Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-16 / 40. szám, péntek

MŰKÖDÉSBEN A PROGNOZ—3 Moszkva — A Szovjetunióban az űrkutatási program kereté­ben február 15 én felbocsátot­ták a Prognoz—3 automatikus állomást, amely folytatja az el­ső két Prognoz-állomás 1972- ben megkezdett kutatásait. A Prognoz—3 állomás felada­ta: a Nap korpuszkuláris, gam­ma és röntgen kisugárzásainak, a Napból származó plazma­áramlatoknak vizsgálata, a Föld körüli kozmikus téTség mágneses mezőinek tanulmá­nyozása, valamint annak meg­állapítása, hogyan hat a napte­vékenység a Fold mágneses szférájára és a bolygóközi tér­ségre. A hosszan elnyújtott ellipti­kus pályára jutatott állomás legnagyobb eltávolodása a Föld felszínétől 200 000 kilométer, a legkisebb eltávolodása 550 kilométer, keringési ideje 96 óra 23 perc, a pálya síkjának az egyenlítő síkjává bezárt szö­ge 65 fok. A telemetrikus úton kapott értesülések szerint az állomás fedélzeti rendszerei &s tudo­mányos műszerei kifogástalanul működnek. 300 közös kutatás Dubnában Moszkva — A dubnai Egye­sült Atomkutató Intézet mun­kájának jelentőségéről adott interjút a TASZSZ tudósítójá­nak Andronyik Petroszjanc pro­fesszor, a szovjet állami atom­energia bizottság elnöke, aki jelen volt az intézet munkájá­ban részt vevő országok kor­ma n y mégha tál mazottai bizottsá­gának szerdán befejeződött ülésén. Az elmúlt évben az Egyesült Atomkutató Intézet laboratóriu­maiban mintegy 300 közös ku tatást végeztek el. A kísérleti anyagokat Dubnából elküldik feldolgozásra a részvevő orszá­gok intézeteinek. A tagországok együttműköd­nek a laboratóriumi berendezé­sek készítésében és felszerelé­sében is. Radioaktív elemek a Vénuszon Moszkva — A „Vénusz—8“ szovjet automatikus űrállomás radioaktív elemeket, uránt és tóriumot talált a Vénuszon —, írja a Szovjet Tudományos Akadémia lapja. A vizsgálatok eredményei szerint a leszállás körzetében a bolygó talajának sűrűsé­ge köbcentiméterenként 1,4 gramm. A „Vénusz—8“ tavaly nyáron ejtőernyővel ereszkedett le a Vénusz felszínére. A leereszke­dés alatt 50 percen keresztül adatokat sugárzott a bolygó légköréből. Sztrájkolnak a gázgyáriak London — Az angol gázgyári dolgozók munkalassításának hatása azonnal érződött Lon­donban és más nagy városok­ban. A két szakszervezet által hivatalosan támogatott bér­emelési kampány kedden éjfél­től folyik az ország legtöbb ré­szén és a jelek szerint tartós lesz. A gázgyárak 47 ezer fizi­kai dolgozójának ugyanis csak olyan béremeléseket kínáltak fel, amelyek nem fedik a lét­fenntartási költségek emelke­dését. Ugyanakkor a szakszer­vezetek követelései meghalad­ják a tory kormány bérbefa­gyasztásának második szaka­szára meghatározott maximu­mokat. A kormány most abban bízik, hogy a közvéleményt a sztrájkolok ellen fordíthatja. A legutóbbi kabinetülésen el­döntötték, hogy nem engednek a bérkövetelésnek. 1973. II. 16 A SZOVJET NYUGATNÉMET gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködési bizott­ság február 12. és 14. között Moszkvában tartott második ülésszakáról kiadott közös közlemény szerint tervbe vet­ték, hogy az együttműködési bizottság következő ülésszakát ősszel rendezik meg Bonnban. KAIRÓBAN szerdán befejezte munkáját a Béke-világtanács elnökségi csoportjának kétna­pos ülésszaka. A küldöttek több előterjesztés alapján megvitat­ták a közel-keleti helyzetet, majd nyilatkozatot és akció- programot fogadtak el a világ­közvélemény mozgósításáról az arab népek igazságos ügyének támogatására. ATHÉNBAN több diákszerve­zet fellépett az ellen az új tör­vény ellen, amely lehetővé te­szi, hogy katonai szolgálatra hívják be a sztrájkokban és tüntetéseken részt vevő egyete­mistákat. Dr. KURT WALDHEIM, az ENSZ kedd óta Japánban tar­tózkodó főtitkára szerdán fele­ségével a japán császári pár vendége volt. Hirohito a császá­ri palotában ebédet adott a Waldheim-házaspár tiszteleté­re. A japán kormány meghívá­sára ötnapos hivatalos látoga­tásra érkezett ENSZ-főtitkár szerdán Tanaka miniszterel­nökkel és Ohira külügyminisz­terrel találkozott. BRAZÍLIA és az NDK a kö­zeljövőben tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről —, Jelentette be a brazil külügyminisztérium. KÉT NYOMDÁSZ megsebe­sült, közülük az egyik súlyo­san, amikor szerdán egy cso­port sztrájkoló munkás Ar­mando Girotto milánói nyom­datulajdonos nyomdászait akar­ta csatlakozásra bírni a 24 órás általános nyomdász­sztrájkhoz. Girotto ekkor re­volvert rántott és lövöldözni kezdett. A munkások hamaro­san lefegyverezték, majd a helyszínre érkezett rendőrök letartóztatták. Tiltakozásul az incidens miatt, a nyomdászok újabb 24 órás sztrájkot tarta­nak Milánóban. PETER PETERSON, Nixon el­nök különleges megbízottja szerdán este Rómából Bonnba érkezett, hogy kereskedelmi és pénzügyi kérdésekről tárgyal­jon a nyugatnémet vezetőkkel. Peterson nyugat-európai körút­ja során felkeresi Párizst, Lon­dont és Brüsszelt is. AZ OLASZ LÉGIERŐ két Star­fighter vadászgépe Piacenza olasz város közelében gyakor- Jórepülés közben összeütközött és lezuhant. Mindkét píTóta szörnyethalt. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke üd­vözölte Makariosz érseket ab­ból az alkalomból, hogy ismét megválasztották Ciprus köztár­sasági elnökévé. Választávira­tában Makariosz érsek kifejez­te köszönetét az üdvözletért és a jókívánságokért. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghívást in­tézett Luis Echeverria Alverez mexikói köztársasági elnökhöz, hogy tegyen hivatalos látoga­tást a Szovjetunióban. Alverez elnök köszönettel elfogadta a meghívást, amelynek április közepén tesz eleget. ZULFIKAR ALI BHUTTO pa­kisztáni elnök két tartomány­ban felmentette a kormányzót és a tartományi székhelyeken katonai egységeket rendelt ki a kulcsfontosságú intézmények védelmére. Az elnöki döntés szerdán este született és csü­törtökön reggel hozták nyilvá­nosságra. Az elmozdított kor­mányzók az ellenzéki Nemzeti Avami Párt vezetői. A vietnami háború évei A vietnami háborúval össze­függésben sok éven át folyt a harc az igazságért annak hű visszatükrözéséről, ami Indokí­nában tulajdonképpen történt. Az Egyesült Államok tömegtájé­koztatási eszközei főszerepet játszottak a haditudósítások közlésében. A televízió, a rádió, a hírügynökségek a Pentagon­hoz hasonlóan „ráállították“ legjobb erőiket Vietnamra. A nyugati világot éppen ezek az erők árasztották el naponta a „kommunisták elleni'harc“ drá. mai eseményeivel, „a szabad vi­lágért“ folytatott küzdelem tör­téneteivel. Ehhez a kórushoz, amely a 200 milliós Egyesült Államokat nap mint nap fél­revezette, valóban hangzatos nevű publicisták és kommentá­torok is csatlakoztak. Nem sza. bad elfelejtenünk, hogy például Jonh Steinbeck, a világhírű író, akit mind Nyugaton, mind Ke­leten százezrek olvastak, viet­nami riportjaiban az US Army kegyetlenségeit, az imperialista agressziót dicsőítette. A sajtó feladatai Az Egyesült Államok vezető körei tehát esztendők hosszú során át biztosították az ameri­kai nép és a nyugati országok közvéleménye előtt a szinte át­hatolhatatlan „tájékoztatási kö­döt“. Ennek a tájékoztatási rendszernek az volt a felada­ta, hogy dicsfénnyel övezze az igazságos harcot folytató or­szágot, amely megmenti a vilá­got a „kommunista agresszo- roktól“. Egyszóval az volt a lényeg, hogy a sajtó visszájá­ra fordítsa a vietnami háború ob­jektív tényeit. Sajnos, az Egye­sült Államokban és Nyugaton mindez nagymértékbeír sikerült, hiszen a burzsoá propaganda — képletesen szólva — elérte a legkorszerűbb haditechnikai eszközök szintjét. Kétségtelen tehát — ezt bizonyítják a viet­nami háború évei —, hogy a propaganda széles nemzetközi összefüggésben is a Fehér Ház „legkedveltebb“ fegyverei közé tartozott. Ha egy pillantást vetünk a New Iprl Times vagy bármelyik amerikai sajtótermék hasábjai­ra, az elmúlt hat-nyolc eszten­dő mérlege világosan mutatja, hogy a vietnami háború, az Egyesült Államok elnökeinek akciói — bármilyen jellegűek is voltak — széleskörű támoga. tást kaptak az uralkodó osz­tálytól, s az első bíráló hangok csupán akkor hangzottak el. amikor a háború megnyerésé­ről vagy befejezésének módjá­ról esett szó. Ezzel hozható összefüggésbe a Pentagon do­kumentumaival kapcsolatos eset is, attól függetlenül, hogy a szóban forgó „források“ a leg­magasabb szintű amerikai poli. tika tanulmányozásához kiváló alapul szolgálnak. Ezek a do­kumentumok tulajdonképpen 3000 oldalas történelmi tanul­mányt jelentenek. Egy szakér­tői csoport, amely számára hoz­záférhetővé tették az összes le­véltári dokumentumot — továb­bi 4000 oldalnyi toldalékkal — képet nyújt arról, miként ke­veredett bele az Egyesült Álla. mok a vietnami háborúba. Az említett dokumentumokból ki­derül, hogy a háborúért Tru­man tói kezdve minden ameri­kai elnök felelős. 1971 dere­kán, amikor a dokumentumok nyilvánosságra kerültek, világ, szenzációt jelentett a közlésük, illetve az a tény, hogy az egyes lapok stafétabotként adták egy­másnak az anyagot, amikor a kormány a közlést már betiltot­ta. A hatalomról volt szó ... A dokumentumok egyértelmű, en nemcsak a második vi­lágháború után megválasztott amerikai elnököket vádolják, hanem az Egyesült Államok an- tikommunista koncepcióját is. Ám felvetődik a kérdés, vajon miiért volt szükség a „leleple­zésre“? Nyilvánvaló, hogy a dokumentumok nyilvánosságra hozatala az amerikai tőke egy rétegét szolgálta, amely ráfi­zetett a vietnami háború foly­tatására és látta az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyé­nek rohamos süllyedését, a gaz­dasági károkat, amelyeket a háború folytatása okoz. Ezért akarta másként megoldani, il­letve más mederbe terelni az Egyesült Államok nemzetközi politikai orientációját. Nem vé­letlen, hogy a Pentagon do­kumentumait az Egyesült Álla­mok legnagyobb és legtekinté­lyesebb lapjai — a New York Times, a Washington Post, a Bosto.ii Globe, a Chicago Sun Times, a Baltimore Sun — fo­kozatosan közölték. Az Egye­sült Államok északkeleti „tér­sége“ köztudomásúan szoros kapcsolatokat tart fenn a leg­erősebb monopóliumokkal, azokkal, amelyek nem tartoz­tak a „vietnami szektorba“. Ezzel szemben a Los Angeles Times és a St. Louis Post-Dis­patch, akik szintén átvették a Televízió, sajtó... hazugságok stafétát, az amerikai hadiipari komplexumnak azt a rétegeit képviselik, amelyek többek kö. zött a rakétatechnika stb. te­rén dolgoznak a Pentagon szá­mára. A Pentagon dokumentumai­nak közlése esetében tehát ko­rántsem arról volt szó, hogy leleplezzék a hazugságokat és az Egyesült Államok közvéle­ménye elé tárják a vietnami há­ború tényeit, többek között az amerikai elnökök manővereit bel- és külpolitikai vonatkozás­ban a háború, az agresszió ki- robbantása érdekében. Ezek a dokumentumod mindenekelőtt kiváló eszközök voltak azoknak a csoportosulásoknak a kezé­ben, amelyeknek eltérő véle­ményük volt a vietnami hábo­rúval kapcsolatosan. Ezek a kö­rök szerették volna megakadá­lyozni, hogy a vietnami hábo­rú gazdaságilag kimerítse az Egyesült Államokat. Nem Indo­kínában akartak harcot folytat­ni a kommunistákkal, hanem egy másik kulcsfontosságú he­lyen — a Közel-Keleten. A csendőrszerep fináléja? ... Az Egyesült Államok politi­kai koncepciójának szükségsze­rű megváltozását mindenekelőtt az a tény eredményezte, hogy a gazdasági források — s ezt bizonyítja a dollár másodszori leértékelése is — kevésnek bi­zonyultak a hidegháború évei­ben kitűzött célok eléréséhez. Más szóval, az Egyesült Álla­mok a hetvenes években immár képtelen vállalni a világ csend, őrének szerepét, tehát változ­tatnia kell a politikai vonalve­zetésén, ha meg akarja akadá­lyozni politikai tekintélyének további süllyedését. Az sem vé­letlen, hogy a Pentagon doku­mentumainak nyilvánosságra hozatalára 1971-ben, Nixon el­nök elnökségének második évé­ben került sor. A