Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-17 / 41. szám, szombat
Csehszlovákia a válság békés megoldását támogatja (Folytatás az 1. oldalról) társasági elnök meghívását is átnyújtotta. Bohuslav Chňoupek hivatalos iraki látogatásáról közös csehszlovák-iraki közvéleményt adtak ki. A közlemény leszögezi, hogy a két fél igen őszinte és baráti légkörben vitatta meg az egymást kölcsönösen érdeklő és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, különös tekintettel a közel-keleti válságra. Megállapították, hogy a szocialista országok ós a haladó arab országok népei teljesen egyetértenek az imperializmus és íi reakció elleni harc minden alapvető kérdésében. A két fél ezután a közel-keleti helyzet időszerű kérdéseiről szólva leszögezte, hogy az arab nép igazságos harca az izraeli agresszió és az azt támogató agresszív imperializmus ellen mindinkább nagyobb megértésre talál a haladó világ közvéleményében. A közlemény hangsúlyozza a csehszlovák kormánynak azt a véleményét, hogy teljes mértékben támogatja a közel-keleti válság békés rendezését, ezen belül az izraeli agresszió maradéktalan felszámolását és uz arab népek függetlenségi harcát. A felek kölcsönösen egyetértenek abban is, hogy a palesztin felszabadító mozgalom a közel keleti agresszió elleni haladó arab mozgalom és fel szabadító háború szerves része. Egyéb vonatkozású nemzetközi kérdésekben a közlemény elsősorban az indokínai helyzetet emeli ki, és örömmel üdvözli a vietnami háború befejezéséről szóló párizsi egyezmény aláírását, valamint az egész indokínai térségben kibontakozó békés fejleményt. A két külügyminiszter annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a világ haladó erői megakadályozzák egy újabb konfliktus kirobbanását. Európai kérdésekről szólva a közös csehszlovák—iraki közlemény örömmel üdvözli az európai helyzet általános enyhülését. Ezzel kapcsolatban külön kiemeli az európai biztonsági értekezlet előkészítését szolgáló helsinki tárgyalások eddigi eredményeit. A két ország kapcsolatairól szólva a közlemény megemlíti, hogy az iraki fél igen nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket Csehszlovákia népe a CSKP vezetésével mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális életben elért. A csehszlovák frtl nagyra értékeli és továbbra is a legmesszebbmenőkig támogatja Irak antiimperialista, haladó harcát, amelyet a Baath párt vezetésével folytat. Az amerikaiak akadályozzák A KATONAI VEGYES BIZOTTSÁG MUNKÁJÁT Saigon — A Vietnami Demokratikus Köztársaság hatóságai szombaton vagy vasárnap bocsátják szabadon Hanoiban a háború alatt fogságukba esett amerikaiak húszfőnyi csoportját — közölte pénteken Saigonban Bui Tin, a négyoldalú katonai vegyesbizottság VDK tagozatának szóvivője. Hozzá tette még, hogy szombaton Hanoiba utaznak a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság, valamint a négyoldalú katonai vegyes bizottság csoportjai, hogy jelen legyenek a foglyok átadása női. Egyébként az amerikai és a saigoni küldöttségvezető pénteken reggel nem jelent meg a négyoldalú katonai vegyes bizottság tervezeti ülésén. A testület VDK tagozatának szóvivője tiltakozott a két küldöttségvezető távolmaradása miatt. Mint mondotta, a bizottság amerikai és saigoni delegációjának vezetője előre megfontolt szándékkal maradt távol, s magatartásuk komolyan akadályozza a békefenntartó katonai bizottság normális munkáját. Laoszban folytatódnak a harcok Ugyancsak saigoni katonai források számolnak be arról, hogy amerikai repülőgépek az elmúlt napokban is több bevetésben támadták Laosz és Kambodzsa felszabadított területeit. Egy washingtoni szóvivő legfrissebb tájékoztatása szerint amerikai repülőgépek Laosz különböző térségeit naponta mintegy száz hullámban, Kambodzsa felszabadított területeit pedig naponként néhány tucat bevetésben bombázzák. Ezzel szemben Dél Vietnamból a fegyveres incidensek számának csökkenéséről érkeztek