Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-21 / 44. szám, szerda
A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről (Folytatás a 3. oldalról) sa részét alkotta társadalmunk fejlődésének, a szocialista megoldásért vívóit általános küzdelemnek. Csehszlovákia Kommunista Pártja a felszabadulás után államunk egész területén megszervezte a kommunisták, a munkásosztály és a dolgozó nép egységes fellépését. Ez a kérdés is jelentősen hozzájárult a dolgozó nép győzelméhez 1948 Februárjában. A forradalmi és haladó erők egységes eljárása 1947 őszén Szlovákiában az agrár-ludák koalíció érzékeny vereségéhez vezetett, s jelentékeny bomlást váltott ki a demokrata pártban, meggyengítette annak hatalmi pozícióit, és az egész országban jelentős lépés volt a februári győzelem felé. Pártunk nem felejtette el, hogy a csehszlovák állam új tartalmáért és jel legéért, további szocialista fejlődéséért vívott osztályharc elválaszthatatlan attól az internacionalista harctól, melyet a világ szocialista erői, valamint a haladás és a béke erői folytatnak az imperializmus, a reakció és a háború ellen. A februári győzelem igazolta azt a törekvésünket, amelynek célja a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus államokhoz fűződő szövetség volt. Ezzel megszilárdultak a szocialista világ nyugati határai. Ezért a februári győzelem nemcsak a mi munkásosztályunk, a mi népünk, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom, a világ haladó erőinek is a győzelme volt. Az 1948. évi februári napokra emlékezve jogos tisztelettel gondolunk a csehszlovák munkásosztály és kommunista pártunk nagy fiára, Klement Gott- waldra, akinek nagy érdeme van abban, hogy a párt képes volt a munkás- osztályt és a dolgozókat átvezetni min den akadályon, szakadékon, a reakciós erők ellenállásán a szocializmus győ zelméért országunkban. II. Elvtársnők és Elvtársak! A munkásosztály és a dolgozó nép 25 évvel ezelőtti győzelme megnyitotta az utat Csehszlovákiában a szocialista építés számára. A párt elé bonyolult, minden addiginál nagyobb feladatok tornyosultak. Ezért meg kellett határozni az alapvető stratégiai célokat, a feladatok sorrendjét, hogy mire keli összpontosítani a fő erőt, milyen irányban kell mozgósítani a dolgozók alkotó aktivitását. Ezt teljesítette Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa, amely feldolgozta és jóváhagyta a szocializmus építésének fő irányvonalát. A történelmi jelentőségű feladat teljesítése szempontjából döntő fontosságú volt, hogy a hatalom már szilárdan a munkásosztály kezében volt és az új államhatalom teljesíthette a proletár- diktatúra minden funkcióját. Ez lehetővé tette, hogy felszámoljuk a vereséget szenvedett burzsoázia hatalmi pozícióinak maradványait, megvalósíthassuk a szükséges szociális és gazdasági változásokat, megszilárdíthassuk és kibontakoztathassuk a szocialista termelési viszonyokat, biztosíthassuk a népgazdaság tervszerű fejlődését, és ennek alapján egyre jobban kielégíthessük a dolgozó nép egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteit. Az új társadalom negyed évszázados építésének történelmi műve megtestesíti a szocialista munka úttörőinek, a szocializmus építőinek, a földművesszövetkezetek alapítóinak, a szocialista iskolaügy és egészségügy szervezőinek, a tudomány és a kultúra alkotóinak igyekezetét. Ez a munkások, parasztok és az értelmiség tagjainak kimagasló müve, mindazoké, akik lelkiismeretesen és önfeláldozóan vettek részt a szocialista építésben. Megtestesíti a kommunisták százezreinek munkáját, akik minden szakaszon az élen álltak és áldozatkészen, kezdeményező módon biztosították a párt irányvonalát, a legkitartóbban és céltudatosan küzdötték le a régi világ előítéleteiből fakadó ellenállást, felszámolták az akadályokat és utat törtek az új életnek. Tudjuk, milyen nehézségek közepette született meg és fejlődött ez a mű, hogy a hazai és a külföldi ellenség ellen vívott éles osztályküzdelemben kellett kiharcolni minden sikert. Ezt a művet éberen őrizték a szocialista állam fegyveres testületeinek — a csehszlovák néphadseregnek, a nemzetbiztonsági testületnek és a népi milíciá- nak — tagjai. A forradalmi változások lehetővé tették a termelőerők gyors fellendülését csakúgy, mint a fejlődést a társadalmi élet valamennyi területén oly mértékben, amilyenre népeink történelme során még nem volt példa. Nincs olyan kerület, járás, város, vagy falu, ahol ne lenne szemmel látható, milyen kifejező, pozitív változások mentek végbe, népünk munkájában és életében. A szocializmus építésének 25 éve alatt az ipari termelés hazánkban 7,6- szorosan, ebből a gépipar több mint 16- szorosan, a vegyipar mintegy 19-szere- sen nőtt. Az építőipari termelés terjedelme 8,6-szorosan emelkedett. A népgazdaságnak ez a gyors fejlődése lehetővé tette a nemzeti jövedelem állandó növekedését is, és így a nemzeti jövedelem az elmúlt évben 4,3-szorosan magasabb volt, mint 25 évvel ezelőtt. Népgazdaságunkat korszerű technikával látjuk el, így a fejlett gazdaságok közé tartozik, amelynek jelentős és elismert helye van a szocialista közösségben és a nagyvilágban is. Milyen hamisan csengenek azoknak az érvei, akik nemrégen azt állították, hogy a szocializmus nem felel meg Csehszlovákia számára, hogy visszavet bennünket, hogy a szocializmus csak az elmaradott országok számára előnyös. Éppen a mi példánkon látható, hogy a szocializmus nemcsak olyan ország számára előnyös, ahol a kapitalizmus már bizonyos mértékben kibontakoztatta a termelőerőket, nemcsak az úgynevezett demokratikus hagyományokkal rendelkező országok számára, hanem hogy éppen az ilyen országokban talál rendkívül kedvező talajra, nagyon jó, objektív feltételekre annak érdekében, hogy sokoldalúan és gyorsan fejlessze a társadalmat és lényegesen emelje a dolgozók életszínvonalát. Eredményeink annyival is inkább szembetűnőek, mivel tudatosítanunk kell, milyen áldatlan örökséget vettünk át a tőkésektől, akik a csehszlovák gazdaságot ösztönösen és torzítottan fejlesztették, s kíméletlenül felcserélték országunk természeti kincseit és munkaerőit. Mindezen túlmenően a szociailsta építés kezdetben a háború következményei, a fasiszták által elkövetett hatalmas károk befolyásolták. Ma már sokan elképzelni sem tudják, milyen nehéz körülmények között kezdtük. Megmutatkozott azonban, hogy a felszabadult nép megoldja a legbonyolultabb feladatokat is, ha a marxista—leninista párt helyes irányt jelöl ki, képes ennek realizálására megnyerni és megszervezni a tömegeket. Kifejezően igazolta ezt, a szocialista forradalom két kulcsfontosságú feladatának — a szocialista iparosításnak és a falu szövetkezetesítésének a megoldása. Az ország szocialista iparosítása nemcsak gazdaságunk hatalmas anyagi-műszaki alapját teremtette meg, amely lehetővé tette a termelőerők arányos elosztását és fejlesztését az egész ország területén, hanem kialakította egész társadalmunkban a szerkezeti változások alapvető feltételeit is. A falvak szocialista szövetkezetesítése különösen megfontolt lépést, végtelen önfeláldozást követelt és azt a szilárd meggyőződést, hogy e történelmi jelentőségű változás helyes és nélkülözhetetlen. A pártnak hatalmas erővel kellett törekednie a meggyőzésre, elvszerüen és következetesen kellett megvalósítania a kitűzőt irányt. A párt nem ingadozott, nem ijedt meg a nehézségektől és a falu szövetkezetesítésének folyamatát eredményesen befejezte. Az idő igazolta a CSKP IX. kongresszusa egyik alapvető gondolatának helyességét, nevezetesen azt, hogy „nem lesz nálunk szocializmus anélkül, hogy a falvakat szocializáljuk és nem lesz nálunk faluszocializálás a munkásosztály, valamint a kis- és középparasztok alapvető tömegének szövetsége nélkül“. Falvaink forradalmi változása nem lett volna lehetséges a munkásosztály politikai és jelentős anyagi segítsége nélkül. Enélkül a parasztság képtelen lett volna leküzdeni a kistermelés szétforgácsolt jellegét. A falvak szövetkezetesítése, a parasztság, de a munkás- osztály és az egész társadalom legsa- játabb érdeke is volt. A szocialista mezőgazdaság ma — 1936-hoz viszonyítva — 30 százalékkal többet termel, holott a dolgozók száma mintegy kétharmaddal kevesebb, és csökkent a termelőterület is. Ebben az időszakban a szocialista mezőgazdaság munkatermelékenysége kb. 3,4-szeresen emelkedett, a termelés egy hektárra számított intenzitása pedig több, mint egyharmaddal nagyobb. A gabona és az árpa hektárhozama megkétszereződött. Ezeket az eredményeket közvetlenül befolyásolja a gépesítés, a kemizálás, a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének jelentős növekedése. Az egy hektárra számított műtrágyaszükséglet ma mintegy hússzorta nagyobb, mint a háború előtt volt. Lényegesen emelkedett a hús, a tej- és a tojástermelés. 1953-ban a mezőgazdaság szocialista szektorában nagyjából 32 000 traktor volt, 1972-ben pedig már 230 000. Ugyanabban az időszakban a gabona- kombájnok száma 1100-ról közel 18 000- re emelkedett. Ha ma szocialista falvaink virágzó életére és eredményeire tekintünk, arra, hogyan változott meg a munka formája és egész megszervezése, a paraszt mentalitása, akkor már csak nehezen tudjuk elképzelni, hogy mindezek a mélyreható és történelmi jelentőségű változások szemünk előtt játszódtak le, éspedig nagyon rövid idő alatt. Hiszen nemrégen még falvaink sorsa a megerőltető fárasztó munka és az elmaradottság volt. Meggyőzően bizonyítja ez a szocialista szövetkezetesítés lenini programjának helyességét. Szocialista építésünk jelentős fejezete a nemzetiségi kérdés lenini megoldása, amely a sok nemzetű államban — ahogyan Brezsnyev elvtárs mutatott rá a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója alkalmából — „a szocialista forradalom elméletének fontos része“. Az ő szavai szerint „nem elegendő megszüntetni a nemzetek'jogi egyenlőtlenségét, hanem véget kell vetni az emberek közötti valódi egyenlőtlenségnek. E feladat megoldása vált az SZKP egyik fő politikai céljává“. A mi pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja is az alapvető okmányokban rögzítette ezt a háború után és fokozatodul megvalósította. A CSKP e politikájának következménye Szlovákia gyorsabb fejlődése. Az ipari termelés terjedelme ebben az országrészben, amely gazdaságilag elmaradt a cseh kerületek fejlődése mögött, ma nagyobb az egész csehszlovák ipar második világháború előtti termelésének terjedelménél. A szlovákiai üzemek ma 10 nap alatt termelnek annyi gyártmányt, mint amennyit a háború előtt az egész év alatt gyártottak. A