Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-21 / 44. szám, szerda
A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1973. február 20-i ülésén előterjesztette Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára 1973. II. 21. Elvtársnők és Elvtársak! A Győzelmes Február 25. évfordulójának előestéjén gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk erről a dicsőséges jubileumról, a szocializmus építésének 25 esztendős harcos és győzelmes útjáról A csehszlovák munkásosztály negyed évszázaddal ezelőtt a többi dolgozóval szövetkezve a CSKP vezetésével meg hiúsította a belföldi és a külföldi reakciós erők ellenforradalmi kísérletét. Megvédte a nemzeti és demokratikus forradalom eredményeit, és országunk ban teljesen szabad utat nyitott a szó cialista fejlődésnek. Ezektől a napoktól kezdődik népeink új időszámítása — Csehszlovákia szocialista rendszerének időszámítása. A dolgozó nép véglegesen saját hazája legfőbb ura és valódi gazdája, további, fényesebb és boldogabb jövőjének alkotója lett. Éhből az alkalomból ismét megemlékezünk — ahogyan azt terjedelmesebben megtettük pártunk megalakulása 50. évfordulójának alkalmából — a munkásmozgalom hosszú és göröngyös útjáról, a párt megalakulásáról, formálásáról és erősödéséről, a munkásosztály és a dolgozó tömegek heves osz- tályharcairól, amiket Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével vívtak a kizsákmányolok és a burzsoá állam egész hatalmi, politikai és gazdasági apparátusa ellen alapvető jogaikért, a mindennapi kenyérért, a jobb életért és az igazságosabb társadalmi rendért. Visszaemlékezünk a fasizmus ellen folytatott hősies nemzeti felszabadító küzdelem éveire, a kommunisták és a pártonkívüliek százezreinek bátorságára és önfeláldozására, akik utat nyitottak nemzeti szabadságunknak, állami függetlenségünknek, az új, a jobb társadalmi rend építésének. Visszaemlékezünk a nemzeti és demokratikus forradalom tapasztalataira, amelyeket azután szereztünk, hogy a hősies szovjet hadsereg felszabadította államunkat, visz- szaemlékezünk arra, hogy pártunk hogyan nyerte meg a munkások, a szegényparasztok, a haladó értelmiség és a dolgozók tömegeit, a Košicei Kormányprogram következetes teljesítésére. Arra, hogy társadalmunkat új, népi bázison építsük fel. A hazai burzsoázia ellen vívott éles osztály küzdelemben a néptömegek saját tapasztalataikból ismerték fel a burzsoázia reakciós és kizsákmányoló arculatát és a szocialista út helyességét is, azét az útét, amelyet pártunk mutatott. A következetesség az elvszerűségben, és a taktikai művészet az 1045—1948-as évek egyes fejlődési szakaszaiban, pártunknak az az egyértelmű törekvése, amellyel megnyerni és meggyőzni igyekezett programja érdé kében a munkásosztályt és a szegénv- parasztságot, nagy politikai iskolát jelentenek ma is Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai munkája számára. A néptömegek egyre következetesebben értették és támogatták pártunk politikáját, szocialista irányzatát. Ezért, amikor 1948 februárjában a burzsoázia erői kísérletet tettek a fejlődés visszafordítására, a tömegek — mint döntő jelentőségű társadalmi erő — készen álltak arra, hogy a válságos helyzetet saját javukra döntsék el. Csehszlovákia Kommunista Pártja Klement Gottwald vezetésével ezekben a döntő pillanatokban mozgósítani tudta a munkásosztályt és a dolgozó nép valamennyi rétegét a forradalmi vívmányok védelmére és arra, hogy megsemmisítő csapást mérjen a reakcióra és meghiúsítsa népellenes terveit. „Elmondhatjuk“ — hangsúlyozta Gottwald elvtárs a CSKP Központi Bizottságának 1S48 áprilisi ülésén —, „hogy februárban valóban nagy harc folyt a reakció és a pártunk vezette népi demokrácia között. Ezt a harcot teljes egészében a népi demokrácia és a mi pártunk nyerte meg. Elmondhatjuk, hogy a köztársaság fejlődésében új korszak következett be. Február fő eredménye az volt, hogy kitűztük az utat, amelyen gyorsabban haladhatunk a szocializmus felé“. Emellett Gottwald előrelátóan figyelmeztetett arra, hogy még nincs vége minden napnak, még nincs minden megoldva. — „Amíg a szocializmusban élünk“ — mondotta akkor —, „még sok válságos szakaszt élünk át. De a döntő jelentőségű harcot a reakcióval Februárban vívtuk, és az a mi javunkra végződött“. Felidézve ezeket a dicsőséges