hírek. Saigoni közlés szerint fi nap alatt az elmúlt 2A órában történt a legkevesebb összecsapás. » Binh asszony Algériában Buteflika algériai külügyminiszter meghívására tegnap hivatalos látogatásra Algírba érkezett Nguyen-Thi Binh asz- szony, a Dél vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere. Repülőtéri nyilatkozatában Binh asszony köszönetéi mondott az algériai népnek azért a támogatásért, amelyet Vietnamnak nyújtott az amerikaiak elleni háborúban. Államcs íny-ki sérletet hiúsítottak meg Jordániában Bejrút — Husszein jordániai király huzamosabb távolléte hazájáig ismét felröppentett KÜRT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára, aki hivatalos látogatáson japánban tartózkodik, pénteken feleségével és kísére. tével Japán egykori fővárosát, Kyotot kereste fel. BÉCSBEN nyilvánosságra hozták az Osztrák Kommunista Párt e héten megtarto>tt központi bizottsági ülésének anyagát. Muhri, a párt elnöke ismertette a XX. pártkongresz- szus előkészületeit. GÖRÖGORSZÁGBAN a három hete tartó diákzavargásoik nyo. mán egyre jobban kiéleződik a helyzet. A KOREAI Távirati Iroda súlyos katonai provokációnak minősítette a dél-koreai légierő csütörtöki incidensét, amelynek következtében megsértették a demokratikus Korea lóg it erét. olyan híreket a libanoni sajtóban, hogy kísérletet tettek hatalmának megdöntésére. A hírnek ezúttal az a szűkszavú am- mani kormányközlemény is tápot adott, amely hírül adta, hogy csütörtökön letartóztattak több olyan személyt, akik Szíria felől léptek az ország területére, és fegyvereket, valamint titkos dokumentumokat találtak náluk. Az „Al Nahar" című bejrúti lap jelentése szerint a Fekete Szeptember nevű terrorista szervezet szőtt terveket arra, hogy Husszein távoliétében megdönti a kormányt. A terroristák állítólag mintegy 120 an voltak, és terveik szerint a mai kabinetülés idején akarták túszul ejteni a minisztereket és egyidejűleg megszállni a fontosabb középületeket. A jordániai kémelhárítás azonban tudomást szerzett az akcióról és meghiúsította. A lap hozzáfűzi, hogy az államcsíny-kísérlet meghiúsítása után a jordán fővárosban számos palesztinait tartóztattak le. Husszein király, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, Angliában is tárgyalásokat kívánt folytatni, de a hír hallatára elhatározta, hogy hazatér. A vietnami háború évei A vietnami háborúnak, az amerikai imperialista agressziónak, a vietnami nép küzdelmének nemzeti fennmaradásáért, függetlenségéért és önálló fejlődéséért volt egy másik formája is, amely nem hagyott maga mögött „látható“ nyomokat, bomba tölcséreket, halottakat és nem kísérték fülsiketítő robbanások. A politikai és diplomáciai harcra gondolunk itt, amely természetesen elválaszthatatlan része volt mindannak, ami a harctereken történt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél vietnami ideiglenes forradalmi kormány ezen a téren is nagy győzelmet aratott. Realista és konstruktív politikai vonalvezetésük, javaslat- tervezeteik tárgyalásaik és politikai diplomáciai akcióik egyaránt elnyerték mind a szocialista országok rokonszenvét és támogatásét, mind azokét a politikai erőkét is, amelyek képesek voltak ésszerűen megítélni a nemzetközi kapcsolatok alakulását, és a béke, valamint a biztonság megszilárdítására törekedtek. Ha ma összehason- lítjuk a háború befejezéséről szóló párizsi egyezményt, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front eredeti javaslataival, láthatjuk, hogy az utóbbiak alkották a vietnami probléma megoldásának kiindulópontját és tengelyét. Alekszej Koszigin felhívása Az 1967—li8-as esztendők törést jelentettek a vietnami háborúban, az Egyesült Államok agressziójának eszkalációja mind a szárazföldön, mind a levegőben alapjában véve csődöt mondott, ugyanakkor Washington kiterjesztette a bombázásokat a VDK-nak a Kínai Népköztársasággal határos területeire is, viszont nem sikerült megbénítani az életet a demokratikus