Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-18 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. II. IS. HOGYAN KELETKEZETT? Igen, a Zwinger... a ví> lághírű képtár. Felidézed ismereteidet. A tragikusan nagy XVI. században a német fejedelmek különös módon más és más műfajt pártfogoltak. A szász herceg, Bölcs Frigyes az idősebb Granach Lukácsot hívta meg udvarába. Ez a hatalmas festőegyéniség teremtette meg a képtár magvát. Ö és hasonnevű fia, valamint baráti kapcsolatai által kerültek a képtárba az első Rubensek. A képtár nagy korszaka Erős Ágost nevéhez fű­ződik. Az uralkodó kedvelte a nagy vásznakat, a de- korakt, reprezanktív hatásokat. Érdekes, hogy Remb­randt is kedve« festője volt. Viszont a csodálatos Giorgione állítólag azért került Drezdába, mert a herceg Vincenzo Gonzaga szépséggyűjteményének példájára akt-galériát is tervezett. Eszedbe jut, hogy a képtárba III. Ágost idején helyezték el az elszegényedett modeni fejedelemtől vásárolt száz kitűnő olasz festményt. Correggio, Tiziano, Antonelia da Messina, Veronese, Andrea del Sarto műveit. Később, a rokokó-század második felé­ben megszerzik Wallenstein gróf gyűjteményét is, A sixtusi Madonna és a Vermeer-, Caravaggio-, Tin- toretto-képek így kerültek a képtárba. Hány megállónyi út van még a leszállásig? Kettő? Oh, dank’ schön ... ! Igyekszel jó németesen kiejteni a köszönet két szavát, s újra csak a képtárra gon dőlsz. Utoljára akkor gyarapodott jelentősen, ami­kor a szász király Lajos Fülöp francia exkirály ha­gyatékából tizenöt kitűnő, főképp spanyol vásznat vásárolt. Azután leszállsz. Már csak néhány lépés a bejárat. AKI LÁTTA a Zwinger képtárát, soha nem felejtheti el annak gazdagságát. Mindenki megtalálja benne kedvenceit. Tény azonban, hogy ide csak belátogatni lehet. Igazán meglátogatni, alaposan végignézni talán soha. Mit is nézzen a látogató? Előveszi feljegyzéseit, összeegyezteti az útmutató­val, s megpróbálja a lehetetlent: keresni, megnézni Giorgione Vénuszát, Antonello da Messina Szent Se­bestyénjét, Mantegna Szent családját, Tiziano vász­nát: Nő fehérben, Vermeer Levelet olvasó nőjét, Van Eyck Szárnyasoltárát, Botticelli Madonnáját, Remb­randt faskiáját. És ha mindezt megtalálta, megnéz­te, akkor is csak valamit, valamicskét látott a kép­tár gazdagságából. Vagy egyszerűen csatlakozik a képtár valamelyik vezetőjéhez, aki vállára vesz egy magnetofont, mely­nek szalagjára előzetesen az érdeklődők nyelvén, oroszul, angolul, franciául, lengyelül, vagy magyarul feljátszották a magyarázó szöveget. Három képet alaposan megnéztem. Csak hármat. Az. egyik C. van Haarlem: Venus, Bacchus és Ceres vászna. Milyen? Inkább érdekes, mint szép. Nagyon uszonöt évvel ezelőit kezd­ték meg az 1945-ben el­pusztult történelmi Drezda újjáépítését. Az angol-am3.* rikal terrortámadás a ba­rokk belvárost csaknem tel­jesen elpusztította, lerom­bolta. A romos Alt Marki közelében levő, világhírű DREZDAI KÉPTÁR azonban, mely Zwinger név alatt ismeretes, majdnem teljes épségében megmaradt, bár sok más kultúrtörténeti építmény s a város három­negyed része elpusztult. Az újjáépítés negyedszázados munkája után meg­látogatni a várost, benézni a képtárba — élmény. Olyan élmény, mely megerősíti a hitet a szóban: minden, ami van, kitartó munkából fogan. Álmosan tekinget szét az ember a hatalmas állo­másépület csarnokában. Előző este még Bratislava és Brno között a hálókocsi fekhelyén ringatózva azon gondolkozott, hogy milyen lehet a volt romvá­ros vasútállomása, s most csodálkozik: a méretek nagyobbak, mint amilyenhez szeme szokott. A MIT­ROPA étteremben futószalag szállítja a használt tá­nyért, evőeszközöket a konyhába, automata pénztár­ban aprópénzt válthat, bélyeget, képeslapot, újságot vásárolhat. A hatalmas várostérkép pontos tájékoz­tatást ad: leggyorsabban a 13-es villamoson juthat a Zwingerbe. Nem érdemes tétovázni, feleslegesen nézelődni. Romokat hiába keres a tekintet. Már nincsenek. Ügyelni kell azonban a forgalomra, gyorsan hajta­nak az autósok, sokkal gyorsabban, mint nálunk, a villamos sem időzik sokáig a megállóhelyen, mert itt automatikusan működik a jegypénztár, bedobod a két 10 Pfenniges pénzérmét, leszakítod a jegyet, az utánad következő három utas ellenőrzi pillantásával, hogy megfelelő módon váltottál-e jegyet, s a vezető már indít is. Illedelmesen ülőhellyel kínál egy nyurga, tizenöt éves szöszi kislány, leülsz, s a vajsárga villamosból bámulod a barokk belváros helyén nőtt új házóriáso­kat, áruházakat, a forgalmat. Közben gondolkozhatsz is Nézed a jelent s a múltra gondolsz. dilettáns meghatározás, tudom, de hirtelen ez jutott az eszembe, amikor leültem a terem bőrzsámolyára, néztem, néztem a festményt, s keresetlen szavakkal feljegyeztem első benyomásomat. A másik, az alapító művész, Granach Lucas A pa­radicsom című festménye. Az ótestamentumből az el­ső két ember teremtésének és a paradicsomból való kiűzetésének történetéi dolgozza fel. Az időben egy­mást követő jelenetek egymás mellett szerepelnek. Valamennyi jelenet mögött számos részletből álló, kulisszaszerűen kiképzett tájkép látható. A kép jobb oldalán, a kőlépcsőnél szárnyaskígyó jelképezi a festőt. Ez volt az ismertető jegye. Mellette 1530-as évszám utal a festmény keletkezésének időpontjára. A harmadik Louis de Silvestre: Jean de Bodt arc­képe. A festő korának, a XVIII. század első felének művészeti reprezentánsa volt. Francia származású, aki II. Ágost idején Szászországban is tevékenyke­dett, s mint olyan Jean de Bodt építőmestert, „a ka­tonai és polgári épületek főintendánsát“ lefestette. NATALIA SZÓ KO LOV A szovjet művészettörténész ne­ve is a képtárral kapcsolatos feljegyzések sorába került. Nem véletlenül. Natalia Szokolovának nagy szerepe volt a drezdai festmények megmentésében. Natalia Szokolova az Elba-parti város díszpolgára ma, s magas állami kitüntetést kapott a Német De mokratikus Köztársaság kormányától. VÁROSNÉZÉSRE indulsz ebéd után. Másnap reggel újra. Harmadnap szintén. Mit láthatsz? A régi, még félig romos Rathaus toronyórája pontosan mutatja az időt, hogy melyik óra melyik percében robbantak az angol és amerikai repülőgépek bombái, mert ab ban a pillanatban megállt az óra. Nem is fogják megindítani. Álljon, s figyelmeztessen! Viszont az újjáépített belváros szemkápráztató. A Julian Grimau Allee sugárút egyik oldaláról a má­sikra csak néhány helyen mehetsz át. Gyakoribb az aluljáró, mint a zebra. Az aluljárók szélesek, tága­sak. Eleve úgy építették, hogy hosszú időre megfelel­jenek. A zebrákon pedig a gyalogosoknak van elő­nye, s ezt a szabályt pontosan betartják, pedig szá­guldanak ám az autók. Három évvel ezelőtt építették fel a NEWA inter- hotelt, amikor német—szQVjet ifjúsági fesztivált tar­tottak a városban. Impozáns épület. Büszkén emle­getik, hogy három hónappal korábban adták át rendeltetésének az építők. Pedig óriási az épület. A tizenhat emeletes interhotelben „Leningrad“ és „Bal­tic“ nevű éttermek, kávéház, „Puskin“ és „Repin* elnevezésű szalonok is működnek. A 42. számú iskolában még tíz percig tart az oroszóra. Aztán kinyílik előttünk a „hangkabinet“ feliratú ajtó. Waller Neelmayer tanár néhány tanuló és szülő segítségével olyan nyelvoktató berendezést épített, mely technikailag alig hagy maga után kí­vánnivalót. A központi keverő- vagy vezérlőpultról minden helyre, fülkébe három különféle anyagot tud közvetíteni. A szöveg visszaadásakor a pultnál ellen­őrizheti a diákok kiejtését. A hangszalagokra lenin- grádi diákok mondták rá a különböző nehézségi fo­kú szövegeket. Érdekes, tanulságos. Azután továbbmegy ... A város szélére jutsz. A Községgazdálkodási Intézet egyik nagy telepére. Mi érdekes látható itt? Három nap alatt készítenek a szemétből komposztot. Ez az eredmény biotermikus eljárásnak köszönhető, amelynek révén egy úgyne­vezett csoportsejtben megy régbe a nyerskomposzttá való átalakulás. Különben a hagyományos módon ve­remben, hal hétig tartana a folyamat. A telep évi kapacitása 30 ezer tonna, mintegy negyede a város­ban összegyűlő szemétnek. Ez is érdekes és tanulsá­gos. A SEKUNDOGENITUR egyik termében végre leülsz. Befejezted városnéző körutadat. Futottál az újjáépí­tett város szépsége nyomában? Megtaláltad a régi, restaurált épületek és az új város összhangjában, a Zwinger régi, az Albertinum új festményeiben, a vi­lágos utcákban, a Fuőík-téren, az emberek munkájá­nak eredményében. Most itt pihensz hazautazásod előtt'. Tudod, hogy nem is akármilyen helyen? A Sekundogenitur a Brühlschen Terassén található. Heinrich Graf von Brühl, aki Erős Ágost pazarló hajlamú miniszterelnöke voit, 1740-ben pompás par­kot épített itt, a terasz nyugati felén pedig könyv­tárat emeltetett, melyben 62 ezer kötetet őriztek. 1907 ben késői barokk stílusban átépítették. A XIX. század művészetének állami múzeuma kapott benne helyet. Azután 1945 ben szétzúzták az amerikai bom­bák. Mintegy 2 millió márka költséggel eredeti for­májában felépítették. Termeiben ma Lucullus és Bacchus várja vendégeit. Díszesen kiképzett kávé­háza ebédidőben megnyitja kapuit. És most, hogy pihengetsz itt, még mielőtt haza­utaznál, választ kapsz a kérdésedre. Azt kérdezed, hogy negyedszázad alatt hogyan sikerült mindent újjáépíteni, s ugyanakkor a Zwinger és a romos Alt Markt köré egy teljesen új várost építeni? Nos, dologidőben, barátaim! II A J » 0 ANDR45 Zwinger — ■ belső udvarrésziet Zwinger - Koronakapu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents