Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-16 / 40. szám, péntek

Barátságunk közös osztáfyérdekre épül L. Štrougal elvtárs a prágai várban szerdán este ünnepi estet rendezett Fock Jenő magyar miniszterelnök tiszteletére. Részt vettek l/. tiilak, P Colotka, J. Kempný, J. Koreák, F. Hamouz, ]. Gregor. K. Laco, M. Líičan és J. Zahradník elv­társak, továbbá a csehszlovák szövetségi kormány miniszterei, az MNK Minisztertanácsa elnöke kíséretének tagjai és más vezető személyiségek. L. Štrougal és J. Fock elvtárs ünnepi pohárkö­szöntőt mondott. Ľubomír Štrougal pohárköszöntöje Engedjék meg, hogy a CSKP Központi Bizottsága és a CSSZŠZK szövetségi kormánya nevében örömömet fejezzem ki afelett, hogy elfogadták meg­hívásunkat, és bár nagyon rö­vid időre, mégis eljöttek Cseh­szlovákiába. Látogatásukat nagy jelentőségűnek tartjuk, különö­sen azért, mert további lépés kapcsolataink elmélyítése és bővítése terén. Népeink barátsága és együtt­működése a közös osztály érde­kekből és a szocialista építés céljainak azonosságából ered. Hozzájárul a szocialista közös­ség országai egységének meg­szilárdításához, amely közösség legfőbb ereje és támasza — a Szovjetunió — érdeméből olyan jelentős eredményeket ér el mind a belső fejlődés, mind a nemzetközi kapcsolatok terü­letén. Az egész világ haladó közvé­leménye által nagy remények­kel fogadott és támogatott szovjet békeof fenzívának kö­szönhető, hogy korunkban az egész nemzetközi helyzet a tár. sadalmi béke és a haladás ja­vára alakul. Ebben döntő jelen­tőségű érdeme van a szocialis­ta országok koordinált eljárá­sának, ami a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testlilete múlt év januárjában elfogadott prágai deklarációjának dönté­seiből indul ki. Ma sokkal közelebb állunk a békés célok eléréséhez, mint bármikor ezelőtt. A békeszere­tő erők nagy sikere a vietnami véres háború befejezése. A vietnami nép sokévi és a szo­cialista országok által támoga­tott hősi harca után az Ame­rikai Egyesült Államok kény­telen volt beszüntetni agresz- sz'óját és tanácskozni az igaz­ságos békéről a közeljövőben megtartandó párizsi konferen­cián. A pozitív fejlődés Európában és a világon biztató ígéret a jövőre, habár tudjuk, hogy a további előrehaladás még igen sok kitartó erőfeszítést köve­tel. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság kormányai, ame­lyeknek külpolitikai céljai is azonosak, és egységes eljárást érvényesítenek, teljes elkötele­zettséggel járulnak hozzá a feszültség további enyhüléséhez a nemzetközi kapcsolatokban és a biztonság megszilárdítá­sához Európában. EI ég té t e 1 l el á 11 a pí t ha t j u k meg, hogy a szocialista orszá­gok energiája és türelmes,igye. kezete, amellyel az ún. német kérdés megoldását és a Német Demokratikus Köztársaság hi­vatalos elismerését szorgalmaz­tak, pozitív eredményeket ho­zott. Ezt a politikát folytatjuk a jövőben is. A Magyar Nép- köztársasággal együtt jóakara. túlag óhajtjuk rendezni kapcso­latainkat a Német Szövetségi Köztársasággal, ami kétségtele­nül hozzájárul a többi európai probléma megoldásához és a vi­lág e részén a nemzetközi lég­kör további javulásához. Ma megkezdődtek a tárgyalá. saink, és megelégedéssel mond­hatjuk, hogy ezek olyanok, mint ahogyan az a közeli és jó- barátok között szokásos — őszinte, szívélyes, és jellemző­je a kölcsönös megértés légkö­re. Megbeszéléseink abból in­dulnak ki, hogy tovább kell mélyíteni különösen gazdasági téren a csehszlovák—magyar kapcsolatokat. Országainkban a népgazdaság további fejlődése megköveteli az egyre bővülő és mélyülő nemzetközi együttmű­ködést, elsősorban is a KGST- tagországok szocialista gazda­sági integrációja komplex prog­ramjának iokozatos teljesítése érdekében. A csehszlovák—magyar együttműködés további fejlesz­tésében kétségtelenül nagy je­lentőségűek lesznek az olyan közös tervek mint pl. az Adria- kőolajvezeték és a dunai vízerő­mű megépítése, a személyau­tógyártás területén megvalósí­tandó széleskörű kooperáció, — hogy csak a legfontosabbakat érintsem. Kölcsönös