Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-17 / 41. szám, szombat

Belpolitikai kommentár Gondoskodik róluk társadalmunk BESZÉLGETÉS DR. KONCZ LAJOS VÉLEMÉNYEZŐ ORVOSSAL Nehéz és felelősségteljes, sőt mi több, kényes mun­katerületen dolgozik dr. Koncz Lajos, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Nemzeti Bizottság tár­sadalombiztosítási bizottsá­gának véleményező orvosa, aki a bizottság többi tagjá­val főleg a baleset vagy be­tegség következtében mun­kaképtelenné vált dolgozók részleges vagy teljes rok­kantsági állományba való he­lyezéséről, a csökkentett munkaképességűek munka­köréről és a családfenntar­tók vagy azok családtagjai­nak megbetegedés alapján jogosan járó adókedvezmé­nye odaítéléséről dönt. Ezen kívül különféle, a munka- ténykedésétől elválaszthatat­lan statisztikák készítésével is foglalkozik, sőt mi több, a betegségeket — főleg szakmai betegségekről van szó — megelőző egészség- ügyi intézkedések foganato­sításával is. Munkája azért nehéz, felelősségteljes és ké­nyes, mert beteg, rokkant emberek problémáit kezeli, méghozzá orvosi és jogi vo­nalon. • Milyen a munkatöltete a jnb társadalombiztosító bízott, ságának? — Ez a bizottság mindenne­mű nyugdíj- és rokkantsági kér­désben dönt. Fiatalok és öre­gek esetében egyaránt. Hoz­zánk tartozik a Járásban műkö­dő valamennyi ipari és me­zőgazdasági üzem, létesítmény. Azokat a felnőtteket, akik be­tegség következtében kiesnek a termelésből, bizottságunk kü­lönböző rokkantsági csoportok, ba osztja be. Az elbírálásnál figyelembe vesszük, hogy az il­lető betegsége vagy sérülése előtt milyen munkakörben dol­gozott, ezek a tényezők ugyan­is befolyásolják a rokkantsági illetve nyugdíjjáradék magassá­gát. Fontos szempontnak tart­juk azt is, hogy az illető fizi­kai vagy szellemi munkát vég­zett e? Egészen más szempon­tok szerint vizsgáljuk egy csökkent munkaképességű egyén további elhelyezésének körülményeit akkor, ba beteg­sége, sérülése előtt veszélyez­tetett munkaterületen dolgo­zott (pilóta, bányász), vagy |Hí­dig ülőmunkát végző tisztviselő volt egy ipari vagy mezőgazda­sági üzemben. • A dnnaszerdahelyí járás egykor mezőgazdasági jellegű volt és a felszabadulás után rohamosan iparosodott. Az ein. berek életét, egészségét hogyan befolyásolja ez a körülmény? — Még a háború előtt járá­sunkban néhány műhelyen és kisüzemen kívül keresve se ta­láltunk nagyobb ipari létesít­ményt, ma a jelentős — és a foglalkoztatott dolgozók számát tekintve is figyelemre méltó — ipari üzemek száma: 200. Az ipar fellendülése törvényszerű­en magával hozta az életszín­vonal emelkedését, vagyis az anyagi jólétet. Ezzel magya­rázható, hogy az egykor nép­betegségnek számitó TBC ma a betegségek áldatlan rangsoro­lásában a hetedik helyet fog­lalja el. A már említett jólét, a nemzeti jövedelem emelkedé. se lehetővé tette az új lakóte­lepek építését, az utak porta­lanítását, a nehéz fizikai mun­ka felszámolását. Ez utóbbi je­lentősen járult hozzá a föld­művesek egykor gyakori meg­betegedésének: a kéz, láb túl- erőltetéséböl származó csont- és izületi deformációk csökkené­séhez. A másik oldalon viszont a felgyorsuló élettempó, zaj- és rezgésártalom szív- és ér­betegségeket okoz. Megfelelő életmóddal, alkalmas táplálko­zással, a különféle zajtompító és elszívó berendezések széles körű alkalmazásával azonban sikeresen vehetjük fel a harcot: e káros megnyilvánulások el­len. • Hány esettel foglalkozik a bizottság egy egy tanácskozá­son? — Hetente kétszer, olykor háromszor ülésezünk. Tanács­kozásainkon részt vesznek az üzemek és tömegszervezetek képviselői is. A múltban húsz «seiet tárgyaltunk meg, ké­sőbb azonban ezt a számot — az alaposabb elbírálás céljából — tízre, tizenkettőre csökken­tettük. Ennél több eset tárgya­lását most már az érvényben levő rendeletek sem engedik meg. Azoknak az ftgyét tárgyal, juk, akik már elintézték a kö­telező hivatalos formaságokat, beszereztek egy igazolást arról, hogy hány évet dolgoztak le az üzemben, hol, milyen mun­katerületen tevékenykedtek, és rendelkeznek kezelőorvosuk és más szakorvos igazolásával. A kapott adatokat összegezzük, mérlegeljük és kialakítunk az illetőről egy képet, melynek alapján igazságosan dönthetünk további sorsáról. Legfontosabb annak a meghatározása, hogy a kérvényezőt melyik rokkant­sági csoportba soroljuk be. Fi­gyelembe vesszük: egészségi állapota engedi-e, hogy —akár más, az eddiginél könnyebb munkaterületen •— mint csök­kent munkaképességű, dolgoz­hat-e tovább vagy százszázalé­kos rokkantsági állományba so. roljuk-e be? Nagy figyelmet fordítunk a csökkent munkaké­pességűek elhelyezésére. Bizto­sítunk számukra képességeik­nek és egészségi állapotuknak megfelelő munkakört. Főleg nagy körültekintéssel járunk el, ha fizikai dolgozoról van szó. Az új munkakör meghatározá­sánál arra is ügyelünk, hogy <iz illető az előző állásához vi­szonyítva ne kerüljön jelentős anyagi hátrányba. • A bizottság tagjai hogyan értesülnek arról, hogy az egyes üzemekben milyen lehetőségek nyílnak csökkent munkaképes­ségű személyek elhelyezésére? — Tipizáljuk a járás terüle­tén működő üzemeket. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogyabi. zottság feltérképezi a hatáskö­rébe eső munkahelyeket, infor­mációkat gyűjt arról, hol, me­lyik üzemben és egyes művele­tek elvégzésének milyen a ne­hézségi foga. Vannak olyan munkahelyek, ahol ülve dolgoz­hatnak az alkalmazottak. Ilyen helyekre azokat a csökkent munkaképességűeket helyezzük el, akik lábsérülésben szenved­nek. Másutt kézügyességre van szükség, az ilyen üzemekről tudjuk, hogy csak olyan egyé­neket alkalmazhatnak, akiknek nincs kézsérülésük és nem hi­básak a végtagjaik. A már ern. lítefct feltérképezést egyrészt üzemlátogatás, másrészt az üzemben dolgozó munkabizton­sági technikusok beküldött szakvéleménye alapján készít­jük el. Lényegében két fontos ismeret összehangolása alapján döntünk: pontos adatokat gyűj­tünk az üzemekről és alaposan megvizsgáljuk a kérelmező tes­ti fogyatékosságait. Az elfoga­dott határozatot végleges jóvá­hagyás céljából elküldjük a kerületi nemzeti bizottság tár­sadalombiztosítási bizottsága vé­leményező orvosának. • Nem fordulnak elő olyan esetek, hogy egyes üzemek ve­zetői vonakodnak csökkent munkaképességű egyének al­kalmazásától? — De igen. Volt már rá pél­da, hogy baleset vagy betegség következtében részlegesen meg­rokkant, de több munkálatot ennek ellenére maradéktalanul végezni tudó, csökkent munka- képességű dolgozókra „ferde szemmel“ néztek, nyűgnek, te­hertételnek tekintették. Ez per. sze rendkívül kellemetlen an­nak az egyébként is szerencsét­len embernek, aki igy, ilyen körülmények között kerül egy üzembe. Az esetek többségében azonban ez az állapot megszű­nik, mert a testi fogyatékosság­gal sújtott dolgozó rendkívül szorgalmas, igyekvő, alkalmaz­kodó és ennek következtében jó eredményeket elérő, megbe­csült munkatárs lesz. A csök­kent munkakép'ísségü emberek egy részénél - • betegségükből kifolyólag — kisebbségi érzés is mutatkozik, melyet túlbuzgó­sággal akarnak takarni. Végső fokon ez az igyekezet is jó munkaeredmények eléréséhez vezet. Előbb-utóbb rendeződnek ezek a dolgok és nem kell hasz­nálnunk a munkatörvény 101-es és 102-es paragrafusát, mely a törvény erejével biztosít mun­kalehetőséget a csökkent mun­kaképességű egyének számára és szükség esetén arra is köte­lezheti az üzemet, hogy a sze­rencsétlenül járt dolgozót — — aki egyébként balesete vagy betegsége előtt már az üzem­ben dolgozott — bizottságunk döntése alapján más, az eddigi­nél könnyebb munkakörbe he­lyezze. • A továbbiakban nem kísé rik figyelemmel ezeknek a dol­gozóknak a sorsát, életük ala kulását? — Ha csak elhelyeznénk va­lakit, ha csak döntenénk és ez­zel kimerülne a tevékenysé­günk, kimaradna munkánkból az ember, méghozzá az az em­ber, aki mind a társadalomtól, mind embertársaitól megkülön­böztetett bánásmódot érdemel. Félévenként felméréseket vég­zünk a munkahelyeken, meg­kérdezzük a csökkent munka- képességű dolgozót: elégedett-e sorsával, meg tud-e birkózni a rábízott feladatokkal, de meg­kérdezzük a feletteseit is. A legtöbb esetl>eii azt tapasztal­juk, hogy mind a munkatársak, mind az üzem vezetői humánu­san járnak el. Előfordulhatnak olyan esetek is, hogy a csök­kent munkaképességű dolgozó olyan előnyöket akar kisajátí­tani, melyek nem illetik meg, olyan hibákat vét, melyekért nem testi fogvatékosságiiból. hanem helytelen emberi maga­tartásából kifolyólag ő a fele­lős, ilyenkor az ezekre az ese­tekre vonatkozó jogszabályok szerint járunk el. • Növekszik, vagy csökken járásukban a rokkantak és csök­kent munkaképességűek száma? — E hónap 28-án készül el a jnb társadalombiztosítási bi­zottságának múlt évi működésé­ről szóló, minden részletre ki­terjedő jelentés, melyet a ke­rületi szervekhez juttatunk el. Néhány adatot azonban már is­merünk. 1972-ben — az előző évhez viszonyítva — növekedett a rokkantak részére kiutalt se­gélyek száma. Ennek több oka is van. A rohamosan előrehala­dó iparosítást már említettük. Ezzel összefügg egy elég nagy baleseti veszélyt magában rejtő körülmény: sok, eddig a mező- gazdaságban tevékenykedő dol­gozó kerül a számára teljesen új környezetet jelentő ipari lé­tesítményekbe, ahol gépeket, gépi berendezéseket kell kiszol­gálniuk. Az első hetekben, hó­napokban balesetekre kerülhet sor, melyek közül némelyik vég­zetes kimenetelű, egy egész életre kiható következményeket vonhat maga után. Ennek kap­csán az újság nyilvánosságát kihasználva meg is kérem az üzemek munkabiztonsági techni­kusait, ezeket a dolgozókat az üzembe való bekerülésük alkal­mával részesítsék alapos isko­láztatásban. Az eddigi felméré­sek azt bizonyítják, hogy a du- naszerdahelyi járásban az utóö bi időben évente 100—120 szál nő a rokkantak száma. • Mikor keresheti fel a be tegáillományban levő dolgozó a bizottságot? — Ha munkabaleset vagy be­tegség következtében több mint­egy éve nem dolgozik, ugyanis ezután végleg el kell dönteni, hogy teljes vagy. részleges rok­kantsági állományba kerűl-é, il; letve csökkent munkaképessé­gű lesz-e? • Foglalkozik a társadalom­biztosítási bizottság az adóked vezmény odaítélésével is? — Igen. Adókedvezményt azok a dolgozók kaphatnak, akik saját maguk, vagy az ál táluk eltartott családtagjaik olyan betegségben szenvednek, melyek az SZSZK Pénzügymi­nisztériumának 1972. április 18 án közzétett rendeletében adó­kedvezmény alá esnek. Milyen betegségek ezek? Olyan akűt vagy krónikus betegségek, me­lyek a hátgerincet, az ízülete­ket érintik és korlátozzák, il­letve bénítják a mozgást; olyan betegségek, szövődmények, me­lyek agyvérzés következtében lépnek fel; ha a dolgozónak va­lamelyik végtagját amputálni kellett vagy ha félszemét el­veszítette. Az adókedvezmény terjedelmét a véleményező or­vos javaslatára az erre vonat­kozó táblázat szerint a Jnb pénzügyi osztálya1 swibja meg. KOMLÚS1 LAJOS FONTOS IRÁNYELVEK A szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa értékelte azokat a múlt évben elért termelési ered­ményeket, melyeknek fő moz­gatóereje a dolgozók minden munkahelyen megnyilvánuló és egyre nagyobb méreteket öltő alkotó kezdeményezése volt. A jelentős évfordulókat mindenütt munkaeredmények­kel ünnepelték meg. Szép si­kerek születtek a szakszerve­zetek nyolcadik országos kongresszusának, a Nagy Ok. tóberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megala­kulása félévszázados évfordu­lójának tiszteletére szervezett szocialista munkaversenyben. Ismét jelentős évforduló kő zeledik: e hónap végén ünne peljük meg a februári győze. lem 25. évfordulóját, melynek tiszteletére dolgozóink már ed­dig is értékes munkafelaján­lásokat fogadtak el. Örvende­tes, hogy a versenymozgalom ba bekapcsolódtak a kultúra, kis intézmények dolgozói, a művészek s a tanulók is. Az ipari szaktanintézetekben, a főiskolákon és a gimnáziu­mokban a munkaverseny fő szervezője és irányítója a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség. A versenyt az eddiginél jobban fel kell karolni. Arra kell törekedni, hogy az ősz tönösséget a tudatosság vált­sa fel, ezért a szövetségi kor. mány a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsával kidolgozta a győzelmes február 25. évfor­dulójának tiszteletére szerve­zett munkaverseny fő irányel­veit, a verseny formáját, mód. szereit, meghatározta a gaz­dasági vezetőknek és a szak­szervezetnek a verseny szer­vezésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatait. Nagy vonalakban ezek a követke­zők: Az elvégzett munkának az eddiginél reálisabb értékelé­sével növelni kell a termelés hatékonyságát és emelni a dol­gozóknak nyújtott szolgálta­tások színvonalát, támogatni kell a dolgozóknak az ener­giával való takarékosságra irányuló törekvéseit. Mivel a be nem fejezett építkezések száma a megengedettnél na­gyobb, a dolgozók munkakez. deményezésél ezek mielőbbi befejezésére kell irányítani, ami főleg akkor vezet siker­hez, ha az építők a határidők lerövidítésére fogadnak el konkrét vállalásokat. Építő- munkásainknak nem szabad szem elől téveszteniük a mi­nőség követelményét sem. A gazdasági vezetők ne zárkóz. zanak el a dolgozók olyan kezdeményezéseinek felkaro­lásáról, melyek a tudomány és technika korszerű, és több­termelést eredményező vívnia nyainak bevezetésére irá­nyulnak. A mezőgazdasági dolgozóknak az eddiginél job_ ban kell gazdálkodniuk a ren­delkezésükre álló földalappal, és nagyobb gondot kell for­dítaniuk a mezőgazdasági gé­pek karbantartására. Az irány elvek érintik a piaci ellátott, ság kérdéseit is. Ezzel szoro san függ össze az a követel mény, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek dolgozói keressék az együtt működés további javításának lehetőségét. Dolgozóink eddig főleg a termelési feladatok túlteljesítésére fogadtak el kö­telezettségvállalásokat. A jö. vőben szükséges bővíteni a verseny által érintett terüle­tek skáláját, mert a többter­melés elválaszthatatlan a gyártással közvetetten össze függő balesetvédelmi, munka biztonsági és egészségvédelmi intézkedésektől, melyeknek további javítását átgondolt, konkrét munkavállalások tel jesítésével szintén elősegíthet­jük. A verseny formáival is fog lalkozott a szövetségi kor­mány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa. Mind a két szerv hangsúlyozza az eddig jól bevált versenyformák to vábbi alkalmazásának szüksé. gességét. Ezért a jövőben is teret kell biztosítani a szocia­lista munkabrigádok működé séhez és arra kell törekedni, hogy egyre több munkacso port kapcsolódjon be a ver­senynek ebbe a formájába. Nagy súlyt kell helyezni a vál. lalatokon belüli inunkaver seny kiszélesítésére is. [ól be vált a „Mindenki szocialista módon“ és az ifjúsági munka csoportokon belül elterjedi ,,Zenit mozgalom“. A februári győzelem tiszteletére a ver senynek ezeket a formáit min­den munkaterületen meg kell honosítani. A verseny eredményeit a vállalati tervvel egyidőben ér­tékelik. A februári győzelem tiszteletére szervezett munka versenyben legjobb eredmé nyékét elérő üzemeket a Cseh szlovák Szocialista Köztársa­ság kormánya és a Szakszer vezetek Központi Tanácsa az Ötödik ötéves Terv Vörös Vándorzászlójának megtiszte ló odakölcsönzésével tünteti ki. (—isj Napról napra nagyobb visszhangra talál a háború következtében elpusztult Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági életének felújítására megindult mozgalom. A bratislavai Kablo üzem' dol­gozói 200 ezer korona értékű kábelt szállítanak és havi kerese­tük egy százalékál ajánlották fel. Az üzem huzaltermelő műhe­lyének hattagú kollektívája, amely Dezider Čačaný vezetésével „A CSKP XIV. kongresszusának szocialista munkahrigádja“ cí­mért versenyez, kötelezettségvállalást fogadott el, hogy a viet­nami nép megsegítéséire rendkívüli műszakban 15 tonna alumí­nium drótot gyárt. Képünkön Pavel Čerepnai a kollektíva egyik tagja látható. (Felvétel: Miro Vojtek — ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents