Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-16 / 40. szám, péntek
A DÖNTŐ NAPOK A munka harcosai nem tűrik meg az árulókat a kormányban 1973. If. 16. A Rudé právo 1948. február 21 -j száma az első oldalon közölte az ország népéve! a hírt az eseményről, amely elindította a februári lavinát; azt a férgeteket, amellyel a CSKP vezette dolgozó tömegek eltávolították a köztársaság szocialista fejlődésének útjából a reakciós söpredéket: „Lapzárta előtt érkezett a hír,* hogy péntek délután a nemzeti szocialista miniszterek lenéiben bejelentették lemondásukat a köztársasági elnöknek. A levél másolatát eljuttatták Klement Gottwald miniszterelnöknek. Lemondtak a szlovák Demokrata Párt miniszterei és a néppárti miniszterek is." Ennyi állt a kommunista párt központi lapjának gyorshírében. Ľ sorokat olvasva mindenki tudta, hogy elérkezett a döntő összecsapás órája a köztársaság két ellentétes pólusa: a szocializmust igenlők tábora és a burzsoázia képviselői meg bérencei között. 1948 februárjában pénteki napra esett húszadika. A megelőző éjszaka havazott, a főváros utcái, terei, házal fehér hótakarót kaptak. Hideg volt, a hőmérséklet jóval a fagypont alá süllyedt. Az újságok mégis kelendők voltak; tartalmuk megmutatta, hogy a politikai légkör a pattanásig feszült. A kommunistaellenes pártok lapjai otromba támadásokat intéztek a Belügyminisztérium és u Nemzetve leimi Minisztérium ellen; a Svobodné slovo első oldalán hatalmas címekkel hirdette: „Nem engedjük meg a rendőri rendszert“. A cikk bőszen támadta a népi demokráciát hűen védő szerveket, ugyanakkor védelmébe vette a köztársaság biztonsága ellen le- vekenykedő kémeket. A napilapok tartalmából következtetni lehetett rá, milyen légkörben ül össze a kormány aznapra Összehívott rendkívüli ülése. A miniszterek autói tíz órakor érkeztek a kormány székhaza elé. A kommunistaellene« tömb miniszterei — a nemzeti szocialista, a néppárti és a demokrata párti miniszterek — dr. Péter Zenki miniszterelnökhelyettes irodájában gyülekeztek, hogy megtanácskozzák a közös eljárást. Zenkl ultimátumot adott a miniszterelnöknek: vagy előre közli velük Nősek belügyminiszter jelentésének tartalmát a Nemzetbiztonsági Testület nyolc tisztjének áthelyezésével kapcsolatban, vagy a nemzeti szocialista és nyilván a néppárti meg a demokrata parti miniszterek nem vesznek részt az ülésen. Gottwald miniszterelnök 11 órakor közölte Zenkllel, hogy a belügyminiszter jelentése a kormány ülésén hangzik majd el. Egyúttal nagyon nyomatékosan felhívta a kommunistaellenes tömb minisztereit, hogy jelenjenek meg a gyűlésen, mert Nősek belügyminiszter és Svoboda nemzet- védelmi miniszter fontos beszédet mondanak a kormánygyűlésen a Most vidékén 1948 elején leleplezett kiterjedt kémtevékenységgel kapcsolat jan, amely miatt a Svobodné slovo támadást intézett a biztonsági szervek ellen. Zenkl válasza kategorikusan elutasító: nem vesznek részt a kormány ülésén. Peter Zenkl miniszterelnök- helyettes délután négy órakor közölte a miniszterelnökkel, hogy pártjának miniszterei benyújtották lemondásukat Eduard Beneš köztársasági elnöknek. Nemsokára közölték lemondásukat a demokrata parti miniszterek, e«te hát órakor pedig a néppárti miniszterek. A reakciós erők hazárdjátéka kicsúcsosodott, mindent egy kártyára feltéve pucesal próbálták meg visszafelé fordítani a történelem kerekét. Erre az időre a nemzeti szocialista párt úgynevezett védelmi bizottságai fegyveres akciókat is előkészítettek, a tőkés viszonyok restaurálására irányuló szándékaik végrehajtásánál testvérgyilkos háború kirobbantásától sem riadtak volna vissza. Ezeket az előkésziileteket azonban a Nemzetbiztonsági Testület csírájában elfojtotta. A rádiók mellett az ország népe lázas figyelemmel hallgatta a reakciós puccsról szóló híreket. Az üzemekben még aznap este gyűléseket tartottak a munkások. A késő éjszakai órákban a rádió közölte, hogy szombaton, február 21-én a délutáni órákban a prágai Óvárosi téren megrendezik a dolgozó nép nagy táborozását, amelyen Klement Gottwald miniszterelnök tart beszédet. Szombat reggel a rádió ismételten közölte az Óvárosi táborozás megrendezéséről szóló hírt. Fagyos, hideg idő volt, a sűrű felhőkből nagy hópelyhek hullottak. Prága minden részéből és az elővárosokból a reggeli óráktól kezdve állami és vörös zászlók alatt a dolgozók végeláthatatlan sorai vonultak méltóságteljes fegyelmezettséggel a főváros középpontja felé. „A nép elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a hazai es a külföldi reakció ügynökeinek visszatérését a kormányba" — irta a Hűdé právo az Óváros téri történelmi jelentőségű táborozásról. Felszabadított köztársaságunk legkomolyabb pillanatában a prágai Óvárosi téren a dolgozó nép, a becsületes hazafiak hallatták hangjukat, nyilvánították ki hűségüket a népi demokratikus köztársaság, valamint Klement Gottwald kormányelnök iránt és egyértelműen követelték Gottwald kormányának kiegészítését a politikai pártok és az összállami szervezetek demokratikus gondolkodású képviselőivel. Az egybegyűltek nagy komolysággal és leírhatatlan lelkesedéssel hallgatták meg Gottwald elvtárs beszédét, melyet a rádió az egész országban közvetített. A miniszterelnök ismertette a kormányválság okait és vázolta a válság legyőzésének útját, amely egyaránt szolgálta a nép és a köztársaság érdekét. Gottwald elvtárs a többi közölt hangoztatta: „ ... mindenki előtt világos, hogy kormányválságot nem szokás kirobbantani nyolc rendőrtiszt leváltása, illetve kinevezése miatt, hanem hogy ennek igazi oka sokkal mélyebb, komolyabb. Az okot egészen egyszerűen abban kell keresni, hogy a hazai reakciós körök a külföldi reakció felbújtására és támogatásával — döntő kísérletet tesznek nepi demokratikus rendszerünk felforgalásá- ra és mindannak fokozatos megszüntetésére, amit a nép nek a nemzeti forradalom és a felszabadulás hozott... Indítványozzuk, hogy a lemondott miniszterek helyébe a kormányt olyan új emberekkel egészítsék ki, akik hűek maradtak annak a Nemzeti Frontnak az eredeti szelleméhez, amely az idegen betolakodók elleni közös harcban és a diadalmas nemzeti forradalomban alakult ki.., Éberségre és készenlétre szólítok fel mindenkit... Alakítsátok meg a községekben, a járá sokban és a kerületekben valamennyi párt és országos szervezet haladó képviselőiből a Nemzeti Front akcióbizottsága it. Fojtsátok el csírájában a reakciós ügynökök minden pro- vokációját..." Az Óvárosi térről messze szárnyalt a hang, s az ország minden részében egyetértő fogadtatásra talált. Az ez alkalommal tartott gyűléseken felszólaltak a Nemzeti Front igazi képviselői. A dolgozók megértették Gottwald elvtárs felhívásának jelentőségét és haladéktalanul megkezdték az akcióbizottságok megalakítását, melyek rendeltetése az volt, hogy megtisztítsák a közéletet a reakciós elemektől. Február 21-ének reggeli óráitól kezdve a táviratok özöne árasztotta el a prágai várat, a köztársasági elnökhöz küldött határozatokban az üzemek és más munkahelyek dolgozói a reakciós miniszterek lemondásának elfogadását követelték. Azokban a percekben, amikor az Óvárosi téren összegyűlt a nép, a várba érkezett a prágai, a kladnói és a plzeni munkások delegációja. A munkásság képviselőit először Smutný, a köz- társasági elnöki iroda főnöke fogadta, általa tolmácsolták az elnöknek a munkásság felháborodását a reakciósok felforgató tettei miatt, valamint azt az egyértelmű követelését, hogy K. Gottwald kormányát az összállami szervezetek képviselőivel egészítsék ki. A küldöttség néhány tagja a várban maradt és kivárta, míg E. Beneš személyesen fogadta őket, hogy tudomására hozzák a munkásság állásfoglalását. Az 1948-as februári eseményeknek jellemző vonása volt, hogy a dolgozó nép hatalmas tömegei mozdultak meg a reakciós törekvések meghiúsítására. A legjelentősebb megmozdulások közé tartozott az üzemi tanácsok és a szakszervezeti csoportok képviselőinek országos kongresszusa, melyet az SZKT hívott össze a CSKP és a munkásosztály követelményeinek támogatására. Az ország minden részéből 8U3Ü küldöttet választottak a kongresz- szusra, ennyi ember fért el a színhelyül kiválasztott Iparpalotában. Az óriási helyiséget a szakszervezeti tagok hallatlan erőfeszítéssel és áldozatkészséggel néhány nap alatt rendbehozták, hogy alkalmas legyen a kongresszus megtartására. Február 22-én, vasárnap kilenc órakor kezdődött meg a kongresszus és tárgyalásait délután négy óra előtt tíz perccel, az Internacionálé hangjaival fejezte be. A hatalmas csarnokot a nagy hidegben a nyitott kokszkályhák alig'melegítették fel, a küldöttek és a vendégek kabátban és kalapban ültek, a kongresszus mégis izzó hangulatban tanácskozott. Jelszavai a szak- szervezeti tagok millióinak törhetetlen akaratát fejezték ki: „Az egységről nem vitázunk — uz egységet megvédjük!" és „A népi demokráciával a szocializmus felél“ A küldöttekkel KI. Gottwald elvtárs ismertette a belpolitikai helyzetet, a válság lényegét és a CSKP nek a helyzet megoldására Irányuló álláspontját. „Mi kommunisták, akik szilárdan kitartunk a népi demokrá cia és az eddigi állampolitika elvei mellett, követeljük, hogy a válságot alkotmányos úton, demokratikus szellemben, a parlamenti hagyományok alapján, valamint Csehszlovákia dolgo zó népe akaratával összhang ban áldják meg“ — hangoztatta Klement Gottwald, majd beszédét így folytatta: „Követel jük az eddigi szokásoknak meg felelően és a nép akaratával összhangban, hogy foyadlassék el a miniszterek lemondása, akik hűtlenné váltak a Nemzeti Front alapelveihez és a kor mány programjához, a kormányt pedig a népnek és szer vezetetnek hű képviselőivel egészítsék ki.” A kongresszuson Antonin iá polocký elvtárs, az SZKT elnöke tartott beszámolót a kongresszus céljáról és a további feladatokról. ’ Hangsúlyozta, hogy: „Ua valamennyien egyse gesek leszünk, akkor megaka dályozzuk a felfordulást, meg őrizzük a nyugalmat és köny nyen eltávolítjuk az utunkban álló akadályokat.“ E. Erbun, az SZKT főtitkára és F. Zupka, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke rövid beszéde után vita következett, melyben huszonhármán szólaltak fel. Az egységet jellemezte, hogy csupán egy felszólaló lépett fel nyíltan a kongresszus célkitűzései ellen, kelten pedig burkoltan fejtették ki elutasító álláspontjukat, az összes többi felszólaló egységesen és határozottan támogatta a kongresszus követelményeit. A kongresszusi határozatért az alapszabályoknak megfelelően először az SZKT tagjai szavaztak. A száz tag közül mindössze hárman emelték fel kezüket a javaslat ellen, a 80H0 delegátus közül pedig tízen szavaztak ellene. A küldöttek elsöprő többsége a kétmillió szakszervezeti tag akaratának megfelelően azok mellett a követelmények mellett fog Ialt állást, amelyek támogatására a kongresszust összehívták. Elhatározták, hogy a dolgozók követelésének alátámasztására és intésül a reakció felé február 24-re egyórás általános sztrájkot tartanak az ország valamennyi munkahelyén. GÁL LÁSZLÓ Február harcosai LÖRINCZ GYULA RAJZA Munkával bizonyítanak Tapasztalatok a tanítók pártoktat ásói ól A marxizmus rágalmazói most is, mint egy évszázaddal ezelőtt, azt a képtelen vádat hangoztatják, hogy a szocializmus megsemmisíti az egyéniséget vagy a személyiséget. Közönséges rágalom ez, mert az egyének között hajlamban, képességekben, ízlésben megnyilvánuló különbségeket nem lehetett és sohasem lehet „megsemmisíteni“. Már Lenin is figyelmeztetett: „Lehetetlenség, hogy a szocialista társadalomban az emberek között erő- és képességbeli egyenlőséget várjunk.“ Napjaink sokszínű irodalmi, művészi és tudományos munkái pedig eleve cáfolják a rágalmakat. Napjaink marxistái pedig éppen a rosz- szul értelmezett egyenlősdi ellen harcolnak. Ki-ki a maga munkaszakaszán. Például ezért tartják fontosnak a demandicei (Deménd) iskola körzetéhez tartozó pedagógusok és nevelők a pártoktatás anyagát úgy feldolgozni, tanulmányozni, hogy a szerzett ismereteket, tanulságokat hatásosan használhassák fel oktató- és nevelőmunkájukba«i. A pártoktatás vezetője, Tóth György elvtárs, a demandicei (Deménd) iskola igazgatója. Három község, Deménd, Sazdi- ce (Százd), és Dolné Semerov- ce (Alsószemeréd) magyar tannyelvű iskoláinak lß pedagógusa vesz részt ezen a pártiskolázáson, tekintet nélkül arra, hogy az illetők tagjai a pártnak, vagy se. Vallják ugyanis, hogy függetlenül a