dokumentu­mok ugyanis 1968-ból származ­nak, ekkor adott kidolgozásuk­ra utasítást McNamara, az Egyesült Államok hadügymi­nisztere. Ez annyit jelent, hogy a dokumentumok immár 1971 előtt is „kéznél voltak“, ám ekkor az Egyesült Államokban még hitték és remélték, hogy Nixon képes kivezetni az orszá­got a mély vietnami válságból, amelybe Johnson kormányzásá­nak idején került. Amikor azonban Nixon fokozta az ag­ressziót, előkerültek a doku­mentumok, mégpedig azzal a céllal, hogy általuk nyomást gyakoroljanak a kormányra. A hatalmas szenzáció ellené­re is, amelyet a titkos doku­mentumok 47 fejezete nyilvá­nosságra hozott, az amerikaiak túlnyomó többsége így sem tá. jékozódott a tényállásról. Még­pedig ^zért nem, mert a felso­rolt sajtótermékek többsége csupán a felső tízezerhez jut el. A kiadott könyv viszont rendkívüli ttirelmességet és a nemzetközi politikai problémák ismeretét követeli meg, így vál­hat nyilvánvalóvá az olvasó számára a gaztettek, a kétes értékű politikai manőverek, az amerikai elnökök sakkhúzásai­nak igazi értelme. A Pentagon dokumentumainak közlése te­hát csupán az Egyesült ÁllamoK egy bizonyos rétegének, a po­litikusoknak, diplomatáknak, vállalkozóknak, újságíróknak szolgált tájékoztatásul, a köz­vélemény azonban nem tudta meg, mi történt. Arról nem is szólva, hogy a dokumentumok terminológiája „szótár“ haszna - lata nélkül aligha érthető az átlagolvasó számára. Ugyanis u titkos iratok leleplezői, ak k valóban jelentős mértékben hozzájárultak az Egyesült Ál­lamok felelősségének megvilá. gításához, szinte kerülik az egyértelmű kifejezéseket, in­kább elködösített terminológiát használnak. A Pentagon dokumentumai ugyanakkor nemcsak a háború anatómiáját jelentik, hanem az amerikai politikai módszerek magyarázatát is. Tény viszont, hogy a dokumentumok közlése után egyetlen amerikai lap se vonta le a tanulságokat. A saj­tó, a kommentátorok ma ismét felvetik, miként lehetne meg­tartani az Egyesült Államok po­zícióját a világban? Nixon el­nök bírálói, mint például Ja­mes Reston, az amerikai kom­mentátorok nesztora, ma szin­tén csatlakozik ahhoz a kórus­hoz, amely Nixon elnök törté­nelmi feladatát stb. dicsőíti. Az Egyesült Államokban sen­ki sem törekszik arra, hogy levonja a következtetéseket a Pentagon-dokumentumokból, melyeknek lényege az, hogy a vietnami háború, a harcmodor, a washingtoni politika, diplo­mácia a kommunizmus elleni harc ürügyén folytatott piszkos agresszió. Egyébként ennek a ténynek tulajdonítható, hogy ez a politika zátonyra futott. Jel­lemző végezetül, miként ír a Pentagon-dokumentumokról a New York Times ma, az a lap, amely az 1971-es esztendő leg­nagyobb szenzációját közölte* Amikor befejeződött a háború Vietnamban, a New York Times közölte a háború kronológiáját. A kulcsfontosságú eseményeket, mint például a tonkini rezolú- ciót, amely tulajdonképpen a háború tömeges méretű megin­dítását eredményezte, a Pen­tagon dokumentumai előre megrendezett csalásnak minő­sítik. Ezt a New York Times 1971-ben meg is írtia. Viszont 1973-ban teljes lelki nyugalom, mai közölte a hamis változatot, azt, amelyet Johnson admi­nisztrációja eszelt ki, tehát „a Tonkini-öbölben lejátszódott in. cidenst a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság parti őrsége provokálta ki“. A régi verzió felélesztésére azért van szük­ség, mert az igazságra sem a New York Timesnek, sem má­soknak immár nincs szükségük. Elérték céljukat, megváltoztat­ták az Egyesült Államok kül­politikai és gazdasági politiká­ját. Ma ismét jó nevet kell esi. nálni az Egyesült Államoknak a világban. Minden áron... DUŠAN KERNÝ Az NDK niixuros hajója, az Erfurt a rostocki kikötőben autóbu­szukat, teherautókat és kórházi berendezéseket vesz fel, hogy Vietnamba szállítsa. Az Erfurtnak ez már a harmadik útja lesz az NDK és Csehszlovákia Vietnamnak szánt szolidaritási szállít-' mányaival. (Zentralbild felvételei]

Next

/
Thumbnails
Contents