Vietnamban. Dél- Vietnamban annak ellenére, hogy az amerikaiak 485 000 katonát vetettek be 1967. december 31-ig, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front az ország területének négyötödét ellenőrizte. A következő esztendő elején az Egyesült Államok betört Kambodzsába, ám már az év februárjában megkezdődött a hazafias erők hatalmas offenzívája Dél-Vietnamban, és 30 napra sikerült elfoglalniuk Hue volt császári várost. Hozzávetőlegesen ebben az időben mutatkoztak az első konkrét és reális jelei annak, hogy a vietnami problémát tárgyalóasztal mellett is meg lehetne oldani. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök már 1967 februárjában ennek a témakörnek szentelte angliai tárgyalásainak egy részét. Angol újságírókkal beszélgetve egyértelműen támogatta a Vietnami Demokratikus Köztársaság kezdeményezését, amelyről a világ közvéleménye a VDK külügyminiszterének egy ausztráliai újságírónak adott interjújából értesülhetett. Alekszej Koszigin ekkor többek közölt rámutatott: a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének interjúja a lényeges momentumokat tartalmazza. Az Egyesült Államoknak feltétel nélkül be kell szüntetnie a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásál, hogy lehetővé váljék leülni a tárgyaló- asztal mellé, és keresni a vietnami probléma politikai megoldásának módját. A Szovjetunió teljes mértékben azonosította magát a VDK külügyminiszterének javaslatával és úgy vélte, hogy az Egyesült Államoknak ezt az alkalmat ki kellene használnia, annál is inkább, mert valóban konstruktív javaslatról van szó. Kétségtelen hogy a szovjet miniszterelnök szavai egy magas rangú nemzetközi tekintélynek örvendő politikus konkrét javaslatát jelentették. Ám az Egyesült Államoknak — úgy tűnik, — „szüksége“ volt még egy csődre 1968 első hónapjaiban, hogy megérezze: ideje lenne reagálni az előbbi kezdeményezésre. Az első kontaktusok Lyndon Johnson amerikai elnök 1968, március 31-én beszüntette a VDK területének toiuUjteá&ik — kivéve a fegyvermentesített övezetet — és ugyanakkor azt is bejelentette, nem jelölteti magát a következő elnökválasztásokon. Bár a berepülések október végéig tartottak, ám 1988. május 13-án Párizsban megtartotta első ülését a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselőinek technikai csoportja. November 1 után, amikor megszűntek a berepülések, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya bejelentette: hajlandó részt venni egy olyan konferencián, amelyen részt vennének a Vietnami Demokratikus Köztársaság a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Alkotó diplomácia Front, az Egyesült Államok és a saigoni rendszer képviselői annak ellenére, hogy az utóbbit nem ismeri el. 1969. jenuár 25-én a nemzetközi konferenciák központjában Párizsban, a Kléber-sugár- üton (eredetileg ebben az épületben volt a Majestic-szálló, itt székelt a második világháború alatt a Gestapo párizsi törzskara) megkezdődött a Vietnamról szóló négyoldalú konferencia: A résztvevők: a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front (1969 június ö-tól a dél-vietnami ideiglenes forradalmi korifíáuy), az Egyesült Államok, a Vietnami Köztársaság (saigoni rezsim). Az első konkrét rendezési javaslatot, amely 10 pontot tartalmazott a DNFF terjesztette elő 1969 májusában. Ez a következő alap- elveket tartalmazta: — az 1954-es genfi egyezmény betartása; — az amerikai katonaság kivonása Dél-Vietnamból; — Dél-Vietnam és a dél-vietnami fegyveres erők problémáinak megoldása a vietnami nép által; — szabad demokratikus választások; — ideiglenes kormány megalakítása; — Dél-Vietnam békés és semleges politikája; — Vietnam újraegyesítése békés eszközökkel; — az egyik fél sem lép be katonai tömbökbe; — a hadifoglyok szabadon bocsátása és az Egyesült Államok okozta háborús károk megtérítése Vietnam mindkét részében; — az amerikai katonaság kivonása nemzetközi ellenőrzés mellett. Az amerikai küldöttség egy héten belül nyolcpontos javaslatot terjesztett be, amely azonban feltételezte, hogy az ország bizonyos körzeteiben továbbra is amerikai alakulatok állomásozzanak. Megkezdődött tehát a párizsi tárgyalások hosszú időszaka, amelyeket sokszor bénított meg az Egyesült Államok érdektelensége. így pl. a Vietnami Demokratikus Köztársaság 1971. június 26-i, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány 1971. július 1-i javaslataira az Egyesült Államok egyáltalán nem válaszolt. Nixon elnök tulajdonképpen csak 1972-t követően aktivizálta az amerikai fél tevékenységét. Közben Vietnamban az amerikai katonákat és katonai akciókat az ún. vietna- mizálás politikájával próbálta meg helyettesíteni — az amerikai hadsereg feladatait a saigoni fegyveres erőknek kellett volna átvenniük, ami azonban az 1970 májusi laoszi betörés után aligha volt gyakorlatilag megvalósítható. A szóban forgó inváziót a saigoni „elit alakulatoknak“ kellett volna végrehajtaniok, ám ezek a hazafiak csapásai alatt szinte teljesen felmorzsolódtak. Szolidaritás Vietnammal A nemzetközi szolidaritási akciónak, amely a vietnami hazafias erők politikai és diplomáciai harcának támogatására indult, a legaktívabb résztvevői a szocialista országok, valamint a kommunista és munkáspártok voltak. A kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásának dokumentumai hangsúlyozzák: a vietnami hazafiak harca bizonyítja, hogy az a nép. amely következetesen harcol az imperializmus ellen szabadságáért és függetlenségéért, és amely maga mellett érezheti a Szovjetuniót, az ösz- szes szocialista országot, a világ békeszerető erőit, legyőzhetetlen. Minél szilárdabb a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint az összes imperialistaellenes erő egysége a közös ellenséggel, az imperializmussal szemben, annál nagyobbak sikereik. Múlt év júliusában a 27 európai kommunista és munkáspárt párizsi értekezlete szintén hasonló álláspontra helyezkedett. Ebből a szempontból rendkívül fontos volt Nixon amerikai elnök látogatása a szovjet fővárosban. A Szovjetunió a megbeszélések során elvi álláspontot foglalt el és hangsúlyozta szolidaritását a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép harcával, kifejezte támogatását a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány javaslatait illetően. A szovjet vezetők ugyanakkor értésre adták, hogy a vietnami probléma megoldásának alapfeltétele az Egyesült Államok haderejének teljes és feltétel nélküli kivonása Dél-Vietnamból és ezzel egyidejűleg Indokína népei önrendelkezési jogának biztosítása. A tárgyalások fináléja Az események gyors ütemben folytatódtak. Nixon elnök 1972 májusában tengeri blokádot rendelt el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, ugyanakkor a VDK elleni légitámadások rendkívüli intenzitást értek el. Köztudomású, hogy a vietnami hazafiakat sem a harcmezőkön, sem a párizsi tárgyalóasztal mellett nem tudták megfélemlíteni. Egyébként ékesszólóan bizonyítja ezt a négyoldalú konferencia, avagy éppen Le Dúc Tho és Henry Kissinger tárgyalássorozata. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külön tanácsadója, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagja és Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója 24 tárgyalási körben 174 alkalommal találkozott. Az Egyesült Államok végezetül kénytelen volt meghátrálni a vietnami nép katonai, politikai és diplomáciai ellenállása előtt, amelyet magától érthetően hatékonyabbá tett a szocialista országok és világ békeszerető erőinek támogatása. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Washingtonban számolni kellett a szövetségesei fokozódó nemtetszésével is, és tehát 1973. január 27-én Párizsban aláírta a háború befejezéséről és a béke felújításáról szóló egyezményt. LŐRINCZ P. GYULA Hanoi újjáépül a romok helyén. A vietnami nép további hősi küzdelemben gyógyítja a háború sebeit. (CSTK—VNAl I SORBAN