mezőgazdaság kollektivizálásának folyamatában döntően megváltozott a szlovák falu, különösen annak szociális szerkezete. Példátlan mértékben fejlődött az iskolaügy, a kultúra és a tudomány és ez lehetővé tette, hogy történelmileg aránylag rövid idő alatt pótoljuk az elmaradást. Hiszen ma a szlovákiai főiskolákon több tanító van, mint amennyi 1937-ben ez iskolák hallgatója volt. Elmondható, hogy Szlovákia sokoldalú fejlődése szocialista építésünk eredményeinek meggyőző bizonyítéka. Bizonyítja pártunk politikájának helyességét, amely politikájának az a célja, hogy fokozatosan megteremtse az egyensúlyt Szlovákia és a cseh kerüle^- tek gazdasági színvonala között. Ez a gyors, sokoldalú fejlődés a cseh munkásosztály, a cseh tudósok, mérnökök és technikusok osztálysegítségének köszönhető. Szlovákia fejlődésének dinamikája egyike volt azoknak a fontos tényezőknek, amelyek kedvezően befolyásolták az építés sikeres folyamatát az egész államban. Anélkül, hogy gyorsan felszámoljuk azt az áldatlan örökséget Szlovákia gazdasági és kulturális színvonalában, melyet a kapitalizmus hagyott ránk, nem lett volna lehetséges Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk ilyen sikeres fejlődése. Mindezek az eredmények, amelyekre dolgozóink jogosan büszkék, többek között azt is bizonyítják, hogy hazánkban a szocialista építés folyamán a nemzetiségi kérdés lenini értelmezésének szellemében rendezték a nemzetek és nemzetiségek kapcsolatait. így kialakultak a feltételek általános fejlődésükre, az osztály- és nemzeti érdekek és célok összehangolására, s ezek alapján harmonikusan fejlődik és szilárdul két nemzetünk, valamennyi nemzetiségünk szocialista hazafisága. Szövetségi államjogi rendünk adja a keretet ahhoz, hogy helyesen összehangoljuk a nemzeti és a közös inter- nacionális érdekeket, hogy fokozódjék egész lakosságunk aktivitása. Mindenkor szem előtt kell tartanunk a közös építő feladatok következetes teljesítését és szocialista államunknak, mint egységes egésznek a fejlesztését. A szocializmus építésében elért sikereinket senki sem tagadhatja le, és a közelmúltban mégis meggyőződhettünk arról, hogyan igyekeztek a szocialistaellenes erők minden lehetséges módon gyalázni és csökkenteni az elmúlt évek valamennyi eredményét. Átvették a burzsoá propaganda és a tőkés kizsákmányolás védelmezőinek nézeteit. A szocialista építés éveiben már hozzászoktunk, hogy gyűlölködő kampányt fordítanak rendszerünk, népünk és pártunk ellen. Az osztályszempontból megosztott világban furcsa lenne dicséretet várni a szocializmus ellenségeitől. Jelenlegi helyzetünk, a népgazdaság és népünk életszínvonalának fejlődése, pártunk politikájának tömeges támogatása bizonyítja a szocialista út helyességét és eredményességét és minden rágalmazó hazugságát. Kommunista pártunk következetesen abból indul ki, hogy minden igyekezetének legfontosabb alapelve a dolgozó nép jóléte. A szocializmusban a társadalmi termelés célja, hogy a legteljesebb mértékben kielégítse a nép anyagi és kulturális szükségleteit. A szocializmus éppen azért a leghaladóbb és a legkorszerűbb az eddigi társadalmi rendszerek közül, mivel nemcsak a nép anyagi szükségleteit ellégíti ki, hanem egyidejűleg korlátlan lehetőséget nyújt az emberi személyiség sokoldalú fejlődésére és arra, hogy társadalmilag érvényesüljön. Lakosságunk jelenlegi életszínvonala egyenlő — és számos területen magasabb — a le<jfe)lettebb tőkés országok lakosságának életszínvor nálánál is. Emellett állan^nn emelkedik. Egyben közismert ténv, hogy a gépies összehasonlítás nem teljes, az általános adatok leleplezik a kapitalista társadalomban az osztályellentétek szakadékait. És nem tartalmazhatják az életmód igazi jellegét. Azonban a csupasz gazdasági adatok is meggyőzően láttatják szocialista rendszerünk előnyeit. A teljes foglalkoztatottság, a reális munkabérek és a szociális juttatások lényeges növekedése, amelyeket a lakosságnak nyújtunk, kialakították lakosságunk alapvető lét- biztonságának egészen új minőségét. Eltűnnek az alapvető különbségek az egyes szociális csoportok, területek, a város és a vidék között. Röviden — nálunk már régóta nincsenek urak, sem koldusok. Ennek illusztrálására közlök néhány számot. Az elmúlt 20 év alatt a lakosr ság pénzjövedelme 3,1- szeresen nőtt. Valamennyi háztartás több mint 70 százalékában az egy tagra számított jövedelem, havonta több mint 800 korona. Ehhez hozzá kell számolni a magas társadalmi szükségletet, amely — amint az közismert — minden lakosra számítva évi 5300 korona. Ami a lakásépítést illeti: 1945-ben nálunk összesen 3 600 000 lakás volt, ezek közül kétmillió 70 évnél öregebb. Bár a lakáskérdés állandóan időszerű, és ezen a területen elég problémánk van, a helyzet radikálisan javult. Csehszlovákiában 1945 óta összesen 1700 000 lakás épült, vagyis a mai lakásállomány 38,4 százaléka. Az egész lakosságnak közel 40 százaléka új lakásban lakik. Ma évente több mint 100 000 lakást építünk, és ezt a számot a következő időszakban még növelni akarjuk. Emellett városainkban a gazdagok lakótelepeit nem veszik körül a szegénynegyedek, úgy ahogyan még ma is a legtöbb fejlett tőkés államban van. Szocialista társadalmunkra általában jellemző a társadalmi fogyasztás magas színvonala. Ez 1972-ben nagyjából 78 milliárd korona volt. A társadalmi fogyasztás terjedelme csupán az elmúlt 10 évben több mint kétszeresen emelkedett. A lakosság társadalmi fogyasztása a szocialista rendszer ember' ről való humánus gondoskodásának egyik fő megnyilvánulása, hazánkban a munkaidő 48 óráról 42 és fél órára csökkent, és egyidejűleg áttértünk az 5-napos munkahétre. A szocializmus javam szol egyértelműen az egészségügyi gondoskodás is, A csehszlovák egészségügy az állam által nyújtott eszközók színvonalával és terjedelmével világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik, csakúgy, mint az ezer lakosra számított orvosok számának viszonylatában. Az egész egészségügyi gondoskodás díjtalan és a szocialista állam évente csupán gyógyszer rekre mintegy 2 milliárd koronát fordít. A kórházi ágyak száma 1937-hez viszonyítva több mint kétszeresen emelkedett. Szocialista rendszerünk humánus jellege különösen kifejezően mutatkozik meg abban, hogy évről évre javul az egész társadalombiztosítási rendszer, és emelkednek az erre a területre fordított állami kiadások. A társadalombiztosítás, az egészségügyi és táppénzbiztosítás és a családi pótlék költségei képezik ma az állami költségvetés 25 százalékát. A szocialista változások elválaszthatatlan része a kulturális forradalom, amely a művelődés, a kultúra és a művészet olyan fellendülését eredményezte, amilyenre nincs példa népeink történetében. A külföldön évek óta kampányszerűen rágalmazzák szellemi életünk, kultúránk és művészetünk helyzetét. A dolgozó embernek és gyermekének a múltban soha nem voltak, ilyen lehetőségei a művelődésre, a kultúrára, képességei és tehetsége kiélésére és érvényesítésére, mint amilyenek ma a szocializmus(Folytatás az 5. oldalon) 1973. U. 21.
