovák államot. Már említettük, hogyan oldotta meg szocialista társadalmunk a nemzetiségi kérdést a lenini elvek alapján, hogyan fokozódik és mélyül el nemzetemk és nemzetiségeink barátsága, hogyan kerülnek előtérbe mindkét nemzetünk és nemzetiségeink munkásosztályának és dolgozóinak közös osztálycéljai, hogyan szilárdul meg a szocialista haza- fiság és szocialista államunk egysége. Fontos kérdés volt és ma is az nemzeti szabadságiunk és a csehszlovák állami függetlenség biztosítása. Ismeretes, hogy a csehszlovák burzsoázia Nyugat-barát orientációjával milyen csődbe vezette a csehszlovák államot és népeink szabadságát. Szocialista rendszerünk következetesen a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz kapcsolódik és már mintegy 28 év óta biztosítja népeinknek a szabad fejlő-, dést, a szuverenitást, a függetlenséget és a békés életet. Amikor tehát a csehszlovák burzsoázia — amint a történelem mutatja — teljesen megbukott az újkori történelem próbájában és nem tudta megoldani a nép és az állam alapvető problémáit, joggal vesztette el a dolgozók széles rétegeinek bizalmát. A kommunista párt vezette munkásosztály megoldotta ezeket a kérdéseket. Kiépítette a szocializmust, megszilárdította és fejleszti szocialista államunTisztelt Elvtársnők és Elvtársak! Engedjék meg, hogy most áttérjek arra a kérdésre, hogyan valósítja meg dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a XIV. kongresszus irányvonalát. Az idő múlásával egyre kifejezőbbé válik e kongresszus történelmi jelentőkát. A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetsége és a dolgozó értelmiség, a Nemzeti Front egész rendszere, a marxista ideológia alapjaira épült kommunista pártunk körül felzárkózott népünk képezi szocialista hazánk stabilitásának szilárd oszlopát. A szocialista közösséghez való tartozásunk, a Szovjetunióhoz fűződő szilárd szövetségünk megbízhatóan szavatolja népeink boldog jövőjét, szabadságát és függetlenségét. Ilyenek az osztályharcok és a szocializmus építése során szerzett tapasztalataink, ez 1948 februárjának a hagyatéka. Mindnyájan tudjuk, hogy a februári győzelmet követő évek nem voltak az idillikus nyugalom évei, hanem az éles osztályharc korszaka volt. A burzsoá ellenség fokozta ellenséges tevékenységét és szüntelenül minden támogatást megadott a hazai reakciónak, amely az ellenállás minden formáját kipróbálta a szocializmus ellen, hogy meghiúsítsa, vagy megnehezítse előrejutásunkat. A dolgozó nép mindennapi hősiessége és áldozatkészsége azonban leküzdött minden akadályt. Nehezen lehet egy rövid jelentésben számszerűen ismertetni mindazokat az eredményeket, amelyeket munkásosztályunk és a dolgozó nép, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével elért. Amikor az elért eredményekről beszélünk az nem azt jelenti, hogy idealizálni akarjuk a 25-évi utat, hogy önelégültek vagyunk. Ez az út nem volt könnyű és problémáktól mentes. Erről nemegyszer beszéltünk — különösen pártunk XIV. kongresszusén, de a „Tanulságok“ című okmányban is. Ebben a dokumentumban rögzítettük: „A gyors és bonyolult fejlődés során, amelyen társadalmunk átment és amelyben a párt és a munkásosztály még csak elsajátította az irányítás és a kormányzás tudományát, hibákra és tragikus tévedésekre is sor került. Azokon a nehézségeken kívül, amelyek abból eredtek, hogy a pártnak és a munkásosztálynak egészen új és szokatlanul bonyolult feladatokat kellett megoldania, a szocializmus építésében néhány szubjektív hiba is mutatkozott.“ Pártunk fokozatosan felszámolta a hibákat és a tévedéseket, leleplezte azok okait és levonta a tanulságot a további útra. Ezek a hibák és tévedések azonban nem árnyékolhatják be annak a történelmi jelentőségű győzelemnek a nagyságát, melyet országunk a szocialista építés 25 évében elért. A szocialista építés valamennyi jó tapasztalatához kötődött pártunk új vezetősége 1969 áprilisa után, elkerülve az előző évek hibáit és tévedéseit. A párt forradalmi harcainak hagyományaiból indultunk ki. Felújítottuk 1948 forradalmi jelentőségét. A munkásosztályra és a dolgozó rétegekre támaszkodtunk és ezen az alapon sikerült áthidalnunk a válságot a pártban és a társadalomban, felújítani a párt marxista—leninista jellegét, vezető szerepét, a munkásosztály hatalmát, elhárítani a gazdasági bomlás veszélyét és megszilárdítani szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Mindez lehetővé tette, hogy XIV, kongresszusunkat olyan feltételek kö^ 7ött tarthassuk meg, amikor már tetőzött a konszolidáció folyamata, amikor kitűzhettük a szocialista társadalom további sokoldalú fejlődésének programját. Meggyőződésem, hogy ebből az alkalomból, amikor megemlékezünk népünk februári győzelméről, népünk hősi munkájáról és azokról az eredményekről, amelyeket a szocializmus építésében elértünk, a központi bizottság és egész pártunk nevében és mindazon dolgozók nevében, akiknek a szocializmus ügye valóban szívügyük, kifejezhetem őszinte köszönetemet a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek a jó és rossz időkben nyújtott testvéri és önzetlen segítségért. Február hagyatékának szellemében fogjuk őrizni a Szovjetunióhoz fűződő b arátságunkat, magasra emel ük a prr >- tár internacionalizmus lobogóját s mindent megteszünk azért, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja szocial ista hazánk, a szocialista világközös* '<j és a nemzetközi kommunista és m ,i í- kásmozgalom szilárd és megbízható írisze legyen. sége. A CSKP Központi Bizottsága iilé~ sein kidolgoztuk a XIV. kongresszus irányvonalát a párt az állami és a gazdasági szervek és társadalmi szervezetek valamennyi fő területére, az eszmei-nevelő és a külpolitikai szakaszra. [Folytatás a 6. oldalon) IE!.
