Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-18 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Vajon mi van a mikroszkóp alatt?

S

ok szó esik mostanában a pedagógusok munkáidról. Órákon át vitatkozunk az oktatói hivatás szépségeiről, nehézségeiről és az ezt vállalók komoly elkötelezettségéről. Gyakran szóba kerül az egy-két tanerős, falusi iskolák tanítóinak több szempontból hátrányos helyzete is. S ha már ide kanyarodik a beszélgetés fonala, szinte minden alkalommal felvetődik a kérdés: mivel, hogyan és mennyiben segítik az alig két-három- száz lakosú községek lelkes pedagógusainak sokrétű munkáját a negyedévenkénti módszertani összpontosítások, a rendszeres módszertani előadások, illetve az úgynevezett „mintatanítási“ napok? A közelmúltban elsősorban erre kértem választ Arany Elemértől, a chrámeci (Hármáé), Erdélyi Istvántól a číži (Csíz),

hető. Ugyanis a korábbi évek módszertani értekezleteinek eredményeként a járás minden részén jelentős mértékben javult az iskolai tanulmányi átlag, alaposabban és sokoldalúbban felkészített tanulók kerültek a felsőbb osztályokba. Természetesen sok egyéb tényezőnek is nagy szerepe van abban, hogy évről évre kevesebb az osztályismétlők száma. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a rimaszombati járásban még ma sem kevés az iskolát rendszertelenül látogató cigányszármazású tanuló, akkor ez nem kis dolog. Például a Králi Kilencéves Alapiskolában a tavalyelőtti tanévzáráskor a tanulók 19,9 százaléka megbukott egy, vagy több tantárgyból. Ugyanez a cigányszármazású tanulók esetében közel 27 százalék volt. A szóban forgó iskolában a tavalyi bizonyítványosztásig örvendetesen nyolc százalékra csökkent a bukott tanulók száma, ami egyben megfelel a járási átlagnak is. Az idei tanév eddigi tanulmányi eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy azóta szinte valamennyi hasonló iskolában tovább javult a helyzet ezen a téren. így minden remény megvan arra, bogy a szlovákiai méretben magasnak számító nyolcszázalékos osztályismétlés; átlag június végéig csökkenni fog.

— Elsősorban az olyan tantárgyaknál számítunk a tanulmányi átlag jelentős javulására, amelyek korszerű oktatási módszereit már sikerült elsajátítani — mondta Arany Elemér, a Harmaci Kilencéves Alapiskola igazgatója. — Az eddigiek során sző volt már a szlovák és a magyar nyelv, a munkára nevelés, a testnevelés, a tavalyi évben pedig a zenei nevelés új követelményeknek megfelelő oktatásáról. Az utóbbi esetében ismételten figyelembe vettük, hogy a pedagógusok egy része nem rendelkezett és persze nem is rendelkezhetett mindazokkal a zenei ismeretekkel, amelyeket a tanterv feltételez, illetve előír. így áznék a tanulók eszmei nevelése eímélyí»

tésének. Ennek jelentőségét pedig nem kall különösebben hangsúlyozni.

— Körzetünk módszertani értekezletein általában egy témára, egy tantárgyra összpontosítjuk a figyelmet — magyarázta Erdélyi István. — Az ideológiai munka időszerű kérdéseit azonban egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valamennyiünk célja, hogy minden tekintetben teljes értékű embereket neveljünk társadalmunk számára. Ezért mind a szakelőadások, mind a tanítási órák tervének összeállításában arra törekszünk, hogy ezen a téren is minél eredményesebb legyen a pedagógusok munkája. Célkitűzéseink elérése érdekében a lehető legjobban igyekszünk meg- szervazni a szülői értekezleteket és a családlátogatásokat. Örömmel mondhatom, a tanulók szülei helyesen tudatosították, hogy elsősorban a gyerek szempontjából káros a kétféle nevelés. Nem kevésbé örvendetes, hogy az elmúlt tanévhez hasonlóan szeptemberben egyetlen tanuló sem jelentkezett vallásoktatásra.

— Ezzel kapcsolatban van egy érdekes történetem — kért szót újra Hunyák István. — Iskolámban a tanítási órákat követő délutánok hasznos és kellemes eltöltésére különféle szakköröket szerveztem. Egy alkalommal a vallásoktatásra érkező plébános neheztelését fejezte ki ezért. Azzal érvelt, a szakköri munkával elrabolom a tanulók szabad idejét, s így nem látogathatják a korábban heti két alkalommal tartott hittanórákat Akkor a vallásoktató jelenlétében ismételten közöltem a tanulókkal, hogy a szakköri munka egyikük számára sem kötelező, szabadon dönthetnek, aki a hittanórát választja, nyugodtan elmehet. S hogy jelenlétemmel ne befolyásoljam a tanulókat, kimentem az osztályból. Visszatérve kellemes meglepetésben volt részem. Egyetlen gyerek sem akart vallásoktatásra menni. A legközelebbi szülői érteNAGYOBB GONDDAL, FELELŐSSÉGGEL

For gon Andortól, a janicei (Jéne) és Hunyák Istvántól, a králi (Szentkirály) magyar tannyelvű kilencéves alapiskola igazgatóitól.

— Köztudott, hogy a rimaszombati já- fásban aránylag sok az egy-két tantermes, kis létszámú iskola — mondta Hunyák István. — Sajnos, jelenleg nem sokkal kevesebb a megfelelő főiskolai végzettséggel nem rendelkező pedagógusok száma sem. Főleg azokról az idősebb emberekről, régebbi tanítókról van szó, akik a második világháborút követő nehéz években álltak a megüresedett katedrákra, s akik ma elsősorban a tizen-, vagy huszonegynéhány éves gyakorlatuk során szerzett tapasztalatok alapján végzik munkájukat. Számukra különösen nagy jelentőségűek a negyedévenkénti módszertani gyűlések, a kellő alapossággal előkészített mintatanítási napok, amelyeket minden alkalommal más-más község iskolájában rendezünk meg. Körzetünkbe tizenhét iskola harminckét pedagógusa tartozik. Véleményem szerint többségüknek az állandó önképzésen kívül ezek a szemináriumok biztosítják a legkorszerűbb oktatási módszerek, az új pedagógiai ismeretek legtökéletesebb elsajátítását, valamint a rendszeres széles körű tapasztalatcsere egyedüli lehetőségét.

Legutóbb a janicei iskolában tartottak mintatanítási napot a körzet pedagógusai. Forgon Andor elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondotta:

— Két évtizedes jénei működésem sorún a járási tanfelügyelőség megbízásából ötödször tartottam egész napos szakelőadást a környező falvak tanítói számára. Ezúttal a negyedik és az ötödik osztályban a magyar fogalmazási óra előkészítését, levezetését és a fogalmazások javításának tanításával kapcsolatos legújabb tudnivalókat tárgyaltuk meg. Az eddigiek során Ilyen formában már több •tantárgy korszerű oktatási követelményeiről esett szó. Az új módszerek alkalmazásának körzetünk minden iskolájában jó eredményei mutatkoznak már. Magyar fogalmazási órára azonban első ízben került sor. Ügy hiszem, ennek volt tulajdonítható a nagy érdeklődés. Előzetesen egy járási szemináriumon vettem részt, ahol hasonló előadást hallgattunk meg. A rendelkezésre álló szemléltető eszközök segítségével elsősorban az ott szerzett ismereteket igyekeztem átadni a megjelent pedagógusoknak. A széles témakör egyes részleteit saját tapasztalataim isinertétésével egészítettem ki. Remélem, nem eredménytelenül...

Ez fenntartások nélkül is biztosra vetán két jól megszervezett szeminárium keretében átvettük, felelevenítettük a zeneelmélet alapjait. Minden tekintetben nagy segítségét jelentenek számunkra az ilyen szemináriumok, mintatanítási napok. A helyzetünket csupán az nehezíti, hogy pillanatnyilag még nincs mindegyik iskola egyformán ellátva szükséges segédeszközökkel. Konkrétan a harmaci iskolában nagy hiányát érezzük a rádiónak és a televíziónak. Ugyanis minden év szeptemberében megkapjuk a rádió és a televízió szerkesztőségének iskolai műsortervét, de abból semmit sem tudunk felhasználni a gyakorlatban. Mindösz- sze egy magnetofonnal rendelkezünk, amit egy kulturális rendezvény bevételéből vásároltunk. A költségvetésünkből ugyan mindig megtakarítunk némi ösz- szeget, ebből azonban nem lehet rádiót, televíziót venni. Sajnos, a környék legtöbb olyan 1—5 évfolyamú iskolájában, ahol tanteremhiány miatt összevont oktatás folyik, ilyen probléma is jócskán nehezíti a pedagógusok egyébként sem könnyű munkáját. Véleményem szerint nálunk sem lenne eredménytelen a „televíziót minden iskolának“ akcióhoz hasonló mozgalom megszervezése. Bizonyára minden vállalat, földművesszövatkezet megtalálná módját a segítségnyújtásnak. S akkor bizonyára egy helyen sem maradnának kihasználatlanul a rádió és a televízió adta lehetőségek.

A rendszeres és a jól előkészített módszertani értekezletek eredményessége nemcsak a tanulmányi átlag javulásán mérhető le. A körzet pedagógusai minden alkalommal nagy figyelmet szentelkezleten részletesen elmeséltem ezt az esetet, és arra kértem a szülőket, hogy ne erőszakolják a gyereküket arra, amit ő maga nem akar. Igaz, nem volt köny- nyű, de sikerült meggyőzni a szülőket.