párttagságtól a körzet mindegyik pedagógusa szocialista, sőt saját értelmezésük szerint: a szocializmus ügyének fáklyavivője. Márpedig ugye, régi igazság, hogy aki lángra akarja lobbantam a szíveket, saját szívében égő tüzet hordozzon ... És ez nemcsak szóbeszéd körükben. Példa rá, hogy Slapák Rudolf, aki nem párttag, olyan alapos, ugyanakkor színes, érdekes előadást tartott az egyik téma előadójaként, hogy az dicséretére válna bármelyik párttagnak. Természetesen Breznai Gyula elvtárs előadása is érdekes volt, mert azon túlmenően, hogy a témát jól előadta, még arra is gondot fordított, hogy az előadás vitára késztesse a hallgatókat. S a vita hasznos, tanulságos volt. Bizonyára hasonló módon szervezik meg a pártoktatás előadásait máshol is. Előadás, vita, majd néhány hét múlva konzultáció az előírt témakörben. Fel figyeltető jelenség azonban, hogy az általános szokáson kívül mást is, valamivel többet valósítanak meg. Ez a többlet a módszerben található. Milyen módszereket alkalmaznak? A kérdésre az iskolázás vezetője, Tóth György igazgató elvtárs felel: „A tanultak, a szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazásának módszereit mindig meghatározzuk.“ Tapasztalt előadó az iskolázás vezetője. A Szocialista Akadémia előadójaként dicsérő oklevelet kapott. Tudja, hogy marxi igazság: ha az ismeret a tömegekbe hatol, eleven erővé válik. Nos, okosait, módszeresen egyengeti, igazgatja ezt az u-tat. Nagyo t el arra, hogy formalizmus nélkül valósuljon meg az ismeretszerzés és az alkalmazás. Megbeszéli külön-küJön mindenkivel az egyéni tanulás problémáit. Segít a megfelelő irodalom kiválasztásában. Műveket, könyveket ajánl, de persze megkíván' ;, hogy az illetők valóban tanulmányozzák az ajánlott irodalmat, igényes önmagával szemben, tehát joggal igényes másokkal szemben is: az egyéni tanulságról beszámolót kér minden esetben. Döntő érv, melyet lépten nyomon hangoztat: „Állásfoglalást, szüntelenül megismétlődő állás- foglalást várunk a pedagógusoktól, tanulóinktól. Értékelést vagy elutasítást, helyeslést vagy tagadást, cselekvést vagy tétlenséget, mert ilyen, vagy olyan lehet az egyéniség, a személyiség, de a felszínes életfelfogást le kell küzdeni, mert azon munkálkodunk, hogy az egyéni és közösségi érdekek; az ízlés és kívánságok összhangba jussanak/4 A pártiskolázás feladata tehát az, hogy mind nevelői, lélektani síkon, mind történelmű és társadalmi síkon konkrét elemzés útján rámutassanak» melyek szocialista társadalmunkban azok az objektív normák, amelyek az egyénen Kívül és felette léteznek, és amelyeknek végrehajtása iránt az egyén erkölcsi kötelezettséget érez, ha becsületes tagja társadalmunknak. Jól értelmezik a pártoktatás feladatát. Jól, szocialista pedagógusokhoz méltóan dolgozták ki. s használják fel a pártiskolázás módszereit. így döntő érveket alakítanak ki önmagukban, vezérfonalat cselekvésükhöz, melynek nyomán a képtelen vádakat semmivé teszik, a rágalmakat leleplezik, és alkotó módon használják a marxizmus tanításait emberformáló, oktató- és nevelőmunkájuk során. Hathatós segítséget kapnak a partoktatás megvalósításához a járási pártbizottság idaológiai osztályától. Ugyanis az ideoló-' giai osztály dolgozói minden esetben felkészítik az előadó- . kát, módszertani útmutatást adnak nekik. Megfelelő szakirodaimat is biztosít az előadók számára az ideológiai osztály. Példájuk bizonyítja, hogy a szubjektív tényezők, a pszicho* lógia jelentőségének felismerése, elismerése nemcsak hogy nincs ellentétben az ember lényegéről alkotott általános felfogással, hanem logikus követ* kezménye a személyiség szerepéről szóló marxista tételnek. Úgy igaz, hogy a kommunista- ellenes propaganda hiába ismételgeti a személyiség „elnyomásáról“ szóló közhelyeket^ mert a pártoktatás épp a/.t szolgálja, hogy a személyiség» az egyén cselekedjen. S ők, a pártiskolázás résztvevői tesznek is egyet-mást, amikor a tanultakat, a szerzett ismereteket alkalmazzák. Még ha fáj is azoknak, akik őket „féltik“ személyiségük, egyéniségük állító* lagos megsemmisülése miatt. Egyébként döntő érv ebben a vitában minden tettük. HAJDO ANDRÁS