napokat, szeretném Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében kifejezni mély tiszteletemet és hálámat Február ismert és ismeretlen hőCsehszlovákiában, s röviden felmérjük annak a közel kétesztendős munkának az eredményeit, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresz- szusa határozatainak megvalósításában értünk el. sei iránt. A CSKP tagjainak és funkcionáriusainak, a népi milícia és a fegyveres testületek katonáinak és minden becsületes embernek, akik pártunk körül felzárkózva becsületesen álltak ki a szocializmus nagy eszméiért. Őszinte köszönetét érdemelnek a munkások, a parasztok, az értelmiség tagjai, a nők és az ifjúság, mindazok, akik az üzemekben, a földeken, a tudományos laboratóriumokban, a kultúrában és a művészetben, az iskolákban és a társadalmi élet minden területén becsületesen és önfeláldozó módon valósították meg Február nagy hagyatékát, és segítenek megvalósítani a XIV. kongresszus programját. Gondolunk ma mindazokra, akik 1968—1969-ben, amikor ismét dönteni kellett a szocializmus sorsáról országunkban, legközelebbi szövetségeseink és különösen a Szovjetunió segítségével elhárították az ellenforradalom előretörését, amely ellenforradalom arra törekedett, hogy megsemmisítse Február eredményeit és népünk forradalmi vívmányait. Ma, amikor társadalmunk minden alkotóerejét a CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának eredményes teljesítése érdekében mozgósítjuk, teljes mértékben tudatosítjuk, hogy Február forradalmi tartalma a dolgozó milliók tettekben gazdag és politikai aktivitásával fejlődik tovább a kommunista párt vezette munkásosztállyal az élen. A szocializmus építésének negyed évszázados sikere hazánkban olyan szilárd és megbízható alap, amiből egész munkánkban és társadalmunk fejlődése további távlatainak kijelölésében kiindulunk. Elvtársnők és Elvtársak! A CSKP XIV. kongresszusa, amelyet a történelem úgy örökít meg, mint a jobboldali és antiszocialista erők felett aratott győzelem kongresszusát a CSSZSZK-ban, mint a szocializmus le- gyűrhetetlen erejének és győzelmének a kongresszusát, tovább fejlesztette Február forradalmi művét, örök értékeit és népünk 25 éves szorgalmas munkájának eredményeit. Pártunk ebben ismét mint a munkásosztály harcos élcsapata mutatkozott, mint társadalmunk fejlődésének fő mozgatóereje, mint valóban lenini párt, az egyetlen, amely képes biztosítani hazánk további felvirágzását, hazánkét, amely a szocialista közösség szilárd része. A XIV. kongresszus programerejű irányvonala megvalósításában elért eddigi eredmények bizonyítják, hogy a párt képes volt nemcsak megvédeni Február forradalmi hagyatékát, hanem azt a fejlett szocialista társadalom építésével továbbfejleszteni is. Végül is az idő mindenkor igazolja a forradalmi küzdelmek eredményeit és a történelmi események jelentőségét. A történelemben negyed évszázad nem hosszú időszak. Azonban arra elegendő, hogy igazolja azoknak az értékeknek a helyességét, amelyekért elkeseredetten harcoltak, s amelyek új társadalmi rendszerünk építésének tartóoszlopaivá váltak. Említsük meg röviden, miről volt szó tulajdonképpen Februárban, mi volt a történelmi feltétele a munkásosztály és az egész dolgozó nép történelmi győzelmének. A csehszlovákiai fejlődést az 1945— 1948-as években és az 1948. évi februári eseményeket is csupán az egész háború utáni fejlődéssel összefüggésben lehet megérteni, amikor is két ellentétes osztálykoncepció éles összecsapására került sor. Ez a harc volt az egész világfejlődés súlypontja. Európában és az ázsiai kontinens számos országában nagy küzdelem folyt a viszonyok új elrendezéséért a német fasizmus és a japán militarizmus veresége után. A széles néptömegek felemelték szavukat azért, hogy valóra váljanak a felszabadító antifasiszta harc haladó gondolatai, harcra keltek a fasiszta dúlás, a véres háború, a nemzetiségi elnyomás, a kizsákmányolás, a borzalmas szenvedések ellen. Ezáltal a nemzeti szabadságért és a társadalmi igazságosságért vívott harc tömeges alapokra helyeződött, új lehetőségek és távlatok nyíltak meg előtte. A szovjet nép hősies harca és a fasizmus felett aratott győzelme mérhetetlenül megerősítette a szocialista eszmék befolyását. Világszerte milliós tömegek értették meg a Szovjetunió szerepét a civilizáció megmentéséért, a népek létéért vívott harcban és ugyanakkor meggyőződtek a szocialista rend legyőzhetetlen erejéről és életképességéről, radikális szociálpolitikai változtatásokat követeltek az imperialista elnyomással és a tőkés uralom egész rendszerével szemben. Ez világszerte hatást gyakorolt a forradalmi hullám óriási arányú fellendülésére. A kommunista pártok, amelyek a legkövetkezetesebben harcoltak és szervezték az antifasiszta felszabadító küzdelmet, elnyerték a dolgozók széles rétegeinek bizalmát, és jelentős helyet foglaltak el a politikai életben. Számos országban megalakultak a néphatalmi szervek, amelyekben a munkásosztály és szövetségesei játszottak döntő szerepet. Ez mindenekelőtt azokban az államokban következett be, ahol erősen kibontakozott az antifasiszta ellenállás, s amelyeket a szovjet hadsereg szabadított fel. Az amerikai imperializmus, amelynek pozíciói a második világháborúban a többi tőkésállam rovására erősödtek meg főként Nyugat-Európában és Ázsiában, a világreakció fő képviselője lett. Vezetésével fokozatosan nagyszabású népellenes kommunistaellenes és szovjetellenes tömb kezdett kialakulni, amelynek célja a világforradalmi hullám megállítása, a második világháború eredményeinek felülvizsgálata volt. A nyugati hatalmak reakciós politikája következtében széthullott a Hitler-elle- nes koalíció, s az imperializmus hidegháborút indított a Szovjetunió és valamennyi haladó erő ellen. Ebben a helyzetben valamennyi ország burzsoáziája — a burzsoáziának antifasiszta pozíciókon álló része is — fokozatosan megvalósította a forradalmi folyamat meghiúsítására irányuló terveit, és ahol csak lehetett, a dolgozó népet megfosztotta győzelmének gyümölcseitől. Az államok egész sorában ez sikerült is neki. A csehszlovák burzsoázia is az imperializmus szovjetellenes és kommunistaellenes irányvonalára támaszkodott. Ebbe fektette reményeit, bízva abban, hogy sikerül megtévesztenie a dolgozó népet és visszafordítania az addigi fejlődést. Ezek a törekvések és remények azonban ellentétben álltak a Csehszlovákiában és a többi népi demokratikus országban levő általános helyzettel. A forradalmi és haladó erők a Szovjetunióra támaszkodhattak, amely az imperialisták és szövetségeseik tervei megvalósításának fő akadálya volt. A tömegekben megszilárdult az a meggyőződés, hogy a szocializmus tör utat az igazi demokrácia, a szabadság, a háborúk kiküszöbölése, a tartós béke és a haladás felé. A Nagy Október eszméi helyes irányzatot és biztonságot adtak a dolgozóknak. Megmutatták, milyen módon kell küzdeni a nemzeti és szociális felszabadulásért, a kizsákmányolás ellen. Csehszlovákia népének megvoltak a történelmi tapasztalatai a tőkésekkel vívott súlyos, keserves harcokból, valamint a csehszlovák burzsoáziának és nyugati szövetségeseinek hitszegő árulásából, akik országunkat kiszolgáltatták a hitleri fasizmus kényére-kedvére. Népünk megértette, hogy a demokráciáról és a szabadságról hangoztatott dagályos szavak mögött a valóságban a burzsoázia önző, népellenes osztályérdekei rejlettek. Népünk számára ez nagy és drágán megfizetett iskola volt. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a fasisztaellenes harc vezető ereje lett, hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása után nagyarányú politikai és szervező munkát fejtett ki a nemzeti és demokratikus forradalom célkitűzéseinek következetes megvalósításáért, amint azokat a Košicei Kormányprogram lerögzítette. Ez a prog ram a mélyreható politikai és szociálisgazdasági átalakítások követelményét tartalmazta. Kitűzte a népi demokratikus állam építésének alapelveit, a nemzetiségi kérdés lenini megoldását, és a külpolitika alapvető irányzataként a Szovjetunióra való orientációt határozta meg az 1943-ban megkötött csehszlovák—szovjet barátsági, szövetségi és háború utáni együttműködési szerződés alapján. A februári eseményekben eldőlt, hogy si kerül-e eredményesen befejezni a nemzeti és demokratikus forradalom programját, amely a szocialista fejlődés nélkülözhetetlen feltétele volt. Ha a burzsoá politikai pártoknak sikerült volna meghiúsítaniuk e fejlődést, és az országot visszavetniük a München előtti viszonyokba, akkor hiábavaló lett volna népünknek mindazon áldozata, amelyeket a fasizmus ellen, az új Csehszlovákiáért vívott harcban hozott. Februárban dőlt el, hogy a burzsoáziának sikerül-e megismételnie az 1920- as évet, amikor a szociáldemokrata párt jobboldali vezetősége árulásának következtében a burzsoázia bürokratikus rendőrségi rendszere brutálisan elfojtotta a dolgozók háború utáni forradalmi felsorakozását. Akkor kellett eldőlnie, hogy a munkásosztály a kommunista párt vezetésével győzedelmeskedik-e a belső és a külső reakció egyesült erői felett, és szabaddá teszi a szocializmushoz vezető utat. Februárban dőlt el, vajon köztársaságunkat kiragadják-e a Szovjetunióhoz és a többi népi demokratikus országhoz fűződő szövetségből, s vajon újból kommunistaellenes, szovjetellenes frontba hurcolják-e be, sőt Klement Gottwald szavaival szólva „az imperializmus Szovjetunió elleni ugródeszkájává válik-e?“ Ekkor dőlt el, hogy köztársaságunk a Szovjetunió és a szocialista világközösséget kialakító többi ország oldalán fog-e haladni és fejlődni mint szabad, szuverén, nemzetiségileg igazságos szocialista állam. Az 1945—1948-as évek éles osztály- és politikai küzdelmeiben, valamint azok végén az 1948-as februári események során dolgozó népünk mindenekelőtt azért győzött a burzsoázia felett, mert ebben a forradalmi küzdelemben vezető ereje az öntudatos és egységes munkásosztály volt, amelyet cselekvő- képes, eszmeileg és szervezetileg szilárdan felzárkózott élcsapat — a munkásosztály marxista—leninista pártja — vezetett. Pártunk, Klement Gottwalddal az élén, a munkásosztályt előkészítette a szocialista forradalomra, nagyszerűen érvényesítette a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átnövéséről szóló lenini tanítást, következetesen védelmezte a munkásosztály, a kis- és a középparasztok és a dolgozó nép érdekeit, társadalmunk vezetőerejének helyzetét. A kommunista párt vezető szerepe a Győzelmes Februárnak nemcsak döntő tényezője volt, hanem a szocializmus sikeres építésének alapvető feltétele, és a szocialista társadalom további fejlődésének fő biztosítéka lett. A burzsoáziával vívott küzdelem fő osztályereje munkásosztályunk volt, amely fejlettségével és népességével döntő módon járult hozzá a burzsoázia ellenforradalmi terveinek vereségéhez. A csehszlovák munkásosztály osztály- ontudatossága és elszántsága teljes mértékben megnyilvánult az üzemi bizottságok emlékezetes kongresszusán, amikor az egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyesítő erejeként lépett fel. E mozgalom élén abban az időben a párt tapasztalt funkcionáriusa, Antonín Zápotocký elvtárs állt. A munkásosztály viselte és viseli a társadalmunk szocialista átalakításáért és további fejlődéséért vívott küzdelem döntő terhét. A munkásosztály, mint uralkodó osztály, szocialista társadalmunk alkotó, építő tevékenységének legnagyobb forrása és záloga, fő támasza és ereje. Pártunk összefonódása a munkásosztállyal, annak életével, érdekeivel és célkitűzéseivel, és a munkás- osztály vezetésére való képessége a Győzelmes Február egyik hagyatéka, s az utóbbi években is nagyszerű politikai és gazdasági eredményeket hozott. A februári napokban jöttek létre népi milíciáink, amelyek a munkásosztály fegyveres osztagaiként a többi fegyveres szervvel együtt határozottan a nép forradalmi vívmányainak védelmére keltek. Fennállásuk 25 éve alatt becsülettel teljesítették e történelmi feladatot. A háború utáni osztályküzdelmek és a februári győzelem fő tényezője a céltudatos és következetes politika, a munkásosztálynak a kis- és a középparasztokkal való szövetségének a politikája volt. A kis- és a közzéppa- rasztok forradalmi mozgása a háborút követő években döntő szerepet játszott, és kifejezésre jutott a parasztbizottságok országos kongresszusán is, amelyen parasztjaink bebizonyították, hogy tűrhetetlenül a munkásosztály oldalán, a tőkések és a nagybirtokosok nélküli új társadalom építésének forradalmi útján haladnak. A munkásosztály és a kisparasztság döntő felsorakozása vonzóan hatott az értelmiség köreire és a többi dolgozóra is. A haladó értelmiség a munkásosztály és a dolgozó nép oldalán évtizedeken át részt vett a küzdelmekben. Pártunk a két nemzet — a csehek és a szlovákok — egyenlőségének és egyenjogúságának elvéért, valamint a területünkön élő nemzetiségek egyenlőségének és egyenjogúságának elvéért harcolt. A nemzetiségi kérdés megoldá(Folytatás a 4. oldalon)