Az országot járva sok hasonló epizódot jegyezhet fel az újságíró. Látszatra úgy megy az ilyesmi, mint a karikacsapás. Pedig korántsem. A siker érdekében rengeteg körültekintő munkára van szükség a pedagógusok és a társadalom részéről egyaránt. Esetenként talán nem is a szülők világnézeti szemléletében, fenntartások nélküli meggyőződésében kell a hibát keresni, hanem inkább a hasznosnak semmiképpen sem mondható, jobbára vallási eredetű falusi hagyományok ápolásában. Számtalan konkrét példát lehetne most felsorakoztatni annak igazolására, hogy még nem minden szülő győződött meg nevelési módszerének helyességéről. Sajnos, alig kevesebb azonban az olyan eset, amikor az ateista felfogású emberek csupán azért küldik vallásoktatásra gyermeküket, hogy ne rajtuk köszörülje nyelvét a falu.

Iskoláink, pedagógusaink elsődleges íeladata, hogy szocialista módon gondolkodó és cselekvő, teljes értékű embereket neveljenek a társadalom számára. Egy pillanatig sem iehet kétséges, hogy ennek érdekében a korábbinál több munkára, mélyebb felelősségérzetre, elkötelezettségre van szüksée mindannyiunk részéről. Megnyugtató, hogy az említett iskolák tanítóinak egyikéből sem hiányzik ez a tudat, de sok minden a pedagógusok hozzáállásán múlott és múlik ma is. LALO KÁROLY

A tanár és a diákok

(Tóthpál Gyula felvételei)

Pedagógus, népművelő, \ képviselő ?

Jó pedagógus, lelkes népművelő, a lakosság bizalmát élvező képviselő. Olyan ember, aki „szabad idejében“ is legszívesebben dolgozik. Röviden így foglalhatnánk össze mindazt, amit Takács Ernőről, a marce- lovái (marcelházai) alapiskola kémia—biológia szakos igazgatóhelyetteséről mondtak a helyi nemzeti bizottságon. A részletekről, arról, hogy mivel érdemelte ki az előbbi elismerést, már tőle érdeklődtem. Beszámolóját a pedagógiai munkával kezdte. Nem igyekezett „érvelni“ — szerényen, egyszerűen beszélt.

— Iskolánkban arra törekszünk — mondotta így, többes számban —, hogy tanulóink helyt tudjanak majd állni az életben. Tudásukat a tanítási órákon kívül a szakkörökben is igyekszünk gyarapítani. Arra törekszünk, hogy minél többen tanuljanak tovább. Ez irányú igyekezetünk azonban az utóbbi években nem mindig jár sikerrel. Az idén például a 30 kilencedik osztályos tanuló közül csupán kilencen jelentkeztek középiskolába. Azt hiszem, ennek az a magyarázata, hogy a tanulók és a szülők számításukat elsősorban a község jól működő egységes földművesszo vetkezetében vélik megtalálni.

A népművelési munkával kapcsolatban Takács Ernő előbb az ifjúsági szervezetet említette.

Elmondta, hogy a SZISZ-ben

tánccsoport alakult, ez azonban

egyéves működés után felbom lőtt. Hogy a helyzeten változtassanak, igyekeznek a fiatalokat lelkesíteni, a végzős tanulókat pedig úgy irányítani, hogy az iskola befejezése után majd mint SZISZ-tagok aktív- tevékenységet fejtsenek ki. Ľ célból meghívják az iskolába a szervezet elnökét is. A fiatalok egyébként jelenleg színjátszó

csoport létrehozásán fáradoznak. Ezt követően Takács Er nő, a CSEMADOK és a CSSZBSZ helyi szervezetének utóbbi idő ben kifejtett tevékenységét vázolta, ugyanis ebben a kettőben tesz talán a legtöbbet a közért.

— A CSEMADOK helyi szervezetének jól működő énekkara és citerazenekara van. A menyecskekórus tavaly sikeresen szerepelt a „Tavaszi szél vizet áraszt“ című versenyben, a ci- terazenekarról pedig nemrég filmfelvételt készített a Szlovák Televízió. A CSSZBSZ helyi szervezetéről, melynek egyébként elnöke vagyok, be kell vallanom, hogy ezelőtt gyengén működött. Éppen ezért csak olyan terveket tűztünk magunk elé, melyeket meg is tudunk valósítani. A Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójára például gazdag kultúrműsort készítettünk, valamint előadással egybekötött orosz könyvkiállítást rendeztünk.

— Mint képviselőt milyen feladatokkal bízták meg? — kérdeztem tőle végezetül.

— A faluszépítéssel és a köztisztasággal kapcsolatos teendőkkel — válaszolta. — Kaptam azonban feladatokat az agitáció és a propagáció terén is, például a szocialista kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban. Pedagógiai, népművelési és képviselői munkámat egyébként igyekszem összehangolni, hiszen csak így tudok eredményesen dolgozni.

MALINÁK ISTVÁN

Tanítók az iskoláról és a tanulásról