gazdasági kapcsolatainkban a kooperáció és a szakosítás bővítésének to­vábbi lehetőségét a következő ötéves tervek és a távlati ter­vek előkészítése során akarjuk keresni. Beszélgetéseink során azono­san értékeltük a csehszlovák— magyar együttműködés pozitív fejlődését az iskolaügy, a tudo­mány és a kultúra területén. Megegyeztünk abban, hogy még ezen a téren is sok a tartalék és a lehetőség, és együtt tö rekszünk ezek kihasználására. Tisztelt miniszterelnök elv­társ, szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy közös tanácskozásaink teljesítik a múlt év júliusában elfogadott döntéseket, amelyekről két test­vérpártunk vezető képviselői, Husák elvtárs és Kádár elvtárs bratislavai találkozásuk alkal­mával tárgyaltak. Az Ön láto­gatása további hozzájárulás a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Magyar Népköztár­saság baráti és szövetségi kap­csolataink megszilárdításához és új impulzust ad országaink kölcsönös együttműködése bő­vítéséhez. Engedje meg Fock elvtárs, hogy poharamat az ön egész­ségére és testvérpártjaink — a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja további sikereire emel­jem. Fock Jenő pohárkőszöntoje Tisztelt Štrougal Elvtársi Tisztelt Štrougalová Elvtársin)I Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Engedjék meg, hogy minde­nekelőtt őszinte köszönet emet fejezzem ki a meleg, elvtársi és baráti fogadtatásért, melyben bennünket részesítettek. Nagy örömmel tettem eleget a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kor m án y a meghívásának. Mostani látogatásomra úgy tekintek, mint a két szocialis­ta ország közötti szoros baráti együttműködésből fakadó test­véri kapcsolatok ápolásának hosszú, évek óta általánossá vált és gyakorlatban kipróbált helyes módszerére. Osztom Štrougal Elvtárs né­zetét, értékelését a nemzetközi helyzetről, melyben mostani ta­lálkozónk létrejött. Nagy meg­elégedéssel látjuk, hogy a Szov­jetunió, a szocialista országok következetes lenini békepoliti­kájának eredményeként a nem­zetközi életben tovább erősöd­tek azok a tendenciák, melyek a világbéke és általában a ha­ladás erőinek térnyeréséhez ve­zettek és vezetnek. Testvéri együttmű k ödésü n k és sokoldalú kapcsolataink szi­lárd alapokon nyugszanak. Im­már közel három évtizede nem­zeti és nemzetközi érdekeink szó 1 gá ia lába n, szuverenitásunk és biztonságunk védelmében, a Szovjetunióval és a baráti szo­cialista országokkal a proletár internacionalizmus alapján erő­sítjük egységünket és együtt­működésünket. A Magyar Népköztársaság kormánya valamennyi békesze­rető, haladó erővel együtt öröm­mel fogadta a vietnami fegy­verszünet megkötését, melyben kifejezésre jut korunknak az az alapvelő igazsága, hogy a Szovjetunió, a szocialista álla­mok támogatását élvező min­den nép a győzelem reményé­ben veheti fel a küzdelmet a céljaiban változatlan, de ere­jét és befolyását tekintve egy­re gyengülő imperializmussal szemben. Kormányunk As az egész ma­gyar nép nagy megnyugvással és bizakodással figyeli az eu­rópai kontinensen végbemenő fejleményeket. Ürömmel tapasztaljuk, hogy e téren kifejtett fáradozásaink gyümölcsei érlelődnek és Euró­pában kirajzolódnak a két vi­lágrendszer közötti konstruktív együttműködés 1 e he t ősé gé n ek körvonalai. Az európai realitást felismerve a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi kormánya több olyan pozitív lépést tett, amelyet kormányunk megelége­déssel vett tudomásul. Úgy vél­jük, hogy ezt a kedvező folya­matot közös erőfeszítésekkel tovább kell fejleszteni. Arról is szólni kívánok, hogy a Magyar Szocialista Munkás­pártiak az eltelt másfél évti­zedben kidolgozott és bevált po­litikai irányvonala változatlan, hazánkban tovább dolgozunk a X. kongresszus határozatainak végrehajtásán. Politikánk meg­valósításával előbbre lépünk a szocialista társadalom építésé­nek útján, erősödik társadal­munk szocialista jellege. Központi Bizottságunk leg­utóbbi, novembari állásfoglalá­sa kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetről adott képet. Helyzet­értékelésünket és állásfoglalá­sunkat a tennivalókat illetően helyesli és támogatja az ország népének közvéleménye. Gazda­ságpolitikánk megfelel a kong­resszus irányvonalának, gazda­ságirányítási rendszerünk ha­zánkban alkalmas és hatékony eszköz a szocialista építés szol­gálatában. Kedves Elvtársak! Nagv örömmel és megelégedéssel ál­lapíthatom meg, hogy a cseh­szlovák —magyar kapcsolatok az élet valamennyi területén sokoldalúan és eredményesen fejlődnek. Mélységesen egyet­értek Štrougal elvtársimk azzal a megállapításával, hogy népe­ink barátsága és együttműkö­dése a közös osztályérdekekből és a szocialista építés céljainak egységéből fakad. Tárgyalásaink során kifeje­zésre jutóit — és én a magam részéről ezl természetesnek ta­lálom —, hogy kapcsolataink fejlesztése ma elsősorban a gazdasági együttműködés terü­letén kívánja meg a legtöbb figyelmet. Ezt szükségessé te szi a KGST komplex program­iából adódó feladatok megva­lósítása is. Örömmel tapasztaljuk, hogv a magyar—csehszlovák keres­kedelmi kapcsolatokat, az áru­csere-forgalmat az utóbbi évek­ben a dinamikus fejlődés jel­lemzi, és úgy gondolom, hogy reális célkitűzés, hogy ezt a fejlődési ütemet a további évek­ben is fenntartsuk. Mind nagyobb lehetőséget kapnak azok a Štrougal elvtárs által is említett nagyszabású közös tervek, melyek jelentősen hozzájárulnak népgazdaságaink fejlesztéséhez, korszerűsítésé­hez. Magam is hangsúlyozni kí­vánom, hogy szükségesnek tart­juk a kooperáció és specializá- . ció erőteljesebb bővítését min­den szinten. Megítélésünk szerint gazda­sági kapcsolatainkban, különö­sen a kooperáció és a szakosí­tás terén számos kiaknázatlan lehetőség kínálkozik. Külön is hangsúlyozni sze­retném azoknak a lehetőségek­nek jobb és szisztematikusabb feltárását és kiaknázását, ame­lyek a népeink közötti jobb megismerés eszközei lehetnek, nevezetesen a kultúra, a tudo­mány, az oktatás, a sport és végül, de nem utolsósorban a turizmus. Nagy örömmel és várakozás­sal léptünk a testvéri Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság földjére, azzal a biztos tudattal érkeztünk vendégszerető hazá­jukba, hogy küldetésünkkel ne­mes és tiszta ügyet szolgálunk. Habár tárgyalásainknak még csak első szakaszát fejeztük be, meggyőződéssel jelenthetem, hogy megbeszéléseink, eszme­cseréink mindenben igazolták várakozásunkat, mondotta Fock Jenő, s poharát a vendéglátó egészségére a CSKP és nép to­vábbi sikerére emelte». Egyenjogúság buktatókkal EGY LEVÉL NYOMÁN A két pribeníki lány — Kosztyu Valéria és Ocsenás Va­léria — sorsa már kiskoruktól kezdve „rokon“. Szüleik is jó­szomszédságban élnek, ezért nem csoda, hogy a két lány élete is elválaszthatatlanul egy­bekapcsolódott. Már alapisko­lás korukban is egy padban ül­tek. Később szintén együtt in­dultak el Kráľovský Chlmecre Kosztyu Valéria (Királyhelmec), hogy a gimná­ziumban folytassák tanulmánya­ikat, bár a gimnáziumot nem saját elhatározásukból válasz­tották. Ocsenás Valéria egészségügyi szakközépiskoláról álmodozott, mivel nagyon szeret embertár­sairól gondoskodni. Főleg a gyerekeket szereti. Szívesen lenne óvónő is. Kosztyu Valéria gépészeti szakközépiskolában akarta vol­na tovább folytatni tanulmá­nyait, de mégis gimnáziumot végzett. Az érettségi vizsga után programátornak szeretett volna tanulni, mert nagyon ér­dekelte a modern számítógépek mechanizmusa. Sajnos, vágya neki sem teljesült. Mivel főiskolára nem jelent­keztek, foglalkozást kelleti vá­lasztaniuk. A Kelet szlovákiai Vasműben próbáltak szerencsét. Az adminisztrációs munkahe­lyen nem volt üresedés, így csak két foglalkozás közül — elárusítónő az üzemi büfében, vagy darukezelő — választhat­tak. Ügy döntöttek, hogy daru­kezelők lesznek, persze dönté­sük pilanatában még nem tuda­tosították, hogy mit is vállal­tak. Nem tudták, milyen mun­kát végez a darukezelő. Az egy­hónapos kiképzés után szorong­va mentek fel a mozgódaru fül­kéjébe, izgatottan, félve ültek !e a székre. Megszerették mun­kahelyüket. Már csaknem 3 éve dolgoznak ebben a szakmá­ban. Büszkén mondják, hogy balesetet ed lig még nem idéz­tek elő. Munkájukkal elégedet­tek. Két műszakban dolgoznak. Az egyik héten 6-tól 14 óráig, a másik héten 14 órától 22 óráig. Havonta 1200 koronát ke­resnek. Úgy érzik, többet is megérdemelnének, hisz olyan munkahelyen dolgoznak, ahová igazság szerint csak férfiakat lehetne felvenni. A lányokat az is elszomorítja, hogyha fiúkoi- légáik ugyanebben a szakmában egy évet ledolgoznak, akkor 400, ha három évet, akkor 1200 korona juttatást kapnak, ők vi­szont semmit. Ezt levelükben is kifogásolták. A Kelet-szlovákiai Vasmű sze­mélyzeti osztályán megpróbál­tunk feleletet kapni a miértre. Megtudtuk, a Vasműben 2500 munkásra lenne szükség, de je­lenleg csak 1600 munkással rendelkeznek. A munkástobor­zás elősegítése érdekében enge­délyt kaptak a kerületi nem­zeti bizottságtól, hogy azon munkásaiknak, akik egy, illetve három évet ledolgoznak üze­mükben, 400, illetve 1200 ko­ronát juttassanak. Mivel a mun­kaerőhiány rövid időn belül így sem oldódott meg, nőket is fel­vettek üzemükbe, csakhogy a törvények értelmében velük nem köthettek olyan munka­szerződést, mint a férfiakkal, bár ők is ugyanazt a munkát végzik, csak más munkaszer­ződés szerint, viszont ebből ki­folyólag az említett juttatást már nem kaphatják meg. A lányok úgy érzik, ez az el­járás nem igazságos. Azt a munkát vállalják, melyet a tör­vények értelmében férfiaknak Ocsenás Valéria •! kellene végezniük. Ha van le­hetőség arra, hogy ebben a szakmában nőket is alkalmaz­zanak, akkor az lenne az igaz­ságos eljárás, hogy a nők is ugyanolyan anyagi juttatásban részesüljenek, mint a férfiak. Ilyen értelemben kellene szor­galmaznia a Kelet-szlovákiai Vasmű személyzeti osztályának a női egyenjogúság gyakorlati' megvalósítását. (szaszák) Évente százezer új lakás A lakáskérlés és a lakásépí­tés azon problémák közé tarto­zik, melyek közvetve vagy köz­vetlenül sok embert érintenek. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a legfelsőbb politikai és gazdasági szervek is rendszere­sen foglalkoznak a kérdéssel. Az 1972-es év eredményei azt jelzik, hogy jó úton haladunk lakásproblémánk megoldása fe­lé. Hazánkban az elmúlt évben több mint 114 000 lakás épült, ez majdnem 13 000-reI több, mint amennyit az előző évben építettünk. Szlovákiában az el­múlt két évben több mint 76 000 lakás épült. Egyes kerületek eredményeit mérlegelve, a nyugat-szlovákiai kerület a legjobbak közé so­rolható. Járásaiban 13 400 la­kás épült, 11 százalékkal több a tervezettnél és 8 százalékkal több, mint 1071-ben. A kerület lakásépítkezésére jellemző a családi házak magas aránya. A magánlakásokat — az elké­szült lakásoknak majdnem a felét képezik — a lakosság fő­ként saját erejéből építi. A du- naszerdahelyi járásban az épülő lakások 55 százaléka magánla­kás. Hasonló a helyzet a komá­romi, a galántai és a Bratisla-, va-vitiéki járásban is. Az állami és az üzemi lakás- építkezés évi tervét túlteljesí­tettük, de az építőüzemek az elmúlt évben 400 szövetkezeti lakás átadásával adósok ma­radtak. Még miniig sok lakást adnak át novemberben és ‘.lé­cemberben. Nem mondható kedvező jelenségnek, hogy ta­valy az összes elkészült lakás 23 százalékát decemberben fe­jezték be. Az évvégi hajrá ne­gatívan hat a lakások minősé­gére is. Ennek bizonyítéka, hogy gyakran még március­ban is a hajrában „elkészült" lakásokat javítgatják. Az idei lakásépítési tervet vizsgálva azt mondhatjuk, meg­vannak a feltételek arra — kivé­tel a szövetkezeti lakások —, hogy a tervezettnél az idén is több lakást építsünk. A nyugat- szlovákiai kerületben ugyanis 1972-ben 14 400 lakás építését kezdtük meg, ami majdnem 23 százalékkal több, mint az előző évben megkezdett lakások szá­ma. Az épülő lakások 40 száza­léka ismét családi ház. Reális az a feltevés, hogy a lakás­építésben még jobb eredménye­ket érünk el, mint az előző év­ben. Ehhez viszont az szüksé­ges, hogy az építőipar a lakás­építés ütemének fokozásán kí­vül külön gondot fordítson a szövetkezeti lakások építésére. mi 1973. 11. 16

Next

/
Thumbnails
Contents